Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-28 / 8. szám

ti A VILÁG TŰZFÉSZKEI Jó öreg Földünk manapság egy hatalmas vulkanikus bolygóhoz hasonlít, amelyen újra és újra kitörő tűzhányók tucatjainak vörösen izzó lávája pusztít. Csupán annyi a különbség, hogy a mi világunkban általában nem a természet adta megfékezhetetlen tűzokádók hozzák a legtöbb szenvedést, hanem a szunnyadó emberi gyűlölet - ha a felszínre tör. Sajnos, ilyen robbanásoknak egyre gyakrabban vagyunk tanúi: a régi, úgymond tartósított tűzfészkek mellett újabbak és újabbak keletkeznek - bárhogy is igyekeznek, bármit is tesznek ellene e világ jóhiszemű hatalmasai. terrorhadjáratot a brit fennhatóság ellen, az elszakadásért Nagy-Britanniától. Hasonló terrorista módszerekkel, bár kisebb intenzi­tással harcol az ETA Baszkföld elszakadá­sáért Spanyolországtól. Korzikán pedig a Korzikai Népi Felszabadítási Front (FLNC) fanatikus szeparatistái robbantgatnak időről időre, mert ók is a fegyveres harcot tartják a függetlenség felé vezető egyedüli járható útnak. Irak (pont Irak), amely, mint ismeretes, a Ku- vaittal szembeni agresszív politikájával ki­robbantotta az öböl-háborút, majd a BT- határozatok sorozatos megsértésével kipro­vokálta a szövetségesek újabb légitámadása­it. Felajánlotta, hogy olaj formájában 50 millió dollárt ajándékoz az ENSZ-nek a palesztinok megsegítésére. Ezzel nemcsak hű szövetsé­gesén, Jasszer Arafaton igyekszik segíteni, hanem magán is: ki tudja, hányadik kísérletét Törékeny folyamat KOZÉP-AMERIKA, ezen belül Nicaragua és Salvador hosszú évtizedekig válságterü­let, veszélyes feszültségforrás volt. Nem ok nélkül, hiszen mindkét országban a fegyvere­ké volt a döntő szó. A nicaraguaiak három évvel ezelőtt vokscsatával vetettek véget a tízéves polgárháborús múltnak, leszavazták a marxista eszméket, nemet mondtak a Fren- te Sandinistának. A baloldali mundéros Dani­el Ortega ugyan átadta elnöki székét Cha­morro asszonynak, ám a fegyveres erők lé­nyegében továbbra is sandinista vezetés alatt maradtak, ami labilis helyzetet teremt. Külö­nösen, ha figyelembe vesszük a polgárhábo­rú után leszerelt, de a polgári életbe nehezen beilleszkedő egykori kontrák örökös zúgoló­dását. Salvadorban a tavaly februárban meg­született békemegállapodás ellenére sem mondható stabilnak a demokratizálódási fo­lyamat. Biztató ugyan, de igencsak törékeny, mert az általános leszerelés csak vontatottan, állandó akadályokba ütközve araszol előre. Guatemalában 30 éve húzódik az elfelejteti polgárháború, melynek során mintegy 120 ezer ember vesztette életét, s majd 100 ezren menekültek el. Némi reménysugarat jelent Serrano elnök januárban tett bejelentése: a kormány, eleget téve a nép akaratának, leállítja a harcokat a baloldali gerillák ellen, ha azok elfogadják a békemegállapodásokat és beleegyeznek az ENSZ ellenőrzése alatti ál­talános leszerelésbe. Haiti a karibi térség valódi puccsországa, ahol évtizedek óta hiába kísérleteznek a de­mokráciával. Véres kezű zsarnokok, diktáto­rok, katonák távolították el egymást az állam éléről, majd megint csak puccsista tisztek kényszerítették menekülésre a hosszú vajú­dás után 1990-ben törvényesen megválasz­tott Aristide elnököt. Ismét elszállt a remény, hogy sikerül kievickélni a nyomorból, a rab­szolgasorsból, amelybe önjelölt önkényurak vetették a haitiakat. Maffiahatalom Kiirthatatlan pusztító erők fészkelték be magukat az Andok völgyeibe. Évek óta kísért a szélsőbaloldali terrorizmus, életet rombol a kokain, a lakosság pedig a rendkívüli állapot diktálta feltételek, s a már megszokottá vált bombatámadások, túzpárbajok közepette tengődik. LATIN-AMERIKA három legna­gyobb kokatermelö országában, Kolumbiá­ban, Peruban és Bolíviában kokainmaffió­zók, gerillák, katonák, rendőrök, politikusok veszik ki részüket eme áldatlan helyzet alakí­tásából és tartósításából. Az érdekszálak ki­bogozhatatlanul összekuszálódtak: a rendő­rök a jobboldali halálbrigádokban találtak szö­vetségesre, a hadsereg piszkos háborút foly­tat a kokatermesztő parasztok ellen, míg a szélsőbaloldali gerillák egyedüli anyagi tá­mogatóikkal és a korrupt katonákkal, rendő­rökkel szövetkező kábítószer-kereskedőkkel élnek harmonikus, nyereséges szimbió­zisban. Afrikai forgószél A fekete kontinens országain fergeteges forgószélként sepert végig a forradalom a ke­let-európai változások után. A lakosság pus­kával vagy - elvétve - szavazólappal a kezé­ben szállt szembe a reményeket meghiúsító múlttal. Nem hagyta magát megfélemlíteni a jelképekből parazitákká vált kiskirályoktól, hiszen 30 év keserű tapasztalata tanította meg arra: semmi sem kötelezi, hogy korrupt rezsimeket támogasson. Sajnos, a hőn óhaj­tott demokrácia az erőszak és a káosz eleme­it foglalja magában A forradalom ugyan töb- bé-kevésbé elsöpörte a diktátorokat, ám fel­színre hozta a lappangó törzsi ellentéteket, polgár­ig háború ra- partizán- in* harcok idegen be­avatkozás béke-meg­állapodás ENSZ jelenlét Nyugat-Szahara I Haiti I Ét Guatemala — r ^ Salvador —1 " Nicaragua Kolumbia ~| / fr- Angola Szudán Etiópia Dzsibuti' Ét ifíT vallási konfliktusokat, s hatalmi vágyat éb­resztett. A felszabadító harcok leggyak­rabban szűnni nem akaró polgárháborúba torkolltak Évek óta tart az öldöklés Csádban, Etiópiában és Szudánban, ahol összecsa­pott az arab és a fekete AFRIKA két különbö­ző, zűrzavaros világa. Libériában a volt re­zsim megbuktatása ellenére tovább gyilkolják egymást a rebellis csoportok. így van ez a polgárháborútól és az éhínségtől pusztuló Szomáliában is, ahol most az amerikai csa­patok próbálnak rendet teremteni. Togóban viszont azért nincs nyugalom, mert még mindig a régi elnök van hatalmon. Új tűzfészekként kellene feltüntetni a térké­pen Zaire-t is, ahol ugyancsak a 27 éve uralkodó, leopárdbór sapkájáról közismertté vált Mobutu elnök-marsall okozza a bajokat - ezúttal az elitalakulatok és a fellázadt kato­nák közötti összecsapásokat. A szomszédos Angolában a látványos békekötés és a ta­valy szeptemberi választások sem vetettek véget a kormánypárt (MPLA) és a vokscsata eredményeit elutasító ellenzéki UNITA moz­galom tagjai közti sokéves fegyveres ellensé­geskedésnek. A Biztonsági Tanács ugyan április végéig meghosszabbította az ország­ban tartózkodó ENSZ-békefenntartók man­dátumát, de ha a helyzet a polgárháború folytatásához vezet, a világszervezet kényte­len lesz feladni fölöslegessé vált megfigyelői misszióját. Az embertelenség eszkalációja EURÓPA s a világ, minden igyekezet elle­nére, egyelőre kénytelen tehetetlenül nézni a legvéresebb, ugyanakkor a legértelmetle­nebb testvérháborút, amely a volt Jugoszlá­viában pusztít. Emberek százait fosztja meg életétől, egészségétől, összekuporgatott va­gyonától - emberi mivoltától. Anyától elveszi gyermekét, fanatizmussal mérgez meg apát és fiút, aki vak gyűlölettől fűtve irt mindent, mi keze ügyébe kerül. Szerb gyilkol horvátot és muzulmánt, horvát a szerbet, majd a muzul­mánt... Nincs megállás? Ám ne feledje a világ, hogy a nagy háborúk mettettyannak kisebbek is - sorozatos pokol­gépes merényleteivel újra és újra erre hívja fel a figyelmet az ír Köztársasági Hadsereg (IRA), amely Ulster lakossága nevében im­már 23 éve folytat elfogadhatatlan, kíméletlen Stabilizáló tényező? Noha Törökországot, a két földrészen fekvő szekuláris államot sem kerülte el a ter­rorizmus és az erőszak dagadó hulláma, emellett pedig olyan nehéz akadályokba üt­közik. mint a kurd szeparatizmus, vagy a Cip­rust megosztó szögesdrót, mégis egyfajta stabilizáló tényezővé, s a keletről áramló iszlám fundamentalizmus fékjévé válhat Ázsiában. Legalábbis ebben reménykedik a Nyugat, amely évtizedekig Európa valami­féle szegény rokonaként kezelte Törökorszá­got. Nos, Ankara a jelek szerint hajlandó vállalni az új szerepet, azt, hogy, úgymond, pártfogásába vegye a hozzá etnikailag, vallá­silag, nyelvileg közel álló közép-ázsiai szovjet utódállamokat, illetve a Kaukázuson túli szomszédos köztársaságokat. Teheránnal ri­valizálva politikusokat, diplomatákat, szakér­tőket meneszt Türkméniába, Üzbegisztán- ba, Kazahsztánba, tárgyal, javasol, közvetít az Örményország és Azerbajdzsán közt Karabahért folytatott, s immár öt éve húzódó háború befejezése érdekében. Eddig, sajnos, eredménytelenül. Ankarához próbál közelíte­ni a két keresztény kaukázusi köztársaság, amelyek számára Törökország jelenti az összekötő hidat a Nyugattal. Örményország­ról van szó és Grúziáról, amelynek a Gam- szahurdia elnök megbuktatását megelőző vé­res összecsapásokat követően a fegyveres szeparatista oszétokkal, majd az abházokkal gyűlt meg a baja. s polgárháborúval kényte­len szembenézni. Dédelgetett tűzfészek A legrégibb, s talán a legtöbb országot érintő regionális konfliktus a KÖZEL-KELE­TEN szedi áldozatait. Az örökösen civakodó arabok és zsidók arra ugyan már rájöttek, hogy a válságot a semmibe vezető különuta- kon nem lehet megoldani, s ezért szükség van egy átalános rendezési mechanizmusra. Tehát a felismerésig, sőt az első biztató lépésekig el is jutottak, de ez minden. Érdemi megállapodások nem születtek, a békefolya­mat vesztegel. Hiszen jó ideje szünetelnek az arab-izraeli megbeszélések, s miután a mint­egy 400 palesztint Izraelből kitoloncolták a dél-libanoni ,,senki földjére", teljesen meg­feneklettek a nemzetközi béketárgyalások is. A megszállt területeken pedig tovább folyta­tódnak az összecsapások az izraeli katonák és a palesztinok között. Ez utóbbiak jótevőjé­nek szerepében kíván legújabban tetszelegni tette arra, hogy elfeledtesse az embargót, kikerüljön a nemzetközi elszigeteltségből. Kelet felé haladva a térképen, az iszlám fundamentalizmust terjesztő Iránon át egy további tűzfészekbe jutunk: Afganisztánba, ahol az egymással rivalizáló mudzsahid-ve- zérek, semmibe véve a békemegállapodáso­kat, egy letűnt korból - a volt Szovjetunióval puszipajtáskodó Nadzsibullah-rezsim idejé­ből - örökölt háború folytatásáról gondoskod­nak. Aki csak teheti - ENSZ-felügyelók, diplo­maták, külföldiek... - menekül Kabulból, hi­szen ismét napirenden vannak a bomba- és rakétatámadások. Bomlasztó indulatok Erőszakhullám tombol Indiában is. A Gandhi-dinasztia letűnte óta nincs, aki kordában tudná tartani az indulatokat, véget vetne a kasztok közti ellentéteknek, a terror­nak Kasmírban, Pandzsábban. Nincs, aki megállítaná az ajodhjai templomrombolás óta futótűzként terjedő hindu-muzulmán vallási háborút, a véres pogromokat Bombayban - az indiai egységet bomlasztó pokoli erőket, amelyek már a szomszédos Pakisztánba és Bangladesbe is befészkelték magukat. Forrongó pokolhoz hasonlít az India szom­szédságában meghúzódó kis szigetország, Sri Lanka. Régi keletűek a vallási konfliktu­sok a buddhista szingalézek és a hindu tamilok között, akik dzsungelharccal próbál­ják kivívni függetlenségüket. A vad „Tigrise­ket" nem tudták megszelídíteni a rokoni indiai békefenntartók sem, akik végül is 1990-ben gyűlölt betolakodókként megbélyegezve vo­nultak ki a szigetről. Sok-sok tűzfészket rejteget még a TÁ­VOL-KELET: pl. Burmát, ahonnan a katonai junta megtorló akciói elől mintegy 300 ezer muzulmán menekült a szomszédos Bangla­desbe Kambodzsában sem tudnak zöld ág­ra vergődni az ENSZ ideiglenes erőinek (UN- TAC) felügyelete alatt álló, egymással rivali­záló frakciók. Időről időre visszaköszönő konfliktusok helyszíne a Fülöp-szigetek, In­donézia és a távoli, ismeretlen Pápua Új- Guinea. Azoknak a megfékezhetetlen vulká­noknak a hazájában hogyan is élhetne egy­más mellett békességben 750 különböző el­maradott pápuái törzs, ha a civilizáltnak mon­dott világban nem tud megférni angol az írrel, horvát a szerbbel. Urbárt Gabriella 1993. . 28 B1lasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents