Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
tíasárnap * 3 19 93. IV. 4.- Elárulná, hogy érzi magát kereken negyed esztendővel az önálló Szlovákia létrejötte után?- Ha most jópofáskodni akarnék, azt felelném: ahogy az újságok írják... Mellőzve azonban az élcelődést azt mondhatom, hogy a helyzetet nem tartom drámainak; noha a politikában bevett szokás, hogy az ellenzék keményen vitába száll a kormányzattal. A jelenlegi helyzetben nem a Kereszténydemokrata Mozgalmat, hanem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat terheli a nagyobb felelősség, így a megoldandó gondok zöme is rájuk hárul.- Carnogursky úr, egyes helyzetelemzők úgy vélik, hogy ön -a politikai profilját tekintve - szigorúan európaiságra törekvő kereszténydemokrataként áll már '90 februárjától a KDM élén.- Mozgalmunknak valóban az az álláspontja, hogy Szlovákia jövőjét egyértelműen Közép- és Nyugat-Eu- rópa jövendőjéhez kell igazítani. Ha az apróbb lépések módszerével is, de mi ezeket a törekvéseket támogatjuk; s célkitűzéseink valóra váltását egy választási győzelemnél is fontosabbnak tartjuk.- Ne haragudjon, de erre szokás azt mondani: savanyú a szőlő... Önt eszerint azt sem bántja, hogy a KDM a tavalyi parlamenti választásokon mindössze nyolc százalékot kapott, s ez a két évvel ezelőtti eredményekhez viszonyítva tízszázalékos szavazatcsökkenést jelent!-Természetesen csalódott voltam, de ez nem azt jelenti, hogy sutba vágjuk eredeti célkitűzéseinket. 1992 nyarán Szlovákiában egyszerűen ilyenek voltak a társadalmi erőviszonyok.- Vajon miért? Miért nem sikk a konzervatív politika, miért hatodla- gosak a keresztény értékek?- Két oknál fogva. Az egyik: a jobboldali konzervatív szemlélet az emberek hiszékenységére épülő blöffölés helyett az őszinteségre épül. Szlovákia gazdasági krízise láttán, például a DSZM-től eltérően, mi nem a könnyebb, a kényelmesebb megoldásokat ígérgettük. Gyenge választási szereplésünk második oka pedig az volt, hogy a KDM nem kívánta meglovagolni a nacionalista szenvedélyeket. Kellő tárgyilagossággal azt mondhatnám, hogy a kisebb lépések tartózkodóbb politikája - rövid távon - kevésbé látványos eredményeket szül.- Sokan úgy tartják, hogy ön több mint egy esztendeig tartó miniszter- elnökségének időszakában sorozatosan meghátrált cseh tárgyalópartnereivel szemben, ráadásul Szlovákia polgáraival sem tudott igazán szót érteni...- Mindebből csupán annyi igaz, hogy a csehekkel vagy a csehekről szólva nem beszéltem emelt hangon, és nem is szitkozódtam. Az ilyesmi előbb-utóbb amúgy is megbosszulja magát. A tárgyilagos vitákban viszont határozottan kiálltam Szlovákia érdekei mellett. Távlati célként ezért emlegettem Szlovákia számára az önálló csillagocskát az Európa-lobogón, ezért kívántam önálló széket az Európai Közösségekben, vagy ezért szorgalmaztam Szlovákia részére előnyösen, 52:48 arányban a gázvezeték elosztását. Hogy e célokat nem sikerült egyik hónapról a másikra megvalósítanom, egy pillanatig sem jelenti azt, hogy bármiben is meghátráltam volna.- Gondolom, a hívők támogatásának reményéből, egy katolikus Szlovákia bizodalmából azért mégiscsak ki kellett ábrándulnia!-Túlságosan merész, sőt helyte-' len dolog lenne egy füst alatt említeni a vallási hovatartozást és a politikát. Ráadásul sohasem állítottam, hogy a KDM az egyetlen keresztény, vagy éppenséggel katolikus színezetű politikai mozgalom. Ugyanakkor nem titok, hogy törekvéseinkben a kereszténység egyetemes értékeire építünk.-Az imént, például a saját csillagocska kapcsán, szóba hozta, hogy a KDM-nek mindenkor szívügye volt az önálló Szlovákia. 1992 júliusában önök mégis a Függetlenségi Nyilatkozat, kora ősszel pedig az új alkotmány ellen szavaztak a pozsonyi parlamentben...- Igen. Véleményünk szerint ugyanis Szlovákia érdekei így kívánták. A sok hűhóval kísért függetlenségi deklaráció távolról sem volt igazi nyilatkozat, hanem csupán porhintéssel elegy színjáték. Az egész csak arra volt jó, hogy ország-világ előtt megpecsételje a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási győzelmét, s mintegy megelőlegezze az ország siettetett kettészakítá- sának lehetőségét. Bizonyítja a kormányzat ezzel kapcsolatos kétszínűségét az is, hogy a szóban forgó dokumentum megszületése után a Meciar-kormány továbbra is a szövetségi szervek háta mögé bújt például Bős ügyében. Az alkotmány esetében azért szavaztunk nemmel, mert az bizony rossz konstitúció. Rossz, mert mindazok a hibák, amelyek akkoriban csak elméletileg voltak sejthetők - például a köztársasági elnök megválasztásával s jogkörével kapcsolatban -, azóta már a gyakorlatban is láthatók.- A Kereszténydemokrata Mozgalom több ízben is annak a véleményének adott hangot, hogy a kormánypárt, azaz a DSZM, katasztrófába sodorja Szlovákiát. Mivel indokolják állításaikat?- Akár három érvet is felsorolhatok egy szuszra: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom indokolatlanul bírálta, majd le is tért a már működni kezdő gazdasági reform útjáról; nincs saját életképes gazdasági stratégiája: Vladimír Meciar tavaly fűt-fát ígérgetett az embereknek. Egyebek között például azt, hogy a tej literje újra két korona lesz, ám képtelen teljesíteni ezt és az ehhez hasonló maszlagokat.-Apropó, Meciar! A kormányfő 1993. március 22-én fogadta a Szlovákiai Lapkiadók Szövetségének képviselőit, így a saját fülemmel hallhattam azt a kijelentését, hogy önöket - állítólag - a fizikai rosszukét környékezi, ha ugyanazon teremben, közös levegőt kell szívniuk...- Meciar úr ezt legföljebb önnön- maga nevében állíthatta, én ugyanis semmi ilyesmit nem érzek. Ettől függetlenül azonban ténynek tény marad, hogy a KDM nem kíván kormánykoalícióra lépni a jelenlegi miniszterelnök vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal.- A rossz nyelvek szerint ön, Carnogursky úr, egy marxizmus-leni- nizmus tankönyvet, valamint a mos- datlan szavak szótárát ,,felejtette“ ott a kormányfői íróasztalon, amikor tavaly júniusban odahagyta a miniszterelnöki dolgozószobát...- Én az íróasztalt üresen hagytam. Jó tudni viszont, hogy a különböző könyvkiadók tiszteletpéldányokat küldenek könyveikből a kormányhivatalba. így nem tudom kizárni annak lehetőségét, hogy az imént szóba került kiadványok valóban fellelhetők a kormányelnökség épületében; bár ha így is lenne, akkor sem én hagytam ott azokat Meciarnak. Neki különben sincs szüksége például a durva kifejezések szótárára, anélkül is eléggé expressziek a megnyilatkozásai.- Az utóbbi időben nyíltan felvetődött a kérdés, vajon kormányfő le- het-e olyasvalaki, aki - enyhén szólva- a saját szájíze szerint alakítgatja az igazságot?- A demokráciának, számtalan előnye mellett, van egy óriási hátránya. Nevezetesen az, hogy az etikai erények helyett elsősorban a többségi akarat érvényesül benne. Persze, ez egyetlen pillanatig sem jelenti azt, hogy előbb-utóbb nem bonyolódik a saját kijelentéseibe az a politikus, aki valótlanságokat is mond.- Miként látja azt a tisztogatási hullámot, amelynek mostanában nemcsak az egészségügyben, hanem az államirányítás, a közigazgatás szinte valamennyi területén tanúi vagyunk?- Ez a választási győzelem koncain való osztozkodás iskolapéldája. Ez is bizonyítja, hogy a jelenlegi kormánypolitika a maga esetlegességeivel nem a nyílt vitában felhozott érvekre, hanem a saját emberek erőszakolt beültetésének gyakorlatára támaszkodik.- Véleménye szerint a köztársasági elnök személye, döntéshozatali módszere pártok fölöttinek mondható?- Most, hogy a DSZM nagyszombati közgyűlésén Milan Knazko kivált a szóban forgó mozgalomból és rövidesen nyilván a támogatói is követni fogják őt, Michal Kováénak aligha lesz más választása, mint az, hogy valóban pártok fölötti legyen.- Valóban: ön miként látja a Me- ciar-Knazko viszályt?- Rövid távon mindenképpen Vladimír Meciar az erőnyerő, hosszabb távon viszont a korábbi külügyminiszter esélyeit látom jobbaknak. Gondolom, Milan Knazko lesz az, aki huzamosabb ideig tud majd jelen lenni Szlovákia politikai életében. Kettőjük között ugyanis alapvető szemléletbeli különbség van: Milan Knazko a kommunizmus meggyőző- déses ellenzője, Vladimír Meciar viszont épp a kommunizmusból örökölt gondolkodási stílus és az idevágó politikai módszerek követője.-Ön 92 tavaszán azt jósolta, hogy a legutóbbi választásokat követő egy esztendőn belül a politikai hatalom újra az utcán hever majd. Ma is fenntartja még ezt a véleményét?-Minden előjel arra vall, hogy aligha tévedtem.- Tegyük fel, hogy tavaly júniusban nem a DSZM, hanem a KDM kapta volna a voksok 37 százalékát. Hogyan és minő alapelvekből kiindulva tárgyalt volna a 34 százalékot elért Václav Klausszal?- Lényegében ahogy eladdig, tehát korrekten és Szlovákia hosz- szabb távú érdekeit szem előtt tartva. Semmiképpen sem hagytam volna belerángatni magam az ország kettészakításának csapdájába. Meggyőződésem, hogy Szlovákia és Csehország egyenrangúsága más úton és más eszközökkel is elérhető lett volna.- Eszerint az is elképzelhető, hogy adott esetben önök akár Csehszlovákia felújítását is támogatnák?- A korábbi helyzetben a KDM a szövetségi államforma megőrzésére törekedett. A mai helyzetet elkapkodott realitásként kezeljük, de Csehszlovákia felújítása nem szerepel mozgalmunk programjában.- Ön helyesli Meciar úrnak azt a lépését, hogy a legutóbbi moszkvai tárgyalásain beleegyezett abba, hogy az 1968-as katonai invázió egyelőre nyílt kérdéseit elegendő lesz csak másodlagosan kezelni?-Történelmileg aligha feledhető el 1968 augusztusa, az akkor történtekért járó bocsánatkérésnek azonban nem kell szükségszerűen az Oroszország és Szlovákia közötti államközi szerződés részének lennie. Úgy vélem, e tekintetben például egy parlamenti nyilatkozat is eléggé világosan felmutathatná az orosz politika újszerű irányultságát, illetve az elhatárolódást mindattól, ami 1968-ban lejátszódott nálunk.- A Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyaránt tagja az Európai Demokratikus Uniónak. Vajon mit jelent, pontosabbán mit jelenthet ez a gyakorlatban?- Főképpen a szorosabb együttműködés lehetőségét. A nemzetközi fórumokon éppen úgy, mint a hazai politikában. Itt is, odakünn is egyenrangúak vagyunk; mind az MKDM, mind mi egy-eqy szavazattal bírunk az EDU-ban.- Ez azt jelenti, hogy ugyanazon országból akár egymás ellen is szavazhatnak?- Igen. Bár nem ez a legszerencsésebb megoldás. Nyilván nem is erre, hanem az összmunkára fogunk törekedni; ugyanakkor aligha zárható ki annak lehetősége, hogy akadhatnak olyan kérdések, amelyekben nem mindig fogunk teljes mértékben egyetérteni.- Például?- Például a kisebbségi politika gyakorlati vetületeiben. Őszintén meg kell ugyanis mondanom, hogy a szlovák-magyar viszonyban egyelőre eléggé nagy a kölcsönös bizalmatlanság. Némi sarkítással szólva, olykor az a benyomásom, hogy a magyarok úgy érzik: a szlovákok a Dunán túlra akarják kiűzni őket; a szlovákok viszont attól tartanak, hogy a magyaroknak területi követeléseik vannak... Ebből a helyzetből azután rengeteg félreértés és feszültség adódik. Ezért, Szlovákia belpolitikai helyzetére való tekintettel, a KDM jelenleg nem támogatja azt az elképzelést, hogy a pozsonyi parlament fogadjon el egy nemzetiségi törvényt. Annál hatékonyabban támogatjuk viszont a kisebbségi lét napi problémáinak fokozatos és következetes megoldását. E tekintetben is a kisebb, de ily módon biztosabbnak tűnő lépések politikáját tartjuk célravezetőbbnek.- Carnogursky úr, ma vajon mennyiben látja másként a nemzeti kisebbségek helyzetét, mint akkoriban, amikor miniszterelnökként kellett megoldást keresnie az ide sorolandó gondokra?- E tekintetben érdemben nem változott meg a véleményem. Mint említettem, a szlovákok és a magyarok közötti nézeteltéréseknek, sorozatos bizalmatlanságnak, szerintem, történelmi háttere van. Ezért is tartom szerencsétlennek az olyan elszólást, mint például az Együttélés 1991 novemberében közzétett memorandumának az a mondata, hogy a szlovákiai magyarság politikai kultúrája fejlettebb a szlovákokénál. Az efféle kijelentések az itt élő magyarokban akaratlanul is a fölérendeltség érzetet kelthetik, a szlovákokban viszont ugyanez kisebbségi komplexust szülhet. Elnézést kérek, hogy éppen az ÚJ SZÓ és a VASÁRNAP olvasói előtt vagyok ennyire őszinte, de a tárgyilagosság, a nyíltság nélkül a jövőben aligha tudunk ötről hatra jutni. Egyúttal arra is gondolok, hogy mind a szlovákságnak, mind a szlovákiai magyarságnak kiegyensúlyozott lelkiállapotra és polgári egyenrangúságot nyújtó biztonságérzetre van szüksége.- Egyetértek! De akkor mi az ön véleménye a kétnyelvű községtáblák sorozatos eltüntetéséről, a kisebbségi önigazgatás időszerűségének kérdéseiről? Szándékosan kerülöm az autonómia kifejezést, nehogy az érzékenyebb lelkületűek hideglelést kapjanak...-A táblairtást kerek perec elítélem, és egy olyan műszaki kérdésnek tartom, amelyet a többségi nemzetnek a demokrácia és az anyanyelvhasználati jog érvényesíthetőségének szellemében kell megoldania. És támogatom az oktatásügyi vagy a kulturális önigazgatás elvét is; ami például oly módon lenne megvalósítható, hogy mindkét minisztériumban lenne egy-egy, a kisebbségek idevágó gondjaiban illetékes miniszterhelyettes vagy államtitkár. Nem pusztán a teljesség kedvéért említem, de jó lenne Magyar- országon is hasonló gyakorlatot bevezetni.- A reciprocitás érdekében?- Nem. A demokrácia szellemének érvényesülése érdekében. A számszerű, gépies reciprocitást eleve elhibázott igénynek tartom. A minőségi reciprocitást viszont annál inkább támogatom. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy legyen Szlovákiában annyi magyar tanítási nyelvű iskola, amennyit az itt élő magyarság igényel; ugyanakkor a Magyarországon élő szlovákság is ugyanilyen esélyt, hasonló lehetőségeket kapjon. Ezt tartom az egyén autonómiájára épülő kulturális vagy oktatásügyi önigazgatás lényegének.- Marx egyik állítása szerint a történelemben általában kétszer játszódik le ugyanaz a folyamat: először drámaként, másodszor komédia gyanánt. Nos, Szlovákia is most másodízben lett önálló állammá! Ennek tudatában miként vélekedik Marx imént idézett mondásáról?- Azt hiszem, a kérdést úgy kellene felvetni, hogy mit tegyünk annak érdekében, nehogy Szlovákia sorsa drámába fulladjon, avagy komédiává sekélyesedjen. A Kereszténydemokrata Mozgalom jelenleg ellenzékben van, úgyhogy egyelőre inkább elméletileg, éceszekkel és tárgyilagos bírálattal segíthetjük elő Szlovákia jobb jövőjét. Bízom benne, hogy mielőbb újra kiléphetünk az ellenzéknek kijáró szélárnyékból.- Carnogursky úr, de addig sem fog ajkára fagyni a mosoly?- Kedvelem az izgalmas politizálást. Sőt! Eközben tudok a legfölsza- badultabban nevetni.-Az ön derűjét irigyelve köszönöm az interjút! Miklósi Péter Interjú Ján Carnogurskyval
