Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-22 / 298. szám, szerda

FIATALOKNAK ÚJSZÓ1993. DECEMBER 22. e t i did^termé^ í, évft, 28. szám Diákbál Pozsonyban... Állt a bál, méghozzá a 111. pozsonyi diákbál: TÉLAPÓ-BÁL (vagy ha jobban tetszik, MIKULÁS-bál. Egykutya. Mindkettő öreg, és nagy fehér szákálluk van.). Aki csak a Télapóra volt kíváncsi, az minden bizonnyal csalódottan ment haza. Az öreg ott volt felfüggesztve egész idő alatt a terem közepén, még csak le sem jött táncolni. Aki mulatni jött, az nemhiába fényesítette este a cipőjét, vasalta az ingét (vasalás a kollégiumban - definiálás: kiveszed az inged a szekrény aljáról, ránézel, s „á, ez nem is olyan gyűrött!" szavak kíséretében felveszed). Este 7-től a Hydrostav munkásszállójának éttermében állt a bál. Akiknek nem volt teljesen világos, mi is folyik itt tulajdonképpen, azokat a zenekar mögötü felirat világosította fel: ÁLL, A BÁL. Talán ennek kapcsán mindenki ráébredt, hogy hát mulatni jött ő ide, s a hangulatra igazán nem lehetett panasz. Aki viszont rosszul érezte magát, az magára vessen (hiszen: „Ki mint vet, úgy arat" - ha-ha-ha). Tehát ez volt a III. (harmadik) pozsonyi diákbál. Ebből következik (matikusok előnyben), hogy volt II. (második) is. Sőt (ezt már biztosan kevesen tudják követni) I. (első) is. A harmadik volt a legjobb - ez általános vélemény. Miért? Mert például ez alkalommal az ember sérülések nélkül megúszta, ha táncolhatnékja volt. Az pedig volt, még a vége felé is (már annak, aki bírta), mert ugye, a zenekar ugyancsak kitett magáért, nem hagyta ki a csárdást sem a repertoárjából. Egy pár szó még a részletekről: Ha valakinek esetleg a zenén kívül még más is hiányzott a jókedvhez (egy kis eszem-iszom, meg minden), azt is megkaphatta a büfések (BÁDOK, NeiüK) jóvoltából. A kabátokal, táskákat és egyéb ínyencségeket még a belépéskor a SEJK-esek kobozták el tőlünk (nagy meglepetésünkre a bát után visszakaptuk őket). Szép volt-e a terem? Naná, hogy szép volt! Elvégre a TEK díszítette. S amibe a TEK egyszer belekezd... (tetszés szerint kibővithető). S a többi klub? Az YMK a belépők és a meghívók gyártója, s a TESADIKra maradt a takarítás. A KÖZGÁZ és a PIJÁK? Hm... Na de evezzünk más vizekre. Volt tombola is (mmt mindig). A díjak között videokazetta, pezsgő, különböző ajándékcsomagok és egy BILIÁRDDÁKÓ is volt, amely kitűnően használható nemcsak biliárdozásra, hanem például heves vitában érvként a másik fél meggyőzésére. Kiknek is köszönhetjük a díjakat? Egy kis felsorolás: Gútáról: SPANTEX drogéria, PAPP - ABC, SKOPP - élelmiszer, UNITED- plusz, SÍPOS universal, Hodosról: VAKOV, Dunaszerdahelyről: BOG - MOLNÁR, Pozsonyból: KULTÚRA boltja, GAMA REX, PRIMA - VERA, a MAGYAR NAGYKÖVETSÉG, a Csemadok és a DH támogatásának. Végezetül annyit, hogy a bálra meghívást kaptak a magyar pártok (egy-egy képviselő erejéig) is. Az Együttélés képviseletében Duka Zólyomi Árpád jeleni meg, az MPP-l A. Nagy László képviselte. Jó volt, szép volt, csak kár, hogy nincs minden héten (vagy legalább kéthetente). No de sebaj, várjuk a következő (negyedik) diákbált. Addig is lehet gyakorolni (mármint a táncolást). ANGYAL ATTILA Hadd fárasszalak egy kicsit... Meg vagyok győződve arról, hogy mindannyian szinte égtek a kíváncsiságtól, hogy végre megtudhassátok: mi is az az AEGEE. Nos, ez az Association des Etats Généraux des Etudiants de ľ

Europe rövidítése, és annyit tesz, mint Európai Diákok Fóruma. A szervezet 1985-ben alakult meg Párizsban, és az Európai Közösséghez hasonlóan az egységes, határok nélküli Európa eszméjét hirdeti. (Szinte látom maPetrik Szilárd válasza Juhász l-aci kérdésére (hogy mit szólt Eperjes Károly az Amphytrion előadása után?): - Még az előadás estéjén egy Üveg vörösbor mellett Ultllnk le beszélgetni. Eperjes Károly - nem túlzás - el volt ragadtatva az előadásunktól. Érdemben és részletekbe menően szólt a látottakról. Hálás volt a szerzőnek és darabjának, a rendezésnek, a díszlet- és kosztllmtervező munkájának és színészi teljesítményünknek egyaránt. De már dobom is tovább a hólabdát Pukkai Attilának, magyar-angol szakos diáktársamnak, a Fakó cimbalmilag érdekelt tagjának. Nosza barátom, ezt kapd el! - Ugyan már, Attila! Vajon mi a titka (és van?) szinte állandó, egészséges, jó közérzetednek? (Válasz és új kérdés jövőre.) gam előtt, ahogy most elhúzzátok a szálokai, de ne térjetek át egy másik cikk olvasására, én szívesen folytatnám.) Igazatok van, ez így nagyon el.*• Ä Á * ^pf k csépeltnek hangzik (mivel az is), és azt is gondolhatjátok, hogy személyünkben néhány gyermek felnőttesdit játszik. Mi nem tart juk magunkat álmodozóknak. Szervezetünk célja összehozni az európai egyetemeken és főiskolákon tanuló fiatalokat, hogy jobban megismetjék egymást, hogy megbeszélhessünk olyan dolgokat, amelyek mindannyiunkat érintenek vagy sokunkat érdekelnek. Igyekszünk kapcsolatainkból mellőzni a formalitásokat. Ha mi, fiatalok másképpen szólítjuk meg egymást, talán elérünk valamit. Mi hiszünk ebben. Hogy konkrétan mivel foglalkozunk? Kongresszusokat rendezünk, például a környezetvédelemről, a nacionalizmusról, a rasszizmusról, az antiszemitizmusról, az ECU-ről, de a borokról is, télen síelünk, nyáron nyelveket tanulunk, és együtt szilveszterezünk. 1992 márciusától Pozsonyban is létezik az AEGEE helyi szervezete, sót Eperjesen is alakulgat valami. Most is készülünk valamire: december 27-e és 3 l-e között kongresszust szervezünk a nyolcvankilences változások utáni Közép-Európáról. Majd három napra eltűnünk - az új esztendőt és magunkat ünnepelni. Túl sokan még nem vagyunk, de ez a maroknyi megszállott társaság keddenként összegyűlik Pozsonyban, a malomvölgyi Štúr kollégium 12. emeletén (B-I203), és arra vár, hogy bekopogtass Te is. EGERESI ANDREA %etfemes karácsonyi ünnepeiét kíván minden - Ifjl olvasójának, AzOCcCd ' jftf ' W szerkesztősége! Pénzes Tímea A tükör előtt Eltörtök a tükröt. A hibátlan, kčkes lehér fényárt, ahol ki-be járkált az árnyék. Ahol szépnek láthatták magukat a lelkek, a lelkek ruhár. Ami tiszta és egyszerű képel adott a létről. Ami látta a felhőket, a szíveket, a tankokat, az áldozatokat. Látott csillogó szempárokat, cikázó villámokat, villanó késeket. Boncolgatott, elemezgetett. Előtte eltilkolhalatlan voll a rút, a hiba. Érzett. Érzett minden szót, dobbanást, kérést, elutasítást. Olvasott az arcról. Lapozott a valóság gyűrött oldalain. Tudta azt is, hogy már nem tisztulhat. A mosolyokat vércseppek lakárják, a havat piros pöttyök díszítik, a falat sem festik újra. És most beléd nyilallnak a szilánkok élei. Szúrnak téged is, szúrnak mást is. Mindenkit, aki ismerte belliiről a tlLkröt. s. o. s. Élő halotl mosolyog a televízió képernyőjéről. Nézem a szemét. Élettörténetek sorakoznak, rendre, mint a pedáns katonák. Játszadoznak az emlékek. Gyerek volt még, mikor már hallott a vietnami háborúról. Szinte falta a híradókat, napról napra hallgatta a hullámhosszok híreit. Fűtötte a határozott elszántság. Egy nap, szokása szerint, újra belesett a huszadik század modern csodájába. Félszemű katonák válaszoltak pillantására. Bambán, semmitmondóan. Szomorúan, kétségbeesetten. A tekinletekben izzott a fájdalom. Apjához fordult: Apa, ugye nálunk soha nem lesz háború? - Vigasztalás helyett az apa kikapcsolta a tévét, majd más hullámhosszra tekerte a rádió gombját. Kitűnő, megbízható diák volt az iskolában. Legjobban a történelem nőtt a szívéhez. Mindig boldogan várta azokal a meghitt, szabad pillanatokat, amikor négyszemközt diskurálhatott lanítómesterével. Ünnep előtt megkérdezték szülei, mit szeretne legszívesebben kapni. - Történelmi könyveket - volt a válasz. Megkapta. Emellett egy precízen becsomagolt ajándék várta. Szinte szétlépte a papírt, majd... megrökönyödött. Játékfegyver. Uram, egy játékfegyver! Elkezdte a bőgést. Tizennyolc évesen lett katona. Ismeretlen társak lettek nagyon jó barátai. Együtt nőztek, együtt hörpintettek fel olykor egy-két pohárral. Szelíd álmait tankdübörgés háborgatta meg. Reggel embercélra lőttek. Ó is, aki még életében nem fogotl fegyvert a kezébe! A legrosszabb célzók közé tartozott. Rémülettel nézte a halálóriásokat. Lomha tankok, szupergyors repülőgépek. Mi lesz, ha egyszer bevetik őkel? Gépek, melyek utasítás szerint tüzelnek. Élő és érző lényekre. Soha nem értett a politikához. Nem is érdekelte. Egy alkalommal sem ment el szavazni. Egyszer aztán újra behívták a hadseregbe. Háború volt. Testvér testvér ellen harcolt. Szemrebbenés nélkül, könyörtelenül. Falubelije tőle öt méterre aknára lépett. Rögtön meghalt. Neki fél keze bánta és három lábujja. Mint később megtudta, az aknát egyik volt katonatársa telepítette. Kínok marják. Szenvedett és szenved. Szeméből lassan kihuny a remény. Karácsony táján gondolj rá! Ha csak egy pillanatra is. VANKÓ ATTILA HIRDETŐOSZLOP - íviÁww&vKMújywü lesz jövőre is! DH-192 KERES ELADÓ • Keresem lózsef Attila összes verseit, leiige: Elérheti áron DH-188 • Ki adja kölcsön Zsilka Tibor Poétikai szótárát februárig? Jelige: Vizsga DH-189 • Hátizsákot vennék (zöld katonait). Jelige: Utazó DH-190 • Cihák: Anatómie 1-IV. című könyvet szeretném megvenni karácsonyra, leiige: Orvostanhallgató DH-191 • Sarut vennénk elérhető áron. Jelige: Nyár • Eladó AM ATI dobfelszerelés kék színben. Mag Ferenc, Síd 287, 98601 Filakovo. DH-193 • Eladom derékig éró női bőrkabátom. Világosbarna színű, nagyon jó állapotban van. Jelige: Nagyon olcsó. DH-194 • Megkímélt second hand ruhák olcsón eladók, leiige: Szinte ingyen. DH-195 Sajnálattal értesítünk benneteket, hogy a jövő héten nem jelenünk meg. Pedig higgyétek el, nem rajtunk múlik... Az Oldal heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Főszerkesztő: Juliász László. Szerkesztette: Ötvös Gyöngyi. Lelki támogató: Udvardi Péter. A szerkesztőség címe: Diákhálózat, Pražská 11, 816 36 Bratislava. Telefonszám: 07/495687. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjuk! ÍÖO Ezt az oldalt a nagy megyeri PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat (tel.: 0709-922 332) támogatta.