Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-22 / 298. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP ÍÚJSZŐM 1993. DECEMBER 22. NAGY UGRÁS - BUKFENCEKKEL Beszélgetés KRAUSZ TAMÁS magyarországi történésszel az orosz változásokról Az elmúlt napokban sajtótájékoztatóval egybekötött vitát rendezett Budapesten a Magyar Ruszisztikai Intézet. Az orosz-szovjet történelem és művelődéstörténet önszerveződő, autonóm társulásként létrehozott kutatóműhelye 1991-ben Szovjet füzetek címmel sorozatot indított. Must jelent meg Jelcin és jelcinizmus aminél a XI. kötet. A majd felszáz résztvevő élénk érdeklődést tanúsított az iránt, hogy miként magyarázhatók íörlenetileg a legújabb oroszországi politikai fejlemények. A vitái követően Kruusz Tamás történés/., a budapesti Politikatörténeti Intézet munkatársa, a téma jeles kutatója, a szóban forgó füzetben közölt egyik jellegadó tanulmány szerzője lapunknak is nyilatkozott. 0 Az a hír járja, hogy az önök füzete az első igazi elemzés a jelcinizmusról mint átmeneti uralmi formáról nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. -Jelcin személye és a nevével összefonódott hatalmi rendszer a politológia és a zsurnalisztika érdeklődésének előterében áll és elég sűrűn szerepel a kellően felszínes - úgymond - köztesműfajú irományokban is. Mi több mint négy éve történelmi keretekben és összefüggésekben vizsgáljuk az oroszországi változásokat. Tarthatatlan az a szemlélet, hogy a mai helyzet szinte teljes egészében a bolsevizmus folyományaként állt elő, s elsikkad mindaz, ami az orosz történelem következménye. A múlttal való kapcsolat több síkon is sokkal mélyebb, mint ahogyan azt feltételezni szokás. A jelcini hatalomgyakorlás nem választható el az orosz társadalmi-politikai szerkezet történelmi terheitől, a liberális demokraták gyengeségétől, ami visszanyúlik a több mint 70 évvel ezelőtti állapotokhoz. • Történelmi okfejtés adhat tehát tényleges magyarázatot arra, hogy a jelcinizmust tekintélyuralmi vonások jellemzik. - A volt Szovjetunióban meg indult rendszerváltás sajátos problémája, hogy valójában nincs hová „visszatérni" sem kulturális-szellemi, sem gazdasági-társadalmi értelemben. Paradox módon a polgári demokrácia kapaszkodónélkülisége a tradíció. Az orosz fejlődés velejárója: szakadék tátong a hatalmi apparátus és a társadalom között. Az autokratikus hagyományok megakadályozták, hogy a vérszegény, 1917 előtti polgári irányzatok a tömegmozgalmak közelébe kerülhessenek, így a társadalmi támogatást a liberálisok a hatalom teljességére törve igyekeztek megszerezni. • Ugyanez látszik a jelcini elnöki rendszer kiépülésében is. - Hozzátenném, a jelcini rezsim nem érez szilárd társadalmi talajt a lába alatt, uralmát biztosítva oly mértékben fojtja meg ellenzékét, hogy ebből következőleg az ellenzék „heroizálódik", erkölcsi és politikai erőt merít. Eszmeileg pedig mindent bevet, amit a történelem régi korszakaiba nyúló romantikusnosztalgikus visszafordulás és a mai társadalmi-politikai űr kínál. • Ilyen látószögből akkor talán nem is olyan meglepő a konzervatív nacionalista Zsirinovszkij választási előretörése. -Egyáltalán nem. A Ruszisztikai Intézet kiadásában megjelent írások már közvetlenül az 1991-es puccs után felhívták a figyelmet arra, hogy a liberálisok az elnöki rendszerben ugyan megszerezhetik a hatalmat, de nem tudnak szilárd centrummá válni. így két pólusú populizmus megszerveződése várható, s közöttük nincs liberális alternatíva. A hatalmi gépezettől elszigetelődő társadalmi talapzatban az államszocializmus csődje után a jobboldali, mélyen múltba tekintő, mélyen konzervatív nacionalista populizmus emelkedik majd felül. S ez sajnos bejött, úgy látszik, nem tni jártunk tévúton. • Ön az akkori tanulmányában egy jó ideig eltartó „szmutnoje vremját" emlegetett, ami alighanem több, mintha magyarul zavaros időknek neveznénk. - Igen, s ezt nemcsak az eszmei zűrzavarra értettem, amikor is hirtelen előkerülnek a múlt ereklyét, múmiái és díszletei. Tudjuk, a történelem díszleteit és kacatjait nincs hová kidobni. A gazdasági felfordulás és a vele járó szociális feszültség súlyos következményeire is gondoltam. Mert Jelcinék - a történelmi fonalat elvesztve - abban a hitben törekednek a hatalomkoncentrációra, hogy Oroszországban felülről „nagy ugrással" bevezethető a kapitalista piacgazdálkodás. Nyugat-Európában és Amerikában született receptek szerint, miközben csak úgy átsiklanak afölött, hogy ebben a kiszámíthatatlan országban 500 év alatt nem sikerült eljutni a nyugati, modern értelemben vett piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez. Villámgyors privatizálással szeretnék lebontani azt a roppant állami vagyont, melynek több mint 90 százaléka 1917 utáni szerkezetekben jött létre. A „nagy ugrás" viszont a valóságban nem más, mint maffiózó szabadrablás. • Kemény szavak. Egy nemrégi tanulmány viszont adatokkal bizonyította, hogy a vállalkozók körében meglehetősen számottevő az a réteg, mely a rosszul fizetett tudományos kutatók túltermelése folytán, tudását felhasználva, próbál szerencsét az üzleti életben. Többségük nem rendelkezik különösebb, az állampolgári múltból eredő összeköttetésekkel. - Ez kétségkívül is jó jel. De nem én mondom, Jelcini idézném, aki a közelmúltban kijelentette, hogy az orosz üzleti élet több mint 50 százalékában a maffia kezén van. A privatizálást illetően pedig utalnék saját személyes közvetlen észrevételeimre. Aki az orosz privatizálásba kissé belepillanthat, az alábbi képlet marad meg benne: összeáll pár ember, azt mondják, nos, ez itt a gyár, ennyi meg annyi gép, összeadják, odarendelnek egy bankelnököt, természetesen havert, aki meghitelezi azt a teljesen alábecsült és névleges öszszeget, s onnantól kezdve azt mondják, hogy az övék a gyár. Lehet ennek társadalmi hitele? Az ilyen típusú, jogszerűséget nélkülöző privatizációt a társadalom aligha fogadhatja el. Nem lehet az omlettből friss tojást csinálni. 0 A vadkapitalista privatizálást Gorbacsov nemrégen Zdenék Mlynár professzorral beszélgetve a Rudé právóban a kollektivizálás kíméletlenségéhez hasonlította. -Csakhogy Gorbacsov a saját felelősségéről nem nagyon beszél. Nincs meg benne az önkritikái reflex, ami hitelesíthetné az álláspontját. Gorbacsov szocialista-kommunista meggyőződéssel és messializmussal akarta megvalósítani a „nyugati utat". Ő vezette be az elnöki rendszert, ami lehetővé tette, hogy Jelcin létrehozza a végrehajtó hatalom ellenőrizhetetlen uralmát a társadalom fölött, s a „nyugatosság" sajátosságaként elindítsa az ellenőrizhetetlen privatizációt. • Most, a választások után David Powell professzor, az amerikai Oroszország-kutató Intézet vezetője úgy nyilatkozott, hogy a reformok gyorsítása és - főleg - a sokkterápia elviselhetetlen terheket róna az orosz lakosságra, ezért kár ezzel kísérletezni. - Messzire vezetne az Oroszországgal kapcsolatos amerikai érdekek feszegetése. A nyersanyagforrások és a termelői kapacitások felhasználása és újrafelosztása feletti rendelkezést, a világgazdaságba történő „megfelelő" betagozódást, a világgazdasági nyitást megkívánó nyugati tőkebehatolás számára alapfeltétel a korábbi szerkezet gyors lerombolása. Jelcint már kellőképpen amerikai divat szerint öltöztették fel ahhoz, hogy amerikai nagyvonalúsággal kezelje az oroszországi ellentmondásokat. Az elnöki rendszer amerikai stílusú meghonosítása, az apparátusuralom sztálini hagyományait „megtermékenyítő" nyugati hatalommenedzselési technikák jelcini alkalmazása hatásosan ködösíti el az oroszországi politikai erőteret. Ez ugyanis jóval bonyolultabb annál, minthogy le lehetne írni a „demokraták" és a kommunista konzervatívok, a volt kommunista nómenklatúra és az ártatlan nép közötti ellentétpárokkal. • Nos, a népről Jurij Karjakin, az „államdemokratákat" képviselő írópolitikus az Osztankino tévécsatorna adásában ugyancsak lekezelően nyilatkozott, amikor a választási show értelmiségi vendégei megtudták, hogy Zsirinovszkij az élre tör. „Mi van, hát megbolondultál Oroszország?" - kiáltott fel kétségbeesetten. - Nem a nép bolondult meg, a liberálisokból tört ki a hisztéria, hogy Oroszországot nem lehet a nyugati polgári demokrácia értékei és fogalmai alapján kezelni, hogy sem az orosz nép, sem az orosz fejlődés nem akar a nyugati értékrendnek engedelmeskedni. A neoliberális recept olyan gazdasági és társadalmi ellentmondásokat szült, amelyek Zsirinovszkijnak nyitottak utat. Zsirinovszkij jól látja, hogy az a zászló, amit ő lobogtat, a fennálló gazdaságpolitikával szemben látszólag egy alternatívát kínál. Annak a balkáni kapitalizmusnak a megvalósításához, ami az orosz körülmények között egyáltalán lehetséges, az ő kezében vannak a tömegbázist biztosító nacionalista, soviniszta demagógia eszközei. Jogos az aggodalom, hogy a hatalomba bekerülve, a szélsőjobboldal gyűjtőmedencéjévé válhat. S egy, a Hitlert egykor hatalomra juttató weimarizálódást sem lehet kizárni, hogyha a politikai centrum összeomlik, és a szélsőjobboldal, sőt a fasizmus ellenőrzése alá kerül. Ezzel szemben aligha lehet elég az összefogás jelszószerű meghirdetése. Itt csak az jelenthet valamit, hogy minden orosz embernek kenyeret adnak, az elszegényedést megállítják, és az alapvető szociális problémákat megpróbálják legalább kezelni. S ez együtt jár a modern baloldal kibontakozásával. Egyébként még a szakszervezetek sem mondták ki a végső szót. Különben az a veszély is fenyeget, hogy a nem jelentéktelen választási eredményre szert tett kommunisták köréből a „nációnálbolsevizmus"sokakat átvihet a szélsőjobb platformjára. • S mire figyelmeztet maga a történelmi alapelemzés? - Arra, hogy nem lehet büntetlenül „kiiktatni" a történelmet. Ésszerűtlen ez, mert a történelem mindig, így vagy úgy „visszatér", struktúráit emberek milliói szívósan őrzik, hordozzák. Oroszországban csak egy olyan modernizáció lehet sikeres, amely a történelmi sajátosságokhoz igazodik, tehát a szovjet fejlődési szakaszok gazdasági és kulturális teljesítményeire is képes építeni. KISS JÓZSEF TANULMANYI a szlovákiai felsőoktatási intézményekben - 1994/95 Légvédelmi Kar (Katonai Akadémia, Liptószen tmiklós) Szak: rádiólokáció - légvédelmi műszaki szolgálat - fegyverzeti-elektrotechnikai - automatizált parancsnoki rendszerek Felvételi tant.: matematika, fizika, testnevelés Logisztikai Kar Szak (baccal.j: hadsereggazdálkodás - fegyverzetműszaki - harckocsizó műszaki - hidász- és utászgépek - fegyverzeti-elektrotechnikai Felvételi tant.: matematika, fizika, testnevelés Harcászatbiztosítási Kar Szak: telekommunikációs technika - számítástechnika Felvételi tan.: matematika, fizika, testnevelés KATONAI REPÜLŐ FŐISKOLA, KASSA Rampová 7., 04021 Košice Tel.: 095/313 14, 313 15. Jelentkezés: 1994. I. 31-éig. Felvételi: 1994. VI. 7-24. Az érdeklődők a civil szakokra szóló jelentkezésüket közvetlenül az iskola címére küldjék. Szak: repülésgépészet, repülésműszaki és -üzemeltetési - repülésgépészet, üzemeltetés, karbantartás, repülő- és repülőmotorjavítás - repülős elektrotechnikai, repülős gépek és elektromos rendszerek - repülős elektrotechnikai, repülős fegyverrendszerek - repülős elektrotechnikai, repülős rádiós és rádiólokiációs rendszerek - repülős elektrotechnikai, rádiótechnikai repülésüzemeltetés - repülés és repülésüzemeltetés irányítása és gazdálkodása - repülés irányítása és gazdálkodása, automatizált vezérlőrendszerek a repülésben Szak (baccal.): repülős pilóta - repülős meteorológia Felvételi tant.: matematika, fizika Megjegyzés: a baccalaureátusi képzés (baccal.) a nappali tagozat esetében rövidebb időtartamú. _ , . ,. (Folytatjuk) LAKÓ - HÁZ - ÜGY P. L.: A lakást a férjem munkáltatójának javaslatára a nemzeti bizottság utalta ki 1979-ben. 1990-ben a féljem felmondta a munkaviszonyát, röviddel ezután a férjem volt munkáltatója - arra hivatkozva, hogy a lakásra szüksége van — bíróság által kötelezte őt, hogy pótlakás kiutalása fejében költözködjünk ki a lakásból. A pótlakást még nem utalták ki, a férjem viszont beadta a válópert. Azt szeretném tudni, mi lesz a lakással a válóper után. Kezdjük az elején: ha a lakást a férje munkáltatójának javaslatára a nemzeti bizottság utalta ki, majd a lakáshasználati jogukat a bíróság azért szüntette meg, mert a féije felmondta a munkaviszonyát, feltehetőleg úgynevezett vállalati lakásról van szó. Polgári Törvénykönyv 1991. évi 509. Tt. számú módosítása értelmében a munkáltató szervezetek alkalmazottainak tartós lakhatását szolgáló lakások személyi használata lakásbérletre változik, ha az ilyen lakás a törvény értelmében szolgálati lakásnak minősül. Ha viszont az adott lakás nem tekinthető szolgálati lakásnak, a fent említett személyi lakáshasználati jog lakásbérletté alakult át (a szolgálati lakások minősítéséről, illetve az ezzel kapcsolatos jogvitákról keddi számunkban írtunk). Amennyiben a fenti rendelkezés nem adna választ a lakásbérlettel kapcsolatos problémáira, megemlíthetjük itt a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 1993. évi 182. Tt. számú törvény 26. paragrafusát, amely szerint: „Amennyiben a bérlő lakásbérletét bírósági határozat szüntette meg a munkaviszony fejszámolásának indokából, a jelen törvény hatályba lépésének napjától az eredeti bérleti viszony megújul, ha a bérlő a jelen törvény hatályba lépésének napjáig a lakást megszakítás nélkül lakta". Az idézett törvény 1993. szeptember elsején lépett hatályba. Következésképpen: feltehetőleg mellékes immár az a bírósági határozat, amely megszüntette a férje lakáshasználati jogát, mivel a törvény ezt a bírósági ítéletet hatályon kívül helyezte, és a lakásbérleti jogviszonyt — úgymond — felújította (úgymond azért, mert korábban lakásbérlet negyven évig nem létezett, ezt a fogalmat, jogintézményt csak a Polgári Törvénykönyv 1991. évi módosítása vezette be ismét). Egészen más kérdés az, hogy mi lesz a lakással a válóper után. Jelenleg mindkettőjüket egyfajta közös és megoszthatatlan lakásbérleti jog illeti meg. Hasonló helyzet áll fent majd a válást követően is, míg csak az egyikük nem terjeszt a bíróság elé indítványt ennek a közös lakásbérleti jognak a megszüntetésére. Megteheti ezt ön, de megteheti a férje is. Ha Pedig kiskorú gyermekeik vannak, szinte bizonyos, hogy a bíróság a gyermekekről gondoskodó szülő javára szünteti meg a másik házastárs lakásbérleti jogát (avagy közérthetőbben megfogalmazva: annak a szülőnek ítéli a lakást, akinek korábban a gyermekeket ítélte meg). Dr. P. D.