Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-31 / 304. szám, péntek

1993. DECEMBER 31. I ÚJSZÓ* SZILVESZTER 1993 — Péterkém — mondta a sógorának Pál, az ötödik féldeci után, némileg emelkedett hangulatban —, átköltözöm... - Hova? - érdeklődött fátyolos hangon a sógor. Borovicskát ittak. - Hova, hova?... Pestre. Politikus akarok lenni és fordító. - Megbolondultál? Egy koronáért már háromhatvanat kér a bank. Meg aztán kinek kellesz te ott? Pártot itt is alapíthatsz. Láttad a tévéiben? A Szlovák Nemzeti Párt majdnem annyifelé szakadt, ahány a képviselőjük. S ha a Mečiarnak van magyarja, előbb-utóbb nekik is szükségük lesz egyre. Még pesti nagykövet is lehetsz, s akkor mégiscsak félig-meddig itthon maradnál... - Nagykövet, az nem rossz. De azért azzal egy kis baj lenne. - Iszom. És fordító is lennék. - Mit fordítanál? Pont te? - Azt is a pesti tévében láttam, hogy azon vitatkozik a parlament, a tévé meg az újságírószövetség, hogy nem tudták rendfcscn lefordítani angolból a Sony cég levelét annak az alelnöknek, aki az elnök. Az Egyenlegről. - Te se tudsz angolul. - De rosszul fordítani én is tudok. Pláne pénzért. Meg aztán, gondold csak el, egész Magyarországon nem találtak egy rendes fordítót angolból, mi lenne akkor, ha szlovák nyelvű levelet kapnának! Szlovákul mégiscsak kevesebben tudnak, mint angolul. - S miről írnának innen oda? - Mit tudom én? Ott civil a honvédelmi miniszter, nálunk BOROVICSKÁK Azt is mutatta a tévé, hogy ott lopják a diplomatalakásokat. Szóval nem is lopják, hanem egymás között sutyiban osztogatják. A kormányszóvivő költözik a zuglói villába, s helyette a diplomaták valahol a Ferencvárosban kapnak prolilakást. -Na, nem, köszönöm. Arrafele újra oroszok lövöldöznek. Inkább én leszek a kormányszóvivő, vagy ilyesmi. — Szóvivő?! Újságot sem szoktál olvasni... — Jó, nem ragaszkodom a szóvivőséghez. Jobb a pártvezérnek. Es olvasok én újságot is. A múltkor a Laci gyerek volt Pesten, s hozta az Esti Hírlapot, abban nyilatkozott az egyik, az a lakitelki, hogy havi tizenkét ezer forintból él, három gyerekével meg a feleségével. Az anynyi mint háromezerháromszáz korona. Hol a fenében élnék meg én ennyiből? Itt? — Na, na, na. A politikusoknak errefelé is vannak titkaik. Ezek szintén be tudják osztani a pénzt. Az a szemüveges, a volt miniszterelnök vagy micsoda is azt bizonygatta valamikor nyáron, hogy nincs is vagyonuk. Pedig a bátyja is vezérigazgató volt a gátépítésen, s ő sem kereshetett rosszul. Szóval ezért még nem kellene Pestre költöznöd. Iszol még egyet? civil a miniszterelnök. Nem emlékszel, mit mondott a múltkor Mečiar Aranyidán? Hogy asszongya, ha Kárpátalján autonómia lesz, odavezényel két ezredet, s ő lesz a parancsnokuk. Ő lesz a szlovák Napóleon. Hátha tanácsokat akarna adni a Fürnek. Akkor pedig levelet kell írnia. Bizony. - Elárulná a stratégiáját, vagy minek híjják azt a fenét, amivel a kétezer szlovák legyőzi az egész ukrán ármádiát? - Csak hadicsel lenne, meg aztán én fordítanám. Aztán az is lehet, hogy Komáromot is megtámadja a sereg. - Komáromot? Miért? - Hát úgy, mint Kárpátalját. Ugye, ők is az autonómiát akarják, mint az ungváriak. - Menj inkább Grúziába, ha hadileveleket akarsz fordítani. Hátha a Mečiar a Sevardnadzének is tudna tanácsot adni, hogy miként kell győzni. Azok is autonómiáról beszélnek, s aztán csak állandóan lövöldöznek. A grúzok egymásra, az oroszok a grúzokra, az abházok is a grúzokra meg egymásra ők is. - Grúziába nem megyek. Először is nem tudok grúzul... -Ez nem baj. Olvastam egyszer egy könyvet, az egyik Ferko írta a sok közül, tudod ők azok, akik ott is Horthyt látnak, ahol soha nem volt, hogy Grúziában sok drótostót élt. Csak maradt valaki közülük, s az majd segít neked. - De lőnek... A Mečiar pedig tudja, hogy lehet a Fürnek körkörös védelme, de az ukránoknak atombombájuk is van. Nem, hagyjál, nem tudsz lebeszélni, megyék Pestre. Politikusnak és fordítónak. - Ne vacakolj már! Nem irkálnak olyan gyakran Pozsonyból leveleket Pestre... - De én fordíthatnék csehre is. Amikor a Klausnak nincs ideje Pozsonyban megállni, csak átrepül felettünk, hogy a Stefánia úti focipálya mellett találkozhasson a mieinkkel. Húsz percig beszélgettek. Ebbe igazán nem lehet belegebedni. - Miről tudtak ezek húsz percig beszélni? - Mit tudom én?! Talán arról, hogy ugyan miért Klaus kapta a Konrád Adénauer díjat, ha egyszer a megboldogult Antall volt annak az Adenauernek a legjobb tanítványa. - A legjobb magyar tanítványa, a Klaus pedig cseh. És a Mečiar meg Nobel-díjas lesz. Már kérték neki. Erről is kell levelet írni... - De nem Pestre. Ők a Sütőnek kérték, de az se kapta meg. Pedig jobban ír, mint a Mečiar. - Igyunk még egy borovicskát. Pesten egyébként sincs borovicska. - Ki mondta? - Miért, ki mondta meg, hogy nálunk meg nem lesz tojás? Mért pont a borovicska-hiányt kellene bejelenteni? Szóval, Pesten eddig sem volt borovicska. Sőt, többet mondok... Pesten még Új Szót sem lehet kapni! - Péterkém, meggyőztél. Maradok. Igen, az Új Szó... Itt leszek politikus és talán fordító ... - És mit fogsz fordítani itt? - A helységneveket. Abba a szlovák irodalmi újságba, ahol hetente legalább három cikk szól rólunk, ott írta meg egy szlovák tudós, hogy ő biztosan tudja: mi sem úgy mondjuk Gabčikovót, hogy Bős és Stúrovót, hogy Párkány... BROGYÁNYI JUDIT Szabad vagyok - mondta a birka a rácsnak. Én nem - felelt a rács. - Engem birkák közé zártak. Könözsi István felvétele Rezgőcsárdás ÚJ FELVIDÉKI TÁNCSZÓK A folklórban tájékozatlan olvasók biztatására: „Szót, fiak a táncnak!" (Kriza János: Vadrózsák) Komáromban a Dunán, ladikba fekszik a lány, magyar legény karjára, Mečiar bánatára. * Engem szeress, ne az urad, csinálok én Bősön lyukat. * Rázd a fenekedet Maris, mert rázza a Duray is. * Magyaroknak magyar párt, aki magyar, velünk ráz! * Bugár, A. Nagy, Duray, hol tudnak összefogni? Popély Gyula megmondja, ha a mellem megfogja. « Popély Gyula oskolában, gimnazisták nagy bánatban. Direktor úr tévedésből, kimaradt a parlamentből. * Ki a polgár itten? Parasztpárt meg nincsen! * Ki Durayt szereti, Pro Europeáért teszi. * A. Nagy Laci álmában, fürdik a nagy Dunában. Arra evez Soros György, evezője dollárzöld. • Bugár Béci a tévében, megszólal a nép nevében, Riporternő kérdezi: Mért a keresztet veti? * Nem mondod a Csemadokot? Nem, mert az egy szegény rokon. Ellutrázták gatyáját, tulipántot varrtak rá. # Posonium Madáchból áll, Dobos Laci privatizál. * A Kalligrarn hej de szép, a Soros—pénz szerteszét. * Együttélés, együttírás, rováson vagy hülye firkász, elmentél a Kormoránba, nem is vesznek magyarszámba! * Nem aludtam néhány órát, elolvastam az Új Szóját. Magának meg miért nincs? Olyan drága, aranykincs. * Tóth Mihály jókedviben, Durayval mit kezdjen. Neki esik tollával, függő polgárságával. * Hátszázezren rakáson, leszünk szlovák rováson. * Hová lett hát Marcelháza? Soóky Laci megtalálta. Falurendőr mellette, odajár a szerelme. * Hofbauer szőrgatyában, felbukott egy névtáblában. Küldjünk neki postaládát, rakja bele nagy gatyáját. * Legjobb kormány, legjobb fő, büdös, ami ott megfő. * Ez a kormány sokat ér, se szakértő, se szegény. Ellopta a Vasműveket, majd a Dómra tesz kereket. Nem tetszik a Maticának, Tóthok vannak a kormányban! Gyűjtötte: DUSZA ISTVÁN Nagykorúsodik irodalmunk. Lassan ajtón. Htiik, valahol valakik már ác tollszárgyulladásos szlovákiai magy pabu, amely lélegzetvisszafojtva vár szeretnénk lebeszélni a nyájas olvas Rendes Lajos Frankensti Frankenstein a fatartóban ült és Rendes Laji ról álmodott. Első pillantásra úgy tűnt, mint aludna, s a kis piros egerek is ezt duruzsolt a fülébe, amelyek a feje varratain sétáltak f alá. „Lehunyta szemét, a szemét, a s; mét..." dudorászták, pedig Frankenstein m is aludt, csak úgy tett. Mintha. Ez volt életfilozófiája neki már időtlen idők ó amióta Rendes Lajos megálmodta őt, ho legyen, tudva, egyszer majd szükség lesz egy ronda, novemberi hóeséses alkonyatb; amikor elérkezik az Aprópénzreváltás mi: térikus ünnepe, amelyről tudnivaló lesz, ho fölösleges és hiábavaló, de be kell követkí nie. Rendes Lajos azt tanulta a szemináriu: ban, hogy ugyanabban a fatartóban cs egyetlen egyszer ülhet Frankenstein, ~-;rt még egyszer ott ülne, az már nem ugyan a Frankenstein lenne. Ugyancsak a szemir rium fóliánsain állt ott az írás, hogy Franki stein egy magas emelvényen fog szónoko ama hóeséses alkonyatban, hogy késő a megismételhetetlen fatartóban terpedjen úgy tegyen, mintha aludna, fején a sétálge kis piros egerekkel. Rendes Lajos akkor már rég elfelec egykori nevét és régi ő-jét, s apósát leszúr megváltoztatta a nevét is, Megismételhetetl Lajosra. Hírét fényreklámok hordozták uborkásüvegek címkéin voltak olvashat a világnak szánt üzenetei, melyeknek ugy nem sok értelmük volt, de a kiadók megfizették. S ahhoz, hogy az embern teljen a mindennapi uborkára is az átvodk zott éjszakák után, reklámra van szükst Akkor már tudott franciázni, s egy ízb Frankenstein is megkörnyékezte, taníta meg őt is, de Megismételhetetlen szörn haragra gerjedt, s csak ennyit vakkantott: ,,' marha, hisz én találtalak ki! Imaginárius fra ciázást nem tanítottak a szemináriumba Hess, Kecskeszakállú!" Ragozhatatlan Lajosnak Kecskeszakállúi is volt egy történetecskéje, amely ugyan £ szolúte nem illik ebbe a szövegkörnyezeti de szükség van rá, mint Singer varrógépén a csehszlovákiai magyar irodalomra, mí ugye, már nem is létezik, de szintén szükí Gyűry Atag Agyrepesztés No, akkor aztán bele a nagy éjszakába. Ti tünk és téptünk és szipóztunk, mint a nyiivť belegecemánéztam a haverom populiszál itt a kiadó kihagyott egy mondatot, ettől ne tudod, valóban-e. Te bajod, te tetű. Tetetű te. Vajkától Doborgazig, onnan meg Rió Pinóba, meg a rosseb aki Szahara képehedl Ott banánt tarháltunk, meg ellopták a Sutt cipőfűzőjét, de visszaloptuk, marha jó L a kedvünk, miénk a világ meg a cipőfűi Láttunk bokrokat is, meg valami toronyfél mintha Párizs lett volna, de csak a csehi tartott a szufla, na ná, majd mákos. Csallókc fasza gyerekek, mintha Amerikában. Mint beszélni is tudnánk, hadováltunk, dadogtur fűfaszolás, híd alatti témázgatás, csak elé Lanttal Püföl Tepsirepülés Bővérke, bővérke, pitymallik már, s ín a zöldveres vasajtón kilép Öregbütyke, s m latt megkérdi, hámámé?, álmatagon lapít a kerics, s a tepsiben repül az ipse, a tepsilal Fijam, ha marólúgot szlapálsz, tán felér ésszel a lét és a létet, hiszen ember va a talpadon, míg seggre nem ülsz. Hun tekei ez a kölök, mikor a disznóólban a . zagc Tóni kéne, tóni kéne, de kit, mikor a maki beusok makkja a hajógyomorban tilinkóz a fél kilencet, s neked magadra kell húzn a hajnalt, a najdélandó, hajnalajtó, lengőaj tellegő tilinkó, Rozalinda mér' vagy kui Ötlettabletta a tányéron? Bővérke, még t szer lepedőt cserél, s a stukkeros mani háromszor körbesétálja velem a szamáror tástól körüllengett kricsmitől a Kőbubt a várost, hogy elinduljunk kirándulni Barna