Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-28 / 301. szám, kedd

1993. DECEMBER 28. HÍREK - VÉLEMÉNYEK lÚJSZÓs ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN Magyar képviselők felszólalásaiból Kattant a bilincs DAGESZTÁNBAN ELFOGTÁK AZ EMBERRABLÓKAT Dobos László (Együttélés): ... Óriási nyomást gyakorolnak a költségve­tésre. Ebben a helyzetben rendsze­rint az a gyakorlat érvényesül, hogy meghúzzák a szociális ellátás, a tu­domány, az egészségügy, az oktatás és a kultúra tételeit. Most is ez történik. Amennyiben az említett te­rületek csak annyit kapnak, mint amennyit a költségvetési javaslat előirányoz, ez eléri az elviselhetőség határát... Megalázó, hogy a kulturá­lis minisztérium költségvetése csak száz milliót irányoz elő a Pro Slova­kia Alapra. Ha jól emlékszem, 1992­ben ez az összeg még 150 millió volt. Koldusösszeget terveznek a nemze­tiségi kultúrák támogatására, míg 1992-ben erre a célra 140 milliót fordítottak, jövőre csak 97,5 milliót. Ebből a 97,5 millióból 60-70 milliót a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek intézményeinek dotálására irányozzák elő. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi szövetségek, művé­szeti együttesek, napilapok és más kiadványok támogatására a legjobb esetben 37, illetve 27 millió marad. Ezért javaslom, hogy a kormány tar­talékából 40 milliót irányozzanak elő a nemzetiségi kultúrák dotálására. (Dobos László javaslatát a parla­ment megszavazta.) Farkas Pál (MKDM): ... Vélemé­nyem szerint a mai helyzetben irreá­lis azzal számolni, hogy 1994-ben sikerül megállítani a bruttó termelés csökkenését és nullás gazdasági nö­vekedést tervezni. Az előadó az el­képzeléseket nem támasztotta alá elfogadható érvekkel. Elő kellett volna terjeszteni a döntő ágazatok gazdasági prioritásainak konkrét ter­vezetét. A kormánynak azonban nincs ilyen tervezete, sem átfogó, konkrét gazdasági programja. ... A költségvetés nem felel meg a mezőgazdaság objektív igényei­nek. Válságosnak nevezhetem azt, hogy 1993-hoz viszonyítva 17,77 százalékkal csökkentik ennek a feje­zetnek a kiadásait. Ez nem teszi lehetővé a mezőgazdaság stabilizálá­sát. A költségvetés megsérti a mező­gazdasági politika alapelveit és kon­cepcióját, amikor 1993-hoz viszo­nyítva a vállalalkozói szféra és más szubjektumok dotálását a mezőgaz­dasági tárca keretében 17,13 száza­lékkal csökkenti... 1990 óta a szub­venció és dotáció részaránya a ter­melés értékében gyors ütemben csökken. Míg 1991-ben ez az arány még 30,81 százalék volt, 1993-ban csak 27,75 százalék. Ezzel szemben az Európai Unió országaiban eléri a 49 százalékot, Ausztriában 51-t, Svájcban 80-at, az USA-ban 30-at, Kanadában 45-öt... Javaslom, hogy a fejezeten belül az ökológiai és területalakítási dotációkat a jövőben ne használják fel alibista módon mindenki igényének kielégítésére. Filakovszky János (Együttélés):... Orvos vagyok, és amikor a költség­vetés egészségügyi fejezetét meglát­tam, eszembe jutott az az 1965-ben elfogadott 20. számú törvény, amely szerint minden polgárnak joga van az ingyenes egészségügyi ellátásra. A költségvetési tételek kurtítása minden bizonnyal az egészségügyi ellátás színvonalának csökenéséhez vezet, fennáll a veszély, hogy a ki­egyenlítetlen számlák miatt kórhá­zakat zárnak be. Kórházaink többsé­ge eladósodott. Annak ellenére, hogy az említett törvény még ma is érvényben van, bizonyos gyógysze­rekért már fizetni kell. Bauer Edit (Együttélés): ... Már az idei költségvetés is nagyon bo­nyolult helyzetbe juttatta a közin­tézményeket. Az oktatásügy, az egészségügy, a Szlovák Tudományos Akadémia keretében kérdésessé vált egyes intézmények túlélése. Ezzel összefüggésben hogyan kell értel­mezni azt a megállapítást: nem vár­ható, hogy a következő években 1994-hez viszonyítva jelentősen megemelkednek a források? Ez azt jelenti, hogy a kormány távlatilag nem számol növekedéssel? A kor­mányprogram egészen más elképze­léseket vázolt. Előbb vagy utóbb le kell vonni ebből a következtetése­ket, a kérdés csupán az, ki teszi ezt meg, a kormány, a parlament vagy a polgárok? ... Az átlagnyugdíjak reális értéke 14 százalékkal csök­kent ebben az évben, míg 1989-hez viszonyítva 40 százalékkal. A csalá­di pótlékot eddig egyáltalán nem valorizálták. A költségvetés ennek ellenére a kompenzációs segély meg­szüntetésével számol. Javaslom, hogy az erre vonatkozó rendelke­zést hagyják ki a költségvetésből. Figyelmeztetni akarok arra is, hogy a parlament 338. számú határozatá­ban feladatul adta a kormánynak, hogy a költségvetési javaslattal együtt terjesszen elő javaslatot az 1994. január 1-je után meghatáro­zott nyugdíjak valorizálására. Mivel az előterjesztés nem tartalmaz ilyen meghatározást, a vonatkozó parag­rafus kiegészítését javasolom. (A Bauer Edit által előterjesztett javaslatokat a parlament nem sza­vazta meg.) Dagesztán fővárosában, Mahacska­lában tegnap az éjszakai és reggeli órákban sikerült végérvényesen pontot tenni az Oroszországot négy napon át izgalomban tartó túszdrá­ma végére. A túszszedők, akik 12 iskolás gyerek, tanítónőjük és egy buszsofőr életét veszélyeztették, IC millió dollárt kértek és kaptak elen­gedésükért. Végül a menekülésre használt helikopter két önkéntes ka­tonai pilótáját is elengedték azután, hogy letettek eredeti tervükről, mely szerint az iráni fővárosba, Teherán­ba repültek volna. A rendőrök még röviddel éjfél után letartóztattak két terroristát, a másik kettő kezén reggel kattant a bilincs. A váltságdíjból is megke­rült 6,5 millió dollár. A rendőrség egyelőre nem tette közzé a banditák neveit, az Interfax hírügynökség azonban úgy tudja, hogy az egyik üzbég, a másik kirgiz nemzetiségű. Egy másik hírforrás szerint mind a négyen AIDS-betegek. A biztonsági szakértők szerint a négy alaposan felfegyverzett férfi katonai pontossággal készítette elő az akciót, sőt olyan berendezésük is volt, amellyel ellenőrizhették a bankjegyek valódiságát, nehogy a hatóságok félrevezessék őket a váltságdíjjal. Az orosz igazságügy-miniszter szóvivője közölte, akár 10 évi bör­tönbüntetéssel is sújthatok az em­berrablók. Még mindig hiányzik 3,5 millió dollár, amelyről a banditák azt állítják, hogy ledobták a helikopter fedélzetéről. Bukaresti meghívás Boross Péternek Hivatalos romániai látogatásra kapott meghívást Boross Péter magyar miniszterelnök. A Rompres jelentése szerint Ni­colae Vacaroiu román kor­mányfő táviratot küldött Boross Péternek, s ebben kifejezte jókí­vánságait új tisztségébe való megválasztása alkalmából. Va­caroiu az üzenetben kifejezte re­ményét, hogy Boross mandátu­ma idején ,,a két ország közötti kapcsolatok új fejlődést fognak megérni a barátság és a jószom­szédság szellemében, amire a Románia és Magyarország kö­zötti kapcsolatoknak alapozód­niuk kell". Borosst bukaresti lá­togatásra hívta meg, melyre re­ményei szerint a lehető legha­marabb sor került. A magyar fél egyelőre nem nyilvánított véle­ményt a meghívással kapcso­latban. xxx Boross Péter az ünnepek alatt interjút adott a Kossuth Rádió­nak, amelyben egyebek közt ki­fejtette: felelős magyar politikus nem feledkezhet meg arról, hogy a világban 15 millió ma­gyar van. Ez egyúttal kötelezi a magyar politikusokat arra, hogy valamennyiükkel törődje­nek, azokkal is, akiket államha­tárok választanak el az anyaor­szágtól. Ez nem magyar jelen­ség, más nemzeteknél is termé­szetes, hogy a határaikon kívül élő testvéreikkel törődnek. (kj) MAGYAR VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNY A kisebbségek elégedetlenek A magyarországi németek meg­döbbenéssel értesültek arról, hogy a magyar Országgyűlés ál­tal szerdán módosított választó­jogi törvény nem teszi lehetővé a magyarországi népcsoportok­nak, köztük a németeknek, hogy saját jogon választhassanak kép­viselőt a parlamentbe. Ezzel az Országgyűlés, illetve azok a képviselők, akik a kisebbségek listaállító joga ellen szavaztak, maguk szegték meg az alkot­mányt és az általuk megalkotott kisebbségi törvényt. Egyebek közt ezt hangsúlyozza a Ma­gyarországi Németek Szövetsé­gének közleménye, melyet Hambuch Géza ügyvezető elnök írt alá. A szövetség megítélése sze­rint a szerdai parlamenti döntés igen rossz fényt vet Magyaror­szág kisebbségi politikájára, egyértelműen rontja az ország nemzetközi tekintélyét. Ham­buch a nyilatkozatban kijelen­tette, hogy a szövetség valószí­nűleg az alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslásért. Hasonló állásfoglalást tett közzé a magyarországi horvátok szervezete, s várhatóan más ki­sebbségi szervezetek is véle­ményt nyilvánítanak majd. A kisebbségek saját listaállítá­sa ellen - amint ezt a korábban elfogadott kisebbségi törvény rögzíti - az volt a parlamentben a fő ellenérv, kifogás, hogy a korporatív képviseleti elem idegen a tisztán politikai repre­zentációtól. Nyilvánvaló, hogy a magyar parlament most ellent­mondásba keveredett az említett kisebbségi törvénnyel, melyet szintén ő fogadott el. KOKES JÁNOS, Budapest ÉSZAK-ÍRORSZÁG Három napig tartott a tűzszünet Az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) szinte percre pontosan tartotta tisztelet­ben a karácsony alkalmából meghirdetett 3 napos tűzszünetet. Tegnap mindössze 16 perccel éjfél után robbant az első bomba Fintona községben, Belfastól 90 kilométerre nyugatra. Hatástalan maradt tehát Albert Reynolds ír kormányfő hétvégi felhívása az Észak-Írország brit kormányzása ellen terrorista módszerekkel harcoló IRA-hoz, hogy vessen véget az erőszaknak. Fintonában szerencsére senki sem sérült meg, nem úgy a londoni Cityben, ahol reggel robbant bomba a Liverpool Street-i metróállomás közelében. Öt ember könnyebb sérüléseket szenvedett, több környező házban keletkeztek károk. A rendőrség először gázrobbanásra gyanakodott, a további nyomozás azonban kiderítette, hogy pokolgép robbant. Bili Clinton elnök és felesége karácsonyát alaposan megkeserí­tette a sajtó. Mint azt tegnap a londoni The Times napilap megírta, az elnök kénytelen volt magyarázkodni azzal a váddal kapcsolatban, hogy testőrsége tagjai szerveztek meg számára több találkozót bizonyos höl­gyekkel. Clinton határozottan tagadta a sorozatos házasságtö­rés vádját, s úgyszintén azt is, hogy gyanús pénzügyletekben lett volna részes. Az újságírók kérdésére, visszaélt-e az állami alkalmazottakkal, azt válaszolta, hogy nem tett semmi rosszat. Az elnöknek ezek a kitérő válaszai nem hallgattatták el, el­lenkezőleg, tovább táplálják a gyanút, hogy nemcsak neki, de feleségének is vaj van a fején. A Fehér Házban már három nap­pal karácsony előtt leállították a szokásos sajtóértekezleteket, hogy befogják az újságírók szá­ját, miközben a hivatalnokok kampányt indítottak a testőrök diszkreditálására, mondván, val­lomásaik mögött politikai motí­vumokat kell keresni. Az állami pénzek elherdálásá­nak gyanúja még az arkansasi időkbe nyúlik vissza. S talán nem is foglalkoztak volna vele ennyit, ha a First Lady nem próbált vol­na túl hevesen elutasítani min­den gyanút. Clinton és felesége állítólag törvényellenesen segí­tette James McDougal vállalko­zót, a Madison Guaranty biztosí­tó tulajdonosát abban, hogy cége talpon maradjon a csődeljárásig, amely Arkansas államnak 60 millió dollárjába került. McDou­gal cserében 50 ezer dollárt köl­csönzött Clintonéknak a kor­mányzoválasztási kampányra felvett hitelek fedezésére. MAO MEGDICSŐÜLÉSE A kínai fejlődés felemássága sajátos hátulütővel szolgált a Mao Ce-tung születésének 100. évfor­dulóját kísérő nagyszabású erényméltatások szá­mára. Az eset mintha csak arra akarna figyelmez­tetni, hogy az immár bűvészmutatványnak számí­tó kínai reformpolitika bábáinak számolniuk kell a tágra nyitott nézőtér szabadosságával. A kínai külügyi szóvivő az ünnepségek küszöbén volt kénytelen kijelenteni, hogy megtorló intézkedé­seket foganatosítanak a BBC-vel szemben egy közelmúltban sugárzott, Maoról szóló dokumen­tumfilm miatt. Ebben többek között az egykori kommunista vezető ma 73 éves Chicagóban élő orvosa azt állítja, hogy Mao szexőrült volt. He­tente legalább kétszer táncpartikat rendezett, melyről nem hiányozhattak az ifjú forradalmi hölgyek, akik végül is Mao ágyában találták magukat. Annak ellenére, hogy a szóvivő „aláva­ló Kína-ellenes támadásról" beszélt, a fenyegető tiltakozás formaság maradt. Az angol tévétársasá­got ugyanis a többiekkel együtt meghívták a köz­ponti ünnepségre. A botrányos hírről azonban csak a hongkongi újságok számoltak be, a kínai közleményekből egyszerűen kimaradt. Mindenesetre a tömegtájékoztatás helyzete könnyebb volt, mint azoké a történészeké, akik­nek Mao egyéniségét illetően a Kínában közked­velt, számszerűségekkel élő magyarázatokkal kellett szolgálniuk: Mao cselekedeteinek 70 szá­zaléka jó, 30 százaléka viszont úgymond vitatha­tó volt. S a hibák már mintha el is felejtődnének! Egyes tudósítások szerint Mao az ünnepségek során egyenesen hőssé magasztosul. De mind­egy-e, hogy kik között, milyen méretekben? A hí­rek szerint rengetegen látogattak el a Tienanmen téren Mao Ce-tung Mauzóleumába, hogy ott elhelyezzenek egy-egy szál virágot. De aligha­nem a milliárdos nagyságrendben sem múlhat el a kulturális forradalom idején meggyilkolt és bebörtönzött milliók hozzátartozóinak fájdalma, sem pedig az 1989-es diáktüntetés elfojtásának emlékkísértése. Úgy tűnik viszont, hogy az ün­nepség mögött meghúzódó roppant társadalmi ellentmondások szociálpszichológiai összetevői nem nagyon váltottak ki a világban szellemi érdeklődést. Mint ahogy valójában a hatvanas évek végének európai Mao-barát újbaloldali ro­konszenve sem vált mindmáig igazán elmélyült vizsgálódások tárgyává. Talán afféle különcség­nek hat, hogy amikor Sartre a maoisták között a filozófiáról elmélkedve saját szavai szerint igazi „baráti melegségre" talált, Kínában Mao értelmi­ségellenes hitvallásának könyörtelensége érvé­nyesült: „Ha a tőkés osztály a bőr, akkor az értelmiség azon a szőr." Lehet-e hát csodálkozni, hogy a mai Kínával szemben az egymásnak ellentmondó (nemcsak feltételezések) társadalmi-politikai kilátások fo­galmazódnak meg. A kínai hivatalos ideológia száz évet szán a kínai álom megvalósulására. Egyes nyugati lapok az egész világot megosztó Jalta „kísértéseként" írtak Clinton amerikai el­nök és Csiang Cö-min kínai államfő találkozójá­ról, minthogy a ma is második vagy harmadik legnagyobb gazdasági hatalom a jövő században a világ első számú hatalmává válik. Egy magyar­országi lapban kínai névvel jelzett cikk viszont nemrégen bizonyos kínai bizalmas „belső anyag" előkerüléséről tett említést. Eszerint ha Teng meghal, a régiók, a nemzetiségek, a helyi gazda­sági kiskirályok között olyan viszályok robban­nak ki, hogy ezekhez képest a „Balkán ábrándos teadélután". Egy dolog bizonyos. A rendkívül rugalmasan alakítható Mao-örökség végső soron egy államha­talmi uralmi forma alkalmazkodó-képességét erő­síti. S Ázsiában ennek hatása kiszámíthatatlan. Hisz a „kistigrisek" is az államhatalom melegéből nőttek ki. De a szinte megmagyarázhatatlan kínai ellentmondások, a tőkés gazdasági formák szige­tei másfajta kifejletre is utalhatnak. Vajon minden ázsiai sajátos tehertétel ellenére is nem a külön­böző tulajdonformák együttélésén alapuló transz­formáció vette-e kezdetét? A mai Kelet-Európá­ban az egykori államtulajdont leromboló politika számára kellemetlen lenne a tulajdoni együttélés­re utaló felismerések visszaigazolódása. Áz elem­ző kitekintések hiánya szórakoztató szellemes­séggel siklik át Mao elnök furcsa kínai megdicső­ülése fölött. KISS JÓZSEF Clinton: nem tettem semmi rosszat

Next

/
Thumbnails
Contents