Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-28 / 8. szám
I ♦ m ■* A farsangi időszak úgy él a tudatunkban, mint a bálozás ideje. A városi embereknek és a mai falusi fiataloknak a farsang valójában csak a farsangi bálokat jelenti. Még nem is olyan régen nem így volt ez falun. A ma élő idős nemzedék tagjai nagyon jól emlékeznek azokra az íratlan szabályokra, melyek életüket irányították. Mert abban az időben megvolt az ideje a munkának, a pihenésnek, a szórakozásnak egyaránt, s ezt mindenki szigorúan be is tartotta. A legnagyobb munkák idején, tavasztól őszig szinte nem is volt táncos alkalom. Még a lakodalmakat is télen tartották, amikor idejük volt mulatni. Nem csoda tehát, hogy az igazi szórakozás, táncolás, mulatozás a téli időszakban zajlott a farsang ideje alatt, de főleg a farsang farkának is nevezett utolsó három napon. Farsang a karácsonyi ünnepek után, január^ 6-án, vízkereszt napján kezdődik, a vége pedig mindig attól függ, hogy abban az évben mikorra esik húsvét ünnepe. Eszerint vagy rövid, vagy hosszú a farsang. Úgy tartották régen, hogy a rövid farsangon még a csúnya lányok is elkelnek, mert a legényeknek nincs idejük válogatni. Hosszú farsang idején pedig a szép lányok mentek férjhez. Ebben a nem túl hosszú időszakban zajlottak tehát a mulatságok, lakodalmak és főleg az utolsó három napon a zajkeltő, alakoskodó álarcos felvonulások, farsangtemetés, szalonna-, tojásgyüjtés és természetesen a napokig tartó mulatságok. Farsang ideje alatt szinte kötelezően mindenki részt vett a táncban, mulatásban. Még a kisgyerekeknek is rendeztek táncos összejövetelt a szülők, főleg a nagyszülők részvételével, akik nemcsak a rendre ügyeltek, de elsősorban arra, hogy a gyerekek jól megtanuljanak táncolni. Hiszen mire nagylány-, legénysorba kerültek, táncolniok már jól kellett tudni. Külön mulatságot rendeztek a házasok, külön az iparosok részére, voltak legénybálok. Míg a házasok bálján a táncolás mellett a legfőbb szempont az evés, ivás, szórakozás volt, a legénybálon a táncolás. A fiatalok ez alatt a három nap alatt szinte alig aludtak 2-3 órát, mert a farsangi mulatság reggel 9-10 órakor kezdődött, és csak annyi szünetet tartottak, amíg jóllaktak. De ne vágjunk az események elébe. Tekintsük végig, hogy is zajlott a farsangi időszak. Farsang kezdetét és az első időszakot nem nagyon tartották számon. Megengedett volt a tánc, a lakodalom, de az igazi nagy mulatozás a farsangfarkán kezdődött. Zobor- alján az ezt megelőző vasárnapot Tananaj vagy Talalaj vasárnapnak is nevezték. Ez a gyerekek i észére jelentett nagy napot. Ök jártak a rokonokhoz, ismerősökhöz „tanajoz- ni“. Rövid énekükkel a család minden tagjának valami jót kívántak. Énekükért tojást, almát, kalácsot, újabban pénzt is kapnak. S attól függően, hogy az ajándék sok volt vagy kevés, kívánnak további jókat: Fel a búza, le a konkoly... Viszont ha semmi ajándékot nem kaptak, akkor azt mondták, hogy: Le a búza, fel a konkoly, Pocik egye kovásztokat, Genny egye tyúkotokat... Persze, azonnal el is futottak, mert kaptak volna a háziasszonytól. A tanajozókat a legtöbb családban nagyon várták, mert úgy hitték, hogy szerencsét hoz a házra a gyerekek jókívánságokat mondó rigmusa. Farsang utolsó hetének csütörtökét általában kövércsütörtöknek nevezték. Kálazon ezen a napon az egész falu felment a hegyre, hogy ott Szent Orbán szobra mellett megválasszák a „hegységet“, a szőlőgazdát meg a tisztségviselőket. Mielőtt azonban a választásra sor került volna, az előző tisztségviselők beszámoltak az egész évi eseményekről. Elmondták, ki milyen vétséget követett el a szőlőben, és ezért milyen bírságban részesült. Ugyanis a szőlőben szombaton délután már tilos volt ott tartózkodni, a déli harangszó után nem volt szabad dolgozni, ezért úgy tartották, hogy aki ilyenkor még a szőlőben van, annak csak lopási szándéka lehet. Ezért is, mint sok más kihágásért, büntetés járt. Természetesen a büntetést is felsorolják, a falubeliek pedig megítélik, hogy a tisztségviselők jól teljesítették-e feladatukat, s eszerint vagy újraválasztják őket, vagy új „hegységet“ választanak. A választás után már mulatozás következik, de még itt a szőlőhegyen. Mezőgazdasági vidékeken farsangvasárnap fogadták meg az aratópárokat. A gazda a leendő aratópárokat házához hívta meg, itt kötötték meg a szerződést, az egyezséget, majd vacsorával és mulatozással végezték a napot. A farsang szombattól kedd éjfélig tartó időszaka már valóságos ünnepnek számított. Ilyenkor ünneplőbe öltöztek, és a fiatal menyecskék valamennyi főkötőjüket felöltötték, bemutatták a falunak. Mátyusföld egyes falvaiban az asszonyok „csavarogni“ jártak, hogy a tyúkok sokat tojjanak, jól üljenek a tojásokon. Ipolyvarbón a legények a téli időszakban „mancsbotot“ faragtak a kiválasztott lány részére, amit farsangvasárnap a keresztanyától küldtek el. A lányok viszont bokrétát kötöttek a legények kalapja mellé farsangra, amit szintén a keresztmama vitt el a legényeknek. A legények a farsangi bálra felbokrétá- zott kalapban jönnek, aminek már különös jelentése van. A bokrétákat olyan sorrendben tűzik a kalapuk mellé, amilyen kedves nekik az illető lány. Minden legény szeretője bokrétáját közepére tűzte, majd olyan sorrendben a többit, amilyen kedves volt neki a lány, akinek a bokrétája következett. Ezzel már a lányok tudtára adták azt is, hogy kivel mikor fognak majd táncolni. Mert olyan sorrendben táncoltatták meg őket, amilyen sorrendben a bokrétákat feltűzték a kalapjukra. Farsanghétfő általában a zajos felvonulások napja volt. Szinte minden vidéken másmás formájával találkozunk a mókás felvonulásnak. Csakis férfiak öltöztek be különféle „maskurának“, menyasszonynak, cigányasz- szonynak, medvének stb., énekszóval járták végig a falut, tértek be a házakhoz, és akit csak tudtak, megtáncoltattak. A csallóköziek még ma is részesei a dőrejárásnak, amit már nem hétfőn, hanem általában szombaton gyakorolnak. A Zoboralján még napjainkig is élő szokás volt a sárdózás. A falu legényei összegyülekezve énekszóval járták be a falut, minden háznál elénekelték a sárdózási rigmust, amiből nem hiányzik a sok jókívánság: ... zab szemesedjen, búza bokrosodjon... stb., majd ráadásul még megtoldják a jókívánságokat: Ahány pici lyuk, ahány ürgelyuk, annyi verem búzájuk legyen kendteknek, gazduram. A gazda megköszöni a jókívánságokat, a gazdasszony tojást ad kosarukba, szalonnát, kolbászt tűz a nyársukra és megparancsolja a legényeknek, hogy a farsangi mulatságon jól táncoltassák meg a lányaikat. A sárdózás befejezése után aztán kezdődik a tánc és tart egészen kedden éjfélig. A keddi bál vége felé kezdődött a „tőketánc“. A falu egyik idős és nagyon jó táncos asszonya egy szépen feldíszített tőkét hozott be a kocsma közepére, és bejelentették a tőketáncot. A legénybíró irányításával a legények ezúttal nem a lányokat, hanem a menyecskéket táncoltatták meg, amiért fizettek a legényeknek. Azt persze ki is kiabálták, hogy ki mennyit adott. A pénz a legényeket illette, ebből fizették ki a zenészeket. Tánc közben a menyecskéknek magasra kellett ugraniuk, hogy a kender magasra nőjjön. Ipoly- és Garammente vidékén a tojásszedés még nemrég is divatban volt, és több faluban napjainkban is felújították e szokást. A farsangtemetés szép szokásait Gömörből ismerjük. A második világháború utáni években még élt ez a hagyomány, ma már csak az idős emberek elbeszélései alapján tudjuk feleleveníteni. Medvesalján a farsangot, telet a menyasszonynak öltöztetett bábu jelenítette meg, akit az egész falu a farsangi mulatságon előbb elsiratott, majd mókásan eltemetett. A farsangtemetésnek nagyon szép szokása élt Pelsőcön. A hétfőn reggel megrendezett farsangi felvonulásnak szinte az egész város részese volt. A menet élén a nótárius haladt nagy fekete könyvvel a hóna alatt. Mellette két vicenótárius, mindhárman fekete palástban, cilinderben. Majd a harangozó, lába között lógó nagy kolomppal, a keresztvivő suhanc, két ministráns, mögöttük a pap és a kántor. A fekete lepedővel letakart tekenöt, amely valóban koporsónak látszott, két rúdon a halottvivő vitte. A koporsó után a siratóasz- szonyok mentek, nagy siratással rá-ráborulva a koporsóra. Utána kivont karddal huszárnak öltözött legények haladták, akik kardjukra a szalonnát, kolbászt gyűjtötték, zsákba szedték a lisztet, kosárba vagy „rátóba“ a tojást. Nem hiányzott a cigányzenekar sem, így a tarka menetnek sok résztvevője volt. A kántor nyújtott, nagy hangon énekelte elő a temetési éneket: Megdöglött két messiás, az első volt Januárius, a második Februárius... mire a csoport tagjai ugyancsak elnyújtva énekelték: Januárius, februárius... miközben a cigánybanda tust húzott. A búcsúztató halotti ének sok versből állt, és meglehetősen trágár szövegű volt, amire már nem sokan emlékeznek az idősebbek közül sem. A menet minden olyan ház előtt megállt, ahonnan előző este a farsangi mulatságon volt valaki. A résztvevők neve a nótárius könyvébe be volt jegyezve. A ház lakóit most ismét meghívták az esti mulatságra és sztrapacska vacsorára, ami nagy eseménynek számított. Mindenütt szívesen látták a felvonulókat, örültek a meghívásnak. Ha a meghívandók közül valaki kimaradt, az nagy sértésnek számított. Minden háznál megkérdezték az adománygyűjtőket, hogy mire van szükségük, mit adjanak inkább: szalonnát, tojást vagy túrót? A kocsmáros pálinkával, a pék kenyérrel járult hozzá a közös vacsorához. A nótárius tiszte volt meghívni a háziakat az esti sztrapacska vacsorára és mulatságra. Amikor végigjárták a várost, az összegyűlt naturáliákkal az iparos kör udvarára tértek, ahol a koporsót kitöltő papírokat meggyújtották, és muzsikaszó közben a tüzet átugrálták. Az esti vacsorához már az asszonyok készítették a sztrapacskát, és italozás mellett megkezdődött a kedden éjfélig tartó mulatság. Kedden a hagyományőrző vidékeken, így az Ipolymentén, Zoboralján az asszonyok már reggeltől az edényeket mosták, lúgozták, hogy mindenféle zsiradéktól mentes legyen, mert hamvazószerdától kezdődően még annyi zsírt sem fogyaszthattak, amennyi a fazekakon mosogatás után rajta maradt. A tánc, a mulatozás tehát kedden éjfélig tarthatott, de voltak falvak, ahol az éjfélt sem várták meg, és már este tízkor befejezték a táncolást, mulatozást, majd hazamentek, hogy még egyszer jóllakjanak zsíros ételekkel és már nyugalomban várják meg az éjfélt, amikor a szigorú böjt kezdődött. A legtöbb faluban a bíró vetett véget a mulatozásnak. Megverte a kocsma gerendáját és bejelentette a szigorú böjtöt, amit mindenki be is tartott. Ma, amikor az idős emberekkel ezekre a gazdag hagyományokra emlékezünk, szinte mindenki azt mondja, hogy milyen szép is volt az, milyen jó volt akkor, pedig nem voltak ilyen szép házak meleg szobákkal, ennyi minden, ami most van. Valóban szép volt és jó volt, hogy mindenki tudta, hol a helye, hol, mikor, mit engedhet meg magának, hogy az íratlan szabályok irányítani, ellenőrizni, elfogadni és megróni tudták az egyént és az egész kis közösséget. Csak csodálattal nézhetünk azokra, akik abban a korban éltek, és sajnálhatjuk, hogy a mi életünkből ez hiányzik, hogy mi ennek az erős, összetartó közösségnek nem lettünk részesei. Méry Margit 1993. II. 28. Prikler László felvételei Jpolydanázsdon így ünnepelték a farsangot.
