Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-07 / 285. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓm 1993. DECEMBER 7. BORÍTÉKOLT LÉPÉSEK (Folytatás az 1. oldalról) vöknek járó szavazati pontok összege. Ez pedig számításaik szerint jóval meghaladta a szükséges 50 százalékot. Megtartották tehát a taggyűlést, amelyen megvonták a bizalmat a régi vezetéstől, s egyúttal új elöljáróságot és alnököt is választottak. Ennek alapján hivatalos levélben értesítették a szövetkezet elnökét a leváltás tényéről, s felkérték, hogy a megszabott időben adja át a tisztséget. A szövetkezet régi vezetése viszont ezt nem fogadta el, s úgyszintén levélben megtagadta a tisztségek átadását. A szövetkezet irodája előtt parkoló gépkocsik számából azt hihetné az ember, hogy taggyűlést vagy szakmai szemináriumot tartanak, de a kutyával föl le sétálgató városi rendőrök látványa mást sejtet. Benn az épületben ideges, feszült tekintetek. Érezhető, hogy itt már élesben megy a játék. Tóth Rudolf, a szövetkezet elnöke a folyosón fogad, de nem az ő irodájába, hanem egy másik helyiségbe tessékel. - Reggel megjelentek itt a Kossár család tagjai és az úgynevezett ellenzék néhány képviselőjének kíséretében felszólítottak, szedjem össze a személyes holmijaimat, s adjam át a funkciót az új elnöknek. Én elmondtam nekik, hogy a szövetkezet vezetése nem ismeri el a rendkívüli taggyűlés határozatképességét, ezt írásba is adtuk, hiszen a mi értelmezésünk szerint, amíg a szövetkezetet be nem jegyezték a cégbíróságon, addig a régi alapszabály szerint kell a dolgokat lefolytatni. Ebben pedig az áll, hogy a taggyűlés határozatképességéhez legalább a tagság felének, plusz egy személynek jelen kell lennie. A szükséges 53 személy viszont nem volt jelen ezen a gyűlésen. A másik tábornak határozottan más a véleménye. Hatala Hona, az említett Kossár család egyik tagja megpróbálja megmagyarázni az elnöknek, hogy az okfejtése sántít, hiszen a szövetkezet már az elfogadott transzformációs tervezet szerint működik, miért éppen a taggyűlést kéne a régi alapszabály szerint megtartani. Annál is inkább, mivel a Gazdasági Törvénykönyvet felváltó Kereskedelmi Törvénykönyv szerint a cégbírósági bejegyzés a kérvényezés időpont jából számítva visszamenőleg is érvényes. A vita azonban meddő, mindkét fél a saját igazat hangoztatja. Az új vezetés átvonul a másik irodába, én pedig Tóth Rudolfot a konfliktus eredőjéről kérdezem. Mit gondol, miért támadják ilyen hevesen? - Itt mindenki tudja, hogy Böjtös úr, egykori agronómusunk, elnök akar lenni, s célja eléréséhez a Kossár családban talált támogatóra. Meg azokban, akiknek az új szövetkezetben már nem jutott munka. Kossárék viszont rajta keresztül vélik megszerezhetőnek a máig bizonyítatlan vagyonrészüket. Az elnök úgy tartja, a vezetés lejáratását választották céljuk eléréséhez. A többi tulajdonossal ugyanis - elmondása szerint - megfelelő a kapcsolatuk, rendesen fizetik nekik a bérleti díjat. Ezt még a Kossár család tulajdonjogilag teljesen igazolt földjeiért is kifizették. A probléma ott kezdődik, hogy az említett család mintegy 150 hektár mezőgazdasági földterület tulajdonosaként tagja lett a szövetkezetnek, viszont a földterület egy részének tulajdonjogát nem tudják egyértelműen igazolni. Szavait alátámasztandó, a szövetkezet jogi tanácsadója, aki nem kívánt név szerint szerepelni az írásban, mutatja azon tulajdonlapok fénymásolatát, amelyeken a Komáromi járásban gyakori földügyi problémával, a kettős tulajdon esetével találkoztunk. Amint elmondta, létezik ugyan egy jogerős bírósági döntés, amely a Kossár család tulajdonjogát visszaállította, de nem rendezte egyértelműen a kettős tulajdonú parcellákat. Természetesen nem vitatják az említettek tulajdonjogát, csupán azt kérik, hogy ezt egyértelműen igazolják. Ugyanezt kéri tőlük a földhivatal is, legutolsó levelük szerint ezt szeptember végéig a Kossár család tagjai nem tették meg - hangoztatta. Felvetődik a kérdés, ha ennyire kibékíthetetlen az ellentét, nem lenne egyszerűbb megoldás a válás? Kossárék kivennék a földjüket, a szövetkezet pedig gazdálkodna a fennmaradó földterületen. - Ez megoldás lehetne, hiszen a szövetkezetnek nincs szüksége az ő földjeire. Az igazolatlan vagyonrészek kiadásáért viszont nem vállalhatjuk a felelősséget - állította az elnök. A jogi képviselők szerint ezt a kérdést már csak bíróság döntheti el. A konfliktushelyzet azonban minden bizonnyal alapot szolgáltat a szeptember végi cikkben kérdések formájában felvetett bérleti rendszer körüli tisztázatlan helyzet. Tóth Rudolf határozottan állítja, szó sincs a transzformációs tervezet megváltoztatásáról, csupán a benne megfogalmazott célok elérésére kénytelenek voltak módosítani a megvalósítás formáján. A szövetkezet belső privatizációját eredetileg kft-k révén kívánták megoldani, erre azonban nem volt megfelelő érdeklődő. (Tudomásunk szerint viszont a sertéstelepen még az év elején létrehozták a kft.-t, amelyre aztán mégsem lett szükség. Ezt a sertéstelep dolgozói is megerősítették.) Megerősítést nyert az is, hogy a szövetkezet vágóhídját maga az elnök, a szarvasmarhatelepet a hozzátartozó földterülettel együtt a fia, a sertéstelepet pedig Bohony Antal bérli. Azt azonban hangsúlyozta, hogy a hektáronkénti ezerkoronás bérleti díj mellett a bérbe vett eszközök és egyéb ingatlanok leírása alapján is fizetnek a szövetkezetnek. Az adminisztráció igénybevételéért pedig vállalkozásonként 10 ezer korona a bérleti díj. Tóth Rudolf előveszi azt a kimutatást is, amelyet az ominózus rendkívüli közgyűlésen készítettek. Eszerint az előző évi 12 millió koronás veszteséget az idén kilenc hónap alatt alig valamivel több mint 4 millióra csökkentették. Természetesen ez évközi mérleg, amely az év végére megugorhat, de úgy véli, hogy a szövetkezet vezetése nem herdálta el a tagok vagyonát. Kíváncsiak voltunk arra is, mi a véleményük a jelenlegi helyzetről a szövetkezetben dolgozóknak. Az irodából a telepre menet kísérőnk, Kovács Lajos határozottan védelmébe veszi a régi vezetést. Amint elmondja, ő tizenkét éve dolgozik a szövetkezetben, eddig még mindig rendesen megfizették. Az utánfutókat gyártó részlegen a műhelyben munka nélkül tébláboltak az emberek. Őszintén szólva, nem nagyon érdekelte őket a vezetők pozícióharca. Fásultan, visszafogottan válaszolgattak a kérdésekre, szinte fogóval kellett kihúzni belőlük a szót. Mintha tartanának valamitől, a nevüket sem akarják megmondani. Mi csak azt szeretnénk, hogy legyen munkánk, és azt rendesen fizessék meg, hajtogatják. Egyedül Bugyi Géza vállalja a véleményét, amely szerint ő bizony elégedetlen a jelenlegi vezetéssel, s azt sem bánja, ha elbocsátják. Néhányan megpendítik, hogy a bérleti szerződés feltételeit illő lenne nyilvánosságra hozni. A sertéstelep dolgozói szintén névtelenek kívántak maradni. Annyit ugyan elmondtak, hogy bár a jelenlegi helyzettel ők sem elégedettek, hiszen nem ezt tervezték, de nem biztosak abban, hogy ha az ellenzék veszi majd át a hatalmat, változik-e valamit a helyzet. Esetleg más lesz a bérlő - vélekedtek. Még azt is hozzáteszik, hogy a szeptemberi cikkben Kucsera Gabriella, volt munkatársuk állítása nem mindenben felelt meg a valóságnak. Az irodában visszatérve az ellenzék véleményét is meghallgatjuk. Szerintük az egész csupán időhúzás annak érdekében, hogy a vezetés minél tovább a vályúnál maradhasson. Hatala Ilona elmondja, hogy a rendkívüli közgyűlésen elhangzottak alapján egyértelmű a követelés, hogy az elnök lemondása után a bérleti szerződéseket is értékeljék át, s a vezetőség tagjai ne lehessenek bérlők. A taggyűlés érvényességét illetően nincsenek kétségeik. Ezt jogi képviselőjük, dr. Takács Barbara is megerősítette, utalva az érvényben lévő Kereskedelmi Törvénykönyv ide vágó rendelkezéseire. Sajnálatos, de elég gyakori tapasztalata, hogy Tóth Rudolf és a vezetés eddig úgy csoportosította és tálalta az érveket, ahogy nekik pillanatnyilag a legjobban megfelelt, állapította meg némi iróniával. Böjtös József szerint, akit az új vezetés elnöknek jelölt, most az lesz a fontos, hogy az embereket meggyőzzék, nem egyéni érdektől vezérelve léptek így, s a munkahelyét nem kell féltenie senkinek, sőt talán még új dolgozókat is felvesznek. Az elnökváltás legnehezebb pillanata következik. Tóth Rudolfot behívják a saját irodájába, s felolvassák előtte a jegyzőkönyvet, amelyben többek között felajánlják neki, hogy leváltása után a szövetkezet képesítésének megfelelő munkát biztosít számára. Az elnök határozottan visszautasítja a jegyzőkönyv aláírását, majd kijelenti, hogy másnap a Legfelsőbb Ügyészséghez fordul jogorvoslásért. A helyzet függőben maradt. Tegnap telefonon érdeklődtünk a szövetkezetben a fejleményekről. Tóth Rudolf elmondta, maradt a funkciójában, és az ellenzékkel megegyeztek: december 15-én taggyűlésen döntenek a vitás kérdésekről. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ VILLÁMINTERJÚ SZEPESY ISTVÁNNAL, az Útkarbantartó Vállalat Rimaszombati Üzemének igazgatóhelyettesével - Elegendő pénzt kapnak az államkasszából a téli útkarbantartásra? - Kevesebbet, mint tavaly, de ha nem lesz különösebben kemény telünk, talán kijövünk belőle. - És ha az lesz? -Nos, akkor nem tudom. Az az igazság, hogy még maradt valamennyi pénzünk. Mindenesetre, minisztériumi utasításra, kidolgoztuk a téli útkarbantartás takarékosabb változatát is. - Ennek mi a lényege? - Az első osztályú utakon még megengedett a 3 centiméteres hótakaró, a másodikon a 10 centiméteres, a legnagyobb különbség a harmadosztályú utaknál mutatkozik... - Pedig, ha jól tudom, a járás területén ilyen a legtöbb útszakasz. - Valóban. Hozzánk összesen 628 kilométernyi út karbantartása tartozik, ebből 420 kilométer a harmadosztályú. - Tételezzük fel, hogy életbe lép a tervezetük takarékos változata. Ebben az esetben mire kell ügyelniük a gépjárművezetőknek? - Előrebocsátom, hogy a tervezet életbelépésének nagyon csekély a valószínűsége. A falulakókat érintené elsősorban kellemetlenül, mert az alsóbbrendű utakon ritkábban járna a hóeke. Az útfelület szórását - salakkal vagy kaviccsal - szüneteltetjük. A kanyarokba és az emelkedőkhöz készített kupacokból a sofőrök maguk leszórhatják az utat, ezért ajánlatos lapátot bekészíteni a járműbe. Mivel azonban ilyen téren még nincs tapasztalatunk, én azt ajánlanám, ha erre sor kerül, csak azok utazzanak, akiknek halaszthatatlan dolguk van. A gépjárművezetők pedig még időben cseréljék le a megkopott gumiabroncsokat. - Hogyan vennénk tudomást a takarékos változat életbeléptetéséről? - A sajtóból, a rádióból, a televízióból. Ezt a feladatot a minisztériumok vállalták magukra. Én úgy tudom, hogy életbelépése előtt hét nappal jelezni kell azt a lakosságnak. - Lehetséges, hogy bizonyos időközökben nehéz lesz megközelíteni egyes falvakat. Mi a teendő mondjuk balesetkor, vagy ha tűz ütne ki? -Mi már november 12-től tartunk állandó szolgálatot, s ilyen esetben az ügyeletes intézkedni fog. FARKAS OTTÓ LAKÚ - HÁZ - ÜGY K. K.: Családi házban vettünk ki albérletet. A tulajdonos később gondolt egyet, és a családi házzal együtt eladott minket. Az állami lakásra már hét évvel ezelőtt beadtuk igénylésünket, de sehol sem vesznek figyelembe minket. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérdezni, hogy az az új háztulajdonos, akinek háromszobás állami lakása van, megtarthatja-e az állami lakását annak ellenére, hogy családi házat vásárolt? Köteles-e, illetve kötelezhetjük-e arra, hogy nekünk a háromszobás állami lakását - pótlakásként - átadja? zájárulásával felmondaná a családi ház tulajdonosának lakásbérletét, a tulajdonost ezzel arra kényszerítenék, hogy ő valamilyen módon felmondja az önök bérleti szerződését és beköltözködjön a saját családi házába. Mivel önök albérletben laknak, pótlakásra nem lenne joguk, a község pedig egyáltalán nem lenne köteles a kiürülő háromszobás lakást önöknek kiutalni. Egyetlen jogszabály sem tiltja azt, hogy valaki családi ház tulajdonosa, ugyanakkor pedig állami lakás bérlője legyen, és egyáltalán semmilyen törvényes lehetőségük sincs arra, hogy a családi ház tulajdonosának lakását megszerezzék - mondjuk pótlakásként. A Polgári Törvénykönyv 711. paragrafusának első bekezdése szerint a háromszobás lakás bérbeadója (feltehetőleg a község) felmondhatja ugyan a bíróság hozzájárulásával a lakásbérletet, ha arra hivatkozik, hogy a bérlőnek két lakása van, sőt, az sem biztos, hogy a bíróság a lakásbérlet felmondásához hozzájárulna. A második, a családi házban levő lakás ugyanis nem áll a községi lakás bérlőjének rendelkezésére, hiszen önök laknak benne, s nyilván van valamiféle bérleti szerződésük, amely a bérlet időtartamáról is rendelkezik. Ugyanakkor azzal kell számolniuk, hogy ha a község a bíróság hozK. A.: Évtizedekig közös udvarban laktunk egy másik családdal. Mivel gyermekük nem volt, a házat senki sem örökölte. Úgy volt, hogy a ház a községé. Mi ezt a házat szeretnénk megvenni. Még tavaly májusban kérvényeztük az eladást, de a polgármestertől azt a választ kaptuk, hogy a ház nem eladó, a községnek van szüksége rá. Most, hogy az állam eladja a házakat, többen is megakarják venni ezt. Úgy hallottam, mi lennénk az első jogosultak, mivel a kérvényt először mi adtuk be, s mivel közös udvarról van szó. Igaz ez? Igaz az, hogy a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény értelmében az állami tulajdonban levő családi házak megvételére a bérlő jogosult. A községi tulajdonban levő lakásokra, családi házakra is ez vonatkozik, igaz azzal a különbséggel, hogy az állami vállalatok, a költségvetési és dotált szervezetek kötelesek a bérlő kérésére a lakást két éven belül a tulajdonába átruházni, a község viszont erre nem köteles. A leveléből nem derül ki egyértelműen, ki a ház tulajdonosa, és az sem, hogy ki a bérlője (ha van bérlője). Következésképpen nem tartjuk valószínűnek, hogy a ház (illetve a lakás) megvételére az említett törvény alapján keletkezett volna joguk. A közös udvar, valamint az, hogy önök elsőként kérvényezték a ház eladását, szintén nem alapoz meg kizárólagos vételi jogot. A tulajdonos annak adja el a tulajdonban levő dolgot, akinek akarja, akivel meg tud állapodni. Kivételt képeznek a társtulajdonban levő ingó és ingatlan dolgok. A Polgári Törvénykönyv 140. paragrafusa szerint ugyanis, a társtulajdonosi hányad átruházása esetében a többi társtulajdonost elővételi jog illeti meg. Azaz önöknek akkor lenne elővételi joguk, ha nemcsak az udvar, de az a ház is, amelyet meg akarnak vásárolni, közös tulajdonban lenne (egyrészről az önök tulajdonában, másrészről az állam vagy a község tulajdonában). dr. P. D.