Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-17 / 2. szám

1993. januar 17. XXVI. évfolyam Ara 5,50 korona Családi magazin ,-yyyy^-' ' ' ^*| ' f József Attila A tél Dalolna forró láng az égig róla s kezén fogná mindenki földijét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hisz zuzmarás a város, a berek, fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megmelegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, csorbát, töröttet, s ami új, meg ép, gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! s rászórni szórva mindent, ami szép. Azt a tüzet, o jaj, meg kene rakni, hogy felmelegedjenek az emberek! H át akkor mekkora is lesz az adóm? — kérdezi nem egy munkás, hiva­talnok, vállalkozó, betétkönyv-tulajdo­nos, ingatlant vagy kamiont birtokló, az immár a saját földjén termelő földműves. És sorolhatnánk még a különböző adó­fajták valamelyike szerint adókötelesek kérdéseit. Mert igaz ugyan, hogy tavaly országszerte folyt a felvilágosító kam­pány adóügyben is, de az is igaz, hogy az adótanácsadói képzéseken, meg az adó­hivatali tanfolyamokon résztvevőkön kí­vül a legtöbbünk aligha merült el az újságokban is közzétett adótörvények­ben. Többnyire ugyanis alkalmazottként dolgozunk valahol, megszoktuk, hogy fizetési szalagunkon mindig megtaláltuk a béradó fejében levont összeget. A bér­adó most eltűnik, és lesz helyette jövede­lemadó, meg biztosítási hozzájárulás. A kettő együttvéve az alkalmazottak esetében körülbelül annyit tesz ki, mint az eddigi béradó. Most ne bonyolódjunk bele annak a magyarázatába, hogy akkor meg mi­nek ez az egész adóreform, mert az tény, ha fel akarunk zárkózni a fejlettebb országokhoz, akkor a társadalom- és gazdaságátalakítási lépések sorából ez sem hagyható ki. Már csak azért sem, mert éppen az új adózási rendszer igaz­ságosságával érhető el, hogy az adóhiva­tal előtt minden adózó egyforma, szá­mára minden nyereség, hasznot hozó jövedelem megadózandó, az idevágó törvények, rendelkezések szerint. Ha az adóhivatal futni hagyja az adókötelese­ket, mindannyiunk ellen cselekszik. És főleg azok ellen, akik az állami költség­vetésből szorulnak támogatásra, azok ellen, akiket a költségvetésből fizetnek. Meg többek között az oktatás- és egész­ségügy ellen, hiszen elsősorban ezek a tárcák szorulnak az állami költségvetés támogatására, és ha ezekre nem jut ele­gendő pénz, azt mindannyian meg- érezzük. Az előbb azt állítottam, az adórend­szer igazságos. Furcsa megállapításnak tűnhet ez például egy, a gyermekeit egyedül nevelő nő számára, amennyiben nem tudja, hogy az adózási rendszer a szociális szempontokat megadóztatha- tatlan tételek révén érvényesíti. Az ilyen tételek pedig gyermekekre, rokkantakra, nyugdíjasokra stb. egyaránt vonatkoz­nak, és a különböző adókedvezmények is ilyen célokat követnek. (Ezekre a kér­désekre későbbi számainkban még majd gyakran visszatérünk.) Persze, tény, hogy nem a kis jövedelmekből befizetett adókból telik majd meg az államkassza. Egyébként a minap tanúja voltam egy adóhivatali jelenetnek. „Vállalkozónkat“ adócsaláson csípte rajta a kötelességét teljesítő hivatalnok. A vállalkozó a hiva­tal felkészültségét vonta kétségbe, az adóhivatalnok meg a vállalkozó tisztes­ségét. Csakhogy míg az előző a saját maga által kreált adózási elméleten kívül csak hamis, illetve rossz bizonylatokat tudott az adóhivatalnok elé terjeszteni, az adóhivatalnok könnyűszerrel bizo­nyította: „ügyfelünk“ bizony - jóllehet, magát komoly adószakértőnek is tartja - elemi hibákat vétett adóbevallásában, könyvvitelében. Hogy a vállalkozó vagy az adóhivatalnok tévedett-e valamiben, a bíróság majd eldönti. Számomra tanulságos és főleg meg­nyugtató volt az eset. Bárcsak minden adóhivatalban ilyen felkészültségű hiva­talnokok ülnének! Mert akkor biztos lehetnék abban, hogy minden esetben a törvények szerint járnak el, és az akarva vagy akaratlanul okozott adóhát­ralékot éppúgy kimutatják, mint az eset­leges túlfizetést. Csakhogy még korántsem tartunk ott, hogy a törvény mindenki számára szent. A hivatalnok számára éppúgy, mint mondjuk az adófizető polgár számára. A törvény nem ismerete nem men­tesít senkit kötelezettségeinek teljesítése alól - halljuk manapság mind gyakrabban, és nemcsak halljuk, hanem a mindennapi gyakorlatban szembesü­lünk is ezzel az alápvető igazsággal. Ki fóliázóként, ki mútrágyagyári vagy vas­művi alkalmazottként. Mert az adóbe­szedő könyörtelen. Mindannyiunk érde­kében az. Hogy jusson pénz szociális segélyre, kórházakra és oktatásra. Ezért én azt mondom: ne bántsuk az adóbe­szedőt. Hiszen az adórendszer túlkapá­saiért nem ő a felelős... Pákozdi Gertrúd — -* E 7 "-=~-==T:—; — r--- ■■■. r' ■ Mi roslav Vodéra felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents