Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-28 / 8. szám
Szlovákiában januárban megkezdte működését a Nemzeti Biztosító. Hogy a start nem indult a legszerencsésebben, annak nap mint nap tanúi vagyunk, bármit is állítanak az egészségügyi minisztérium, illetve a biztosító vezető dolgozói. A múlt év folyamán dr. Viliam Sobona egészségügyi miniszter egyre azt hangoztatta, hogy a beteg egészségügyre az egyedüli gyógyír a Nemzeti Biztosító. De hol van már a tavalyi hó? A miniszter úr ma másképp beszél, s a nehézségek rendezését a biztosító dolgozóira hárítja... Az viszont igaz, hogy december 17-én a Nemzeti Biztosítóról szóló törvény elfogadása kényszermegoldás volt, s így az intézmény állami maradt. Olyannyira, hogy a kormány az egészségügy kiadásait az állami költségvetésből fedezi, s így „logikus", hogy a befizetett biz^ ^ ^ ^ l ': "^v ^ ^ '' ^ »\ ^ | |' t ^ tosítási díjak visszakerülnek az állami költségvetésbe! Az egészségügy idei „jussa“ 13,9 milliárd korona (1992-ben az egészségügyre 18,5 millió jutott). Nem titkolhatjuk, hogy a több mint 4,5 milliárd korona akkor is hiányozna, ha az árak nem változtak volna. De azok igencsak megemelkedtek, többe kerül a gyógyszer (ha van), a műszerek, az egészségügyi segédanyagok, az energia, az élelmiszer, a tisztító- és mosószerek, de még a ruházat is. S az egészségügyi intézetek ismét adósságokkal küszködnek. Mert hiába jelentette ki az egészségügyi miniszter, hogy kiegyenlítették a tartozásokat, a kórházak továbbra sem tudják fizetni a számlákat... S nem azért, mert a kórház- igazgatók, orvosok, ápolónők lopnak, harácsolnak, csalnak-■■ A magas biztosítási dijak felkorbácsolták a szenvedélyeket, hiszen mindazok, akik többet akarnak nyújtany- vagy csak szinten akarják tartani családjuk nívóját- s ezért munka (nyugdíj) mellett vállalkoznak, rosszul járnak. Fizetik - munkahelyükön- az egészségügyi biztosítást (3,7 százalék), a betegségi biztosítást (1,4 százalék), a nyugdíjbiztosítást (5,9 százalék), és a foglalkoztatási alapba az 1 százalékot. A munkáltató alkalmazottként 38 százalékot fizet (10-4,4- 20,6 + 3), az önálló kereseti tevékenységet folytató személyek biztosítása 50 százalék (13,7-5,8 -26,5 + 4). S bár a munka mellett, másodállásban vállalkozók kivetési alapja nem kell, hogy elérje a minimálbér összegét, a vállalkozóknak nem nagyon érdemes dolgozniuk. Az alábbi összeállításban olvasóink gyakran előforduló kérdéseire válaszolunk. • Eredetileg úgy volt, hogy az önálló kereseti tevékenységet folytató személyeknek, valamint a másodállásban vállalkozóknak, a külföldön dolgozó szlovákiai állampolgároknak és az önkéntes munkanélkülieknek- vagyis a háztartásbelieknek- február 8-ig kell eleget tenniük bejelentési kötelezettségüknek. A nyugdíjasoknak meddig kell, s kell-e egyáltalán biztosíttatniuk magukat?-A felsorolt személyek halasztást kaptak, s február 28-ig kell jelentkezniük a biztosítónál. Ugyanez vonatkozik a 20 alkalmazottnál több dolgozót foglalkoztató nagyüzemekre. A nyugdíjasok és a diákok bejelentkezési határideje március végére tolódott ki. Minden nyugdíjasnak ki kell töltenie az űrlapot, s elég, ha postázza. Attól nem kell tartaniuk, hogy esetleg hátrányuk származna a késésből, hiszen az egészségügyi biztosítást helyettük az állam fizeti. Az iskola- köteles, illetve a továbbtanuló diákok biztosításáról a szülő gondoskodik (többnyire a munkahelyén adja le gyermeke kitöltött űrlapját). • Sokan mondogatják, hogy a közeljövőben a gyógyszerekért fizetni kell majd. Tényleg így lesz?- Számos készítményt - főleg vitaminokat - már ma is térítés ellenében kaphat a beteg, hiszen az orvosokat utasították, mi írható vényre, s mi nem. Az egészségügyi miniszter, valamint a Nemzeti Biztosító igazgatója többször említették a gyógyszerek kategori- zációjának szükségességét. Szó van arról, hogy lesznek orvosi vényre írt gyógyszerek, melyeket a biztosító teljes egészében megtérít a másik csoportba pedig azok tartoznak majd, amelyeket ugyan receptre ír fel az orvos, de a térítésbe beszáll a beteg is. A harmadik csoportot azok a gyógyszerek, illetve, gyógyhatású készítmények alkotják, melyek térítése a betegekre hárul. Ha hinni lehet a felelősöknek, csak a „luxus“ (külföldi) gyógyszerek, vitaminok, gyógyteák kerülnek majd pénzbe. • Attól félünk, hogy a kórházi költségeket nekünk kell téríteni. ..- Minden állampolgárnak törvényadta joga az orvosi ellátás. Mivel a biztosítás kötelező, nincs szó ingyenes ellátásról. Aki kórházba kerül, annak nem számlázzák ki a költségeket. (A járóbeteg-rendelés sem kerül pénzbe). Előfordulhat, hogy a lakosság körében kialakul egy olyan fizetőképes réteg, amely a színvonalasabb ellátásért hajlandó fizetni. De ebben az esetben sem a kezelést díjazzák majd, hanem a különszobát, a TV-t, a telefont, stb. • Háztartásbeli vagyok, 5 és 7 éves fiaimat nevelem. Szerényen élünk, mégis úgy döntöttünk, otthon maradok. A gyerekek érdekében. Miért kell a szűk családi költségvetésből 301 korona biztosítási díjat fizetnem? (Nálunk ez a havi gyümölcsköltség!)- Sajnos, a törvény ilyen. A hangoztatott családvédelem pedig üres szólam csupán. Valaha a nem dolgozó nő (feleség) a férje biztosítását „élvezte“. Ha hinni lehet az ígéreteknek, készül a törvény módosítása, s bízzunk abban, hogy a döntés okos lesz. • Nyugdíjas vállalkozóként kis mellékjövedelmem van. Nem a jövedelemadó ellen tiltakozom, hanem amiatt, miért kell nyugdíj- és betegségi biztosítást fizetnem?- Megismételhetjük csupán, rossz a törvény. Érthetetlen, hogy a nyugdíjasoktól nyugdíj- biztosítást kérnek anélkül, hogy ebből anyagi hasznuk származna! Ugyanis a megállapított nyugdíjuk összege nem változhat, bármennyit is fizet a biztosítónak! A betegségi biztosítás követelése is badarság, hiszen ha a nyugdíjas vállalkozó megbetegszik s táppénzállományba kényszerül, kérvényeznie kell nyugdíjfolyósításának felfüggesztését. Egyszerre nem kaphat táppénzt is meg a nyugdíját is! A törvény hibáit sorolhatnánk a végtelenségig, de minek? A lakosság, az érintettek véleményére nem kíváncsi senki. Mégis, egyre erőteljesebb a magánvállalkozók hangja (követelése), hogy a parlament módosítsa a Nemzeti Biztosítóról szóló törvényt. Vámunk kell! (péterfi) Orvosok szerint egyre romlik a fiatalok hallása. Ehhez alaposan hozzájárulnak a walkmanok és a zajos diszkók. A berlini rendőrség orvosai egy talány előtt álltak. Az első orvosi teszt idején a fiatalember még „a fú növését“ is hallotta. Fél év múltán már majdnem süket volt. „Hat méter távolról már nem értett meg egy szót sem“ - állapította meg a vizsgáztató. Rövid latolgatás után a fiú bevallotta mitől romlott meg a hallása. A sztrájk idején órák hosszat ült a hifi-berendezés előtt maximumra állított hangerővel. A zene hatalmas gózkalapácsként pusztította el a belső fülben a hallóidegeket. Ez a fiatalember nem az egyedüli eset. Egyre több fiatal teszi tönkre hallását a hangos zenével. A koncertek ordító zenéje, a walkmanok, a teljes hangerőre állított rádiók szinte a fájdalom határát súrolják és ezt az „öncsonkítást" a szabadidőben folyó szórakozásnak álcázzák. Az audiológusok már évek óta figyelmeztetnek rá, hogy a hangos zene lavinaként zúdul a dobhártyára. A walkmant hallgatók nemzedékében most egészségi zavarok mutatkoznak. A Sony 1979-ben dobta piacra az ordító walkmanok első példányait. Azóta a hallási zavarokkal küzdő fiatalok száma rohamosan nő. Peter Plath recklinghauseni orr-fül-gége specialista úgy látja, hogy a rosszul hallók nemzedéke lép színre. Ebben ludasak a szilveszteri durrantgatások, a diszkók. amelyek olyan zajosak, mint a hatalmas gyári légkalapácsok. Ezt bizonyítja két friss statisztikai adat: A straffordshirei egyetem kutatói a British Journal of Audiologyban megállapították, hogy „meglepően sok fiatal rosszul hall, vagy kihagy a hallása.“ Minden harmadik diáknak sérült a hallószerve. A norvég hadsereg audiológusai minden évben megvizsgáltak 30 ezer bevonuló 18 éves fiatalt. Míg 1981-ben 15 százalék volt a hallássérült, ez a szám 1987-ben már 30 százalékra emelkedett. Doktor Plath, fülszakértö elmondta, hogy a dortmundi Vestfália csarnokban rendezett minden rockkoncert után átlag hárman-né- gyen ülnek hallászavarokkal rendelőjében. A sérülés többnyire gyógyíthatatlan. Rendkívül érzékenyek a mélyen, a belső fülben található sejtek. Ezek a sejtek a hang nyomását elektromos impulzusokká változtatják és továbbítják az agyba. Plath kivizsgált olyan koncertjáró fiatalokat, akiknek már tízezernyi hajszálsejtjük ment tönkre. „Az ipari munkással ilyesmi húsz év alatt történik meg, a fiataloknak elég volt rá egyetlen este." Az orvosok szerint a fiataloknak körülbelül öt százaléka függőségbe került a hangos zenétől. „Amikor a zenét teljes hangerőre állítják a metrókocsiban, a hallgatóra 100 decibel zúdul, ami akkora, mint egy startoló sugárhajtású repülőgép zaja, - állapítja meg Hartmut Isig, a szövetségi egészség- ügyi hivatal munkatársa. A ritmikus zene olyan, mint a kábítószer. Tompítja az érzékszerveket, a környező világ elmosódik és a zenebolond a hang mámorában úszik. Az extázis kísérőjelensége a stressz. Amerikai tudósok megállapították, hogy a hangos zene növeli a vérnyomást. A szövetségi technológiai intézet mérési adatai szerint a Walkman hangereje elérheti a 110 decibelt, a sztereoberendezéseké pedig a 120-at. A rockzenerajongók átlag 18 órát töltenek koncerteken, 400 órát pedig reprodukált zenét hallgatnak, ami súlyos következményekkel jár. Ezzel szemben a munkahelyeken már 85 decibelnél fülvédőt hordanak a dolgozók (például a kazánkovácsok és favágók.) A biztonsági intézkedések ellenére az elmúlt évben tízezren kérték rokkantságuk elismerését, megromlott hallásuk miatt. Ha a zaj 85 decibel fölé emelkedik, erősen növekszik a megsüketülés veszélye. Elegendő naponta 15 perces 110 decibeles zaj ahhoz, hogy néhány év alatt megkárosodjon hallásunk. A zenerajongók rendszeresen kiteszik magukat ilyen veszélynek. Már öt kedvenc szám meghallgatása is veszélyes, hát még ha este ezt diszkó tetézi. Az Egyesült Államokban jelenleg tízmillióra becsülik a romlott hallású zenebolondokat. Az egyre erősebb zenét sugárzó készülékek csak fokozzák a veszélyt. A hallás elvesztése a magas frekvenciákban kezdődik. A megkárosodott fül arra ösztönzi a zenerajongót, hogy erősebbre állítsa a hangerőt, aminek következtében egyre több hajszálsejt pusztul el. A hivatásos zenészek fellépésük előtt intézkedéseket foganatosítanak a hangtompításra. A hangtechnikusok üvegkabinokba bújnak és a hangszórókat úgy helyezik el, hogy a színpad kiessen a szórásukból. A B-52-es együttes énekese vattát tesz a fülébe, Billy Joel popsztár pedig csak védőburokban engedi lányának a koncertek hallgatását. Közben az áldozatok száma egyre nő. Sorsuk mindig ugyanaz. Theresia Schmidt a hamburgi hallássérültek tanácsadójának munkatársa szerint: „Eleinte ignorálják problémájukat, aztán a süketség megzavarja kapcsolataikat a külvilággal. Azok, akik hozzánk fordulnak, többnyire egészen magányosak maradtak." (A Der Spiegel nyomán - sz) 10 1993. II. 28. ilasámap Ni ncs inzulin... MH mondok a cukorbetegeknek? Méry Gábor felvétele
