Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-07 / 5. szám
* * T örténelmünk híres nagy királyokkal büszkélkedhet. Igaz, az idők folyamán jobbára kimentek a divatból, de kárpótlásul napjainkban jócskán elszaporodtak a kiskirályok. A királyok Istentől származtatták hatalmukat, voltak tehát az Ő kegyelméből uralkodók. Az isteni akaratba pedig kinek lehetett volna beleszólása? Az egyszerű emberek mi mást tehettek, ugyanannak az Istennek rendeléséből alázattal szolgálták uralkodójukat. <'-~Az ember terhjészetéhez tartozik, hogy már akkor is akadtak pártütők, akik a szent akarattal szembeszegültek. Ha a trón bitorlóját vagy még csak várományosát nem sikerült valamilyen fondorlattal száműzni, hol tőr, hol gyilkos nié^eg vetett véget életének Ellenfelei kegyelméből... Bármennyire is megkopott időközben a trónok bársonya, uralkodók azért ma is vannak>Az uralkodó hagyományosan az ország feje. S maradhat-e "betöltetlen e tisztség a harmadik évezredünk küszöbén öriah lósult új országban a Kárpátok alatt? Szó se lehet róla. Mi is lenne velünk köztársasági elnök nélkül, aki ország-világ színe előtt képvisel bennünket? Ám ki legyen az elnök? Kinek az akaratából kerüljön az ország jelképes trónjára, ha már Isten kegyelmére nem számíthat? Marad a nép, mert hát a demokrácia, ugye, népakaratot jelent. Igen ám, csakhogy a nép nevében beszél valameny- nyi párt. Természetesen leghangosabb az uralkodó párt, lévén birtokában a szavazatok több mint egyhar- mada. Nem osztja meg hatalmát a szavazatok kétharmadat élvező többi párttal. Van is ebből bonyodalom! A pártok kötélhúzásából kirekesztett szerencsétlen honpolgár pedig már-már irigyli őseit, akiknek az uralkodót úgyszintén a megkérdezésük nélkül ültették a nyakukra, de-íegalább nem ámították, hogy az ő akaratukból történtÁgj^ ___—" A pártvezérek viaskodnak. Önmagukat vagy párttestvérüket mint a legjobbakat jelölik az elnöki székbe. Az uralkodó párt vezére szerint azonban rátermett politikusok kizárólag az ő,partjában teremnek. Mi sem természetsebb hat, hogy az elnöki tisztségbe más számításba se jöhet. így kívánja ezt az ország érdeke. S ha már á parlament és a kormány élén szintén e párt képviselője áll, elképzelhetetlen, hogy a harmadik, a legmagasabb poszton „pártidegen“ kontárkodjon bele a nagypolitikába. Bármennyire is igyekszik túlharsogni minden ellenvetést az uralkodó párt, az ellenzék is hallatja hangját. S azért ellenzék, mert ellenzi többek között a hatalom egyetlen párt kezében történő összpontosítását. Mert ugye ilyen már volt és lám hová vezetett. Tehát legalább az elnök legyen olyan személy, aki a pártok fölött áll. Az alkalmazkodás képessége messze felülmúlja az emberi képzeletet. Egyes pártok tisztségviselői eskü- döznek,' hogy ők. bizony egyéni és pártérdeket is félretéve vállalnák jaz elnöki széket. Bizonyságul hajlandók a pártjukból is kilépni! S ekkora áldozatvállalási készség után még valaki kételkedhet szavaik hitelében? Mert ugye, ha kilépnek a pártból, egy pillanat alatt más emberekké válnak. Hát nem egyszerű? Az uralkodó párt nem kér ilyen áldozatot jelöltjétől. Maradjon csak meg továbbra is párttagnak, akit a pártfegyelem minden beosztásban mindenkor kötelez. Ahogy a pártütő szlovák külügyminisztert is, akivel szemben máris fegyelmi eljárást helyeztek kilátásba, amiért vezérétől eltérő véleményét nyilvánosan is bátorkodott kifejteni. Tart a huzavona. Ebből elnökünk aligha lesz. Az ellenzék makacsságával az ország (és az uralkodó párt) érdekeinek árt. Vegye már végre mindenki tudomásul, hogy az uralkodó párt érdeke az ország érdeke. így jelöltjük a pártok fölött áll. Minden más párt fölött... Zsilka László ^gum giHHn % Bélyegzik a százkoronásokat. Lesz belőlük elég?
