Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-31 / 304. szám, péntek

SPORT 10 RAJT A NÉGYSÁNCVERSENYEN Obertsdorfban: Weissflog Obersdorfban megkezdődött a hagyományos síugró négysáncverseny. Legelső idei győztese a német Jens Weissflog lett. Az első fordulóban két és fél méterrel túlszárnyalta az előző nap elért 122 méteres sánccsúcsát, majd a második kísérlete is (110 m) a leghosszabbra sikerült. Teljesítményével megelőzte a norvég Espen Bredesent és az. osztrák Andreas Goldbergerl. Délelőtt esett az eső Obersdorfban, ám a verseny már napsütésben folyt. Izgalmas volt a hajrá. A tizennegye­diknek ugró német Dieter Thoma 117,5 méterre repült, és ennél mesz­szebbre több versenyző után csak a japán Nisikatának sikerült ugrania. Rögtön az utána következő Brede­sen beállította Weissflog előző napi sánccsúcsát, majd következett a né­met fiú, aki bizonyította idei kiváló formáját, és mindenkit túlszárnyalva 124,5 méternél ért földet. Utána már csak Goldbergernek volt kísérlete, egy méterrel messzebbre jutott Tho­mánál. Meglepetés nélkül zajlott a második forduló, s így a végső sorrendben sem történt nagyobb vál­tozás: mindössze a cseh Sakala Tho­ma elé lépett. Szerdán selejtező versenyen dőlt el, ki jut az obersdorfi verseny dön­tőjébe. Svagerkón (96,5 méteres ug­rásával nem került a második fordu­lóba) kívül égyetlen szlovák ver­senyző nem került a legjobb 50 kö­zé, és sem Roško sem Bielčík tegnap nem rajtolhatott. Az obersdorfi verseny sorrendje: 1. Weissflog 238,10 (124,5+110), 2. Bredesen 230,00 (122 + 105,5), 3. Goldberger 217,2 (118,5+103)... 6. Sakala 208,10 (114+103). EREDMÉNYEK-ESEMÉNYEK-EREDMÉNYEK 1993. DECEMBER 31. MIT ŐRIZNEK SPOR­TOLÓINK EMLÉKEIK­BEN A MA VÉGET ÉRŐ 1993-AS ESZTEN­DŐRŐL? PÁCZA ILDIKÓ dubnicai ke­rékpározó: „Augusztusban má­sodszor indultam egyéniben a világbajnokságon. Oslóban jó­val gyorsabb és nehezebb pálya várt ránk, mint egy éve Stutt­gartban. Szerintem jobban is versenyeztünk, igaz, az eredmé­nyességben ez nem mutatkozott meg. Ötvenkettedik helyem azt juttatja az eszembe, hogy a vb-n folyton ébernek kell lenni, nem számíthatok a véletlenekre. Vá­logatottbeli társaimmal a Giro de Itálián voltunk csúcsformá­ban. Ilavská megnyerte, én 21. lettem. Utána a Tour de France és a vb már a formahanyatlás idején ért bennünket." VARGA BÉLA vízkeleti trap­lövő: „Ötödik voltam a Barcelo­nától 35 kilométerre fekvő mo­letti pályán rendezett világbaj­nokságon. Negyvenegy évesen először indultam ilyen rangos viadalon, ám az ottani lőtéren sokkal nyugodtabb voltam, mint korábbi versenyeimen. Ennek magyarázatát ugyancsak kere­sem. Aztán következett a brünni Eb, ahol 28-35. lettem. Ott is teljesült a vágyam, hisz a kilenc­ven fős mezőny első harmadá­ban végeztem. Meghívásos volt a müncheni Világ Kupa-döntő. Hetedik helyem a sikeres ver­senyidény méltó ráadása." EGRINÉ KOVÁCS MÁRIA nyárasdi kézilabdázó: „Először a Szlovák Kupa megnyerésének örültem. Csapatunk, a Co-lmpex így kijutott az európai porondra. Mindjárt az első fordulóban egé­szen Izraelbe utazhattunk, több éves sportolói pályafutásom alatt először jártam a közel-kele­ti országban. Óriási élmény volt! Igaz, az ellenfél nemigen tett próbára bennünket. Ha sportsi­kereimet kellene rangsorolnom, elsőként a bajnoki ezüstérmet említeném. Különben egész év­ben jó formában játszottam, nincs ennek semmi titka, úgy érzem, beértem. RADVÁNYI MIKI, a DAC labdarúgója: „Nem úgy sikerült ez az esztendő, ahogy szerettem volna. Elvesztettük a Szlovák Kupa-döntőt, és az UEFA Kupa nyitófordulójában elbúcsúzta­tott bennünket a Salzburg. Négy nappal a balszerencsés rima­szombati finálé után a Slovant fogadtuk bajnokin, összeszorí­tott fogakkal léptünk pályára, bizonyítani akartunk. Fejesgó­lommal l:0-ra győztünk. Na­gyon boldog voltam, sokáig nem felejtem el azt a pillanatot." SZABÓ ATTILA komáromi kajakozó: „A koppenhágai ka­jak-kenu világbajnokságon a 10 000 méteren bronzérmet nyertem. Pedig nem készültem speciálisan a hosszabbik távra. Rajtom rendkívül gyengére sike­redett, azonban később újítani tudtam, s végül felállhattam a győzelmi dobogóra. Ez a 10 kilométeres távon pályafutásom során először történt meg, hogy vert helyzetből sikerült a bravúr." VÍMI ROLAND vásárúti asz­taliteniszező: „Melléfogtam, amikor a pozsonyi ŠKST együt­teséhez igazoltam; ez volt éle­—ÚJSZÓ— tem legnagyobb tévedése. De azért szívesen emlékezem vissza az 1993-as évre: jól szerepeltem a válogatottban, s az áprilisi, göteborgi világbajnokságon sem okoztam csalódást. A svédorszá­gi vb-n bejutottam a legjobb 32 közé, többek között kivertem a koreaiak egyik erősségét, Ju Nan Kjut. A válogatottban - hál' Istennek - bebizonyítottam, én vagyok a legjobb. Az együttes ott van a Szuper Liga kapujában. Az viszont nagyon bánt, hogy sokan ellenzik a válogatott iránti szimpátiámat..." PASZTERKÓ LÁSZLÓ ér­sekújvári profi bokszoló: „A most búcsúzó év nem hozta azt, amit vártam. Nem tudom, meny­nyi írható az én számlámra, s mennyi a menedzserem kontó­jára. Az már biztos, hogy 1994­ben más vizeken evezek: búcsút intek a Magyar Profi Ökölvívó Szövetségnek, osztrák színek­ben próbálok szerencsét - német menedzserrel. Egy dolog viszont nem nyugtalanít, továbbra is 12. vagyok az európai ranglistán. Az új évben mindent megteszek, hogy előbbre lépjek. Remélem, a német szponzorom jó meccse­ket választ majd." ESCHWIG-HAJTS SZA­BOLCS kassai vízilabdázó: „Hosszú idő után újra az európai vízilabdakupák negyeddöntőjé­be jutott az ŠKP. Olyan jó volna minden idők legnagyobb pólósi­kerét, a legjobb négy közé kerü­lést elkönyvelni... A bajnokság­ban ugyan nem remekelt a kas­sai csapat, ám a kupában megint mi diadalmaskodtunk. Éppen a KEK-ben szövögetünk komoly terveket. Pályafutásom legna­gyobb sikere lenne, ha túljut­nánk a spanyol kupagyőztesen!" (zsi-sz-jmk) • Szlovákia jégkorong-válogatottja nyerte a chamonixi tornát. A záróta­lálkozók eredményei: Szlovákia -Szamara (orosz) 9:1 (3:1, 1:0, 5:0), Franciaország - Universita Trois Ri­viéres 3:1 (1:1, 1:0, 1:0). A végső sorrend: 1. Szlovákia 5, 2. Fran­ciaország 5, 3. Oroszország 2, 4. Universita Trois Riviéres 0 ponttal. • Hazai győzelemmel ért véget Nagyszombatban az öregfiúk labda­rúgótornája. A döntőben Spartak Trnava - DAC 6:5 (2:5). A legjobb kapus Lukács (DAC) lett. • Csak a harmadik helyen végzett a jégkorong BEK-védő Malmö IF a kupasorozat idei düsseldorfi dön­tőjében. A bronzéremért: Malmö IF - HC Miláno 4:3 (hosszabbítás után). • További mérkőzésekkel folytató­dott az észak-amerikai profi jégko­rongliga: Hartford - Florida 3:5, Quebec - New York Islanders 5:3, Dallas - Toronto 4:0, St. Louis - New York Rangers 3:4, Winnipeg - Chicago 3:2, Edmonton - Mont­real 6:3. • Sportigazgatóként tér vissza Bra­zíliába Pelé. Az 53 éves „fekete gyöngyszem" egykori klubja, a San­tos nehéz anyagi helyzetén próbál segíteni. • Borisz Jelcin orosz államfő a Né­pek Barátsága Érdemrendet adta át Irina Privalova atlétának, aki az ot­tani ranglista első helyét szerezte meg. • Jindr'ich Dejmal lett a Slavia Pra­ha labdarúgócsapatának edzője. Mint ismeretes, a prágai piros-fehé­rek Ladislav Škorpillal, a DAC jelen­legi mesterével is tárgyaltak. Az 5 a 40-ből OLIMPIAI SAZKA 53. játékhetének nyerőszámai: 1 4 9 29 40 pótszám: 38. NYEREMÉNYEK: I. és II. díj: nincs nyertes, III. díj: 26 nyertes á 3288 korona, IV. díj: 1398 nyertes á 121 korona. Az e hétre átvitt Jackpot-nyeremény: 242 809,50 korona. ­SPORTÉLMÉNYEK '93 SZILVESZTER '93 • SZILVESZTER '93 • SZILVESZTER '93 Dísztégla A törzsszurkoló kopogtat a játékve­zető ajtaján. - Tiszteletem, bíró sporttárs. - Üdvözlöm. Mi járatban? - Engedje meg, hogy újév alkal­mából szeretettel köszöntsem. - Igazán kedves. De ha meg nem sértem, megkérdem, nem ön volt az, aki a bajnoki nyitányon egy boros­üveget vágott hozzám a főlelátóról? - Nem boros volt. Sörös. De na­gyon sajnálom... - Ha nem húzom le a fejem, ma aligha beszélgethetnénk itt. - Ne higgye. Egyszer a falumban egy bajnoki meccsen fejbedobtam a partjelzőt egy demizsonnal, de még ma is vidáman néz a világba. Fél szemmel. Most azonban utólag bá­nom, hogy elragadtattam magam. Két lesgól miatt még nem dől össze a világ. - Őszinte legyek? Én megértettem akkor a maga lelkiállapotát. Ha én ülök a tribünön biz'isten, behajítok valamit, mert a két megadott bünte­tőnél egyik szabálytalanság sem volt a 16-oson belül. Nem beszélve arról, hogy a második 11-es után a labda mellé ment, én mégis megítéltem a gólt. - Pillanatnyi indiszponáltság volt az egész. Ez még egy bíróval is előfordulhat. Plane, ha az elvakult szurkolók rendre megzavarjak osto­ba bekiabálasokkal. En például több­ször is bekiabáltam, hogy „Hülye vagy..." „K... anyád..." - Jogos elégedetlenségből, ugyan­is két műhibát is elkövettem. Egyszer azt hittem, hokimeccset ve­zetek, s megengedtem, hogy a kö­zépcsatár körbevigye a labdat a ka­pu mögött és úgy lője a hálóba. - Még az ilyen jelentéktelen hibák sem vetkőztetik ki emberi mivoltuk­ból a nézőket, mert mi is hibázunk a gyárban. Én a múltkor például mosógép helyett szecskavágót csi­náltam. - Ne próbáljon felmenteni. Hibáz­tam, s ezzel tettem tönkre egy teljes lelátó délutánját. Megcsókolták egymást. - Tehát a legjobbakat. Jövőre ta­lálkozunk. Már alig várom - így a bíró. - Én is - sírta el magát a szurkoló. - Vigyázzon az egészségére, mert önre tavasszal nagy feladatok várnak. Összeborultak. - Ezt a kis csomagot tegye el em­lékbe - szipogott a szurkoló, majd egy díszdobozba tett téglát nyújtott át a bírónak. Az a szívéhez szorította, s hossza­san integetett a távozó után. TÖMEGSPORT Soha nem tapasztalt érdeklődés kí­sérte az EFGH rendezésében meg­tartott Hátrabukfenc Előre elnevezé­sű szabadidő tömegsporlnapot. Már a kora reggeli órákban sejteni lehetett, hogy azért ennek a napnak is vége lesz egyszer. Legalábbis erre utalt az a tény, hogy reggel kilenc órától - a jeles esemény meghirde­tett kezdeti időpontjától - déli tizen­kettőig kereken három óra telt el. A mélygödöri fa- és sporttelep pedig ünnepi pompában várla a vállalkozó kedvű, sportoló tömegeket. Várta. Jó sokáig. Fél kettő körül megjeleni mind az egy résztvevő. Duramszáék elsőszü­lött Petikéje. Tömegsportra termett legény, mint az apja: tíz évesen 93 Ha nem fogadja el tőlem a pénzt, a halál fia. (Manapság ilyesmi kizárt az I. labdarúgóligában.) kilós tömeggel. Huszonkét perc egy ezred másodperc alatt lefutotta a 100 métert, s amint két órával később kiderül, ez volt a nap legjobb ideje. Ezután Petike bekapott 19 szendvicset, három liter kólát, átvet­te az első három helyezettnek járó díjakat, érmekel, jutalmakat, ajándé­kokat, majd elsietett a diszkóba. A pálya lapunk zártakor még nyit­va van. Az ég szerelmére, menjen már be valaki... Három történet Egy DAC-szurkoló beszélget Ladis­lav Škorpil trénerrel és Nagy Pista vezetőségi taggal. - Az a baj, uraim, hogy önök nem ismerik a szegény drukkerek bajat. - Ugyan, kérem! Hisz mi csi­náljuk. XXX Stanislav Jarábek, az FC Nitra me­nesztett edzője a következőket mondta utódjának, Stanislav Domin­kának: „Két dolgot ajánlok a fi­gyelmedbe. Az egyik a telefonod - ez az egyetlen, amibe beleszól­hatsz. A másik, az éjjeli edény itt az ágy alatt - ez az egyetlen, amibe az új vezetőség nem üti bele az orrát. XXX Állítólag volt időszak, amikor a DAC trénere le akart mondani. Bakos Vili alelnök tapintatos módon próbálta jobb belátásra bírni: „Ma­radjon csak, mester. Képzelje mi lenne, ha mindenki elmenne, aki rosszul végzi a munkáját." MEGKÉRDEZTÜK • Mit nem tud elképzelni 1994-ben? LADISLAV ŠKORPIL, a DAC lab­darúgócsapatának az edzője: „Hogy valaki nagyobbat, szebbet és szelle­mesebbet mondjon nálam a mérkő­zések utáni sajtóértekeztelen." • Hogyan fogják jövőre fegyelmez­ni Jozef Adamecet? JURAJ OBLO­ŽINSKÝ, az Inter elnöke: „Úgy, mint az idén. A dísztribünről több­ször is rászóltam: Jožko, csönd!" • Elvesztette néha a türelmét? DU­ŠAN GALIS, a Slovan labdarúgócsa­patának az edzője: „Soha! Csak megfeledkezem róla, hogy hová is tettem." • Miért lett a szlovák labdarúgó­válogatott másodedzője? JÁN KO­CIAN: „Ezt én is szeretném tudni." • Mit vár az I. labdarúgóliga máso­dik felétől? RADVÁNYI MIKI, a DAC játékosa: „Ha a meccsenkén­ti öt-hat helyzetemből legalább hár­mat berúgok, akkor 56 találattal en leszek a gólkirály." • Nem akar visszavonulni? PETR KAŠPAR, a DAC 34 éves játékosa: „Eszembe se jut! A futball elvette életem 20 legjobb, legszebb évét. Most kapjon néhányat a rosszabbak­ból is." • Mi a legnagyobb kívánsága? JO­ZEF ADAMEC, az Inter edzője: „Hogy tavasszal piros lapot mutat­hassak a káromkodó és a reám ordí­tozó játékvezetőknek." • Miért szerződött éppen a DAC­hoz? NYIKOLAJ DEMIREV: „Mert ez egészen más klub, mint a többi. Egyedül ők voltak hajlandók engem szerződtetni." • Kinek adná az év Citrom-díját? A SPORTROVAT MUNKATÁR­SAI: Annak az egyetlen Kedves Ol­vasónak, aki abbahagyta az Új Szó sportoldalának az olvasását. Nem tudja, mit veszített. Ilyen remek, hibátlan és szenzációs oldalt sehol a világon nem talál. Vagy téved­nénk? Lehet, hogy ez az olvasónk nekünk osztotta ki a Citrom-díjat?" írta és összeállította: TQM1 VtNCE

Next

/
Thumbnails
Contents