Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-28 / 8. szám
ti A VILÁG TŰZFÉSZKEI Jó öreg Földünk manapság egy hatalmas vulkanikus bolygóhoz hasonlít, amelyen újra és újra kitörő tűzhányók tucatjainak vörösen izzó lávája pusztít. Csupán annyi a különbség, hogy a mi világunkban általában nem a természet adta megfékezhetetlen tűzokádók hozzák a legtöbb szenvedést, hanem a szunnyadó emberi gyűlölet - ha a felszínre tör. Sajnos, ilyen robbanásoknak egyre gyakrabban vagyunk tanúi: a régi, úgymond tartósított tűzfészkek mellett újabbak és újabbak keletkeznek - bárhogy is igyekeznek, bármit is tesznek ellene e világ jóhiszemű hatalmasai. terrorhadjáratot a brit fennhatóság ellen, az elszakadásért Nagy-Britanniától. Hasonló terrorista módszerekkel, bár kisebb intenzitással harcol az ETA Baszkföld elszakadásáért Spanyolországtól. Korzikán pedig a Korzikai Népi Felszabadítási Front (FLNC) fanatikus szeparatistái robbantgatnak időről időre, mert ók is a fegyveres harcot tartják a függetlenség felé vezető egyedüli járható útnak. Irak (pont Irak), amely, mint ismeretes, a Ku- vaittal szembeni agresszív politikájával kirobbantotta az öböl-háborút, majd a BT- határozatok sorozatos megsértésével kiprovokálta a szövetségesek újabb légitámadásait. Felajánlotta, hogy olaj formájában 50 millió dollárt ajándékoz az ENSZ-nek a palesztinok megsegítésére. Ezzel nemcsak hű szövetségesén, Jasszer Arafaton igyekszik segíteni, hanem magán is: ki tudja, hányadik kísérletét Törékeny folyamat KOZÉP-AMERIKA, ezen belül Nicaragua és Salvador hosszú évtizedekig válságterület, veszélyes feszültségforrás volt. Nem ok nélkül, hiszen mindkét országban a fegyvereké volt a döntő szó. A nicaraguaiak három évvel ezelőtt vokscsatával vetettek véget a tízéves polgárháborús múltnak, leszavazták a marxista eszméket, nemet mondtak a Fren- te Sandinistának. A baloldali mundéros Daniel Ortega ugyan átadta elnöki székét Chamorro asszonynak, ám a fegyveres erők lényegében továbbra is sandinista vezetés alatt maradtak, ami labilis helyzetet teremt. Különösen, ha figyelembe vesszük a polgárháború után leszerelt, de a polgári életbe nehezen beilleszkedő egykori kontrák örökös zúgolódását. Salvadorban a tavaly februárban megszületett békemegállapodás ellenére sem mondható stabilnak a demokratizálódási folyamat. Biztató ugyan, de igencsak törékeny, mert az általános leszerelés csak vontatottan, állandó akadályokba ütközve araszol előre. Guatemalában 30 éve húzódik az elfelejteti polgárháború, melynek során mintegy 120 ezer ember vesztette életét, s majd 100 ezren menekültek el. Némi reménysugarat jelent Serrano elnök januárban tett bejelentése: a kormány, eleget téve a nép akaratának, leállítja a harcokat a baloldali gerillák ellen, ha azok elfogadják a békemegállapodásokat és beleegyeznek az ENSZ ellenőrzése alatti általános leszerelésbe. Haiti a karibi térség valódi puccsországa, ahol évtizedek óta hiába kísérleteznek a demokráciával. Véres kezű zsarnokok, diktátorok, katonák távolították el egymást az állam éléről, majd megint csak puccsista tisztek kényszerítették menekülésre a hosszú vajúdás után 1990-ben törvényesen megválasztott Aristide elnököt. Ismét elszállt a remény, hogy sikerül kievickélni a nyomorból, a rabszolgasorsból, amelybe önjelölt önkényurak vetették a haitiakat. Maffiahatalom Kiirthatatlan pusztító erők fészkelték be magukat az Andok völgyeibe. Évek óta kísért a szélsőbaloldali terrorizmus, életet rombol a kokain, a lakosság pedig a rendkívüli állapot diktálta feltételek, s a már megszokottá vált bombatámadások, túzpárbajok közepette tengődik. LATIN-AMERIKA három legnagyobb kokatermelö országában, Kolumbiában, Peruban és Bolíviában kokainmaffiózók, gerillák, katonák, rendőrök, politikusok veszik ki részüket eme áldatlan helyzet alakításából és tartósításából. Az érdekszálak kibogozhatatlanul összekuszálódtak: a rendőrök a jobboldali halálbrigádokban találtak szövetségesre, a hadsereg piszkos háborút folytat a kokatermesztő parasztok ellen, míg a szélsőbaloldali gerillák egyedüli anyagi támogatóikkal és a korrupt katonákkal, rendőrökkel szövetkező kábítószer-kereskedőkkel élnek harmonikus, nyereséges szimbiózisban. Afrikai forgószél A fekete kontinens országain fergeteges forgószélként sepert végig a forradalom a kelet-európai változások után. A lakosság puskával vagy - elvétve - szavazólappal a kezében szállt szembe a reményeket meghiúsító múlttal. Nem hagyta magát megfélemlíteni a jelképekből parazitákká vált kiskirályoktól, hiszen 30 év keserű tapasztalata tanította meg arra: semmi sem kötelezi, hogy korrupt rezsimeket támogasson. Sajnos, a hőn óhajtott demokrácia az erőszak és a káosz elemeit foglalja magában A forradalom ugyan töb- bé-kevésbé elsöpörte a diktátorokat, ám felszínre hozta a lappangó törzsi ellentéteket, polgárig háború ra- partizán- in* harcok idegen beavatkozás béke-megállapodás ENSZ jelenlét Nyugat-Szahara I Haiti I Ét Guatemala — r ^ Salvador —1 " Nicaragua Kolumbia ~| / fr- Angola Szudán Etiópia Dzsibuti' Ét ifíT vallási konfliktusokat, s hatalmi vágyat ébresztett. A felszabadító harcok leggyakrabban szűnni nem akaró polgárháborúba torkolltak Évek óta tart az öldöklés Csádban, Etiópiában és Szudánban, ahol összecsapott az arab és a fekete AFRIKA két különböző, zűrzavaros világa. Libériában a volt rezsim megbuktatása ellenére tovább gyilkolják egymást a rebellis csoportok. így van ez a polgárháborútól és az éhínségtől pusztuló Szomáliában is, ahol most az amerikai csapatok próbálnak rendet teremteni. Togóban viszont azért nincs nyugalom, mert még mindig a régi elnök van hatalmon. Új tűzfészekként kellene feltüntetni a térképen Zaire-t is, ahol ugyancsak a 27 éve uralkodó, leopárdbór sapkájáról közismertté vált Mobutu elnök-marsall okozza a bajokat - ezúttal az elitalakulatok és a fellázadt katonák közötti összecsapásokat. A szomszédos Angolában a látványos békekötés és a tavaly szeptemberi választások sem vetettek véget a kormánypárt (MPLA) és a vokscsata eredményeit elutasító ellenzéki UNITA mozgalom tagjai közti sokéves fegyveres ellenségeskedésnek. A Biztonsági Tanács ugyan április végéig meghosszabbította az országban tartózkodó ENSZ-békefenntartók mandátumát, de ha a helyzet a polgárháború folytatásához vezet, a világszervezet kénytelen lesz feladni fölöslegessé vált megfigyelői misszióját. Az embertelenség eszkalációja EURÓPA s a világ, minden igyekezet ellenére, egyelőre kénytelen tehetetlenül nézni a legvéresebb, ugyanakkor a legértelmetlenebb testvérháborút, amely a volt Jugoszláviában pusztít. Emberek százait fosztja meg életétől, egészségétől, összekuporgatott vagyonától - emberi mivoltától. Anyától elveszi gyermekét, fanatizmussal mérgez meg apát és fiút, aki vak gyűlölettől fűtve irt mindent, mi keze ügyébe kerül. Szerb gyilkol horvátot és muzulmánt, horvát a szerbet, majd a muzulmánt... Nincs megállás? Ám ne feledje a világ, hogy a nagy háborúk mettettyannak kisebbek is - sorozatos pokolgépes merényleteivel újra és újra erre hívja fel a figyelmet az ír Köztársasági Hadsereg (IRA), amely Ulster lakossága nevében immár 23 éve folytat elfogadhatatlan, kíméletlen Stabilizáló tényező? Noha Törökországot, a két földrészen fekvő szekuláris államot sem kerülte el a terrorizmus és az erőszak dagadó hulláma, emellett pedig olyan nehéz akadályokba ütközik. mint a kurd szeparatizmus, vagy a Ciprust megosztó szögesdrót, mégis egyfajta stabilizáló tényezővé, s a keletről áramló iszlám fundamentalizmus fékjévé válhat Ázsiában. Legalábbis ebben reménykedik a Nyugat, amely évtizedekig Európa valamiféle szegény rokonaként kezelte Törökországot. Nos, Ankara a jelek szerint hajlandó vállalni az új szerepet, azt, hogy, úgymond, pártfogásába vegye a hozzá etnikailag, vallásilag, nyelvileg közel álló közép-ázsiai szovjet utódállamokat, illetve a Kaukázuson túli szomszédos köztársaságokat. Teheránnal rivalizálva politikusokat, diplomatákat, szakértőket meneszt Türkméniába, Üzbegisztán- ba, Kazahsztánba, tárgyal, javasol, közvetít az Örményország és Azerbajdzsán közt Karabahért folytatott, s immár öt éve húzódó háború befejezése érdekében. Eddig, sajnos, eredménytelenül. Ankarához próbál közelíteni a két keresztény kaukázusi köztársaság, amelyek számára Törökország jelenti az összekötő hidat a Nyugattal. Örményországról van szó és Grúziáról, amelynek a Gam- szahurdia elnök megbuktatását megelőző véres összecsapásokat követően a fegyveres szeparatista oszétokkal, majd az abházokkal gyűlt meg a baja. s polgárháborúval kénytelen szembenézni. Dédelgetett tűzfészek A legrégibb, s talán a legtöbb országot érintő regionális konfliktus a KÖZEL-KELETEN szedi áldozatait. Az örökösen civakodó arabok és zsidók arra ugyan már rájöttek, hogy a válságot a semmibe vezető különuta- kon nem lehet megoldani, s ezért szükség van egy átalános rendezési mechanizmusra. Tehát a felismerésig, sőt az első biztató lépésekig el is jutottak, de ez minden. Érdemi megállapodások nem születtek, a békefolyamat vesztegel. Hiszen jó ideje szünetelnek az arab-izraeli megbeszélések, s miután a mintegy 400 palesztint Izraelből kitoloncolták a dél-libanoni ,,senki földjére", teljesen megfeneklettek a nemzetközi béketárgyalások is. A megszállt területeken pedig tovább folytatódnak az összecsapások az izraeli katonák és a palesztinok között. Ez utóbbiak jótevőjének szerepében kíván legújabban tetszelegni tette arra, hogy elfeledtesse az embargót, kikerüljön a nemzetközi elszigeteltségből. Kelet felé haladva a térképen, az iszlám fundamentalizmust terjesztő Iránon át egy további tűzfészekbe jutunk: Afganisztánba, ahol az egymással rivalizáló mudzsahid-ve- zérek, semmibe véve a békemegállapodásokat, egy letűnt korból - a volt Szovjetunióval puszipajtáskodó Nadzsibullah-rezsim idejéből - örökölt háború folytatásáról gondoskodnak. Aki csak teheti - ENSZ-felügyelók, diplomaták, külföldiek... - menekül Kabulból, hiszen ismét napirenden vannak a bomba- és rakétatámadások. Bomlasztó indulatok Erőszakhullám tombol Indiában is. A Gandhi-dinasztia letűnte óta nincs, aki kordában tudná tartani az indulatokat, véget vetne a kasztok közti ellentéteknek, a terrornak Kasmírban, Pandzsábban. Nincs, aki megállítaná az ajodhjai templomrombolás óta futótűzként terjedő hindu-muzulmán vallási háborút, a véres pogromokat Bombayban - az indiai egységet bomlasztó pokoli erőket, amelyek már a szomszédos Pakisztánba és Bangladesbe is befészkelték magukat. Forrongó pokolhoz hasonlít az India szomszédságában meghúzódó kis szigetország, Sri Lanka. Régi keletűek a vallási konfliktusok a buddhista szingalézek és a hindu tamilok között, akik dzsungelharccal próbálják kivívni függetlenségüket. A vad „Tigriseket" nem tudták megszelídíteni a rokoni indiai békefenntartók sem, akik végül is 1990-ben gyűlölt betolakodókként megbélyegezve vonultak ki a szigetről. Sok-sok tűzfészket rejteget még a TÁVOL-KELET: pl. Burmát, ahonnan a katonai junta megtorló akciói elől mintegy 300 ezer muzulmán menekült a szomszédos Bangladesbe Kambodzsában sem tudnak zöld ágra vergődni az ENSZ ideiglenes erőinek (UN- TAC) felügyelete alatt álló, egymással rivalizáló frakciók. Időről időre visszaköszönő konfliktusok helyszíne a Fülöp-szigetek, Indonézia és a távoli, ismeretlen Pápua Új- Guinea. Azoknak a megfékezhetetlen vulkánoknak a hazájában hogyan is élhetne egymás mellett békességben 750 különböző elmaradott pápuái törzs, ha a civilizáltnak mondott világban nem tud megférni angol az írrel, horvát a szerbbel. Urbárt Gabriella 1993. . 28 B1lasárnap
