Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-17 / 2. szám
Világszerte újra erősödik az antiszemitizmus, a legfenyegetőbben Kelet-Európábán Óásteőny sémám íidú I ildovskVch mßencö v souí»sné kút tu ft CR (leden 1991) A prágai Politika című lap hemzseg az antiszemita hóbörgésektól. Az itt közölt mutatvány épp a csehországi zsidó művészek és közéleti személyiségek névsorát közölte. A lap szerkesztőit bíróság elé állítják és további számai egyelőre nem jelennek meg. Edgar Bronfmannek, a Zsidó Világkongresszus elnökének nagy tervei vannak: „Egyszer majd szervezünk egy akkora kongresszust, mint amekkora a környezetvédelmi csúcstalálkozó volt Rio de Janeiróban.“ Egyelőre fél tucat kormányfőt és ezer egyéb résztvevőt hozott össze a New York-i multimilliárdos a Brüsszelben rendezett konferenciára. A téma Bronfman szavaival szólva, „legalább any- nyira fontos, mint az ózonlyuk“: a világméretű antiszemitizmus. A kommunizmus összeomlása után szerte a világon egyre nagyobb aggodalommal tapasztalják a zsidók, hogy mindenütt új ellenségképet igyekeznek találni maguknak az emberek. „Attól kell tartanunk, hogy hamarosan újra sorra kerülünk“ - figyelmeztetett Brüsszelben Arthur Hertzberg amerikai rabbi. „Az idők megváltoztak, az antiszemiták nem“ - tette hozzá a Nobel-díjas Elie Wiesel. A figyelmeztetők ezúttal első ízben részletes tényalapra is támaszkodhatnak. A londoni székhelyű Institute of Jewish Affairs a konferenciával egy időben jelentette meg az antiszemitizmusról szóló világjelentését. Anthony Lerman, az intézet vezetője az Amnesty International mintájára ezentúl „hasonlóan tekintélyes és megbízható jelentéseket“ szeretne előterjeszteni évről évre, mint a foglyok segélyszervezete. Hertzberg rabbi azt a feltételezést látta igazolva a gondosan összeállított jelentésben, hogy elsősorban a volt Szovjetunió köztársaságaiban és Kelet- Európában „elszabadult a szellem a palackból“. A szerzők szerint Oroszországban van a világ legdinamikusabb antiszemita mozgalma. A kutatók úgy vélik, a soviniszta pártok, amelyek mind nagyobb politikai befolyásra tesznek szert és egyre hevesebben ostromolják Jelcin elnököt, jóval komolyabb fenyegetést jelentenek, mint az 1990-es nagy hangú szélsőjobboldali Pamjaty csoport. Azt elmúlt években 45 antiszemita kiadvány teremtett magának Oroszországban széles olvasóközönséget; Valentyin Raszputyin, a neves író is magáévá tette azt az elterjedt véleményt, hogy a zsidók az okai az októberi forradalomnak és a sztálini terrornak. Lerman szerint mindenütt találkozni azzal a szóbeszéddel, hogy a szovjet világhatalom összeomlása mögött is „világméretű zsidó összeesküvés“ rejlik. Moldovában a kormány már nem száll szembe azzal a nacionalista követeléssel, hogy rehabilitálják Ion Antonescu marsallt, a második világháborúban 270 000 zsidó megsemmisítéséért felelős román diktátort. Ukrajnában viszont „az antiszemitizmus történelmi szívében“- így Elan Steinberg, a Zsidó Világkongresszus ügyvezetője- Leonyid Kravcsuk elnök nyugtatgatni igyekszik a kedélyeket. „Nem fogjuk megismételni a történelmet - erősítgette Brüsszelben. - Épp ellenkezőleg, újjá fogjuk éleszteni a nálunk élő ötszázezer zsidó kultúráját.“ Kelet-Európábán Lengyel-,, ország az antiszemitizmus éllovasa; egy felmérés szerint a 38 millió lengyel 40 százaléka nem akarja, hogy zsidó legyen a szomszédja, 31 százalékuk pedig túl nagynak tartja a zsidók befolyását. Pedig ma legfeljebb 15 000 zsidó él Szczecin és Bi- alystok között. „Az antiszemitizmus tabuja, amely a második világháború óta töretlenül érvényesült a demokráciákban, nyugaton is megtört“ - állítják a jelentés szerzői. Az olyan sikeres szélsőjobboldaliak, mint a francia Jean-Marie Le Pen, a német Franz Schönhuber, az osztrák Jörg Haider és az észak-amerikai David Duke „közvetlen megjegyzéseket“ nem tesznek ugyan a zsidókra, „bizonyos érvek esetében azonban mindenki tudja, kiről van szó“ - mondja Lerman. Veszélyes láncreakciótól tart: „Egy napon majd, akárcsak a külföldiek kérdésében, a politikai közép engedni fog a jobbszárny nyomásának.“ A Zsidó Világkongresszus ez ellen „a nevelést, a nevelést, a nevelést“ (Bronfman) és a gazdasági jólétet tartja a legfontosabb ellenszernek. Jesse Jackson tiszteletes, az amerikai demokraták fekete csúcspolitikusa, aki a múltban maga sem volt egészen mentes az antiszemita kisiklástól, „a világgazdasági növekedés központi erejévé“ szeretné összekovácsolni az amerikai zsidókat és feketéket, hogy, mint mondja, „mi, kisebbségek is megmenekülhessünk“. Az antiszemitizmusra vonatkozó felvilágosító munka azonban szemlátomást beleütközik korlátaiba, mondja Hertzberg rabbi, „mivel szinte mindig csak a fehér keresztényeket veszi célba, akik ahhoz a kultúrkörhöz tartoznak, amely a zsidókat gázkamrába küldte“. De néhány év múlva az Egyesült Államokban az iskolás gyerekek többsége spanyol amerikai, fekete és ázsiai lesz, „akikre nemigen hat az erkölcsi szózat“ - mondja Valerie Monchi, a jelentés egyik társszerzője. A részvét érzése már sok más országban is lanyhult. Hertzberg: „A zsidók, akik hozzászoktak, hogy áldozatnak lássák magukat, világviszonylatban már rég az erőforrásokkal pazarlóan bánó, gazdag Északhoz tartoznak.“ (Der Spiegel) * Martin Savéi könyvkiadó még nem vetette meg az ágyát. Mindenfelé papírok hevernek szanaszét, számlák, hatósági végzések, s két patkány nagyságú spániel rohangál a szobában és tépi a vendég cipőjét. ,,A reprezentációval rosszul állunk, kiadónk egy hete csődöt mondott" - vallja be a 47 éves, bajszos úriember, aki kezdődő pocakját kötött mellénynyel fedi el. A kiadó társalapítónője végül gondjaiba veszi a két kutyát. A nő csupán feleannyi idős, mint a férfi, fekete haja loknikba bodorítva. Apolitikusnak látszik: ö viseli a lakás gondját a pozsonyi belváros szürkészöld toronyházában. Kedvéért egyszer már tettlegességre is vetemedett a kiadó: „Egy férfi molesztálta a feleségemet, ezért aztán mint férj jól odasóztam neki." A többi vádat, például az ittasság és a kábítószerezés (szipuzás) miatt kiszabott korábbi büntetéseit tagadja. Azok csak a zsidó újságírók kitalációi, mondja. Savelnek antiszemita Írások terjesztéséért kell felelnie a pozsonyi kettes számú kerületi bíróság előtt. Minthogy a kitűzött időpontban nem jelent meg, a következő tárgyalást későbbre tűzte ki a biró, azzal, hogy ha kell, erőszakkal is elövezetteti a vádlottat. Savéi egy negyedórával később megjelent a tárgyalóteremben, és nyugodtan eltársalgott a bíróval, az ügyvédjével és az újságírókkal. Savéi közölte, hogy kiújult a lumbágója, ezért késett egy negyedórát a tárgyalásról. Ez azonban cseppet sem akadályozta abban, hogy egész nap ide-oda rohangáljon Pozsonyban, és újabb interjúkat adjon. Az a figyelemre méltó lazaság, ahogyan ezt az eljárást kezelték, nyilván abban leli magyarázatát, hogy a napvilágra került tények kínosak az új kormány számára. A vádlott bizakodó: „Azt hiszem, majd megpróbálják a pert valahogy elmismásolni. ‘' Ami Martin Alexander Savéi jogászdoktort oly intenziven foglalkoztatja, az könnyen foltot ejthet az új szlovák állam reputációján. Kiadója, az Agres („Támadás") 1991-ben két kötetben, tízezer példányban megjelentette szlovák nyelven a hírhedt „Cion bölcseinek jegyzőkönyveit". Az első kötet „A sötétség fejedelmei" címmel jelent meg egy bizonyos Robert Helebrandt bevezetőjével, a második kötet, melyet Karel Halbich szerkesztett, „A cionizmus története" címet viselte (a kéziratban még ezen a címen szerepelt: „A cionizmus karmai között"). Csakhogy a fenti elöszóírók nevei álnevek. A vádirat szerint az említett szövegek egy bizonyos morvaországi Miroslav Dolejsitöl származnak. Dolejsí már korábban is megjelentetett egy brosúrát az Agres Kiadónál, amelyben az 1989-es „bársonyos forradalmat“ úgy állította be, mintha azt a CIA és a KGB közösen rendezte volna. A „Jegyzőkönyvekhez" írott bevezetőjében olvasható „A szlávok mindig is a zsidó hidra elleni harc élvonalában küzdöttek." Amikor a kiadó az első kötetet népszerűsítő hirdetését megjelentette, abban a következő hencegő megjegyzést tette: „E könyv terjesztését dr. Kubin. államügyész megtiltotta." E tilalom megszegéséért most Savéit háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti (abüntető törvénykönyv 260. paragrafusa: faji gyűlöletre izgatás). 1992 márciusában az olo- mouci könyvvásáron a „Jegyzőkönyvek“ valamennyi példányát eladták. Pozsonyban a Palace Szálló előtt egy terjesztő ezt kiabálta: „Zsidó világuralom fenyeget!" Az alkalmat erre a Szlovák Néppárt szélsőjobboldali vezérének, Stanislav Pánisnak a nagygyűlés szolgáltatta. Pánis, akit kizártak a parlament tagjainak sorából, mivel tagadta a zsidók legyilkolását Auschwitzban, eredetileg a ma Vladimír Meciarral együtt menetelő radikális Szlovák Nemzeti Párt jobbszárnyához tartozott. A Pánis köré tömörült csoport volt az, amely annak idején tojásokkal dobálta meg Pozsonyban Václav Havel elnököt. Savéi apja a Szlovák-Szovjet Baráti Társaság elnöke volt. Savéi innen ismeri a zenekarvezető Pá- nist, aki ott zenekarával házimuzsikus volt. Bár a parlamenti pártok elhatárolták magukat e szélsőjobboldali alakoktól, Savéi továbbra is Bíróság előtt az antiszemita könyvek pozsonyi kiadója a Szlovák Nemzeti Pártra szavaz: „Még mindig ez a párt a kisebbik rossz." Saját programja az úgynevezett „nemzetalakítás": „Mi nem politizálunk. Mi a nemzet feltámasztásáért dolgozunk." Savéi időközben már megszűnt hetilapja, a Hlas Slovenska (Szlovákia hangja) utolsó számában kifejezetten Július Streicher Stürme- rére hivatkozott és annak mottóját idézte: „A zsidók okozzák a mi szerencsétlenségünket". Ennek bizonyítására a lap a következő példát hozta fel: „A prágai propaganda, amely a zsidók, a szabad- kőművesek és cinkosaik kezében van, egymás ellen uszítja a nemzeteket." Az, hogy a „Jegyzőkönyvek“ teljes egészében hamisítvány, Savéit egyáltalán nem zavarja: „Ez engem nem érdekel, én kiadó vagyok. “ A sötét folyosókkal teli házban, dohos lakásában Savéi ide- oda csoszog papucsában. Megjátszott távolságtartása ellenére frappánsan érzékeltetni tudja a „Jegyzőkönyvek" üzenetét. A háború előtt, mondja, a zsidók „a nemzeti vagyon 38 százalékát birtokolták" Szlovákiában. A tőke mára „személytelenné" vált. Mégis „az összes deviza háromnegyede zsidó kézben van, mivel a zsidók összetartanak. Nekünk is így kell tennünk." (Der Spiegel) 1993. I. 17 B jlasárnap A f ajgyűlölet különféle megnyilvánulásaiért nem kell külföldre menni. Egy felirat a pozsonyi utcákon. (Méry Gábor felvétele) VALAHOL MINDIG KIDUGJA A FEJÉT...
