Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-22 / 298. szám, szerda

1993. DECEMBER 22. HÖLGYOLDAL 6 VALLOMÁS ... Egy távoli rokonunk életének legérdekesebb epizódját szeretném elmondani: Baba, ez a szép pesti Uíny a harmincas évek elején ismerkedett meg férjével. összeházasodtak, s megpályáztak egy vidéki állást. Ügy kerültek Fülekre, mint könyvelök. Közel 10 évi házasság, sok várakozás után végre megszületett kislányuk, Emese. ... Jött a háború. Emese két és fél éves volt, amikor már bombázták ezt a vidéket, a németek leszerelték a zománcgyárat és a gyár vezetőit arra kényszerítették, hogy értékeikkel együtt induljanak Németország felé. Ez a fiatal pár is összecsomagolta mindenét. Egy kiságy is állt a vagon sarkában, s benne Emese. A fiatalasszony akkor úgy gondolta, hogy feldíszít egy kii karácsonyfát, s mivel nem tudni, hogy hol éri őket a szenteste, odaállnak a fa elé, s megkérnek valakit, hogy utolsó füleki emlékként fényképezze le őket. Azonban váratlanul légitámadás érte Füleket és telitalálat az állomást. Az édesapa meghalt, a futta! édesanya súlyosan megsérült, kifolyt a jobb szeme, azt gondolták, hogy már nem él, így őt is a halottak közé dobták. Emese ott maradt, teljesen árván. A szomszéd vagonban lévő német származású család vette őt magához. Teltek-múltak az évek, s mi rruír elkönyveltük, hogy ez a fiatal pár örökre eltávozott az élők sorából. Emlékszem, hogy egy koraőszi napon éppen az édesanyámmal jöttünk ki a templomból, amikor egy szemüveges, foltos arcú, béna kani fiatal nő szólított meg minket. A felismerés döbbenetes volt: ő volt, a Baba, azaz nekem a Baba néni. Megtudtuk tőle, hogy pár órával azután, hogy a halottak közé dobták, valaki észrevette, hogy él. Kiemelték a halottak közül, s beszállították a losonci iskolában lévő gyors katonai segélyközpontba. Onnan szállították Zólyomba, Szegedre, Kassára, ahol a fél szemét megmentették. Ott állt előttünk az őszi napsütésben az az egykoron szép arcú nő, üvegszemmel, vastag keretű szemüveggel és béna karral. És hatalmas hittel, bizakodó reménnyel, hogy megfogja találni egyetlen gyermekét. Nekiindult a nagyvilágnak. Kapott a Vöröskereszttől egy kísérőt, s elindulUik Bajorországba befogadták. Nagy nehezen megtalálta gyermekét, akit egy német bányászcsalád fogadott örökbe. Elbutultak hát felkeresni a bányászvárost. Egy kis bajor városban szálltak le, s ő egy nagyot sóhajtva így szólt utitársnőjéhez: Remélem, megsegít az Isten, s megtalálom az én kis Emesémet. Akkor egy bozontos szakállú ősz ember állt meg mellettük, s csodálkozva kérdezte, hogy kit keres. Amikor elmondta szomoní történetét, kisült, hogy a kLilány az ő fiánál van. A család megdöbbenve fogadta a hírt, hogy a gyermeknek él az édesanyja, s elveszítik őt. A kis Emese éppen aludt a szobában. A fiatal házaspár nagyon megsajnálta a hányatott sorsú édesanyát. Ekkor hirtelen felsírt a gyermek a szobában, s ők nagy nehezen beengedték hozzá. Annak a bizonyos háborús karácsonyi felvételnek köszönhetően kapta vissza végül is Baba a gyermekét. Amikor bement hozzá, és elkezdett magyarul beszélni, a gyermek csak nézte, nézte a számára idegen asszonyt, talán még pityergett is. Aztán megmutatta neki a karácsonyi felvételt, s az édesanya kezdte magyarázni gyermekének: Látod itt az édesajiád, itt vagyok én, és itt vagy te, Emese. Levette szemüvegét, s megpróbált mosolyogni. És akkor megtörtént a csoda: Emese nézte a képel, nézte édesanyját, megint a képet és megint az édesanyját, majd a sarokba vágta a képet, s két pici karjával átölelte az édesanyja nyakát... ...Attól a perctől kezdve nem leheteti elválasztani őket egymástól. Karácsony előtti héten kaptuk a táviratot, hogy az esti gyorssal érkeznek. Feledhetetlen látvány volt: megérkezett a vonat, s leszállt róla Baba szorosan magához szorítva megtalált kislányát. Akkor, 1945 karácsonyán ő kapta a legnagyobb ajándákot... Sörös Márta vallomását lejegyezte N. Ká karov Szilvia Az oldalt szerkesztette: Kovács Ilona Erősít a családom - A pályakezdés nem volt ennyire gondmentes, engem is értek csalódások, kudarcok, igazságtalan mellőzések. Csakhogy túltettem magam az emberi gyarlóságok szülte áskálódásokon, s tűivel mindig maximalista voltam elsősorban önmagammal szemben nem mondtam le célomról mesélte egy fárasztó nap végeztével. Az egyetem elvégzése után volt helyem a pozsonyi gyermekklinikán, ám én azonnal gyógyítani akartam. A dunaszerdahelyi kórházban helyezkedtem el, ahol szerencsém volt, mert a főorvosom azonnal a mélyvízbe dobott. 1975ben megszületett a fiam, s bizony 1978ig ingáztam Pozsony és Dunaszerdahely közölt. A következő munkahelyem az Orvostovábbképző Intézet lett, ahol dr. Getlík főorvos úr mellett ismét jó sorom lett. Letettem a szakvizsgát, de mivel másállapotba kerültem, el kellett mennem a klinikáról. Mivel terhesen éjszaka nem ügyelhettem, Ligetfalura helyezlek, körzeti gyermekorvosnak. Ott aztán tényleg gyógyíthattam! 1978-ban napi 120 gyereket kezeltem, a délutáni tanácsadáson további nyolcvanat. Két gyerek mellett sem adtam fel, elláttam a teendőket. Ilyen viszonyok között készültem az immunológiai szakvizsgára. Dr. Kossár Klára 1968-ban kitűnő eredménnyel szakvizsgázott, s továbbra is a ligetfalusi rendelőben maradt. 1990-ben főorvossá nevezték ki. - Hetente kétszer az Orvostovábbképző Intézetbe járok; rendszeresen részi veszek a gyermekosztály nagyvizitjén és nem hagyom ki az elméleti, szakmai szemináriumokat sem. Mivel Szlovákiában nagyon sok az allergiás gyermek, s feletteseim tudni akarták, mi a helyzet külföldön, részt vehettem több nemzetközi immunológiai kongresszuson. - Kétgyerekes anyaként hogyan győzte? - szakítottam félbe kellemes beszélgetőtársamat. - Az egyik szerencsém, hogy jól tudok gazdálkodni az idővel. A másik az - a sorrend akár fel is váltható - hogy a féljem mindenben, mindig a támaszom volt s ma is az. Annak ellenére, hogy mindkét gyermekemet 11 hónapig szoptattam, hogy 3 éves korukig otthon voltak - a nénik fizetésére elment szinte az egész havi bérem eléggé betegesek voltak. A férjemmel felváltva gondoztuk a gyermekeinket, így nem kellett elhanyagolnom a kis pácienseket. Arra törekedtünk, hogy gyermekeink értelmes, sokoldalú emberekké váljanak. Megadtunk nekik minden segítséget, s boldogok vagyunk, hogy olyanok, amilyenek - mondta, miközben az anyai büszkeségtől tekintete csillogóvá vált, s arcáról is eltűntek a fáradtság jelei. A fiam rajzolt, zenét tanult, sportolt, mi hordtuk, vittük mindnenhová. Végül a sportjátékoknál kötött ki, kosárlabdázó lett. Noha nekein nem voltak gondjaim a szlovák nyelvvel, a férjemnek viszont igen, így ő döntött arról, hogy gyermekeink szlovák iskolába járjanak. Hiába érveltem, beszéltem az identitászavarról, nem tudtam meggyőzni. Hz az én kis magánkudarcom. Természetesen otthon csak magyarul beszélünk, de a gyerekeknek többletmunkát jelentett a magyar irodalom, történelem elsajátítása. A fiam az 1992/93-as tanévet Amerikában töltötte, cseregyerekként. Igaz, ezt megelőzően nálunk élt egy amerikai fiú. Laci fiam Amerikában érettségizett, s persze kosarazott, sőt felajánlottak neki egy egyetemi ösztöndíjat. Nagyon örülök, hogy nem fogadta el. Ha minden sikerül, a budapesti Európai Egyetemen jogot fog tanulni. Kislányom a család katalizátora. Ő az én napsugaram, segítőtársam a főzésben, házi munkában. Röplabdázik, nyelveket tanul, de az utóbbit nem nagy örömmel. Táncolni szeretne. Ó is Amerika felé kacsingat, de remélem. sikerül rávennem, hogy Európában maradjon. Dr. Kossár Klára beszélt arról, hogy gépészmérnök férjének mindig volt másodállása, mert a fizetésből nem igen jutott volna minderre. Az életemben két dolog szent: a munkám és a családom, a gyermekeim. De azért szakítok időt a sportra, szórakozásra is. Rendszeresen úszom, színházba járok, igaz, úgy, hogy közben orvosi ügyeletet vállalok. Itt a karácsony — kérdezném, miként tölti az ünnepeket. Klára asszony mintha olvasna gondolataimban, készPrikler László felvétele ségesen beszél a készülődésekről. - A szüleimhez utazunk Komáromba Holott úgy gondoltam, eljött az idő, hogy én ugráljam körül őket, az idén ismét édesanyám kényeztet majd. Mit tagadjam, nagyon tudom élvezni a meghitt együtüétet, az esti beszélgetéseket, az ünnep csodálatos varázsát. PÉTERFISZONYA Nem készüli orvosnak. A komáromi magyar gimná/ium pedagógusai matematikus jfívőt jósoltak neki. Érdeklődése sokrétű volt, szerette a zenét, az irodalmat, a sportot, vonzódott a kibernetikához és a gyerekekhez. Amikor a család gyermekgyógyász barátja a kicsik nehézségeiről beszélt, döntött : orvos lesz. Sikeresen felvételizett a pozsonyi orvosi egyetemen, 1974-ben orvossá avatták. Ezen a napon kötött házasságot gyermekkori szerelmével. Dr. Kassámé Adatnék Klára főorvost. Ismert allergológust hivatása megszállottjaként ismeri a szakma, ám 6 úgy vallja, szercleMetjcs család) háttér nélkül nem bírná megvalósítani álmait Amíg rajta a fehér köpeny, csak kis betegeire gondol, ám mihelyt levesd, gondos, gyermekeit féltő anyává, feleséggé válik. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, derűs lehessen, neki is szüksége van sok mindenre; meghitt beszélgetésekre a 1

K és fél éves Lad fiával és a 14 és fél éves Luca lányával, rendszeres testmozgásra és persze a szórakozásra is. Az ilyen egyszerű fenyőcsokor jól kiegészíü az ünnepi asztalt. Falra helyezve a karácsonyfát is helyetesítheli. Mézeskalács-függelék Hozzávalók: fél kg finomliszt, 1 sütőpor, 2 tojás, 1 tojássárgája a kenéshez, 20 dkg cukor, 1 citrom reszelt héja, szegfűszeg, őrölt fahéj, 15 dkg méz, a díszítéshez 5 dkg dió vagy mandula; viasz. Az anyagot a méz kivételével összekeverjük, ez utóbbit felforrósítva, lassan öntjük a masszához. Ügyeljünk arra, hogy a tészta jól gyúrható legyen, ha túl kemény, adhatunk hozzá még mézet. Kisujj nyi vastagra kinyújtjuk, kUlünbóző formájú szagatókkal kivágjuk. A tojássárgájával megkenjük, rátesszük a leforrázott, meghámozott mandulát, diót. Viasszal bekent, lisztezett tepsire rakjuk, és előmelegített sütőben sütjük. FU > Ajándékaink hangjai Karácsonykor a szeretet a legkülönfélébb formában szól hozzánk. Kikukkant a díszes csomagolópapírból, orrunkat csiklandozza sültek, bejglik ellenállhatatlan illatával, de ott mozgat, visz, noszogat mindnyájunkat az ünnepet megelőző meglepetés-hajszában is. Ugyan mi űz minket boltról boltra, mitől az a lázas készülődés, olykor idegesség, amellyel esetleg sikertelen beszerzési kalandozásaink után pótmegoldásokon törjük a fejünket, újra és újra razziát tartva egyre laposodó pénztárcánkban? Miért jut eszünkbe egy-egy hozzátartozónk rég elfelejtett óhaja, sután elejtett jó-lenne-egyszer kívánságfohásza, ugyan miért emlékszünk egyszeriben vissza még arra is, hogy rokoni toplistánkon máskülönben nem kimondottan bajnoki helyezésű anyóspajtinak melyik a kedvenc illatú szappanja? Mi másért, ha nem azért, mert túlteng bennünk a szeretet, a szeretetvágy. Vágyjuk adni és vágyjuk kapni. Most különösen. A legközelebb állónak éppúgy, mint a kevésbé fontosaknak. Ajándék formájában, vagy más titkos jelekkel. És ez így jó. De ha már ennyire éget belülről ez az érzés, figyeljünk oda arra is, hogy másokat éppúgy meggyötör ilyentájt ez a szívhang, s ó'k is bele kívánják gyúrni valami látható jelbe ragaszkodásukat. Vegyük hát észre az apró mozdulatokat, a sokszor kézügyes leleménnyel bizonyított üzenetet. Fogadjuk ajándékként a távolabbiak gesztusát, azt, amellyel a nyugdíjas Szabó néni elvállalja két délután a gyerekünk megőrzését, vagy örüljünk Kovács bácsi tűleveleit már picit hullató fenyőnyalábjának. Talán szeretnek bennünket, s pont erről szól ez az ő jelbeszédjük. Ajándék lehet minden kedves szó, minden ragaszkodásról tanúskodó tett, minden jel, amellyel elhalmoznak karácsony táján, s amellyel mi is embertársunkhoz fordulunk. Többen vannak körülöttünk szeretetre rászorulók, mintsem ajándékainkkal kifejezhetők lennének. Ne beszéltessük hát csak a tárgyakat, az adott s kapott ajándékokat, hanem hallassuk s halljuk meg a szeretet más, rejtőzködő Üzeneteit is. (brogyányi) Még elkészíthető Spray-tartó Hozzávalók: 2 dkg középvastag fonal, 3-as horgolótű, merkelőlű. Minta. Háló: 1 sor: 1 egy ráhajtásos pálca és 1 láncszem váltakozik. 2 sor: az előző sor láncszemébe 1 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem. Pikó: 3 láncszem, és visszaöltünk a kezdő láncszembe. A tarló alján kezdünk: 3 láncszemből gyűrűt kapcsolunk, ebbe: I sor: 12 pálca. 2. sor: 2 láncszem sormagasításnak, majd minden pálcába 2 egyráhajtásos. 3. sor: a 2. sor minden második pálcájára 1 egyráhajtásos pálca, közöttük I láncszem. 4-12. sor: a hálómintával dolgozunk. 13. sor: hatláncszernes íveket horgolunk, melyeket l-l rövidpálcával öltünk az előző sor pálcáinak tetejére. 14. sor: a láncszemíveket 5 rövidpálcával álhorgoljuk, az 5. tetejére pikó jön. Az utolsó ívnél akasztót készítünk: 8-10 láncszemel horgolunk, melyet visszaöltünk a kezdő láncszembe, és eltépjük a szálat. Befejezésül dupla láncszemsorból kb. 35 cm-es zsinórt horgolunk, melyet a hatláncszemes ívekbe fűzünk FU