Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-17 / 2. szám

Világszerte újra erősödik az antiszemitizmus, a legfenyegetőbben Kelet-Európábán Óásteőny sémám íidú I ildovskVch mßencö v souí»sné kút tu ft CR (leden 1991) A prágai Politika című lap hemzseg az antiszemita hóbörgésektól. Az itt közölt mutatvány épp a csehországi zsidó művészek és közéleti személyiségek névsorát közölte. A lap szerkesztőit bíróság elé állítják és további számai egyelőre nem jelennek meg. Edgar Bronfmannek, a Zsidó Világkongresszus elnökének nagy tervei vannak: „Egyszer majd szervezünk egy akkora kongresszust, mint amekkora a környezetvédelmi csúcstalál­kozó volt Rio de Janeiróban.“ Egyelőre fél tucat kormányfőt és ezer egyéb résztvevőt hozott össze a New York-i multimilliár­dos a Brüsszelben rendezett konferenciára. A téma Bronfman szavaival szólva, „legalább any- nyira fontos, mint az ózonlyuk“: a világméretű antiszemitizmus. A kommunizmus összeomlá­sa után szerte a világon egyre nagyobb aggodalommal tapasz­talják a zsidók, hogy mindenütt új ellenségképet igyekeznek ta­lálni maguknak az emberek. „Attól kell tartanunk, hogy ha­marosan újra sorra kerülünk“ - figyelmeztetett Brüsszelben Arthur Hertzberg amerikai rabbi. „Az idők megváltoztak, az anti­szemiták nem“ - tette hozzá a Nobel-díjas Elie Wiesel. A figyelmeztetők ezúttal első ízben részletes tényalapra is tá­maszkodhatnak. A londoni székhelyű Institute of Jewish Af­fairs a konferenciával egy időben jelentette meg az antiszemitiz­musról szóló világjelentését. Anthony Lerman, az intézet ve­zetője az Amnesty International mintájára ezentúl „hasonlóan tekintélyes és megbízható jelen­téseket“ szeretne előterjeszteni évről évre, mint a foglyok se­gélyszervezete. Hertzberg rabbi azt a feltéte­lezést látta igazolva a gondosan összeállított jelentésben, hogy elsősorban a volt Szovjetunió köztársaságaiban és Kelet- Európában „elszabadult a szel­lem a palackból“. A szerzők szerint Oroszor­szágban van a világ legdinami­kusabb antiszemita mozgalma. A kutatók úgy vélik, a soviniszta pártok, amelyek mind nagyobb politikai befolyásra tesznek szert és egyre hevesebben ostromol­ják Jelcin elnököt, jóval komo­lyabb fenyegetést jelentenek, mint az 1990-es nagy hangú szélsőjobboldali Pamjaty cso­port. Azt elmúlt években 45 anti­szemita kiadvány teremtett ma­gának Oroszországban széles olvasóközönséget; Valentyin Raszputyin, a neves író is ma­gáévá tette azt az elterjedt véle­ményt, hogy a zsidók az okai az októberi forradalomnak és a sztálini terrornak. Lerman sze­rint mindenütt találkozni azzal a szóbeszéddel, hogy a szovjet világhatalom összeomlása mö­gött is „világméretű zsidó összeesküvés“ rejlik. Moldovában a kormány már nem száll szembe azzal a nacio­nalista követeléssel, hogy reha­bilitálják Ion Antonescu marsallt, a második világháborúban 270 000 zsidó megsemmisíté­séért felelős román diktátort. Ukrajnában viszont „az antisze­mitizmus történelmi szívében“- így Elan Steinberg, a Zsidó Világkongresszus ügyvezetője- Leonyid Kravcsuk elnök nyug­tatgatni igyekszik a kedélyeket. „Nem fogjuk megismételni a tör­ténelmet - erősítgette Brüsszel­ben. - Épp ellenkezőleg, újjá fogjuk éleszteni a nálunk élő ötszázezer zsidó kultúráját.“ Kelet-Európábán Lengyel-,, ország az antiszemitizmus éllo­vasa; egy felmérés szerint a 38 millió lengyel 40 százaléka nem akarja, hogy zsidó legyen a szomszédja, 31 százalékuk pedig túl nagynak tartja a zsidók befolyását. Pedig ma legfeljebb 15 000 zsidó él Szczecin és Bi- alystok között. „Az antiszemitizmus tabuja, amely a második világháború óta töretlenül érvényesült a de­mokráciákban, nyugaton is megtört“ - állítják a jelentés szerzői. Az olyan sikeres szél­sőjobboldaliak, mint a francia Jean-Marie Le Pen, a német Franz Schönhuber, az osztrák Jörg Haider és az észak-ameri­kai David Duke „közvetlen meg­jegyzéseket“ nem tesznek ugyan a zsidókra, „bizonyos ér­vek esetében azonban mindenki tudja, kiről van szó“ - mondja Lerman. Veszélyes láncreakció­tól tart: „Egy napon majd, akár­csak a külföldiek kérdésében, a politikai közép engedni fog a jobbszárny nyomásának.“ A Zsidó Világkongresszus ez ellen „a nevelést, a nevelést, a nevelést“ (Bronfman) és a gazdasági jólétet tartja a leg­fontosabb ellenszernek. Jesse Jackson tiszteletes, az amerikai demokraták fekete csúcspoliti­kusa, aki a múltban maga sem volt egészen mentes az antisze­mita kisiklástól, „a világgazda­sági növekedés központi erejé­vé“ szeretné összekovácsolni az amerikai zsidókat és feketé­ket, hogy, mint mondja, „mi, kisebbségek is megmenekül­hessünk“. Az antiszemitizmusra vonat­kozó felvilágosító munka azon­ban szemlátomást beleütközik korlátaiba, mondja Hertzberg rabbi, „mivel szinte mindig csak a fehér keresztényeket veszi célba, akik ahhoz a kultúrkörhöz tartoznak, amely a zsidókat gáz­kamrába küldte“. De néhány év múlva az Egyesült Államokban az iskolás gyerekek többsége spanyol amerikai, fekete és ázsiai lesz, „akikre nemigen hat az erkölcsi szózat“ - mondja Valerie Monchi, a jelentés egyik társszerzője. A részvét érzése már sok más országban is lanyhult. Hertzberg: „A zsidók, akik hoz­zászoktak, hogy áldozatnak lás­sák magukat, világviszonylatban már rég az erőforrásokkal pa­zarlóan bánó, gazdag Északhoz tartoznak.“ (Der Spiegel) * Martin Savéi könyvkiadó még nem vetette meg az ágyát. Min­denfelé papírok hevernek szana­szét, számlák, hatósági végzések, s két patkány nagyságú spániel rohangál a szobában és tépi a vendég cipőjét. ,,A reprezentáci­óval rosszul állunk, kiadónk egy hete csődöt mondott" - vallja be a 47 éves, bajszos úriember, aki kezdődő pocakját kötött mellény­nyel fedi el. A kiadó társalapítónője végül gondjaiba veszi a két kutyát. A nő csupán feleannyi idős, mint a férfi, fekete haja loknikba bodorítva. Apolitikusnak látszik: ö viseli a la­kás gondját a pozsonyi belváros szürkészöld toronyházában. Ked­véért egyszer már tettlegességre is vetemedett a kiadó: „Egy férfi molesztálta a feleségemet, ezért aztán mint férj jól odasóztam neki." A többi vádat, például az ittas­ság és a kábítószerezés (szipu­zás) miatt kiszabott korábbi bünte­téseit tagadja. Azok csak a zsidó újságírók kitalációi, mondja. Savelnek antiszemita Írások terjesztéséért kell felelnie a pozso­nyi kettes számú kerületi bíróság előtt. Minthogy a kitűzött időpont­ban nem jelent meg, a következő tárgyalást későbbre tűzte ki a biró, azzal, hogy ha kell, erőszakkal is elövezetteti a vádlottat. Savéi egy negyedórával később megjelent a tárgyalóteremben, és nyugodtan eltársalgott a bíróval, az ügyvédjé­vel és az újságírókkal. Savéi közölte, hogy kiújult a lumbágója, ezért késett egy ne­gyedórát a tárgyalásról. Ez azon­ban cseppet sem akadályozta ab­ban, hogy egész nap ide-oda ro­hangáljon Pozsonyban, és újabb interjúkat adjon. Az a figyelemre méltó lazaság, ahogyan ezt az eljárást kezelték, nyilván abban leli magyarázatát, hogy a napvilágra került tények kínosak az új kor­mány számára. A vádlott bizako­dó: „Azt hiszem, majd megpróbál­ják a pert valahogy elmismásolni. ‘' Ami Martin Alexander Savéi jo­gászdoktort oly intenziven foglal­koztatja, az könnyen foltot ejthet az új szlovák állam reputációján. Kiadója, az Agres („Támadás") 1991-ben két kötetben, tízezer példányban megjelentette szlovák nyelven a hírhedt „Cion bölcsei­nek jegyzőkönyveit". Az első kötet „A sötétség fejedelmei" címmel jelent meg egy bizonyos Robert Helebrandt bevezetőjével, a má­sodik kötet, melyet Karel Halbich szerkesztett, „A cionizmus törté­nete" címet viselte (a kéziratban még ezen a címen szerepelt: „A cionizmus karmai között"). Csakhogy a fenti elöszóírók ne­vei álnevek. A vádirat szerint az említett szövegek egy bizonyos morvaországi Miroslav Dolejsitöl származnak. Dolejsí már koráb­ban is megjelentetett egy brosúrát az Agres Kiadónál, amelyben az 1989-es „bársonyos forradalmat“ úgy állította be, mintha azt a CIA és a KGB közösen rendezte volna. A „Jegyzőkönyvekhez" írott beve­zetőjében olvasható „A szlávok mindig is a zsidó hidra elleni harc élvonalában küzdöttek." Amikor a kiadó az első kötetet népszerűsítő hirdetését megjelen­tette, abban a következő hencegő megjegyzést tette: „E könyv ter­jesztését dr. Kubin. államügyész megtiltotta." E tilalom megszegé­séért most Savéit háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetés fenye­geti (abüntető törvénykönyv 260. paragrafusa: faji gyűlöletre iz­gatás). 1992 márciusában az olo- mouci könyvvásáron a „Jegyző­könyvek“ valamennyi példányát eladták. Pozsonyban a Palace Szálló előtt egy terjesztő ezt kiabálta: „Zsidó világuralom fenyeget!" Az alkalmat erre a Szlovák Néppárt szélsőjobboldali vezérének, Sta­nislav Pánisnak a nagygyűlés szolgáltatta. Pánis, akit kizártak a parlament tagjainak sorából, mi­vel tagadta a zsidók legyilkolását Auschwitzban, eredetileg a ma Vladimír Meciarral együtt menete­lő radikális Szlovák Nemzeti Párt jobbszárnyához tartozott. A Pánis köré tömörült csoport volt az, amely annak idején tojásokkal do­bálta meg Pozsonyban Václav Ha­vel elnököt. Savéi apja a Szlovák-Szovjet Baráti Társaság elnöke volt. Savéi innen ismeri a zenekarvezető Pá- nist, aki ott zenekarával házimu­zsikus volt. Bár a parlamenti pártok elhatá­rolták magukat e szélsőjobboldali alakoktól, Savéi továbbra is Bíróság előtt az antiszemita könyvek pozsonyi kiadója a Szlovák Nemzeti Pártra szavaz: „Még mindig ez a párt a kisebbik rossz." Saját programja az úgyne­vezett „nemzetalakítás": „Mi nem politizálunk. Mi a nemzet feltá­masztásáért dolgozunk." Savéi időközben már megszűnt hetilapja, a Hlas Slovenska (Szlo­vákia hangja) utolsó számában ki­fejezetten Július Streicher Stürme- rére hivatkozott és annak mottóját idézte: „A zsidók okozzák a mi szerencsétlenségünket". Ennek bizonyítására a lap a következő példát hozta fel: „A prágai propa­ganda, amely a zsidók, a szabad- kőművesek és cinkosaik kezében van, egymás ellen uszítja a nem­zeteket." Az, hogy a „Jegyzőkönyvek“ teljes egészében hamisítvány, Sa­véit egyáltalán nem zavarja: „Ez engem nem érdekel, én kiadó va­gyok. “ A sötét folyosókkal teli ház­ban, dohos lakásában Savéi ide- oda csoszog papucsában. Megját­szott távolságtartása ellenére frap­pánsan érzékeltetni tudja a „Jegy­zőkönyvek" üzenetét. A háború előtt, mondja, a zsidók „a nemzeti vagyon 38 százalékát birtokolták" Szlovákiában. A tőke mára „sze­mélytelenné" vált. Mégis „az összes deviza háromnegyede zsi­dó kézben van, mivel a zsidók összetartanak. Nekünk is így kell tennünk." (Der Spiegel) 1993. I. 17 B jlasárnap A f ajgyűlölet különféle megnyilvánulásaiért nem kell külföldre menni. Egy felirat a pozsonyi utcákon. (Méry Gábor felvétele) VALAHOL MINDIG KIDUGJA A FEJÉT...

Next

/
Thumbnails
Contents