Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-14 / 10. szám
BT tlasárnap Az anyanyelv megőrzésének buktatói □ A szülőkön múlik, hogy gyermekük megtanul-e magyarul írni és olvasni □ Hiányzik a pedagógus-továbbképzés □ Hasznosak a szakmai találkozók V Szlovákiai magyar gimnáziumaink problémáival foglalkozva Dunaszerdahelyen megtudtam azt is, hogy a helyi szlovák gimnáziumban - becslések szerint — a tanulók hetven százalékánál magyar a családi háttér. Felmerült bennem a kérdés, milyen lehet ez az arány a szlovák alapiskolákban abban a járásban, ahol a lakosság 87,2 százaléka magyar. Az 1991-es népszámlálási adatok igazolták, hogy a Dunaszerdahelyi járásban 95 310 magyar és 12 364 szlovák nemzetiségű lakos él. Az anyanyelvi kimutatás már beszédesebb, mert kiolvasható belőle, melyik népréteg olvad be inkább a másikba. A szlovák lakosoknak 85,8 százaléka vállalta szlovák anyanyelvúségét, 12,8 százaléka pedig a magyart. A magyar lakosság 98,8 százaléka vallja magát magyar, és csupán 0,6 százaléka szlovák anyanyelvűnek. Az asszimiláló- dás lassú, de tartós folyamat, már az alapiskolákban kezdődik. A Dunaszerdahelyi járásban összesen 72 alapiskola működik, ebből kettő egyházi magyar iskola, a szerdahelyi Szent János nyolcéves alapiskola és az alistáli református kisiskola. Az állami alapiskolák száma tehát hetven. A 30 nyolcéves iskola közül huszonháromban magyarul és hétben szlovákul folyik az oktatás. A 40 kisiskola megoszlása: 29 magyar és 11 szlovák tanítási nyelvű. 1992-ben a szlovák iskolák 3859 tanulója között 1920 volt a szlovák és 1770 a magyar gyerek. Ez már elgondolkoztató adat... Kincstől fosztják meg a gyerekeket A felmérések, adatok ismeretében kerestem fel dr. Hechtné Házy Annát, a Dunaszerdahelyi járás tanügyi igazgatóságának vezetőjét. Az iskolaügy problémáit alaposan ismerő, tejfalui születésű igazgatónő 1967-ben érettségizett a szerdahelyi magyar gimnáziumban, s egyetemi tanulmányai befejezése után matematika és fizika szakos tanárként tizenkilenc évig a so- morjai magyar gimnáziumban tanított. Áprilisban lesz egy éve, hogy többek kérésére elvállalta mostani tisztségét. Napjainkban ö az egyetlen magyar nemzetiségű tanügyi igazgató. Ez Dunaszerdahelyen természetes, mert a járásban található a legNEM SZÍNVONALASABBAK A SZLOVÁK ISKOLÁK Beszélgetés dr. HECHTNÉ HÁZY ANNÁVAL, az egyetlen magyar nemzetiségű tanügyi igazgatóval több magyar iskola. Sok mindenre gondolva, de leginkább azért, mert szeretne majd újratanítani, nem mondott fel a somorjai gimnáziumban, csak megszakította a munkaviszonyát. Napjainkban egy felelős tisztségben levő embert „kedvezőtlen“ kurta kijelentés miatt is azonnal meneszt- hetnek.- Mi a véleménye arról, hogy a járás szlovák alapiskoláiba járó gyerekeknek még ma is csaknem a fele magyar nemzetiségű?- A gyerek anyanyelvén tud a legjobban tanulni - mondja ki Hechtné Házy Anna a meg nem támadható igazságot. - Ha nem így történik, a szülő olyan kincstől fosztja meg gyermekét, amelyet más nem tud neki megadni: nem sajátíthatja el anyanyelvét olyan szinten, hogy írni és olvasni is tudjon. Az anyanyelv kincs, amelyet ápolni kell és hol másutt ápoljuk, ha nem az iskolában? Éppen az iskola az az intézmény, amelyben ezt lehetővé kell tenni. A napjainkban szorgalmazott alternatív iskolákkal szemben első számú ellenvetésem éppen ebből a felismerésből fakad. Ha a magyar iskolákban szlovákul tanítanának egyes tantárgyakat, ezzel nyelvi szempontból a nemzeti kisebbséget károsítanák meg, a mi járásunkban a többséget. A mindennapi életben a kétnyelvűség hatására már így is kevert nyelvet használnak, még egy közönséges mondatot is teletűzdelnek szlovák szavakkal: Legalább az iskolában magas szinten, kulturáltan fejezzük ki magunkat az anyanyelvűnkön.- Ha 1990 óta csökkent is a szlovák alapiskolákban a magyar gyerekek létszáma, de még igen sokan nem az anyanyelvükön sajátítják el az alapismereteket, s így nem csoda, hogy továbbra is szaporítják majd a „csúnyán“ beszélők számát.-Tavaly már százötvennel kevesebb magyar diák tanult a szlovák alapiskolákban. Ez biztató jel. Senki sem kényszeríti a szülőket, hogy szlovák iskolába adják gyermekeiket. A járásban mindenütt van magyar iskola, van lehetőségük, hogy utódaik az anyanyelvükön tanulhassanak.- De sokan ezt manapság sem tartják hasznosnak...- Kishitűség ez a szülők részéről. Azt hiszik, hogy a magyar iskolában tanuló gyereknek kevesebb lehetősége nyílik az érvényesülésre. A magyar gimnáziumokban kitűnően megtanulják a szlovák nyelvet, sikeresen felvételizhetnek az egyetemeken, főiskolákon. Ha valakit nem vesznek fel például az orvosi karra, az nem a nyelv miatt történik, hanem azért, mert nem tudott eleget biológiából és kémiából.- Sok magyar szülő bizonyára magasabb színvonalúnak is tartja a szlovák alapiskolákat, amikor odaküldi gyermekét.- Ez nem jelenti azt, hogy. jobb színonalúak lennének. Ezt csak a szülő hiszi, s ez különbség! Az iskolai tanulmányi versenyeken a sikeresen szereplő gyerekek szép számban a magyar iskolákból kerülnek ki. A szerdahelyi, az Iskola utcai magyar alapiskola a matematikaversenyben a legjobb! Ha a szlovák iskolák jobbak lennének, zömmel onnan kerülnének ki a versenygyőztesek. S nem úgy van. Nem igaz, hogy a mi járásunkban magasabb színvonalúak lennének a szlovák iskolák. A szülőknek a beíratáskor kellene alaposan megfontolniuk, hogy fontos-e számukra az anyanyelvű oktatás, s e szerint döntsék el, melyik iskolába kívánják küldeni gyermeküket... Színvonal és továbbképzés A nem derűs megállapítások után kénytelenek vagyunk a magyar iskolák színvonalával is foglalkozni.- Iskoláinknak láthatóan színvonalasabbaknak kell lenniük, hogy a szülők bizalommal legyenek irántuk - mondja Hechtné Házy Anna. - De mitől lesz egy iskola igazán színvonalas? A jó pedagógusok teszik azzá. És mitől lesz jó a pedagógus? Ha jó képzést kapott és ha van módja a továbbképzésre. Ez pedig nálunk megoldatlan probléma. Az eddiginél még színvonalasabbá tehetnénk a magyar iskolákat, ha lehetőség nyílna a magyar pedagógusok továbbképzésére. Az országban nincs olyan intézmény, amely ezzel törődne. A nyitrai főiskola még nem vállalja a továbbképzést. Az országos módszertani központ sem foglalkozhat ezzel, mert nincs külön magyar osztálya. Érezzük is ennek a hiányát. Dunaszerdahelyen nem tudjuk pótolni mindezt, de segíteni szeretnénk abban, hogy az azonos tantárgyat tanító pedagógusok összejöhessenek, találkozhassanak kiváló szakemberekkel, egyetemi előadókkal, tanácskozhassanak, ösztönözzék és lelkesítsék egymást. Rendezvényeinkre a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége révén más járásokból is meghívjuk a pedagógusokat. Nemrég tartottuk meg a fizikai módszertani napot, amelyen vendégül láttuk nemcsak a környékbeli járások, hanem a kassai, szepsi szakpedagógusokat is. Most februárban történelemszakosok találkoztak és megszervezték a történelemtanítók munkaközösségét, társulását is. A tavasszal tartjuk meg a matematikai, s ezt követően a magyar szakosok módszertani napját. Ezekre a találkozókra a hazai magyar és szlovák szakelőadókon kívül meghívjuk a magyarországi egyetemi, főiskolai tanárokat is, akik a maguk szakterületéről sok újdonságról is számot adhatnak. Mindezt azért tesszük, hogy pedagógusaink újabb erőre kapjanak, legyen kedvük az önművelődéshez és szakmájukban próbálkozzanak valami újat is bevezetni. Mivel intézményesen az országban nincs lehetőség a magyar pedagógusok továbbképzésére, a dunaszerdahelyi tanügyi igazgatónő szükségesnek tartja, hogy átvehessenek minél több magyarországi tapasztalatot, hiszen ott eredményesen működnek a pedagógusok szakmai társulásai, az egyetemeken, főiskolákon pedig folyik a továbbképzés. Az információ- áramlás szabad, ezt nem gátolhatja senki sem. A természettudományi tárgyakban még nagyítóval sem fedezhetnek fel „nemzetiségi elhajlást“.- Hogy ne egyénileg keressük a segítséget, és pótolhassuk azt, ami itt hiányzik - mondja Hechtné Házy Anna -, a leghasznosabb lenne, ha a két ország iskolaügyi minisztériuma hivatalosan, szerződésben biztosítaná pedagógusaink számára a továbbképzési lehetőséget, egyes szaktantárgyakban a tapasztalatok átvételét... Tanügyi hatóságaink nem nézhetik közömbösen, hogy milyen feltételek közepette ténykednek a magyar pedagógusok. A magyar iskolák színvonalának emeléséről sem feledkezhetnek meg, s ennek legfőbb feltétele a továbbképzés megalapozása. Petröci Bálint Méry Gábor felvétele 993. III. 14. A VILÁG LEGJOBB ISKOLÁI A japánok az amerikai tudományos értekezésekből kijegyzetelik az értékes gondolatokat. Míg az amerikaiak a No- bel-díjra lesnek, a japánok ötleteiket hasznos termékek gyártására változtatják és rengeteg pénzt keresnek vele. A helyzet azonban változóban van. 1989-ben a japán iskolaügyi minisztérium bejelentette harmadik iskolai reformját. Célja olyan emberek nevelése, aki kérdéseket vet fel, képes hipotéziseket kidolgozni, és van alkotóképessége. Ez alapjaiban más, mint a hagyományos japán alkalmazkodás. „Új iskolarendszerünk reális emberi lényeket akar formálni, egyéni alkotóképességekkel“ — jelentette ki Shigeki Ka- doya a tokiói iskolaügyi minisztériumból. Japánban az iskolák természettudományos osztályai nem a szöveget biflázzák, hanem különféle gyakorlati kísérletekkel a természet törvényeit tanulmányozzák. így a diákok könnyebben megjegyzik az új kifejezéseket és a lényeget. A kísérletek serkentik a tudásszomjat és érdeklődést. A japán alapiskola osztályai olyanok, mint egy méhkas. A gyerekek vitatkoznak, érvelnek, veszekednek: mennyit nyomhat egy ceruza, tükör, iránytű és más tárgyak. Azután mérlegen lemérik. Hozzá se nyúlnak a tankönyvhöz. Egyetlen gyerek se húzódik félre, mint valami megfigyelő. Az ujjúkkal tapasztalt új ismeretek elraktározódnak az agyban. Az új iskolarendszer célja, hogy még mélyebbre hatoljon a kísérleti tu- dqmányokba. A technológiából kiindulva akarja fejleszteni a tudományt. A gyerekek legelőbb megtanulják, hogyan lehet eljutni gyakorlatilag az általánosítható ismeretekhez. A minisztérium szerint: a gyerekek szétszedik a burgonyaaprítót, a negyedikesek pedig összerakják. Közben megtanulják az elektromosság alapjait és a motor működésének elveit. Egy tízesztendős diák a kezébe vesz egy autómodellt meg egy napelemet és addig fog vele kísérletezni, míg egy szép napon kitalálja, hogyan is hajthatna egy rendes autót a napelem. Tanulhat valamit a világ a tudományos alapok elsajátításának japán módszeréből? Amerikában a gyakorlati képzést egy csomó megoldással kötik össze és minimális lehetőség van arra, hogy a szerzett ismereteket kipróbálják a gyerekek a gyakorlatban. Régebben a japán iskolaügyi minisztérium a tantervben előírta a megoldást a matematikában, történelemben és nyelvtanulásban. Ki tudja, sikerül-e egyik napról a másikra meggyőzni az iskolákat, hogy tegyék félre a tankönyvet és az eddigi gyakorlatot, inkább a mikroszkóppal próbálkozzanak. „Azt akarjuk, hogy a diákok előbb a saját szemükkel lássák, hogy milyen károkat okoz a savas eső és csak azután tanulják meg vegyi összetételét“ - mondja Rustum Roy a természettudományok professzora a pennsylvaniai egyetemről. A diákok emlékezetükbe vésik azt, ami valamilyen módon összefügg az élettel. A japánok erre építettek és az iskolákban új tanterv segítségével megpróbálják realizálni. Ha ez sikerül nekik, akkor a japánok következő nemzedékeinek nem kell az ötleteket az amerikaiaktól vásárolni. (U. S. News and World Report, Newsweek)
