Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
H üasúrn * * 9 39 3. III. 28. Kis híján két hónapja őrzök egy magnókazettát. A rajta levő másfél órányi hangfelvétel nyugtalanít. Már többször visszahallgattam, de mindeddig nemigen tudtam vele mit kezdeni: nem tudtam eldönteni, hogy a riporteri eszközök közül mivel tegyem még hitelesebbé, még teljesebbé. Végül úgy határoztam, hogy az orvosszakértői leletek részletei, a bírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek töredékei nélkül, csupán azt a párbeszédet adom közre, amelyet - a börtönigazgatóság engedélyével - Magda M. és a riporter négyszemközt folytatott.- Gondolom, nem haragszik, hogy beszélgetésre kérettem...-r Miről beszéljek? Engem már annyit és annyian faggattak.- Nem kihallgatás ez. Jegyzőkönyv sincs és négyszemközt vagyunk.- De ott látom a kezében a magnót.- Nem használhatok fel ön ellen semmit, az ügy különben is lezárt. Csak beszélgessünk.- Megszoktam, hogy engem mindig csak kihallgatnak.-Engem az érdekel, hogy egy huszonöt éves lány hogyan kerül harmadszor is börtönbe. Rendezett családi körülmények között nőtt föl, ráadásul ön csinos is...-Sokra megyek vele! Mondták is a cellatársnőim, hogy inkább kurva lettem volna, mert akkor megértenének és a pénzem is több lett volna.- Én csak azt tudom önről, hogy először tizennyolc évesen ült többszörös áruházi lopásért. Másodszorra két évvel később került börtönbe, de röviddel a kiszabadulása után újra lopott, méghozzá csinoska ösz- szegben. Úgy tervezte, hogy lopásból fog megélni?- Nem. Még az alapiskolában fodrásznőnek jelentkeztem, de nem vettek fel. így kerültem tanonciskolába, így lettem betanított munkásnő.- Otthon rendezett körülmények között nevelkedett. Lopás helyett miért nem a szüleitől kért inkább pénzt, ha anyagi gondjai kerekedtek?- Nem nekem kellett a pénz, hanem Stanonak. Kevesellte a havi keresetemet, lopással viszont több pénzt tudtam szerezni. Meg így azonnal volt pénz, ha kellett.- Együtt laklak?-Többnyire igen, de néhányszor kirúgott.- Stano szabadlábon van...-Mert ügyes. Soha senki nem látta, hogy neki adtam a pénzt.- Csak pénzt?- Igen. A lopott holmik értékesítésében sohasem segített. Még azt is megtiltotta, hogy nála tegyem letétbe a lopott holmit, vagy hogy mások előtt beszéljek a pénzről. Ha mégis elszóltam magam, megvert.- Miért nem hagyta ott?- Mert elvette az eszemet, annyira szerettem.- Úgy tudni, most más nővel él.-Tudom. Már a bíróságon is ellenem tanúskodott: hogy nem tud semmiről, hogy fogalma sincs, mit csináltam a pénzzel. Undok alak! De nem baj, mert Ivan beköpte őt, megmondta, hogy rengeteg dolgot rábizonyít, ha egyszer szabadlábra kerül!- Ivan az a férfi, akit tettestársként ítéltek el magával?- Igen.- Magda, végiglapoztam az aktáit. Jobbára kisebb értékeket lopott, de azt viszonylag gyakran. Melyek voltak a kedvenc helyei?- Az olyan önkiszolgálók, ahol kevesebb az eladó. Vagy a nagyáruházaknak azok a részlegei, ahol próbafülke volt. És amit elcsentem, igyekeztem azonnal eladni. Az pénz volt, és azonnal volt.- Ha eltekintek attól, hogy a lopás Isten és a törvény előtt egyaránt bűn, akkor bizony eléggé megdolgozott a fizetésén kívül szerzett pénzért. ..-Ki is fáradtam. Tönkrementek az idegeim az állandó izgalomtól.- Pedig azt hinné az ember, hogy aki gátlástalanul lop, az hidegvérrel csinálja!-Tévedés. Kicsit rutinból, de inkább beletörődve, olykor félelemmel és félelemből. Stano mindig követe- lődzött, ha kellett a pénz.- A lopott holmikból semmit sem tartott meg magának?-Stano mindent eladatott. Még a nyakláncomat is, amit a nagyanyámtól kaptam. Ezért aztán egyetlen parfümöt, egyetlen pulcsit sem találtak Stano lakásán, amikor házkutatást tartottak.- Mi volt a módszere? Hogyan tudott negyvenszer, ötvenszer úgy lopni, hogy ne kapják rajta?- Először be-bejártam nézelődni. Néha fel is próbáltam valamit. Egyszerűen kilestem az alkalmas pillanatot.- Most, évek múltán is emlékszik még a legelső esetére?-Igen, mert lényegében akkor kaptam vérszemet. Rádöbbentem, hogy csak akkor bukhatok le, ha ügyetlenkedem. Stano akkor nagy pénzzavarban volt, rögtön kellett pár száz korona. Nekem nem volt, otthonról sem tudtam szerezni. Stano mondta, hogy lopjak, mert ha nem kerítek valahonnan pénzt, akkor visszaköltözhetek a szüléimhez, mert akkor már nála laktam. S így rávett. Elmagyarázta, hogyan kell csinálni, és elkísért az akkoriban még jó üzletnek számító Tuzex elé, ahonnan a mintadarabok közül én két összecsukható esernyőt is kihoztam. Még aznap eladtuk, a pénz egy részét elszórakoztuk, az összeg többi része Stanoé lett.- Ö nem dolgozott?- Mindig csak alkalmi munkát, vagy négyórás kötöttségeket vállalt, hogy ne tudják zaklatni munkakerülésért. A pénz viszont azért kellett neki, mert szeretett nagylábon élni.-Amikor ön szabadlábon volt, mennyi pénzt adott neki havonta?-Több ezer koronát. A fizetésem egy részét, és a lopásból származó pénzeket is.- Nem volt ez egy kicsit sok? Megérdemelte ezt ez a pasas, aki zsarolta, verte magát?-Tudta, hogy szeretem. Ezzel a hatalmában tartott.-A saját családjában ön kihez ragaszkodott a legjobban?-Az anyámhoz. De tartózkodni a nagyszüleimnél szerettem a legjobban. Vidéken élnek, ahol mindig nagyon jól éreztem magam. Gyerekkoromban ők is kedveltek engem. A történtekért előttük szégyellem magam a legjobban. Akkor sem mertem megkeresni őket, amikor szabadlábon voltam. Egyszer vonatra is ültem, de visszafordultam.- Nem említette még az édesapját?!- Kiskoromban vele is jóban voltam. Nagyon szigorú ember, később ezért vitáink akadtak. Mindenkinek pontosan megvolt a saját munkája. Nekem a takarítás jutott, később enyém lett a mosás is.- Egy lány részére ez nem olyan vészesen sok...-Ha hetente kellett volna elvégezni, akkor nem, de nálunk az ajtókilincsnek is mindig ragyognia kellett. Először reggelente takarítottam, és csak aztán indultam az iskoláiba, később a munkába. Ő szabta meg, mennyit kell tanulnom, és délután fél hatkor otthon kellett lenni. Késni csak az ő tudtával volt szabad. A vacsora este hétkor volt, onnan tanácsos volt nem hiányozni. Ez volt az apám rigolyája.- Barátnői voltak?- Nemigen. Utánuk is takarítanom kellett volna.- Önállóan mit csinálhatott?-Jobbára semmit. És ha ellenkeztem, akkor verést kaptam az apámtól. Amikor először voltam börtönben, egyszer meglátogatott, de még ott is tanácsokkal akart ellátni.- Most, utólag, hogyan ítéli meg a családban uralkodó szigorú körülményeket?-Nézze, sohasem árt, ha egy családban rend van. De amit az apám művelt velünk, az túlzás volt. Talán ezért akartam kitörni onnan. A bátyám ekkor már nem lakott velünk; ő egyszerűen elköltözött, amikor nagykorú lett. Talán ha ő otthon maradt volna, akkor én is köny- nyebben viselem el a rám mért helyzetet. Mi ketten ugyanis jól kijöttünk egymással. Sőt! Apám jóvoltából egyenesen cinkostársak lettünk. Együtt jártunk el otthonról, aztán a megbeszélt helyen találkoztunk, hogy újra együtt érjünk haza. Ezt a trükköt szombat-vasárnaponként alkalmaztuk. Az egyik barátnőm aztán ennél jobb tippet adott: volt egy körzeti orvos, aki egy százasért három napra betegállományba vett bárkit. Én is kiírattam magam így, és akkor kora estig szabadom volt. Lófráltam a városban, élveztem, hogy szabad vagyok és új barátnőket is találtam.- Gondolom, a fiúkkal is ekkor ismerkedett meg közelebbről...- Igen. A barátnőm bátyja volt az első fiúm. Ekkor is betegséget színleltem, otthon viszont azt hitték, hogy a tanonciskolában vagyok. A barátnőm szülei napközben sohasem voltak odahaza, úgyhogy reggeltől délig jókat murizhattunk náluk. Ilyenkor fellazultam, élveztem, hogy a magam ura vagyok,-Azzal a sráccal sokáig tartott a szerelem?-Miért fontos ez? Torkig vagyok ezzel a beszélgetéssel!- Kár. Én csak azt szeretném tudni, hogy hol csúszott ki maga alól a talaj. Ez nem tanúvallomás vagy kihallgatás; nekem azt mond, amit akar. Megengedték, hogy rágyújthasson, úgy talán közlékenyebb lesz... Érdekelne például, hogy italozott-e?- Nézze, nekem már egy féldecitől is jó hangulatom kerekedett.- Ott tartottunk, hogy élvezte a szabadságot. Ez pedig azzal is járhatott, hogy más fiúi is voltak.-Nem tagadom. Szexuális értelemben is szabad akartam lenni. Nem óhajtottam senkihez sem tartozni. Ez egészen addig tartott, amíg az egyik ilyen délelőttön meg nem ismerkedtem Stanoval. Az egyik lány hozta, és én elhappoltam tőle. Táncoltunk meg ittunk, és ő nagyon jó volt hozzám. Nem akart rögtön lefektetni, hanem inkább beszélgetett velem. Amikor kibeszéltem magamból mindent, azt felelte, hogy megért, és majd segít rajtam... így kerültünk közvetlenebb kapcsolatba; és amikor tizennyolc éves lettem, minden különösebb gondolkodás nélkül hozzá költöztem. Tetszett, hogy laza srác volt; szeretett szórakozni, sűrűn jártunk presszóba, diszkóba, de otthon is ittunk, táncolgat- tunk.- Ez elég volt magának?-Tizennyolc évesen igen. Csodáltam őt, egyszerűen a hatalmába kerített. Úgy éreztem, hogy szeret.- Stanonál mi dolga volt?- Váltott műszakban munkába jártam, őrá pedig mostam, takarítottam. Úgy éreztem, boldog vagyok; csak az anyámat sajnáltam, aki még nehezebb helyzetbe került, mert az apám őt okolta amiatt, hogy én is, a bátyám is faképnél hagytuk őket. Én viszont örültem, hogy megszabadultam a kötöttségektől, hogy azt teszek, amit akarok.- Stano mikor kért magától először pénzt?-Már együtt voltunk vagy jó fél éve. Pontosabban: akkor kezdett többet követelni, hiszen addig közösen kezeltük az ő négyórás bérét és az én teljes fizetésemet. Ekkor jött azzal az ötlettel, hogy szerezzünk valahonnan pénzt. Nemigen ellenkeztem, mert szerettem őt. Különösen akkor riadtam meg, amikor azt mondta: kidob, ha nem hallgatok rá. Ettől valóban megijedtem, hiszen őt is elveszíthettem volna, és haza is kellett volna költöznöm, ahol apám újra diadalmaskodhatott volna fölöttem.- Magda, de hát Stano is csak parancsolt magának...- Igen, de az más volt. Ó szépen beszélt hozzám, és ha nem volt pénzünk, hát szereztem. Csak az első alkalommal volt nehéz, azután megszoktam már az izgalmat, a kockázatot, a könnyű pénzszerzést. Jött minden magától, és Stano is kedves maradt hozzám.- Nem zavarta az a tudat, hogy bűnt követ el?-Csak eleinte. Az volt a fontos, hogy Stano megmaradt számomra kapaszkodónak.- Mit érzett, amikor először elítélték?- Szörnyű volt. Fogadkoztam, hogy soha többet. Amikor fél év után kiszabadultam, kaptam a szüleimtől egy kis összeget, hogy próbáljak új életet kezdeni, de ne otthon. Albérletet kerestem, munkát vállaltam; de alig telt el pár hét és megkeresett a Stano. Megint hozzáköltöztem, a pénzt elszórakoztuk, és ekkor ő újra szólt, hogy szerezzek... Nagyobb adag altatót vettem be, de egy gyomormosással megúsztam. Stano nagyon kedves volt hozzám, de amikor meggyógyultam, megint rám szólt, hogy lopjak. Ebben az időben már szinte csak jártam az áruházakat és loptam. Egészen addig, amíg újra lebuktam.- Ekkor már komolyabb büntetést kapott...-Igen, és még odabenn megfogadtam, hogy soha többé nem nyúlok idegen holmihoz. De Stano ott várt a kapuban, és én nem tudtam ellenállni, hiszen másfél év után kívánja az ember a férfit. Megint nála maradtam, megint lopni kezdtem. Egyszerűen nem volt meg a saját akaratom, örökösen csak azt csináltam, amit ő mondott. Ragaszkodtam hozzá.- Pedig meg is verte magát!- Előfordult. De nagyon kedves is tudott lenni, és nagyon jó szerető volt. Mással nem volt jó, csak vele. Ennek ellenére sokszor megfogadtam, hogy elhagyom, de ehhez sohasem volt elegendő erőm. Inkább belenyugodtam, hogy neki bármikor voltak más női is. Én viszont annyira a rabja voltam, hogy volt időszak, amikor rá se néztem más férfire.- Ivan mégis a tettestársa lett?!-Az már egy más történet. Az egész úgy kezdődött, hogy engem figyelni kezdtek, mert ismerték az arcomat; Ivan viszont 1990 januárjában szabadult a börtönből, ahol négy évet ült. Egyszer elmondta nekem a históriáját: nemi erőszak végett került a dutyiba, a „vicc“ csupán az volt, hogy a dolgot nem ő követte el, hanem csak a tagja volt annak a galerinak, amelyik az éj leple alatt rárontott egy lányra. Hogy végül miért hagyta meggyőzni magát, hogy járjon ő is lopni, máig sem tudom. Tény, hogy egyre szimpati- kusabb lett nekem, egy kicsit kapaszkodtam is beléje, mígnem ösz- szemelegedtünk. Egyre több időt töltöttünk együtt, és aztán már lopni is együtt jártunk. Igaz, mindig azt mondtuk, hogy ez az utolsó lopás...- A pénzzel mit csináltak?-Egy részét Stanonak adtuk, a többit elszórakoztuk.- Hogy kerültek rendőrkézre?- Stano és Ivan botrányosan ösz- szeverekedtek. Miattam.- Felelősnek érzi magát a történtekért?- Csupán annyiban, hogy gyenge voltam. Ezt a bíróságon is elmondtam.- Még nem lesz harmincéves, amikor kiszabadul innen. Mit fog tenni?-Nem fogok lopni. Most az egyszer biztos sikerülni fog. És följelentem Stanot!- Mi miatt?- Mi miatt? Egyelőre honnan tudjam! Valami majd csak akad, ami miatt feljelenthetem. Ennyivel azért tartozom neki.- Magda, gondolom, nem haragszik, ha azt mondom: ne csak ezen gondolkozzék!. Miklósi Péter ■■ o R D ■■ 0 G K E R 1 N G rr O Fotó: Mészáros l*;
