Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-21 / 7. szám
rial 11 a can UCUJCDC/I V ♦ Szt álin első felesége, a grúz származású Jeka- tyerina Szvanidze tuberkulózisban halt meg 1910- ben. Sztálin 31 éves volt akkor. Házasságuk nem volt boldog. Sztálin minduntalan megalázta és sértegette az asszonyt, de minden nőt, akivel közelebbi kapcsolatba került. Nem tartotta a nőket teljes értékű embernek. A forradalmi 1917-ben Dzsu- gasvili a bolsevik vezetésnek már ismert tagja; a júniusi sikertelen bolsevik fordulat után menekülnie kellett Petrográdból. Elvbarátja, Szergej Allulijev házában talált rejtekhelyét - a ruhásszekrény mögötti kis fülkében. Allulijev 16 éves lánya, Na- gyezsda egyszer véletlenül benyitott a rejtekhelyre, ahol a fogoly éppen kedvenc grúz borát iszogatta. Rákényszerítette a lányt, hogy igyon vele, aztán az ágyhoz vonszolta. A papa meglepte a párocskát, és válaszút elé állította a csábítót: vagy feleségül veszi a lányt, vagy mindent elmond a bolsevik vezetésnek. A frigy 1919-ben köttetett meg. Tizenhárom évig tartott a házasság - de az asszonynak kín- szenvedés volt az élet durva férje mellett. 1932. november 8-án Vorosilov lakásán ünnepelték a forradalom 15. évfordulóját. Mintegy 20 vendég előtt Sztálin durván félbeszakította Nagyezs- dát, mire az asszony felállt és hazament Kreml-beli lakásukba. A szolgálólány látta, hogy jó éjszakát kívánt a gyerekeinek, később Sztálin szobájából hangokat hallott, végül lövést. GYILKOSSÁG VOLT? A hivatalos jelentés szerint Nagyezsda Allulijeva öngyilkos lett, de az emberek nem hittek benne. Hetven évvel a tragédia után Nagyezsda unokahúga, a hatvannyolc éves Kira Allulijeva végre beszélni mert nagynénje haláláról: „A hálószobájuk mellett külön fürdőszoba volt, kívülről titkos bejárattal. Akkoriban a Kremlben ilyen lakosztályok voltak. De az ajtó belülről zárva volt, a titkosrendőrségnek fel kellett törnie, hogy bejusson a lakásba. A rendőrség tudta, hogy Sztálinnak be kellett lépnie az ajtón - hiszen akkor este azonnal követte a feleségét. A véres blúzt a fürdőszobában találták meg, a vízvezetékcsövek mögött. A blúz hátát lyukasztotta ki a golyó - tehát Nagyezsda semmiképpen nem lőhette magát agyon. “ Egy további tanúvallomás is bizonyítani látszik e feltevést. Kira kortársa, az ugyancsak hatvannyolc éves Eteri Ordzsoni- kidze is megszólalt: „A titkos- rendőrség elkobozta a blúzt- a halál valódi okának bizonyítékát. Sztálin el sem ment Nagyezsda temetésére. Az apám arcban kissé hasonlított Sztálinra, így sokan azt hitték, részt vett a temetésen. Ami a szóban forgó estet illeti, Sztálin valósággal dühöngött, amiért Baba- így hívta Nagyezsdát - távozni merészelt. Nem kétséges, hogy Nagyezsda nem lett öngyilkos. Maga Sztálin lőtte agyon a felesége kis revolverével. TerméSztálin és két gyermeke a második házasságból: Vaszilij és Szvetlána életét. Tavaly szeptember végén a londoni esti hírlap terjedelmes cikket közölt: A zsarnok elfeledett áldozata nyomorban él címmel. Szvetlánát megrohanták az újságírók, de a hatvanhat éves asszony már nem tart igényt a népszerűségre. Sztálin első házasságából származó fia, Jakov Dzsugasvili is tragikusan végezte. Német fogságba esett, 1943-ban a sachsenhauseni koncentrációs táborban agyonlőtték, harmincöt évesen. Berija kétszer is különleges kommandót küldött a kiszabadítására Sztálin parancsára, de nem jártak sikerrel. Eredménytelenül végződött az szetesen erről hosszú évekig nem beszélhettünk. “ Ám Kira - annak idején fiatal színésznő - néha nem tudta tartani a száját. Emiatt a titkos- rendőrség letartóztatta. Hat hónapot töltött börtönben, majd száműzték Moszkvából. Csak Sztálin halála után, 1953-ban kapott „feloldozást“. A családja is sokat szenvedett: apját 1938-ban Sztálin parancsára megmérgezték. Anyját - aki újra férjhez ment - azzal vádolták, hogy megmérgezte a férjét, hogy hozzámehessen a szeretőjéhez... Ml TÖRTÉNT NAGYEZSDA HALÁLA UTÁN? Lazar Kaganovics (két éve halt meg), az egyetlen zsidó Sztálin közeli munkatársai közül, ravaszul megkörnyékezte a diktátort. Bemutatta neki harmincéves, hajadon húgát, Rózát. A lány valamennyi kérőjét elmarta, és addig mesterkedett, míg Sztálinnak valóban megtetszett a nő. Néhány évig együtt is éltek. Kaganovics szeme előtt egy cél lebegett: a lehető legközelebb férkőzni a generalisszimuszhoz és befolyást gyakorolni rá. Nem tudni, összeházasodtak-e vagy csak együtt éltek, de Sztálin unokaöccse, Budu Szvanidze állítja, hogy házasságot kötöttek. Róza akkor tűnt el csendesen, amikor 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot. Az antiszemita diktátor elképzelhetetlennek tartotta, hogy a magas rangú német tiszA ma hatvannyolc éves Kira Allulijeva tek számára adott fogadásokon egy zsidó nővel az oldalán jelenjen meg. Sokkal fontosabb viszonyról is suttogtak. A fiatal Valentyina Isztomina vezető háziasz- szonyként dolgozott Sztálin Moszkva melletti dácsájában. Szvetlána (Sztálin lánya) szerint 18 évig tartott a kapcsolat, s amikor Sztálin meghalt, Valentyina oly hevesen ölelte a holttestet, hogy csak erőszakkal tudták elvonszolni. (Ezt Hruscsov is állította.) SZTÁLIN GYERMEKEI Sztálin terrorja milliók halálát okozta, nemzedékeket tett szerencsétlenné. A sors fintora, hogy a tragédia az ó családját sem kerülte el, de „Isten büntetése“ Nagyezsda lányát, Szvetlánát sújtotta a leginkább. Szvetlána két válás után 1955-ben találkozott Dzsonik Szvanidzével, apja első feleségének rokonával. Dzsonik apja a harmincas években Párizsban, Londonban és Berlinben élt diplomataként. A házaspár 1937-ben Oroszországba látogatott - ahol is a rendőrség egy estély után letartóztatta őket. A férfit kivégezték, az asszony börtönben halt meg. Dzsonikot szintén bebörtönözték, majd a Gulag-szigetekre küldték, ahol 16 évet töltött. Csak Sztálin halála után szabadult. Dzsonik és Szvetlána házassága addig tartott, míg fel nem bukkant az idős beteg indiai kommunista. Pradezs Szingh Moszkvában élt, Szvetlána el akart menni a Szovjetunióból. S ezt csak házassággal oldhatta meg. Férje halála után azzal az ürüggyel, hogy a hamvakat a Gangesz vizébe szórhassa, 1967-ben elutazott Indiába - és menedékjogot kért. Az amerikai William Wesley Petersszel kötött házassága is rövid ideig tartott. A lánya ebből a kapcsolatból született. A válás után kettesben élt a lányával, 1982-ben pedig az angliai Cambridge-be költözött. Két évvel később megcsömörlötten a nyugati élettől - Lena Petemként visszatért a Szovjetunióba. Visszakapta az állampolgárságot. De az őshazáját hamar megunta, 1986-ban Gorbacsov közbelépésére - engedélyezték, hogy visszatérjen Nagy-Britan- niába. Olga Amerikába ment férjhez, Szvetlána Allulijeva pedig egy londoni menhelyen tengeti az a kísérlet is, hogy Jakovot a Sztálingrádnál fogságba esett Paulus marsallal cseréljék ki. Olyan feltételezés is létezik, hogy talán Sztálin hiúsította meg a cserét, ugyanis minden orosz hadifoglyot árulónak tartott - inkább feláldozta a fiát. Ezt a változatot Jakov lánya; Galina (Sztálin unokája) terjeszti. Galina 1938-ban született, egy algériai kommunistához ment feleségül. „Apámat sosem láttam- mondta Galina -, de nyomoztam a sachsenhauseni tartózkodása után, és megállapítottam, hogy apám és a többi fogoly, különösen a britek között - feszült volt a viszony. Amikor apámnak tudomására jutott, hogy Sztálin megtagadta a német javaslatot, hogy kicseréljék Paulusért, a kerítéshez rohant. Akkor lőtték le. “ Amikor Sztálin megtudta, hogy fia német fogságba esett- Júlián, a zsidó menyén (Jakov második felesége) töltötte ki bosszúját. Börtönbe záratta. Az asszonyt valószínű a KGB tábornoka, Nyikolaj Vlaszik szabadította ki - és feleségül is vette. Vlaszikot Hruscsov végeztette ki 1954-ben. Júlia kilenc évvel később halt meg... Vaszilij, Szvetlána öt évvel idősebb bátyja kiskorától fogva nehezen nevelhető volt. Pilótaként szolgált, a háború végén már altábornagy volt - egyúttal súlyos alkoholista. Apja halála után nemcsak hogy feleslegessé vált, hanem el is ítélték. Hruscsov könyörült meg rajta, nyolc évi börtön után. Vaszilij Dzsugasvili Kazányba költözött, ott halt meg 1962-ben, 41 éves korában. (Az Express nyomán: köp) 1993. II. 21. SÍRFOSZTOGATÓK Az első hulla - illetve csontváz, koponya és különféle maradványok kiásása nem éppen szívderítő élmény. Az ember azonban hamar megszokja. Elvégre pénzkeresési lehetőség... A volt Szovjetunió területén a második világháborúban elesettek sírjainak feltárásával jobbára fiatalok foglalkoznak. A sírokat levéltári feljegyzések és a harcokban résztvevők visszaemlékezése alapján kutatják. Nincs könnyű dolguk, sok helyen házak, lakótelepek épültek vagy parkok létesültek. A helyi lakosok gyakran bizalmatlanok. A hivatalok kevésbé, hisz a fiatalok csoportjai történelmi, afféle hagyomány- ápoló szakkörökként szerepelnek. Állítólagos céljuk a háború áldozatainak méltó örök nyugalomra helyezése. A feltételezett sírok helyét hosszú szúróbottal keresik. Ez a csoport legtapasztaltabb tagjának a feladata. A többiek ásnak. Munkájuk veszélyes. Nemcsak azért, mert fertőzést kaphatnak, de a sírokban akna és elrozsdásodott lőszer is akad. Ha valaki közülük halálosan megsérül, helyben eltemetik a megtalált maradványokkal együtt. Nincs lehetőség kórházba szállítására. Nincs is hová és nincs mivel. A hullakereső csoportok néha összevesznek a „zsákmányon“. Az aranyfogakat és a fegyvermaradványokat előnyösen értékesítik. Lengyel és német spekulánsok az egykori érdemrendek és személyi tárgyak iránt is érdeklődnek. A romantikus sírkutatók a veszély ellenére is egyre többen vannak. Az erdei élet és az ígérkező jó jövedelem vonzza őket. Reflex » a Sztálin családtagjainak tragikus sorsa • A zsarnok elfeledett áldozatai
