Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-28 / 301. szám, kedd

1993. DECEMBER 28. . ÚJ SZÓ. HAZAI KÖRKÉP Komárom elhamarkodott lépés (Folytatás az 1. oldalról) den érzelemtől mentesen és asztalcsapkodás nélkül megtárgyalják ezeket a problémákat, keresve a mindenki számára elfogadható megoldást. Tehát itt nem lehet úgy lépnr, ahogyan azt a kormány tette, amikor a törvény elfogadása előtt kinevezte a területi felosztást szervezésileg előkészítő személyeket. De éppen úgy nem megoldás az sem, ha egyes érdekcsoportok mondjuk nagygyűlést hívnak össze, és ezzel igyekeznek nyomást gyakorolni a kormányra. Ami eddig történt, azt a magyar pártok a magyarság helyzetének veszélyeztetéseként értelmezték, a többi, nem nemzetiségi alapon szerveződő párt pedig szintén úgy érzi, hogy a kormány kizárta őket a területi felosztás érdekütközésekkel járó kimunkálásából. • Miként oldaná meg ezt a problémát a DBP? - Ma nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy melyik variáns a legjobb. Ezen a téren nagyon sok megoldási lehetőség merült már fel, sőt maguk a magyar pártok sem egységesek ezen a téren. Létezik például az ún. hurka-változat, de másrészt hajlandóságot tapasztalunk a kompromisszumra is. Nem ismerjük viszont ennek mértékét, mivel erről még nem folytak tárgyalások. Ugyanígy a kormány részéről is több változat merült fel. Ilyen körülmények közt az egyedüli megoldás, ha leülünk és ezeket sorban kiértékeljük. Mi ezt októberben, a kormánnyal folytatott tárgyalások során is felvetettük. Azt az ígéretet kaptuk, hogy igyekezni fognak egy olyan területi felosztási tervezetet kidolgozni, amely úgy veszi figyelembe a magyarok részarányát, hogy az ne csökkenjen harminc százalék alá. Ezt mi elfogadhatónak találtuk, és arra kértük Roman Kováčot, hogy adja át nekünk ezeket a dokumentumokat. A kormány képviselői ezenkívül azt is leszögezték, hogy figyelembe veszik az Európa Tanács javaslatait. • Mi a véleménye a komáromi nagygyűlésről? - Én ezt egy kicsit elhamarkodott lépésnek tartom. Egy nagygyűlésen általában a legtöbbet felszólaló csoport érdekei győzedelmeskednek. A területi felosztás problémáját nem lehet ily módon megoldani, ehhez tárgyalásokra, szakemberek bevonására van szükség. Ami pedig a hurkaelképzelést illeti - legalábbis a Csallóközi Régió Taná.csa felhívásában Pozsonytól-Ukrajnáig húzódó területről van szó -, ez sem a szlovákság, de még a magyarság számára sem elfogadható. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a lakosság elégedett lenne azzal, ha ennek bárhol kialakított központjába kellene utaznia. Az államigazgatási, de a választott központoknak is minél közelebb kell lenniük a lakossághoz. A hurkaelképzelést én nem tartom reálisnak, ez nem szolgálná a köz érdekét. Itt csak olyan elképzelésben gondolkozhatunk, amely minden érintett számára elfogadható. így újra csak azt tudom hangsúlyozni, hogy a végső megoldás kizárólag tárgyalások útján dolgozható ki. TUBA LAJOS December a legnehezebb hónap KARÁCSONY A DUNASZERDAHELYI GYERMEKOTTHONBAN így ünnepek táján fogékonyabbak vagyunk mások gondjai-problémái iránt, jobban észrevesszük azokat, akiket a sors sújtott, akiknek élete eleve kedvezőtlenebb starthelyzetből indult. Felfigyelünk például a gyermekotthonok lakóira, s ki-ki a maga módján igyekszik segíteni. - Milyen volt a karácsony a Dunaszerdahelyi Gyermekotthonban? - érdeklődünk Csémy Ilona igazgatónőnél. - Minden úgy történt, mint otthon. Igyekeztünk családi légkört teremteni az otthon falai közt. Egyébként a december számunkra a legnehezebb hónap. A gyerekek, főleg a kisebbjei, mindenáron szeretnének hazamenni. Minket hibáztatnak, hogy itt vannak, hogy nem akarjuk őket hazaengedni. A gyermekotthonnak huszonegy leánylakója (3 évestől 19 éves korig) van. A nagyobbak már megértik helyzetüket, tudomásul veszik, hogy szüleikre nem számíthatnak. A kicsik azonban teljes természetességgel követelik a családi meleget, nem tudnak (lehet-e egyáltalán?) megbékélni azzal, hogy őket anyuka nem öleli magához, apai kéz nem simogatja. - Mindannyian a mi gyerekeink! - utalt az igazgatónő arra, hogy a magyar, szlovák, roma nemzetiségű lakóik nevelőikkel egy összetartó, nagy családot alkotnak. - Nem volt szegény az idei karácsonyunk sem - mondta az otthon vezetője. - Persze, abból az állami 30 koronából, amit karácsonyra költhettünk, nem futotta volna. Évközben is készültünk, többféle ajándéknak szánt ruhaneműt már korábban megvásároltunk. Szerencsére szponzorok, segítőkész emberek is akadtak szép számmal. Az Euromarkettől pulóvereket, az ABC-ÁruháztóI ajándékcsomagokat kaptak. A Búslaki tangazdaság almával, az Ambropek kenyérrel látta el őket. A Rerosa cég ezer koronát ajándékozott nekik. Egy ismeretlen fiatalember havonként rendszeresen száz koronát küld az otthon címére. Füzék Mónika, dunaszerdahelyi lány szép szobanövénnyel lepte meg a gyermekeket, a Cserkészújságot és a Rebrík folyóiratot is rendszeresen kapják. Szervezetek is segítettek. A Magyar Ifjúsági Szövetség Mlinkovics Róbert révén több alkalommal szervezett összejövetelt az otthon lakói számára. A Csemadok pozsonyvereknyei szervezete gyermekés ifjúsági irodalommal gazdagította a gyermekotthon könyvtárát. A dunaszerdahelyi gyermekotthont tehát idén is fenyőillat töltötte be, a szentestén felcsendült az ének, ragyogott a karácsonyfa, s ajándék is került a fa alá. Vajon elegendő-e mindez az érzékeny gyermeki szívnek? ... (mázsár) Jövő év február 15-étől: pótkárpótlás (Folytatás az 1. oldalról) • Milyen szerepet vállal ebben a CO-IMPEX Kft.? - Az érdekelt személyek forduljanak hozzánk bizalommal, akár írásban közöljék velünk pontos címüket és nevüket, hogy postázni tudjuk a kárpótlási kérvényt. Tudni kell, hogy igényüket csak meghatározott nyomtatványon nyújthatják be. • A közeljövőben nem tervezik tevékenységük bővítését? — Munkatársaink a jövő év január 3-ától kezdve Pozsonytól Ágcsernőig felkeresik a nagyobb falvakat, terveink szerint pedig január 17-én Kassán vagy Királyhelmecen nyitunk újabb információs irodát. Hogy melyik faluban mikor jelenünk meg, azt a következő tájékoztató beszélgetésünkben közöljük pontosan. • Mi a teendő abban az esetben, ha valaki már az eredeti határidőn belül benyújtotta igényét, de az hiányos volt? - Ebben az esetben természetesen újra kérvényezhetik a kárpótlást. (Mindazok számára, akik valamilyen okból szeretnék felvenni az CO-IMPEX Kft.-vel a kapcsolatot, ismét közöljük a címét: CO-IMPEXs. r. o., Palatínova 5, 945 01 Komárno.) Suránykodás A Szlovák Köztársaság kormánya elszánta magát arra, hogy az állampolgárok - beleértve a kisebbségeket is - szükségleteit és követeléseit a nemzetközi dokumentumok szellemében, valamint az állam integritását, biztonságát és területi egységét biztosítani fogja, s e célból megteszi a szükséges intézkedéseket is. Ezért a tervezett nagygyűlés megtartását nem javasolja, olvashattuk két nappal a szenteste előtt a január 8-án Komáromba készülő polgármestereknek és képviselőknek címzett, alig burkolt fenyegetést. A szlovák parlament december 21-én hasonló határozatot fogadott el. A parlament és a kormány határozata egyáltalán nem említi a Matica slovenská által január másodikára, Surányba összehívott ellengyűlést, holott a köztársasági elnök még december 19-én úgy vetette fel a kérdést, hogy ha a magyar polgármesterek lemondanának a komáromi nagygyűlésről, a surányit sem lenne szabad megtartani, azaz egy kalap alá vette a két kezdeményezést. A köztársasági elnöknek kijár a tisztelet, de itt azért elvetette a sulykot. Komáromban is volt egynéhány nagygyűlés, Surányban immár a hatodikat tartanák. A komáromi nagygyűlésekről a szlovák sajtó is beszámolt, és kénytelen-kelletlen azt is megállapította, hogy ott törvényszegés nem történt. Az immár fogalommá vált surányi nagygyűlésekről ugyanez nem mondható el. Az első surányi összejövetelt 1990. március 3-ra hívta össze a Matica érsekújvári járási szervezete, hogy elfogadtassa a délszlovákiai szlovákok memorandumát. Vagyis alig három hónappal a kommunista párt egyeduralmának megszüntetése után egy újabb, immár nemzeti totalitarizmus létrehozását célzó követelésekkel álltak elő. A surányi követelések között szerepelt, hogy a szlovák nyelvet állami és hivatalos nyelvként törvényesítse a parlament - az alkotmányban is (ami azóta megtörtént!). Követelték, hogy a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó szervekben gyakorlatilag csak szlovák nemzetiségű állampolgárok tevékenykedjenek (következésképpen a kormány nemzetiségi tanácsa, mint olyan, mára megszűnt). Követelték a nemzeti bizottságok és a parlamentek képviselői nemzetiségi összetételének felülvizsgálatát (megtörtént). Már akkor tiltakoztak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Csemadok és más szervezetek által „erőteljesen tálalt" autonómia-törekvések és a nemzetiségi kérdés megoldásába történő külföldi beavatkozás miatt, de az ellen is, hogy „valakik" Szlovákia déli falvait és városait a kétnyelvű elnevezésekkel magyar nemzeti és állami területként tüntessék fel. Parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelték, amely azzal foglalkozott volna, miért vándorolnak el a szlovákok a déli járásokból, miért magyarosodtak el a Magyarországról 1945 után áttelepült szlovákok stb. Vagyis, lassan már négy éve vádolnak minket mindazzal, amivel kapcsolatban most országos rémhírhadjáratot indítottak ellenünk. A „suránykodás" azonban nemcsak a rémhírterjesztésre, az ellenségkép-megfogalmazásra irányult. 1990. július 21-én szövegezték meg Surányban azt a törvénytervezetet, amely bármely, magyarok által lakott faluban, mondjuk az egyetlen ott élő szlováknak is diktátori jogokat biztosított volna (nem éppen új találmány ez, hiszen a második világháború után, számos szlovákiai magyar faluban, gárdistákból átvedlett „partizánok" kaptak hasonló jogokat). 1993 áprilisában fogalmazták meg a második surányi memorandumot, amely alaposan túlment az 1990-ben megfogalmazott (már akkor is alkotmányt és törvényeket sértő) követeléseken. A mai napig is folyó, egyre hisztérikusabb kampánnyal és a fentiekkel kapcsolatban csak két dolgot szögeznék le: a szlovák alkotmány csupán az államhatalmi szervekkel (pl. rendőrséggel) összefüggésben állapítja meg, hogy ezek csak az alkotmány alapján, illetve az általa meghatározott keretek között és az általa meghatározott módon működhetnek. A polgármesterekre, választott képviselőkre viszont a szlovák alkotmánynak az a rendelkezése vonatkozik, miszerint: „mindenki megteheti azt, amit a törvény nem tilt" (lásd az alkotmány 2. cikkének 3. bekezdését). Na, mármost, sem a köztársaság elnöke, sem Mečiar kormánya, sem Mečiar parlamentje egyetlenegy olyan paragrafust sem tudott említeni, amely szerint az alkotmányos törvények rendjét éppen a kisebbség bontaná meg. Mi viszont elmondhatjuk, hogy ezzel a kampánnyal megsértették a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, a szlovák alkotmány fent idézett rendelkezését, valamint a gyülekezési szabadságról szóló törvény rendelkezéseit is. És akkor még mi féljünk? FEKETE MARIAN leérem, engedjék meg, -ZV hogy bemutatkozzam: Százmillió Korona vagyok, csak így egyszerűen, egy fillérrel se több vagy kevesebb. Sokan felfuvalkodottnak tartanak, mert nem tudják, hogy a nyolc nullám mögött egy altruista szív dobog. Leghőbb vágyam, hogy valami jót és hasznosat tegyek. És tehetnék is, minden képességem megvan hozzá. Például megmenthetném a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát, amelyet pénz hiányában épp most szándékoznak szélnek ereszteni. Vagy segíthetnék a Konzervatóriumon, ahol jéghideg próbatermekben gyakorolnak a leendő balettcsillagok. Félő, hogy reumát kapnak, a leendő énekesek pedig hurutot. Hát hogyan teheti láthatóvá Szlovákiát egy sereg reumás lábú táncos és hurutos hangú énekes a világot jelentő deszkákon? De bonyolult műtétek végrehajtását is lehetővé tehetném, beteg kisgyerekek életét mentve meg. Vagy megszüntethetném a szénszünetet az iskolákban. Még felsorolni is sok, mi mindent tehetnék, csupa hasznosat és utcára tenni, az óvodáknak játékra se telik, és akkor holmi fából vaskarika iskolákat akarnak létesíteni az én segédletemmel! No nem, mondtam magamban, annyira azért mégsem vakok a szlovák honatyák, hogy maguk alatt vágják a fát. Hisz a szlovák iskolák is nyomoMilliós keservek jót, de nem tehetem, mert egy Černák nevű úr azzal állt elő a parlamentben, hogy én az úgynevezett alternatív iskolákra kellek. Hát hallottak már ilyet? Megáll az ész! Az állami költségvetés deficitje 14 milliárd koronára rúg, az oktatásügy az összeomlás határán áll, már válságstábot hoztak létre a reszort dolgozói, az iskolákban javában dúl a szénszünet, pedagógusok ezreit szándékoznak az rognak, nem segíthetnék inkább rajtuk? Hát milyen felkészültségűgyerekeket képesek nevelni a lerobbant iskolák? Ki húzza majd ki a slamasztikából ezt az országot? Talán a kétnyelvű „alternatív" iskolák egy nyelven se tudó növendékei, az elbizonytalanodott kísérleti nyulak? És képzeljék el - a szlovák honatyák megszavazták ezt az esztelenséget. Az újságok nagyokat hallgattak erről a döntésről, még a Republika se hozsannázott, nehogy idejében észbe kapjanak a szlovák pedagógusok és ők is százmilliót kérjenek a saját iskoláikra, ha már a magyarok kéretlenül is megkapták. No de miért éppen én segítsek ebben a bolondságban? Nem mondom, ha Černák úr a saját zsebéből gavallérkodna, mint egykor az akadémiát alapító Széchenyi, hát tegye. De mások pénzéből!? Most már csak egy dolog vigasztal: értelmes célokra szánt társaimat eddig sorra lefaragták, márpedig az egy nagyon fájdalmas operáció. Ezt az egyet biztosan megúszom. Omoljon össze az egész oktatásügy, jöjjön árvíz, pestis, vagy végítélet, Černák úr és elvbarátai az én lefaragásomba nem egyeznek bele. VOJTEK KATALIN