Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-07 / 285. szám, kedd

1993. DECEMBER 7. ÚJSZÓ* MOZAIK 4 A KISLÁNY VADSZAMARA Kovács Magda meseregényt írt. Főhőse Zöldike, aki szépen elbúcsúzik a szüleitől és világgá megy, mert szeretne találkozni a vadszamárral, mert nem akart többé kívülrekesztettként lődörögni. De hót ugyan már min rekedhet kívül egy alig ötesztendős apróság? Kénytelenek vagyunk elhinni, egy szép napon úgy érezte, kívül rekedt picit a felnőttek világán. És ahogy az már a mesékben lenni szokott, hogy, hogy nem, Zöldike csakugyan elkerül a vadszamár rétjére. Különböző kalandokon megy keresztül, barátokat szerez és elveszít, számolni próbál és megérteni azt a csodálatos valamit, amit azok a kirekesztő felnőttek egyszerűen csak úgy neveznének - élet. De hát Zöldike ezt még nem értheti, ő csak a vadszamár rétjének mindennapjait éli meg, ahogy történik vele minden meseség, míg meg nem találja hozzá azokat, akik miatt keresésre adta a fejét, Apot és Nyucit. Zöldike szüleit. S amíg a kirekesztettség érzése el nem tűnik. A vadszamár rétje együtt jelent meg négy további mesével a Kalligrarn Kiadó gyerekkönyvsorozatának látványos darabjaként, Š. Horváth Klára illusztrációjával, A Kiskígyó címmel. (bit) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetősége pályázatot hirdet a szövetség ügyvezetői titkári beosztására. Feltételek: SZMPSZ tagság, felsőfokú végzettség, szervezési és ügyviteli jártasság, a magyar és a szlovák nyelv ismerete. Jelentkezni szakmai életrajzzal és az SZMPSZ alapszabályából és programjából eredő, a központi iroda működését szabályozó tervezettel lehet 1994. január 10-ig, a következő címen: Sidó Zoltán SZMPSZ, P. O. BOX 100. 945 01 Komárno. Érdeklődni naponta 8 és 17 óra között a 0819/33 61-es telefonszámon lehet. ÚJ KIADVÁNY A napokban jelent meg a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének gondozásában Csémy-Sadílek: Magyarok a Cseh Köztársaságban című kétnyelvű kiadványa. A szakemberek és a széles nyilvánosság számára egyaránt fontos tudnivalókat tartalmazó könyv a Szlovák Köztársaságban a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség címén (Május 1 tér 6, 929 01 Dunaszerdahely) rendelhető meg, valamint a pozsonyi, a komáromi, a kassai és a királyhelmeci Magyar Könyvesboltban lehet megvásárolni. A Cseh Köztársaságban a szövetség címén szerezhető be (Vinohradská 46 120 00 Praha 2). Az ára 60 cseh, illetve szlovák korona. mmmma/mm SZENTPÉTERY ARI JUBILEUMA Pályakezdés, színháztörténetben jegyzett alakítások, mellőzések és váratlan lehetőségek, évekig tartással elfogadott és játszott epizódszerepek, majd legutóbb a kedves és virgonc Nagymama A padlás című mesemusicalben, amelyben fiatalosan énekel, táncol, játszik. Mindemellett hódítő nő, amolyan férfidöglesztő démon, aki nagymama korba lépve is ad a formára, és szenvedélyesen tud haragudni kritikusára ... Olyan időszakban kezdtem a szlovákiai magyar színházakról írni, amelyben megfontoltan és tudatosan mellőzték Szentpétery Arit. Visszapörgetve a jegyzetlapokat, 1978 és 1989 között volt olyan évad, amelyben csupán egy, jobbik esetben „már" két epizódszerepet kapott. És mégis játszott. Tiszteletreméltó elhivatottsággal, fegyelmezetten. Lakatot mégsem tett a szájára, mert tudta: méltatlan helyzetekbe kényszerítik. Szerencsére nekem mindörökre Remington Olimpia titkárnő marad Majakovszkij Gőzfürdőjében. Meg Langó Szeraphine tanárnő Csiky Gergely Nagymamájában, és természetesen ő a Bölcs Johanna Dávid Teréz színművében, valamint egy funkcionárius felesége Lovicsek Béla egyik darabjában. Nem véletlenül említettem ezt a két szerepét. Ezekben az alakításaiban mutatta meg igazán, hogy a komikai szerepeken kívül az egykori hamvasarcú naiva jellemszínészként is kiváló, s a szlovákiai magyar hétköznapokról ismert nőalakokat is színészi igazsággal telíti meg. A napjainkban kétszeresen jubiláló Szentpétery Arit szeretném köszönteni. Zavarban vagyok, mert egyike azoknak a színésznőknek, akik nem szeretik, ha korukra emlékeztetik őket. A széptevés pedig mégsem illő egy fiatalabb kritikustól, pláne nem egy napilapban. Lehetetlen elfelejteni azt a találkozást, amikor egy nem éppen tapintatos bírálatom megjelenése után megfogta a karomat, s azt mondta: Nem esett jól, de igazad van. Ne félj, azért még szeretlek! Én is szeretem magát, kedves Ari. Méltánylandó neheztelése ellenére is kedvelem és becsülöm. Lehet, hogy nem tudná? Bocsásson meg, hogy a nyilvánosság előtt elárultam a titkot! DUSZA ISTVÁN Nem fukarkodott az Európai Filmakadémia a idén sem; a Berlin melletti Babelsbergben kiosztották az év legjobb filmrendezőinek és színészeinek járó Félix-díjakat. 1993 legkiemelkedőbb filmje a Nyikita Mihalkov rendezte Urga lett. A legjobb fiatal filmes díját a brit Sally Potter nyerte a Virginia Woolf regénye alapján készült Orlandóval. Az év színésze kitüntető címet a francia Daniel Autevikiek ítélte a zsűri 'a Téli szívben nyújtott alakításáért. A nők közül ugyanezt a díjat Maja Moorgernstein kapta a Balanta című román filmben megformált szerepéért. Nem feledkeztek meg a dokumentumfilmesekről sem. A svéd Stefan Jari Elveszettek című alkotása került a lista élére. A kritikusok díját a neves osztrák rendező, Michael Hanecke nyerte el Benny videója című munkájával, az olasz Michelangelo Antonioni, a Nagyítás világhírű rendezője pedig életműdíjat kapott. (sz-ó) MEČIAR NEM TANULT Hol hátborzongató, hol pedig roppantul nevetséges mindaz, amiről Vladimír Mečiar kormányfő egy magnószalagról készített átirat szerint Aranyidán szónokolt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom funkcionáriusai előtt. Hátborzangató az a nyíltság, amelyet csak szűkebb körben tart megfelelőnek, s amellyel elmeséli, miként épül be a szlovákiai politikába az, amit másutt talán korrupciónak neveznének... Hátborzongató, milyen megfontolások alapján formálja politikáját a szlovák kormányfő. A másik oldalon pedig egyszerűen nevetséges az, ahogy a kormány politikájának csődjét gazdasági csodaként próbálja láttatni. A hátborzongatóbb gondolatmeneteiből talán csak egyet említsünk: az új parlamenti választásokra készülve Mečiar olyan erőgyűjtésre szólította fel híveit, hogy „mindent lehengereljenek" (apropó: a lehengerlés, vagy az úthenger féle kifejezésekkel megközelítőleg két évvel ezelőtt már találkoztunk a Szlovák Nemzeti Párthoz tartozó Ján Slota képviselő szótárában, aki ezzel a szlovák függetlenség ellenzőit fenyegette). Bölcs kormányunk vezetője, elődjéhez hasonlóan, fenyegető hangnemben használta „lehengerlő" érveit. „Történjen meg az Úr akarata, mert ha ezt elkövetjük, mindenki csodálkozni fog." Politikai taktikai kérdésként szólt arról, hogy mindeddig a külföldi közvélemény megnyugtatása végett Szlovákiában még nem vetettek be keményebb eszközöket, de „ha az (a külföldi közvélemény) megnyugszik, akkor már más lesz a helyzet". A jelen lévő Mečiar-hívôk nyilván megértették a célzást, tapsoltak... Nem tudhatjuk mi járt a fejükben, miért tapsoltak. Talán abban reménykedtek, hogy Mečiar betiltja az összes ellenzéki pártot, az összes független újságot, s gondoskodik arról is, hogy megteljenek azok a börtönök, amelyek ürességére - belügyminiszterként - már 1990 első negyedévében utalt. A fenti gondolatmenet ugyanakkor megbízható bizonyítéka annak, hogy Mečiar gondolkodása tökéletesen azonos a kommunista pártállam vezetőinek gondolkodásmódjával: ők is meg voltak győződve arról, hogy teljesen el lehet választani azt, ami otthon történik (esetleg, amit otthon mondanak és tesznek) attól, amit külfödön propagálnak saját magukról. Mečiar is meg van győződve arról, hogy ha a külföldi vendéglátói a szemébe mosolyognak, akkor már szeretik őt, és senki más szavára nem adnak, csak az övére. Talán éppen ez az a pont, ahol a kormány politikája átlépi a hátborzongató tragédia határát. További fejtegetéseiben ugyanis Mečiar keményen bírálja Camdesusst, a Nemzetközi Valutalap elnökét, akiben még nem is olyan régen annyira megbízott, hogy kijelentette: Camdesuss az ő (Mečiar) személyes barátja, és egy általa vezetett szakértői csoport foglalkozik Szlovákia gazdaságpolitikájának kidolgozásával. Korábbi kijelentésével szemben Aranyidán elmondta, a Nemzetközi Valutaalapnak ők háromszor mondták el: Szlovákia nem hajlandó a korona devalválására, és csak azután egyeztek bele a tíz százalékos devalválásba, amikor azzal is megfenyegették őket, hogy „az összes világközpont blokád alá veszi Szlovákiát"! Korábbi kijelentéseiről azért talán mégsem feledkezett meg egészen legbölcsebb kormányunk kormányfője, hiszen azt is elmondta: „a Nemzetközi Valutaalapban a pénzügyminiszternek nyíltan megmondták, számukra a rendnek csupán Mečiar kormánya szolgál garanciaként". Igaz, egyáltalán nem ez volt az egyetlen olyan mečiarista kijelentés, amelyben kormányfőnk a saját nélkülözhetetlenségét, pótolhatatlanságát és fontosságát hangsúlyozta. Klasszikusokat szabadon idézve, a történelmi tragédiák kabaréként ismétlődnek. Jelenlegi helyzetünket, s immár Mečiar nézeteit is ismerve azonban nemigen valószínű, hogy lesz kedvünk még nevetni is. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM MIT SZŰRNEK KI A DUNA TV-BÖL? Enyhe kifejezést használok, ha azt mondom, hogy kivonatosan élvezem a budapesti kormány kisebbségi szakértői által létrehozott Duna Televízió műsorát. A kivonatosság abból ered, hogy naponta végigbetűzöm a műsorújságnak e tévéállomásra vonatkozó rovatát, és megpróbálom felidézni, hogy boldogult ifjúkoromban 1953-ban láttam-e először a Rákóczi hadnagyát, vagy háromnégy évvel később. Vagy a Koppányi aga testamentumát. így játszadozva-nosztalgiázva mulat a szlovákiai magyar az anyaország önzetlensége jóvoltából, és eltűnődik rajta: talán mégsem voltak olyan csapnivalók az ötvenes-hatvanas évek szocreál filmjei, ha egyszer ömlesztve és fellangyítva ezeket tálalják Budapestről a határon kívül rekedteknek hétfőtől vasárnapig. Meg, persze, angol, francia és német alkotásokat a filmmúzeumból. Az ilyen darvadozásnak rendszerint az a vége, hogy az ember bekapcsolja a tévét. Budapest I-et vagy Il-t, majd meghallgatja a pozsonyi, netán a bécsi híreket. Mondják, akik tudják, hogy eredetileg nem ez lett volna a kisebbségek felé irányuló televízió koncepciója. Valamikor, évekkel ezelőtt úgy tervezték az Erdélybe, a Dél-Szlovákiába és a Vajdaságba irányuló adást, hogy egyszerűen a budapesti tévéadók műsorát továbbították volna Erdélybe és máshova, ahol magyarok élnek a határon kívül. Dél-Szlovákia esetében nem jelentett volna különös gondot az ilyen adás felerősítése. A csallóköziek, a mátyusföldiek, a gömöriek és a bodrogköziek azóta néznek budapesti tévét, amióta létrehozták ezt az intézményt. Más a helyzet Erdélyben, ahol a kondukátor és elődjének jóvoltából jószerűen csak román szocreált nézhettek a magyarok. Rákosi és Kádár szocreálját túlságosan liberálisnak minősítették Bukarestben. A változatosság kedvéért most a budapesti kormány kisebbségi szakértői óvják az erdélyi és a csallóközi magyart a liberalizmus mételyétől, mondván: a romlatlan lelkű székely embert és a dél-szlovákiai magyart vétek lenne kitenni a magyarországi politikai csetepatékról való tájékozódás kockázatának. így sikerült a magyar kormány kisebbségi szakértőinek már jó egy éve megvalósítaniuk a külföldi magyarok felé történő hírszolgáltatásban azt, ami az MTV I-ben és II-ben csak most, a televízió MDF általi egypártrendszeresítésével lesz megvalósulóban. Már 1938 őszén, a visszacsatoláskor is naponta tapasztalhatta az anyaországhoz visszatérített felvidéki magyar, hogy nemzetiségét illetően másodosztályú besorolást kapott. Most mintha ugyanez folytatódna, és a folytatásról - tartok tőle - azok gondoskodnak, akik Budapesten egy-egy dunaszerdahelyi, vagy komáromi kisebbségivel találkozván még 6-8 éve is csodálkozva kérdezték: Hol tanultál meg magyarul? Cseszkóban is élnek magyarok? Nahát, hogy mik vannak...! Tartok tőle, hogy nagyrészt ezekből a budapestiekből kerültek ki a mostani magyar kormány kisebbségi szakértői, akik szerint a felvidékiek és az erdélyiek nem elég érettek arra, hogy a Magyar Televízió hírszolgáltatása révén értesüljenek a teljes magyarországi valóságról. Arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum tagjain és szimpatizánsain kívül más pártok rokonszenvezői is megérdemlik a magyar nevet. A szlovákiai magyar számára 1989 óta elérhetetlen a magyarországi sajtó. Elviselhetetlenül drága. Az a gyanú motoszkál bennem már hónapok óta, hogy a budapesti kisebbségi szakértők e tényt is bekalkulálva szerkesztetik úgy a Duna TV-t, ahogy szerkesztetik. TÓTH MIHÁLY