Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-29 / 302. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZÓM 1993. DECEMBER 22. Magunknak kell Európát megteremtenünk (Folytatás az 1. oldalról) • Hol tart ma a bankok kapcsolata? - A két ország nemzeti bankjának szakértői már egyeztettek egy megállapodást, amelynek aláírása csupán idő kérdése. Ez a megállapodás szabályozná a kereskedelmi és • a nem kereskedelmi elszámolások lebonyolítását. A nem kereskedelmi elszámolás a lakossági átutalásokat is tartalmazza, s rendelkezik a magyar forint, illetve a szlovák korona használatának lehetőségéről. így a rokoni, családi kapcsolatokban és az idegenforgalomban is lehetséges lesz a forint-korona elszámolás. A nemzeti valuták használata a kereskedelmi. gazdasági elszámolásokban szintén lehetővé válik. Ma ennek ugyan nincs különösebb jelentősége, hiszen a vállalkozók mindkét országban korlátozás nélkül juthatnak konvertibilis devizához, később viszont hasznos lehet. • A két ország külkereskedelmi forgalma tavaly 330 millió dollárt tett ki. Ebből 90 millió volt a magyar, 240 a szlovák export. Miből adódik a kedvezőtlen magyar arány? - Mérlegünket nem értékeljük kedvezőtlennek, hiszen végül is mind az export, mind az import kölcsönös érdekek alapján bonyolódhat le. Kétségtelen, hogy az ár szempontjából a szlovákiai áruk versenyképesek, s minőségük is többnyire megfelelő. Ez a forgalmi szint azonban alacsony. Szlovákia külkereskedelmi forgalma a szomszédok közül Csehországgal a legnagyobb, utána következik Ausztria, majd Magyarország. Bár a magyar ,,helyezéssel" lényegében elégedettek vagyunk, szeretnénk minél hamarabb megközelíteni a szlovák-osztrák forgalom arányát, hiszen adottságaink hasonlósága szempontjából elmaradásunk indokolatlanul nagy. • Mely területeken lehetne leginkább javítani a kölcsönös kereskedelmi mérleget? - A legkedvezőbb lehetőségek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban vannak. Szeretnénk, ha ezeken a területeken jóval több vegyes vállalat működne, az együttműködés kiterjedne a termelésre, s a végső értékesítésre is. Ugyancsak fontos együttműködési terület lehet az energiaipar, ami egyrészt a földrajzi közelségből, másrészt a keleti szállításokra való közös ráutaltságból adódik. • A szabadkereskedelmi övezet fokozatosan valósággá válik. Ön miben látja gyakorlati jelentőségét? - A közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás már idén ideiglenesen érvénybe lépett. Ennek alapján az áruk egy része vámmentessé vált, illetve fokozatosan - az ipari termékek esetében nyolc év alatt - lebontják a vámokat és a vámon kívüli akadályokat. Mivel mindkét ország szabadkereskedelmi egyezményt kötött az Európai Unióval, illetve az EFTA-val, így ha egymás közt nem kötöttünk volna megállapodást, a másik ország áruja hátrányban lett volna a közös piaci vagy az EFTA-árukkal szemben. • A szabadkereskedelmi egyezmény bizonyos termékcsoportokra már idén is vonatkozott. - A megállapodás szerint a termékeknek három érzékenységi csoportja létezik. Vannak olyan termékek - többnyire alapanyagok -, amelyek esetében a vámlebontás és a mennyiségkorlátozás eltörlése egyszerű volt. A közepesen érzékeny csoportba kész termékeket soroltak, s a legérzékenyebbet a kohászati és a könnyűipari termékek, illetve a járműipar képezik. A termékek többségénél azonban a vámlebontási határidő az eredeti nyolc évről öt évre csökkent, s csak egészen szűk termékcsoport marad meg, amelyre az eredeti, 2001-ig szóló határidő érvényes. • A kereskedelem fellendülése mindkét ország érdeke. Mi akadályozza leginkább gazdasági kapcsolataink bővülését? - A legnagyobb akadályt a tőkehiányban látom. A világkereskedelemben ugyanis a tőkemozgás megelőzi az áruk mozgását. További probléma, hogy nem ismerjük kellőképpen egymás lehetőségeit. Mindkét országban jij vállalkozói réteg, több tízezer új jogi szentély jött létre, amelyek nehezen találják meg egymást. Bár a gazdasági minisztériummal rendkívül korrektek kapcsolataink, nagyon fontos lenne, hogy az ágazati, szakmai szervezetek között is megfelelő együttműködés alakuljon ki. Jelentős feladatok várnak ezen a téren a kereskedelmi kamarákra. Kassán a közelmúltban meg is fogalmazódott: szlovák-magyar kamarát kellene létrehozni. • Tökéletlen vagy hiányzó törvények hátráltatják a gazdasági kapcsolatokat? - Egyet említhetnék meg: Szlovákiában érvényben van a halasztott, késleltetett fizetésről szóló rendelet. Vagyis ha valaki elad Szlovákiában, hitelezésre kényszerül. Ez a gyakorlat a nyugati cégekkel összevetve - tekintettel az érezhető tőkehiányra - nagyobb kárt okoz a pénzhiányban szenvedő szomszédos országok vállalkozóinak. Nyugaton ugyanis könnyen kompenzálható az árral a hat-kilenchavi alacsony kamat, míg ugyanez Közép-Európában szinte elviselhetetlen, fékezi a kereskedelmi kapcsolatokat. Léteznek még egyéb piacvédelmi intézkedések mindkét fél részéről, de bízunk benne, a szabadkereskedelmi megállapodás felszámolja ezeket az akadályokat. • Vladimír Mečiar miniszterelnök az utóbbi hónapokban a Szlovákiába áramló magyar tőke vélt veszélyeiről beszélt. - A magyarországi cégek szlovákiai befektetésére vonatkozó adatok ismertek: 350 olyan szlovákiai vállalat létezik, amelyben magyar tőke vesz részt. Ez a szám viszonylag magas, viszont a tőkebefektetés értéke mindössze 2 millió dollár. Emellett a vegyes vállalatok többsége kereskedelemmel foglalkozik, tehát nem kell attól tartani, hogy ezek a cégek termelési eszközöket vásárolnának fel, valamiféle monopolhelyzetet teremtenének. Az idei júniusi adatok szerint Szlovákiában 4 ezer céghez társult külföldi tőke, amelynek összértéke 320 millió dollárt ért el. Ehhez képest a 2 millió dollár értékű magyar befektetés elenyészőnek mondható. • Magyarország és Szlovákia is Európaba igyekszik. Ön szerint milyenek az esélyeink? - Nem azért kell esdekelnünk, hogy Nyugat-Európa befogadjon bennünket. Itt. Közép-Európában kell megteremtenünk azokat a feltételeket, az olyan regionalis együttműködést, amelynek alapján a Nyugat partnerként fogadhat el bennünket. Mi Európa szíve vagyunk. Hagyományunk, kulturális örökségünk "van, nekünk ebben a térségben kell megteremtenünk Európái. • Köszönöm a beszélgetést. MÁZSÁR LÁSZLÓ Szlovákiába jönnek benzinért a csehek? A benzinár januar elsejétől esedékes emelése Csehországban azzal függ össze, hogy a prágai kormány ősszel döntött a fogyasztói adó emeléséről. A benzinár emelkedése nincs összefüggésben azzal, hogy Németországban is emelkedett az üzemanyag ára. Ezt nyilatkozta a szlovák sajtóügynökség tudósítójának Václav Kníže, a cseh pénzügyminisztérium árszabályozási szakosztályának vezetője. A benzin literje 40 fillérrel drágul és a megállapított árak egyúttal maximálisak is. Előfordulhat, hogy egyes benzinkutak valamivel olcsóbban fogják árusítani. Az illetékes elmondta, hogy csak a 98 oktánszámú Super Plus ára jelent kivételt, mivel ez a típus behozatalból származik. A többi fajta árai egyelőre szabályozottak. A cseh pénzügyminisztérium illetékese nem zárta ki, hogy a határvidéken élő cseh polgárok szlovák benzinkutakhoz fognak járni üzemanyagért. A csehországi benzináremelés után egyébként a következőképpen alakul az egyes fajták ára: a Special BA 9l-es literenkénti ára 19,20 Kč, a Super BA 96 maximális ára 22,20 Kč, a Natural BA 95-é pedig 19,60 cseh korona. -ÚA CSEH SAJTÓBÓL Chamberlain szelleme kísért a sírból címmel közölt a Lidové noviny tegnapi számában egy fejtegetést arról a bonyolult helyzetről, amely Közép-Európában alakult ki a hidegháború befejezése után. A hidegháborút magunk mögött tudhatjuk és nem kellene, hogy az erőpolitika újra a színre lépjen, írja a lap, majd a továbbiakban megállapítja: a gyarmatosító gondolkodásmód és a körülzárástól való krónikus félelem mindig is az orosz politika meghatározói voltak, bárhogy hívták is az uralkodót, Miklósnak, Sztálinnak vagy Brezsnyevnek, sőt, a jelenlegi moszkvai vezetők sem mentesek a hasonló tendenciáktól. Azt a többé-kevésbe kategorikus moszkvai követelést, hogy a néhai szovjet befolyási övezetbe tartozó országok nem válhatnak a NATO tagjává, érthető okokból az érintett országok oly módon foghatják lel, mint a régi politika új megnyilvánulási módját. Bizonyára Oroszországnak joga van nemcsak a biztonságra, hanem az ezt szavatoló garanciákra is. Méginkább jogosultak erre azonban az egykori szovjet tömb országai, amelyeket a Szovjetunió igázott le, hiszen nem a csehek és a lengyelek követtek el erőszakot a Szovjetunión. Akkor fenyeget az a veszély, hogy megtörténik a viszszatérés az erőpolitikához, ha egyik fél a gyengeség jeleit mutatja, amit a másik fél kihasználna. A Lidové noviny szemleírója azt a következtetést vonja le: remélhetőleg és feltételezhetően a NATO elhatárolja magát attól, hogy Oroszország beleszólhasson az atlanti tömb politikájának alakításába. NÉHÁNY SORBAN F

idel Castro nem gördít akadályokat az elé, hogy unokája, Alina Salgado „szabadon távozhasson Kubából, ha ezzel a Havannában élő apja is egyetért". A kubai vezető azután közölte azt, hogy találkozott Jesse Jackson USA-beli néger lelkésszel, aki szorgalmazta, hogy Castro engedje szabadon a kubai politikai foglyokat. Egyébként a Castro-unoka 37 éves édesanyja a karácsonyi ünnepek alatt menekült Kubából Spanyolországba, majd az Egyesült Államokba, ahol közölte, hogy nemzetközi botrányt csap, ha mostohaapja nem engedi lányát kiutazni Kubából. V

olker Rühe német védelmi miniszter szerint tekintettel a közép- és kelet-európai országokban tapasztalható bizonytalan helyzetre megengedhetetlen, hogy Németország csökkentse katonai kiadásait. A Bundeswehr éves tevékenységét értékelő beszámolójában a miniszter megállapítja: Bonnak, a NATO-nak és az Európai Uniónak egyaránt érdeke, hogy a jólét és a demokrácia ne érjen véget Németország keleti határainál. V

lagyimir Zsirinovszkij orosz nacionalista pártvezér januárban esedékes sydneyi látogatását ellenzik az ausztráliai zsidóság vezető képviselői. Az ausztrál kormányhoz intézett felhívásukban hangsúlyozzák, hogy nemkívánatos személynek tartanák a szélsőséges nézeteiről hírhedt Zsirinovszkijt az országban. A sydneyi kabinet egyelőre az ügyben még nem foglalt állást. É

sztország tegnap elfogadta azt a javaslatot, hogy 1994 szeptemberéig vonják ki az orosz egységeket a balti köztársaságból azzal a feltétellel, hogy a katonák nagyobbik hányada már korábban folyamatosan távozik. Trivimi Velliste észt külügyminiszter az AP hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy Tallinn szorgalmazza a még ott-tartózkodó 2400 orosz katona mintegy egyharmadának még az év elején történő kivonását.