Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-21 / 7. szám

rial 11 a can UCUJCDC/I V ♦ Szt álin első felesége, a grúz származású Jeka- tyerina Szvanidze tuberku­lózisban halt meg 1910- ben. Sztálin 31 éves volt akkor. Házasságuk nem volt boldog. Sztálin mind­untalan megalázta és sér­tegette az asszonyt, de minden nőt, akivel közeleb­bi kapcsolatba került. Nem tartotta a nőket teljes érté­kű embernek. A forradalmi 1917-ben Dzsu- gasvili a bolsevik vezetésnek már ismert tagja; a júniusi siker­telen bolsevik fordulat után me­nekülnie kellett Petrográdból. Elvbarátja, Szergej Allulijev há­zában talált rejtekhelyét - a ru­hásszekrény mögötti kis fülké­ben. Allulijev 16 éves lánya, Na- gyezsda egyszer véletlenül be­nyitott a rejtekhelyre, ahol a fo­goly éppen kedvenc grúz borát iszogatta. Rákényszerítette a lányt, hogy igyon vele, aztán az ágyhoz vonszolta. A papa meglepte a párocskát, és válasz­út elé állította a csábítót: vagy feleségül veszi a lányt, vagy mindent elmond a bolsevik ve­zetésnek. A frigy 1919-ben köt­tetett meg. Tizenhárom évig tartott a há­zasság - de az asszonynak kín- szenvedés volt az élet durva férje mellett. 1932. november 8-án Vorosilov lakásán ünnepel­ték a forradalom 15. évfordulóját. Mintegy 20 vendég előtt Sztálin durván félbeszakította Nagyezs- dát, mire az asszony felállt és hazament Kreml-beli lakásukba. A szolgálólány látta, hogy jó éj­szakát kívánt a gyerekeinek, ké­sőbb Sztálin szobájából hango­kat hallott, végül lövést. GYILKOSSÁG VOLT? A hivatalos jelentés szerint Nagyezsda Allulijeva öngyilkos lett, de az emberek nem hittek benne. Hetven évvel a tragédia után Nagyezsda unokahúga, a hatvannyolc éves Kira Alluli­jeva végre beszélni mert nagynénje haláláról: „A háló­szobájuk mellett külön fürdőszo­ba volt, kívülről titkos bejárattal. Akkoriban a Kremlben ilyen lak­osztályok voltak. De az ajtó be­lülről zárva volt, a titkosrend­őrségnek fel kellett törnie, hogy bejusson a lakásba. A rendőr­ség tudta, hogy Sztálinnak be kellett lépnie az ajtón - hiszen akkor este azonnal követte a fe­leségét. A véres blúzt a fürdő­szobában találták meg, a vízve­zetékcsövek mögött. A blúz há­tát lyukasztotta ki a golyó - tehát Nagyezsda semmiképpen nem lőhette magát agyon. “ Egy további tanúvallomás is bizonyítani látszik e feltevést. Kira kortársa, az ugyancsak hat­vannyolc éves Eteri Ordzsoni- kidze is megszólalt: „A titkos- rendőrség elkobozta a blúzt- a halál valódi okának bizonyí­tékát. Sztálin el sem ment Na­gyezsda temetésére. Az apám arcban kissé hasonlított Sztálin­ra, így sokan azt hitték, részt vett a temetésen. Ami a szóban forgó estet illeti, Sztálin valóság­gal dühöngött, amiért Baba- így hívta Nagyezsdát - távozni merészelt. Nem kétséges, hogy Nagyezsda nem lett öngyilkos. Maga Sztálin lőtte agyon a fele­sége kis revolverével. Termé­Sztálin és két gyermeke a második házasságból: Vaszilij és Szvetlána életét. Tavaly szeptember vé­gén a londoni esti hírlap terjedel­mes cikket közölt: A zsarnok elfeledett áldozata nyomorban él címmel. Szvetlánát megro­hanták az újságírók, de a hat­vanhat éves asszony már nem tart igényt a népszerűségre. Sztálin első házasságából származó fia, Jakov Dzsugasvili is tragikusan végezte. Német fogságba esett, 1943-ban a sachsenhauseni koncentrá­ciós táborban agyonlőtték, har­mincöt évesen. Berija kétszer is különleges kommandót küldött a kiszabadítására Sztálin paran­csára, de nem jártak sikerrel. Eredménytelenül végződött az szetesen erről hosszú évekig nem beszélhettünk. “ Ám Kira - annak idején fiatal színésznő - néha nem tudta tartani a száját. Emiatt a titkos- rendőrség letartóztatta. Hat hó­napot töltött börtönben, majd száműzték Moszkvából. Csak Sztálin halála után, 1953-ban kapott „feloldozást“. A családja is sokat szenve­dett: apját 1938-ban Sztálin pa­rancsára megmérgezték. Anyját - aki újra férjhez ment - azzal vádolták, hogy megmérgezte a férjét, hogy hozzámehessen a szeretőjéhez... Ml TÖRTÉNT NAGYEZSDA HALÁLA UTÁN? Lazar Kaganovics (két éve halt meg), az egyetlen zsidó Sztálin közeli munkatársai kö­zül, ravaszul megkörnyékezte a diktátort. Bemutatta neki har­mincéves, hajadon húgát, Ró­zát. A lány valamennyi kérőjét elmarta, és addig mesterkedett, míg Sztálinnak valóban megtet­szett a nő. Néhány évig együtt is éltek. Kaganovics szeme előtt egy cél lebegett: a lehető legkö­zelebb férkőzni a generalisszi­muszhoz és befolyást gyakorol­ni rá. Nem tudni, összeházasod­tak-e vagy csak együtt éltek, de Sztálin unokaöccse, Budu Szva­nidze állítja, hogy házasságot kötöttek. Róza akkor tűnt el csendesen, amikor 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot. Az antiszemita diktá­tor elképzelhetetlennek tartotta, hogy a magas rangú német tisz­A ma hatvannyolc éves Kira Alluli­jeva tek számára adott fogadásokon egy zsidó nővel az oldalán jelen­jen meg. Sokkal fontosabb viszonyról is suttogtak. A fiatal Valentyina Isztomina vezető háziasz- szonyként dolgozott Sztálin Moszkva melletti dácsájában. Szvetlána (Sztálin lánya) szerint 18 évig tartott a kapcsolat, s amikor Sztálin meghalt, Valen­tyina oly hevesen ölelte a holt­testet, hogy csak erőszakkal tudták elvonszolni. (Ezt Hrus­csov is állította.) SZTÁLIN GYERMEKEI Sztálin terrorja milliók halálát okozta, nemzedékeket tett sze­rencsétlenné. A sors fintora, hogy a tragédia az ó családját sem kerülte el, de „Isten bünte­tése“ Nagyezsda lányát, Szvet­lánát sújtotta a leginkább. Szvetlána két válás után 1955-ben találkozott Dzsonik Szvanidzével, apja első felesé­gének rokonával. Dzsonik apja a harmincas években Párizs­ban, Londonban és Berlinben élt diplomataként. A házaspár 1937-ben Oroszországba láto­gatott - ahol is a rendőrség egy estély után letartóztatta őket. A férfit kivégezték, az asszony börtönben halt meg. Dzsonikot szintén bebörtönözték, majd a Gulag-szigetekre küldték, ahol 16 évet töltött. Csak Sztálin ha­lála után szabadult. Dzsonik és Szvetlána házas­sága addig tartott, míg fel nem bukkant az idős beteg indiai kommunista. Pradezs Szingh Moszkvában élt, Szvetlána el akart menni a Szovjetunióból. S ezt csak házassággal oldhatta meg. Férje halála után azzal az ürüggyel, hogy a hamvakat a Gangesz vizébe szórhassa, 1967-ben elutazott Indiába - és menedékjogot kért. Az amerikai William Wesley Petersszel kötött házassága is rövid ideig tartott. A lánya ebből a kapcsolatból született. A válás után kettesben élt a lányával, 1982-ben pedig az angliai Cambridge-be költözött. Két év­vel később megcsömörlötten a nyugati élettől - Lena Petem­ként visszatért a Szovjetunióba. Visszakapta az állampolgársá­got. De az őshazáját hamar megunta, 1986-ban Gorbacsov közbelépésére - engedélyezték, hogy visszatérjen Nagy-Britan- niába. Olga Amerikába ment férjhez, Szvetlána Allulijeva pedig egy londoni menhelyen tengeti az a kísérlet is, hogy Jakovot a Sztálingrádnál fogságba esett Paulus marsallal cseréljék ki. Olyan feltételezés is létezik, hogy talán Sztálin hiúsította meg a cserét, ugyanis minden orosz hadifoglyot árulónak tartott - in­kább feláldozta a fiát. Ezt a vál­tozatot Jakov lánya; Galina (Sztálin unokája) terjeszti. Gali­na 1938-ban született, egy algé­riai kommunistához ment felesé­gül. „Apámat sosem láttam- mondta Galina -, de nyomoz­tam a sachsenhauseni tartózko­dása után, és megállapítottam, hogy apám és a többi fogoly, különösen a britek között - fe­szült volt a viszony. Amikor apámnak tudomására jutott, hogy Sztálin megtagadta a né­met javaslatot, hogy kicseréljék Paulusért, a kerítéshez rohant. Akkor lőtték le. “ Amikor Sztálin megtudta, hogy fia német fogságba esett- Júlián, a zsidó menyén (Jakov második felesége) töltötte ki bosszúját. Börtönbe záratta. Az asszonyt valószínű a KGB tá­bornoka, Nyikolaj Vlaszik szaba­dította ki - és feleségül is vette. Vlaszikot Hruscsov végeztette ki 1954-ben. Júlia kilenc évvel ké­sőbb halt meg... Vaszilij, Szvetlána öt évvel idősebb bátyja kiskorától fogva nehezen nevelhető volt. Pilóta­ként szolgált, a háború végén már altábornagy volt - egyúttal súlyos alkoholista. Apja halála után nemcsak hogy felesleges­sé vált, hanem el is ítélték. Hrus­csov könyörült meg rajta, nyolc évi börtön után. Vaszilij Dzsu­gasvili Kazányba költözött, ott halt meg 1962-ben, 41 éves ko­rában. (Az Express nyomán: köp) 1993. II. 21. SÍRFOSZTOGATÓK Az első hulla - illetve csontváz, koponya és különféle maradványok kiásása nem éppen szívderítő élmény. Az ember azonban hamar megszokja. Elvégre pénzkeresési lehetőség... A volt Szovjetunió területén a má­sodik világháborúban elesettek sír­jainak feltárásával jobbára fiatalok foglalkoznak. A sírokat levéltári fel­jegyzések és a harcokban résztve­vők visszaemlékezése alapján ku­tatják. Nincs könnyű dolguk, sok helyen házak, lakótelepek épültek vagy parkok létesültek. A helyi lako­sok gyakran bizalmatlanok. A hiva­talok kevésbé, hisz a fiatalok cso­portjai történelmi, afféle hagyomány- ápoló szakkörökként szerepelnek. Állítólagos céljuk a háború áldoza­tainak méltó örök nyugalomra helye­zése. A feltételezett sírok helyét hosszú szúróbottal keresik. Ez a csoport legtapasztaltabb tagjának a feladata. A többiek ásnak. Munkájuk veszé­lyes. Nemcsak azért, mert fertőzést kaphatnak, de a sírokban akna és elrozsdásodott lőszer is akad. Ha valaki közülük halálosan megsérül, helyben eltemetik a megtalált ma­radványokkal együtt. Nincs lehető­ség kórházba szállítására. Nincs is hová és nincs mivel. A hullakereső csoportok néha összevesznek a „zsákmányon“. Az aranyfogakat és a fegyverma­radványokat előnyösen értékesítik. Lengyel és német spekulánsok az egykori érdemrendek és személyi tárgyak iránt is érdeklődnek. A romantikus sírkutatók a veszély ellenére is egyre többen vannak. Az erdei élet és az ígérkező jó jövede­lem vonzza őket. Reflex » a Sztálin családtagjainak tragikus sorsa • A zsarnok elfeledett áldozatai

Next

/
Thumbnails
Contents