Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
Vasárnap 1993. április 4. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.11 - nyugszik 19.14: Közép-Szlovákía: 06.18- nyugszik 19.21: Nyugat- Szlovákia: 06.24 - nyugszik 19.27 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 16.35 - nyugszik 04.34: Közép-Szlovákia: 16.42 - nyugszik 04.41: Nyugat-Szlovákia: 16.48- nyugszik 04.47 órakor Névnapjukon szeretettel kőszöntjük IZIDOR valamint Kerény nevű kedves olvasóinkat IZIDOR - a görög Iszidórosz név latin Isidorus formájának rövidüléséből keletkezett. Jelentése: ízisz egyiptomi istennő ajándéka. ízisz a hitvesi és anyai szeretet, a szerelem és termékenység, a folyó áradása, az ég és Föld istennője. • 1818-ban született Thomas Mayne REID angol író (+ 1883) • 1898-ban született Jan LAUDA cseh szobrász (t 1959) • 1968-ban halt meg Martin Luther KING Nobel-békedíjas amerikai lelkész, a néger polgárjogi mozgalom vezetője (szül. 1929). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: HÚSVÉT-SZIGETI LAKOMÁK Sebes Tibor riportja DIÁK, TANÁR ÖRÖMMEL JÁR AZ ISKOLÁBA Petrőci Bálint riportja a Karvai Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézetröl ÜTKÖZŐPONTOK Szabó G. László beszélgetése Mácsai Pál színész-rendezővel MAGYAR GIMNÁZIUMOK SZLOVÁKIÁBAN: ROZSNYÓ S. Forgon Szilvia riportja EGY OLDAL MOTOROSOKNAK SZABADIDŐ ÖNISMERET Nyári időszámítás - téli időjárás Március végére Európába és Szlovákia fővárosába is visszatért a tél Prikler László felvétele NE SZÍTSUK AZ ELLENTÉTEKET Idei második számukban fényképet közöltek, amelyen gyűlöletet szító feliratok olvashatók. A képaláírástól eltérően a felvétel nem Pozsonyban készült, hanem a dunamocsi ravatalozót ábrázolja. Ám nem a helytelen helymegjelölés miatt ragadtunk tollat... A felvételen olvasható felirattal ravatalozónkat meg- becstelenítették. Ilyet csak lelkibeteg személy követhetett el. Elmondhatjuk, hogy Dunamocs lakosságát ez mélységesen megrendítette. Régóta élünk itt és ismerjük egymást. Az itt élő szlovákokat rokoni kapcsolatok fűzik magyar polgártársaikhoz és minden vonatkozásban jól kijövünk egymással. A mező- gazdasági szövetkezetben csakúgy, mint bármilyen más munkahelyen. Már az első köztársaságban is jól megértettük egymást. Magyarokat, szlovákokat egyaránt aggasztják a rosszabbodó létfeltételek. A nemzetiségek közötti ellentétek mesterséges szítása pedig egyáltalán nem szolgálja az egyszerű emberek érdekeit. A nemzetiségi gyűlölködésből talán csak az úgynevezett politikusok húznak hasznot. Említést kell tennünk egy további visszás jelenségről is. Az elmúlt időszakban több, a községünk biráját támadó névtelen levél érkezett, akit az utolsó választásokon szabadon választottunk. Névtelen levelek szlovák és magyar nyelven egyaránt érkeznek, amelyekből kitűnik, hogy íróik egyik nyelvet se ismerik jól. A feljelentéseket a felsőbb hivataloknak küldik. Községünk élén értelmes, müveit ember áll, aki ezekben a nehéz időkben is példásan teljesíti feladatát. Nincs szándékunkban érdemeinek felsorolása. Mindössze talán annyit, hogy sok mindent tett a község érdekében és nem tesz különbséget magyarok és szlovákok, katolikusok és reformátusok, szegények és gazdagok között. Senkitől se tagadta meg a segítséget, mindenki számára van ideje és az előírásoknak megfelelően igyekszik minden kérésnek eleget tenni. Más a helyzet, ha összeférhetetlenek, vagy veszekedő szomszédok között kell igazságot tennie. Szeretnénk békében élni és dolgozni, számunkra a nemzetiségi összeférhetetlenség idegen. Kérjük, ne közöljenek régi fényképeket, ezzel csak a szenvedélyeket korbácsolják. Ha meg akarnak győződni az igazságról, jöjjenek el közénk és beszélgessenek el velünk: dunamocsi szlovákok ÉLJENEK A TYÚKOK! Azt kívánom: éljen minden ember békében, egészségben, ha bármennyire is szűkös a megélhetésünk. És éljenek a „tyúkok“ - is! Erre gondoltam, amikor a piactéren nézelődtem össze-visz- sza... Mert amerre csak néz az ember, csupa tojások, itt is - ott is tojáshalom, egész garmadával áll... A hazasiető emberek is többnyire óvatosan, megrakodva lépkednek, mivel a többi árucikkhez arányítva a tojás elég olcsó (1,20 az apró és 1,60 a szép nagy), s mindenféle sütésfőzéshez használható. Sokszor úgy gondolom, mintha megszántak volna bennünket (nyugdíjasokat, gyerekeket) a tyúkok, és összebeszéltek volna, hogy tojjunk már a szegényeknek többet!!! Hiszen ennyi tojás ezelőtt soha nem volt. Igaz, a túlfogyasztás állí-, tólag nem ajánlatos, mivel meszesít, de pótolhatjuk az „olaj“ használatával, ami diétás és aránylag elég olcsó a többi árucikkhez képest (18-19-20 korona). Pardon - meg ne feledkezzem a „kakasokról“ - még megsértődnek... Ráadásul nélkülözhetetlenek az élet továbbviteléhez. Éljenek tehát ők is! Sedlákné-Megyesi Margit ÚJ KÖNYVEKET FOLYTATÁSBAN Hosszú évekig előfizetője voltam az Új Szónak, de mióta ennyire felmentek az árak, már csak a Vasárnapot vásárolom minden héten. Nagyon örülök, hogy már csütörtökön megjelenik. Úgyszólván minden sorát elolvasom és megfejtem a keresztrejtvényt. Volna egy észrevételem. Az irodalmi mellékletben jó lenne új sikerkönyvek folytatásos közlése. Sajnos, a magyarországi lapok és könyvek nagyon drágák, egy átlagos keresetű család nemigen veheti meg őket. Levelemmel barátnőim, munkatársaim és szomszédasszonyaim véleményét is tolmácsolom. Galgóczy Gábomé és asszonytársai, Nagykapos NYUGDÍJASOK A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN A nyugdíjasok elégedetlenek. Először is saját helyzetükkel, másodszor pedig jogos igényeik kielégítésének halogatása miatt. Ezért is szervezkednek érdekeik védelmére. A Nyugdíjasok Szövetségének dunaszerdahelyi járási szervezete lehetőségeihez mérten próbálja enyhíteni a idős emberek gondjait. A szervezet elnöke, E. Sol- őanská felkereste a dunaszerdahelyi cukorgyár igazgatóját és megállapodott vele, hogy a nyugdíjasok 450 mázsa cukrot kedvezményes áron vásárolhatnak a járás községeiben. M. Potaschová, a szervezet titkára a Járási Hivatal támogatásával pedig megállapodott a gyügyi fürdő igazgatójával, hogy a szövetség nyolcvan tagja májusban 33 százalékos kedvezménynyel egyhetes, gyógykezeléssel összekapcsolt üdülésen vehet részt. így a nyugdíjasok 900 korona helyett csak 600 koronát fizetnek. A járási szervezet tagjainak társadalmi igényeivel is törődik. Áprilisban Nagyme- gyeren megszervezi a nyugdíjasok járási bálját. Akik lekésnék a rendes éjszakai járatokat, azokat külön autóbusz szállítja majd haza. A nyári hónapokra kirándulást terveznek a Magas- Tátrába, Budapestre, Győrbe, Bécsbe és cserekirándulást Győrbe és Tatabányára. Az utóbbi két várossal már hosszabb ideje van baráti kapcsolatuk. A Nyugdíjasok Szövetsége még csak most kezdte meg tevékenységét a Dunaszerdahelyi járásban, tagjainak létszáma egyelőre csak 1500. Ám annál nagyobbak a terveik. Tavaszi kirándulásokat terveznek a természetbe, nyáron rendszeresen járnak majd úszni. Őszre sakkversenyeket szerveznek és a „fiatalabb“ nyugdíjasokat tornaterembe invitálják. A bátrabbak télen majd sízéssel is próbálkozhatnak. A tervek nem hiányoznak, de kevés önkéntes vállalkozik megvalósításukra. Csak remélni lehet, hogy egyre többen lesznek, hisz nem tudni, vajon a ma még fürge nyugdíjas holnap nem szorul-e mások segítségére... Imrich FarkaS, a Nyugdíjasok Szövetségének elnökségi tagja szertefoszló illúzióinkról Európai báz. Milyen szépen, biztatóan hangzott a rendszerváltás viharos napjaiban! Sokan el is hittük. Azt gondoltuk, bogy a totalizmus „nyúlketreceiből“, szegénységéből szépen bevonulunk a jólétet biztosító európai házba, ahol paradicsomi békében, felebaráti szeretetben élnek egymás mellett a népek, nemzetiségek, ahol a tudás, a tehetség lesz a fő kritérium és lassan elfelejtjük „az átkos múlt“ minden embertelenségét. 1990-ben azt hittük, nyílenegyes út vezet a jövő századba, az egységes Európába, eltűnnek a határok és már nem a nagy keleti szövetséges, hanem a gazdag, keresztény Európa ölel keblére bennünket és minden erejével segít elérni azt a színvonalat, amelyet szájtátva csodáltunk, ha néhanapján sikerült átjutni a vasfüggönyön. Ma már mindenki tudja, hogy illúzió volt az egész, bár nem ildomos beszélni róla. Engem is elkábított az európai egység víziója, és többször is lelkesen írtam a fejlett országok családjába igyekvő szülőföldemről. Sajnos a politikusok nagy ígéreteiből csak a világútlevél maradt, de a két világot jelentő választóvonal továbbra is megvan. A szabad választásokkal demokratikus útra lépett közép-európai országok különféle államközi együttműködési formákkal próbálkoztak (Pentagonale, Közép-európai kezdeményezés, Visegrádi tömörülés stb.), bogy közösen egyengessék az utat Nyugat felé, azonban az együttműködési ígéreteken kívül semmivel sem lendítette előre a gazdasági rendszerváltást. Nyugatról pont a szükséges pénz, tőke nem jött. A rengeteg jó tanács, menedzserképzés, tanulmányút édeskevés volt a piacgazdaság megteremtésére. Mindezt híres nyugati politológusok, közgazdászok állapították meg. A kiúttalanság és a szegénység gerjesztette helyi nacionalizmusok kiélezték a szomszédos országok közötti ellentéteket. Már a megálmodott holnap küszöbe előtt bajbakaptak a millió gazdasági gonddal küzdő országok. A bársonyos cseh -szlovák válás sem lett olyan testvéri, mint amilyennek meghirdették és a volt Szovjetunió területén is a jugoszláviai dzsungel törvénye uralkodik el, ha a gazdag nyugat nem nyúl alaposan a zsebébe. A totalizmus bukása óta húsz új ország jelent meg a világ térképén. Európában is tucatnyi. Eddig azonban egyiküknek sem sikerült a legszegényebb európai országok színvonalát sem elérni. Az Európai Közösségen belül is komoly gazdasági problémák vannak, pedig a közép-európai országok türelmetlenül kopogtatnak az ajtón, idegesen követelik a bebocsátást. Azt remélik, hogy ez meghozza a várva-várt megoldást és beépülnek a világ piacgazdaságába. Nyugaton azonban jól tudják, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Az európai ház egyelőre illúzió. A vasfüggöny keleti oldalán lévő országoknak egyelőre marad az európai viskó, kunyhó, amelyek lakóinak többsége minisztereink becslése szerint csupán két-három év múlva éri el a totalizmus idején (1989-ben) elátkozott életszínvonalat. A nagy álmokból egyelőre csak nagy bizonytalanság lett. A demokráciát barkácsolva továbbra is szebb jövőről ábrándozunk, amikor a szlovákiai tanárnak legalább annyi lesz a fizetése, mint egy osztrák portásnak, vagy egy francia utcaseprőnek. Kiderült, az európai báz is Potemkin-falu volt és mi, közép-európai balga lények ezt el is hittük, akárcsak az egykor paradicsomi egyenlőséget ígérő kommunizmust. Európai tudós közgazdászok szerint a mi régiónkban úgy 2010 körül utolérjük a fejlett nyugati országokat. Alig másfél évtized! Mi, akik most hadakozunk a mindennapi élettel, és ha szerencsénk lesz, kiverekedjük magunknak a kétnyelvű helységnévtáblákat, már nem biztos, hogy beköltözünk ebbe az európai házba. Valószínűleg az „átkos múlt“ alatt épült „nyúl- ketrecekben“ éljük le életünket. Talán a gyerekeink, unokáink eljutnak oda, amiről mi álmodoztunk... Ha addig nem akad valamilyen új bórfejű Dzsingisz kán. Szűcs Béla Szerkesztőségünk levelesládájából
