Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-21 / 7. szám

Varasodásellenálló almák [ ___FAJTÁK TÁRSÍTÁSA I. Almaültetvényeinkben az egyik legveszélyesebb gombabetegség a varasodás (okozója a Venturia inaequalis nevű gomba). Leginkább hűvös, nyirkos tavaszon károsít. A fertőzött fiatal gyümölcsök a leve­lekhez hasonlóan fiatalon lehulla­nak, későbbi fertőzés után a gyü­mölcs foltos lesz, s torzulhat. A fertő­zött fák legyengülnek, terméshoza­muk rohamosan csökken. A nálunk elterjedt fajták esetében gyakran 8-10, sőt több alkalommal is perme­tezni kell a varasodás ellen, ami tetemes költségekkel jár. A rezisztens fajták termesztésével csökkenhet a vegyszeres növényvé­delem szerepe, igaz ezek gyümöl­cse nem éri el a kívánt színvonalat, s a fogyasztói „divatot" sem tudják kellő gyorsasággal követni. Szere­pük elsősorban a házikerti és a bio­termesztésben van, ahol a gyümölcs íze, külleme valamelyest háttérbe szorulhat a rezisztencia előnyei mel­lett. A PRÍMA az első, 1970-ben elfo­gadott rezisztens fajta. Szép, muta­tós, alapszíne sárga, 80 %-ban pi­rossal fedett. Közepes ízű. Szep­tember elején érik, 1-2 hónapig tart­ható hútőházban. Érés előtt köny- nyen hullik. Fája erős növekedésű. A PRIAM őszi alma, szeptember elején, közepén érik. Kellemes, sa­vas ízű. Gyümölcse szép, zöldes­sárga alapon 50 %-ban élénkpiros­sal csíkozott. Három hónapig tartha­tó hűtőtárolóban. A FLORINA késő őszi, téli fajta. Gyümölcse közepesen nagy vagy nagy, kissé lapított gömb alakú. A héj alapszíne sárgászöld, 70-90 %-ban csí- kozottan piros. A húsa fehér­krémszínű, ke­mény, lédús, édes-savanykás zamaté. Tavaszig jól tárolható. Ter­mőképessége igen jó. Liszthar- matra kissé érzé­keny. Fája erőtel­jes. Franciaor­szágban bébiétel készítésre hasz­nálják. Ma ez az egyik legelterjed­tebb, legtöbbre értékelt rezisztens fajta. A LIBERTY szeptember köze­pén érő, késő őszi, kellemes, savanykás ízű. Túlkötődésre hajlamos, közepes méretű gyümölcse ekkor apró, egyébként közepes méretű. A héj piros, lilába hajló viaszos bevonattal. Gomba- és baktériumos betegsé­gekkel szemben kiválóan ellenálló. Teljesen ellenáll a varasodásnak és a lisztharmatnak. Törzsfáját ez ideig (több mint 20 éve) nem permetezték Csapadékos években országos járványt okozhat az almavaraso- dás, ezért jó, ha a kórokozók átte- lelését megakadályozzuk gombaölő szerrel, s még nem talál­tak rajta fertőzést. Jól ellenáll az Erwinia fertőzésnek (a fás növények kéregszáradást okozó baktérium; a körténél, almánál hajtásszáradá­sát és rákosodást idéz elő - a szerk.) is. A gyümölcs január- februárig jól tárolható. A FREEDOM téli alma, szeptem­ber közepén-második felében érik. Kellemes, savanykás ízű. Gyümöl­cse közepesen nagy vagy nagy. A héja sárgás-zöldes alapon, 70-80 %-ban szép piros fedószínú. Húsa kemény, lédús, márciusig jól tárolha­tó. Hamar termőre fordul és igen bőven terem. A nálunk ismert gom­babetegségekkel szemben jól ellen­álló, de néhány ága lisztharmattól fertőződhet. Törzsfája fertőzött kör­nyezetben is Erwiniamentes maradt. A PINOVA termőképessége jó. Korán termőre fordul és az egyéves vesszőkön is jól terem. Gyümölcs­mérete közepes. A héj sárgás ala­pon tűzpiros, halványuló fedőszínnei bontott. íze édes-savanykás, zama­tos, kellemes. Normál tárolóban áp­rilis végéig jól eltartható. Liszthar- matra, Erwiniára kissé érzékeny, a varasodással szemben toleráns. (rövidítve) Kertészet és Szőlészet A termelők nem kis része panasz­kodik arra, hogy gyümölcsösükben évről évre nem érnek el megfelelő terméshozamot, vagy legalábbis nem olyat, amit szeretnének. Pedig állításuk szerint ennek érdekében mindent megtettek, megtesznek. A gyümölcsös talaja tápanyagban gazdag, az ültetést, a csemeték ne­velését, gondozását, alakító met­szését minden évben szakszerűen végezték, a növényvédelemre is nagy gondot fordítottak. Tehát a si­ker érdekében mindent megtettek, az eredménnyel mégsem elégedet­tek. Megállapíthatjuk, hogy ilyen esetekben a sikertelenségnek való­színűleg a fő oka az, hogy gyümöl­csös telepítésekor a gyümölcsfajták társításának fontosságát alábecsül­ték vagy egyáltalán nem vették fi­gyelembe. De mit is értünk a fajtatársításon? Ezen — nagyon leegyszerűsítve - a fajták vegyes ültetését és így a kedvező megporzás feltételeinek biztosítását értjük. Ha az egyes gyü­mölcsfajok esetében megfelelő faj­taválaszték áll rendelkezésünkre, akkor telepítésekor elsősorban az öntermékenyülő fajtákat részesítjük előnyben. Ezek a fajták ugyanis tár­sítás nélkül is jól teremnek, termés­biztonságuk nagy. Az önmeddő faj­táknál ugyanis minden esetben kö­vetelmény a más fajtákkal való társí­tás. A fajtákat ebben az esetben úgy kell kiválasztani, hogy azok együtt virágozzanak és lehetőleg kölcsönö­sen megtermékenyítsék egymást. Ha ezek a követelmények nem biz­tosíthatók, más, jól termékenyítő faj­ták közbeiktatása is szükséges. Mit jelent az öntermékenyülő faj­ta? Öntermékenyülőknek tekintjük azokat a gyümölcsfajtákat, amelyek saját virágporukkal megporozva jól termékenyülnek, a gyümölcsükben csíraképes mag fejlődik. S mit értünk önmeddő fajta alatt? Önmeddő fajtáknak nevezzük azo­kat, amelyek saját, egyébként életké­pes virágporukkal nem termékenyül­nek meg. Az ilyenek termésbizton­sága kizárólag megfelelő pollenadó fajták közbeültetésével érhető el. Gyakorlatilag önmeddő a cse­resznye; öntermékenyülők a naspo­lya, az őszibarack (egyes fajták hímsterilek), a málna, szamóca (egyes fajtái hímsterilek). (Hímsteri­litás esetén a pollen nem képes funkcióját - a megtermékenyítést — ellátni.) Vannak olyan gyümölcsfélék is- ilyen a dió, geszfenye, mogyoró -, amelyek virágaiban a hím és a női ivarszervek nem egyidejűleg válnak funkcióképessé, hanem különböző időpontokban érlelik be az ivarsejte­ket (ezt nevezi a szakirodalom di- chogámiának). Idegen meg porzásra szorulnak az alma, körte, mandula fajtái. A telje­sen önmeddőtől az öntermékenyü- lőig, minden átmenet megtalálható a meggynél, szilvánál, kajszinál, köszméténél és a ribizkénél. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök Bötermö és korán virágzó fajta a Príma 1 Sajtszótár Rokfort: Csípős izű, penésszel márványszerüre erezett sajt. Állító­lag egy franciaországi Roquefort ne­vű falu mellett nyájat legeltető pász­torgyereknek köszönhetjük, aki elbi- tangolt jószágai után futva, az ebéd­re szánt sajtját egy hűvös barlang­ban felejtette. Midőn pár nap múlva visszatért, ijedten látta, hogy kékes­zöld penészerezék járta át a hószinű juhsajtot, rossz volt még nézni is. De hát olyan éhes volt, hogy belekóstolt így is, és azt tapasztalta, hogy sajtja a penésztől csak jobb lett. Maradé­kát megkóstoltatta egy arra tévedt szerzetessel, aki szintén felséges ízűnek találta és készíteni kezdte. Végül a terméknek akkora sikere lett, hogy 1411-ben „levédték“ és védik a nevét azóta is. így hát a ma­gyar rokfortot márványsajtnak neve­zik, a csehet nivának, a dániait da- nablunak. Stilton: Az azonos nevű angliai mezővárosról nevezték el, mivel az ottani fogadó tulajdonosa készítette először. Angliában nagyon nép­szerű. Trappista: Franciaországban, a Mayenne körzetben lévő Notre Dame de Port du Salut kolostorban kezdték gyártani a trappista szerze­tesek. A boszniai Banja Lukán volt Mária csillaga nevű trappista kolos­torból hozták be Magyarországra a múlt század végén. Zöldsajt: A szagos lóhere (Trigo- nella coerulea) porrá őrölt leveleitől más sajtoktól eltérő színt nyert, utá­nozhatatlan ízű termék. Németor­szágban valósággal rajonganak ér­te; Magyarországon most kezd elter­jedni. Füles Az élve született malacok meg­maradását is több veszély fenyegeti. Az egyik ilyen, igen súlyos probléma az agyonnyomás. Ennek okát rész­ben a kocában, részben a malacban kell keresni, de mindkét esetben a kocatartásra kell visszavezetni. Az egyiknél, amikor a pusztulás oka a malacban keresendő, gyenge ké- pességú a szopós állat, nem rendel­kezik a menekülés ösztönével. Ezek a malacok általában alacsony vércu- korszinttel jönnek a világra. A másik oka a kocákban van; ha lábszerke­zete laza, vagy éppen fájnak a vég­tagjai, illetve, ha az állat túl súlyos. Az ilyen kocát sokszor alig lehet felverni, hogy malacát kivegyük aló­la. Ezzel szemben a jártatott, jó és ép lábszerkezetű koca, ha malacára fekszik, szinte felpattan, ha visítani hallja azt. Gyakran tapasztaljuk, hogy az el- lést követően három napig jól tejelő koca tejtermelése hirtelen csökkenni kezd. Ennek az az oka, hogy az anyaállat nem veszi fel azt a takar­mány- és vízmennyiséget, amely a tejelés energiahátterét biztosítaná. A kocák a vemhesség alatt 2-3 kg takarmányt vesznek fel, gyomor-bél­rendszerük ehhez a takarmánytö­meghez alkalmazkodik, s ez lehetet­lenné teszi, hogy az eilest követően gyorsan a tejeléshez szükséges na­pi 5-6 kg takarmány befogadására átálljon. A leírt esetekben sem a koca, sem pedig a malac nem betegszik meg, mégis - a helytelen tartás és takarmányozás következtében - je­lentős a malacelhullás. Csiba László häzunk wm KISSZÓTÁR A almavarasodás lisztharmat lisztharmatgombák naspolya fajta öntermékenyítés önbeporzás rezisztens faj- chrastovitosf jab(k- múcnatka- múcnatky pravé- mispula- odroda (bot.), plemeno (zool.)- samooplodnenie- samoopelenie- rezistentny druh GAZDASÁGI ÁLLATAINK VISELKEDÉSE A szarvasmarha A jó közérzetet az állat visel­kedéséből, főként termelésé­ből ítélhetjük meg. A nagy ter­melékenységű (intenzív) álla­tok a környezetre élénkebben reagálnak, minden tekintetben igényesebbek és ez a termelé­sűk ingadozásában is meg­nyilvánul. A tehenek a nap 24 órájából 40-50 százalékot, a lekötéses istállóban körülbelül 70 száza­lékot, tehát 9-13 órát, fekve töltenek. Ezt az időt a jó tejter­melés érdekében biztosítani kell számukra. Több pihenés több tejjel párosul! Evésre 4-5 órát, a kérődzésre 30 százalék időt fordítanak. A hosszabb kérődzés előnyös a tejterme­lésre; a tömegtakarmány ete­tésekor a vályúból 4-6 alka­lommal isznak, az önitatóból 60-70-szer. A kötetlen tartás az egyéni gazdálkodóknál is terjedőben van. Az egyedek között eb­ben az esetben rangsor alakul ki. A rangsorban elöl álló elve­ri az etetőhelyról a gyengéb­beket. Akkor is zavarják társai­kat, ha már jóllaktak. Ennek megelőzésére jó, ha az etetés idejére lekötjük az állatokat. Ha az állatok állandóan le­gelőn vannak, a nappali idő­szakra esik a legelés 70-90 százaléka. Egyes fajták között különbségek vannak. A hegyi- tarka például hosszabb ideig legel, mint a lapály. A legelési idő a fű mennyiségével függ össze. A tejelő tehenek 10-16 C- fokon érzik a legjobban magu­kat. 30 Celsius-fok körül a te­henek nyugtalanok, sokat jár­kálnak. Hidegben keveset úgyszólván csak evéskor mo­zognak. Szalmán pihennek legszívesebben, a fekvési idő is itt a leghosszabb. Ennek 10-12 %-os csökkenése már tejkieséssel jár. A nagy hozamú teheneket fejés közben nem célszerű ab­rakkal etetni, mert adagjuknak csupán 17-18 %-át képesek ezalatt megenni. A pótabrakot egyéb etetéskor adjuk. A rangsorban egyenlők ba­rátkoznak, nyalogatják, ápol­ják egymást. A fenyegető ma­gatartás akkor alakul ki, ha etetöhelyüket, vályújukat meg akarják őrizni. Ez akkor feltű­nőbb, ha zsúfoltság van. Ami­kor új állatot viszünk a cso­portba, ez zavart tej- és súlycsökkenést okoz. Átcso­portosításuk 10 napig mintegy 5-44 százalékkal csökkenti a tejhozamot A jobban tejelő erősebben reagál. Hízómar­háknál is az előzőekben kifej­tett komfortot kell megterem­teni a kedvező tömeggyarapo­dás érdekében. Kistermelők Lapja 20 1993. II. 21. ilasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents