Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)
1993-12-22 / 298. szám, szerda
1993. DECEMBER 22. ÚJ szól MOZAIK 4 A — utóbbi napokban szloilZi vák ismerőseim első kérdése: Az ég szerelmére, mi történik Dél-Szlovákiában? Mit akarnak a magyarok? Valóban olyan rossz a sorsuk, hogy el akarnak szakadni?... A dél-szlovákiai önkormányzatok kezdeményezése zavarta fel ennyire a szlovák közvéleményt? Valóban, mi is történik délen? Csupán annyi, hogy a magyarok szülőföldjükön, lakhelyükön maguk akarják irányítani sorsukat. Ennek megfelelő formáit keresik. Sajnos, magukra hagyatva, mert a szlovák politikai vezetés a legkisebb megértést se rendezését a Szlovák Köztársaság keretében óhajtják. Akik elszakadásra törekszenek, azok más követelményekkel állnak elő... Azért akadnak józanabb hangok is, ha nincs is belőlük sok. Egyes ellenzéki pártok vezetői a magyar lakosság képviselői utóbbi határozottabb fellépésének okát a kormány velük szemben tanúsított érzéketlen politikájában látják. Sajnos, ők is csak akkor szólaltak meg, amikor képviselőink hangosabban kiáltottak. S kérdés, vajon tárgyilagosabb megnyilatkozásuk a magyar képviselők önzetlen támogatását vagy csak szűkebb FARIZEUSOK RIADALMA tanúsítja törekvéseik iránt. Valósággal megrökönyödik azon, hogy a magyar választók képviselői nem hajlandók belenyugodni jogaik hol nyílt, hol körmönfontan álcázott megnyirbálásába. Felhördülnek a nemzetieskedők. Micsoda? Szlovákiában a magyarok akarják irányítani sorsukat? De hisz ez csak egy lépés az elszakadáshoz. Az ilyén szándékok sértik a szlovákok érdekeit! Veszélyeztetik Szlovákia területi épségét! Félreverik a harangokat, fújják a riadót. Szítják a gyűlöletet a magyarok ellen. Erélyes intézkedéseket követelnek a kormánytól, többen már az ügyészséget és a katonaságot is emlegetik. Féligazságok hirdetése, a tények kiforgatása, a másokkal szembeni gyűlölet szítása mindenkor a nacionalisták fegyvere volt. Miniszterek, képviselők, publicisták unos-untalan a legsötétebb színekkel ecsetelik a szlovákokra leselkedő veszélyt DélSzlovákiában.Teszik ezt anélkül, hogy időt szakítanának a valóságos magyar törekvések őszinte megértésére. Egyetlen szavuk sincs a kedélyek megnyugtatására. Ellenkezőleg. Az ellen tiltakoznak, ami soha sehol nem hangzott el. Véletlenül se jutna eszükbe honfitársaik tudomására hozni, hogy az itt élő magyarok sorsuknak minden további Lemondott - Nem megyek el a komáromi nagygyűlésre, mivel szervezőitől nem kaptam meg annak konkrét programját - válaszolta tegnap érdeklődésünkre Fűzik Tibor, Medve független polgármestere, aki a közelmúltban mondott le a Csallóközi Régió tanácstagságáról. Nyilatkozatában a parlamenti képviselőket arra kéri, hogy az önkormányzatokat ne használják fel tömegbázisként politikai céljaik érdekében. -tlA vasút közleménye Január hatodika munkaszüneti nap lesz, de a vonatok a munkanapokon szokásos menetrend alapján fognak közlekedni. Gabriel Rybár, a vasút szóvivője szerint azért döntöttek így, hogy ne nehezítsék meg a Csehországba - ahol nem lesz ünnepnap - tartók utazását. Nő a valutakeret A jövő évi lakossági valutakeret megemeléséről döntött a Szlovák Nemzeti Bank tanácsa. A döntés értelmében 1994. január elsejétől 7500 helyett fejenként 9000 koronát válthatunk be évente konvertibilis valutára. ellenzéki törekvéseiket szolgálják-e. Bárhogy legyen is, a magyar képviselők levonhatják a fontos tanulságot, hogy bizonyos körülmények között megszerezhetik egyes szlovák politikai erők támogatását, mert olykor-olykor nekik is szükségük lehet a magyar képviselők közreműködésére. Többen kifogásolják, hogy az önkormányzatok kezdeményezésére nem a legalkalmasabb időben került sor. Dehát a jogos igények felvetésére és megvitatására mikor kedvező és mikor nem kedvező az időpont? A magyarellenes hangulat felfokozott szítása a kormánypártnak valósággal kapóra jött azután, hogy a sajtó nyilvánosságra hozta a miniszterelnöknek az aranyidai zárt ülésen elhangzott és lehallgatott beszédét. Nem csoda, ha az ott elmondottak valósággal sokkolták a legtárgyilagosabb szlovákokat is. A vezér párthíveit állítólag erőgyűjtésre biztatta, hogy a néhány hónap múlva sorra kerülő helyhatósági választásokon „lehengerelhessék" ellenfeleiket. A miniszterelnök magnószalagra vett szavai szerint most csak a külföld megnyugtatására (azaz szemfényvesztésből) nem játsszák ki itthon „keményebb tromfjaikat". Hej, de amint megszilárdítják a hatalmukat... Nos, ki állítja ezután is, hogy kedvezőtlen az időpont a nemzetiség jogainak hatványozott védelmére? Várjuk meg, míg a henger átgázol rajtunk? De hisz már nem is csak rólunk van szó! Veszélyben mindenki: szlovák, magyar, ukrán egyaránt, aki e henger útjába kerül. Aggódó szlovák ismerőseim értetlenül teszik fel a kérdést: ha az önkormányzatok jogaikkal élve nagyobb befolyást gyakorolhatnak a területükön élő lakosság sorsának irányítására, megtörténhet, hogy a magyarlakta községekben a többségi nemzet tagjai kisebbségben lesznek? Szlovákok kisebbségben Szlovákiában? Számos dél-szlovákiai községben eddig is kisebbségben voltak! Talán ezt észre sem vették. Akkor viszont semmi okuk nincs aggodalomra. Vagy valaki úgy képzeli el a sokat hangoztatott demokráciát, hogy van uralkodó nemzet és alárendeltségre, valamiféle szolgaságra kárhoztatott kisebbség? Talán puszta véletlen, hogy a dél-szlovákiai önkormányzatok akkor hallatják hangjukat, amikor az uralmon levő mozgalom vezetői a közelgő helyhatósági választásokon hatalmuk megszilárdítására készülnek. Számukra olyan kedvezőtlen időben, amikor a Szlovák Rádió nemrégi felmérése szerint választások esetén Mečiar kormányfő pártjára jelenleg a választók mindössze tizenhat százaléka adná le szavazatát (a tavalyi harminchét százalékkal szemben!). így már érthetőbb a kormánypárt háborgása. A dél-szlovákiai önkormányzatok kezdeményezése korántsem veszélyezteti a szlovák nemzet érdekeit, se az ország területi épségét, de keresztezi a hatalmi szándékokat. Nem várt akadály a demokráciát fenyegető henger útjában... Ezért szlovák polgártársaink a politikusok igazi aggodalmának okát ne Dél-Szlovákiában, hanem a hatalom legelső fokán keressék. Vagy inkább keressük együtt. És közösen álljuk el egy mindannyiunkat fenyegető henger útját. ZSILKA LÁSZLÓ AZ ÚJ SZÓ-NAK ÍRTÁK Majd a következő kormány... A magyar kisebbség és a többségi szlovák nemzeti közötti kapcsolatok alakulásának legutóbbi fejleményei világosan bizonyítják: a magyar-szlovák problémák megoldásra várnak, mégpedig olyanra, amellyel mindkét fél elégedett lehet. A csallóközi városok és falvak polgármestereinek kezdeményezése ebből a szempontból két síkon értelmezhető. Az elsőt az a szóhasználat tükrözi, amely a Szlovákiában élő magyar kisebbség képviselőinek 1994. január 8-án Komáromban megtartandó országos nagygyűlésére szólító felhívásban fordul elő. Meg kell mondani, hogy az olyan kifejezések, mint a tartomány, a saját közigazgatással rendelkező, különleges jogállás a Szlovák Köztársaság keretében nem tekinthetők épp a legszerencsésebbeknek, mivel a legjobb esetben is különböző magyarázatokat tesznek lehetővé. Éppen ezért nincs mit csodálkozni a szlovák hatalmi elit reakcióján, ahol pillanatnyilag a nacionalista és populista áramlatok vannak előtérben. Egyszerűen szólva a felhívásban használt kifejezések lehetetlenné teszik a dialógust a jelenlegi szlovák kormánnyal, s így természetesen nem nyerhet megoldást az, amit meg kellene oldani. Kérdés, mennyire tudatosítják ezt a tényt a felhívás szerzői és támogatói. Másrészt látni kell azt a tényt, hogy míg az MKDM - Együttélés parlamenti koalíció vezetői kijelentéseikkel egyértelműen támogatták a kezdeményezést, a felhíváshoz nem csatlakozott a Magyar Polgári Párt. Ez világos jele annak, hogy a kisebbség jogait védő és érvényesítő MPP nem akar részt venni egy olyan rendezvényen, amely már bevezetőjében tartalmazza az elvi konstruktivitás hiányát. Meg kell jegyezni, hogy a konstruktivitás hiánya alatt azt a ma érvényes helyzetet kell érteni, amely kizárja a felhívásban szereplő követelések szlovák kormány általi elfogadását. Az egész kérdéskörnek természetesen egy harmadik síkja is van, ez pedig a mai szlovák politikai vezetést érinti. Talán nem kell emlékeztetni arra, hogy a DSZM és az SZNP tagjai nem mutatnak túl nagy hajlandóságot a kisebbségi követelések teljesítésére, és sok döntés, amely már megvalósult (avagy a jövőben meg kell valósulnia), az Európa Tanács és a civilizált világ nyomásának köszönhetően született. Ugyanígy nem szükséges emlékeztetnünk arra, hogy az épp DSZM-es kormány volt az, amely a választási győzelme és Csehszlovákia ezt követő szétválása után kiélezte Dél-Szlovákiában a feszültséget, és mindkét oldalon zöld utat adott a szélsőségeknek. Ha ez nem is hangzik túl derűlátóan, épp ezért a kisebbségi kérdés optimális megoldására Szlovákiában addig kell majd várni, amíg nem lép a hatalomra a mai kabinettől teljesen eltérő új kormány. Nem kisebb mértékben vonatkozik ez a megállapítás a szlovák parlament összetételére és politikai kvalitásaira is. Ezért nagy szerencsétlenség lenne Szlovákia és valamennyi lakosa számára, ha ma, ezekben az időkben, amikor az egész ország a '92-es választások eredményét nyögi, esetleg szabad terel kapnának a szélsőségesek és a politikai hazardőrök. Egyetlen esély marad, mégpedig az, hogy a parlamenti választások során az urnák elé lépve mindenki alaposan fontolja meg, kire szavaz. Mindezt nem szükséges politikai agitációként értelmezni, vegyük inkább a józan észre való hivatkozásnak. És ez a szlovákokra, a magyarokra egyaránt vonatkozik. KAROL WOLF (a szerző a Mladá fronta Dnes pozsonyi munkatársa) AHOGY ÉN LÁTOM Mit mondanék Michal Kováénak? Mondjuk már ki végre őszintén, hogy ha csak Vladimír Mečiar kormányán és az Együttélés által döntően befolyásolt Csallóközi Városok és Falvak Társulásának hangadóin múlna a feszültségek feloldása, akkor talán még az ezredforduló esztendejének szilveszterén is megoldatlan lenne együttélésünk ezernyi kérdése. Hacsak addig valaki őrült nem tankkal és géppisztollyal próbálná szétlőni a gordiuszi csomót. Nem kell hozzá különösen buja fantázia, hogy eltaláljuk, milyen következményekkel járna ez a megoldás. Mivel az ember szükség esetén a szalmaszálat is hajlamos mentőövnek tekinteni, a dél-szlovákiai gyalogmagyar nem egészen megalapozatlanul és reménykedve tekint a pozsonyi várra. Nem egészen megalapozatlanul, mert az összes szlovák alkotmányos tényező közül Michal Kováč köztársasági elnök volt az egyetlen, aki legalább egy asztalhoz ült a magyar kisebbség képviselőivel. A komáromi nagygyűlés körül kirobbant politikai vihar ügyében is. Most próbáljuk egy pillanatra elfelejteni, hogy az ilyen kérdések megoldásában nem az államfő lenne elsősorban illetékes, hanem a végrehajtó hatalom, vagy a törvényhozás reprezentánsa. Egyszerűen: ez van. Odáig fajult a helyzet, hogy nemcsak hogy a többségi nemzet kormánya nem tud a kisebbségi vezetőkkel megegyezni, hanem a nemzetiségi kérdés megoldását illetően még a szlovák-magyar államközi kapcsolatok is befagytak. Mind Budapest, mind Pozsony abban reménykedik, hogy Európa (Strasbourg, Brüsszel) majd neki ad igazat. Holott a napnál világosabb, hogy az Európa Tanács a két állam kulturált megegyezését tekintené a legjobb megoldásnak. Stílusosan, Duray val szólva kutyaszorítóban van mind a szlovák kormány, mind a csallóközi polgármesterek hangadói. Mečiarék most már azért nem hajlandók visszakozni, asztalhoz ülni a magyarokkal, mert környezete és a sajtó már megdolgozta a lakosságot, és az irredentizmussal való riogatás nem volt egészen eredménytelen. A polgármesterek visszavonulástól való ódzkodásának is megvan az oka. Mintha abból a feltételezésből indulnának ki, hogy elveszítik arculatukat, ha netán pontosítanak a felhívásban egy-két kifejezést vagy későbbi időpontra halasztják a nagygyűlést. Mind a kormány, mind a magyar közéleti vezetők testülete téved, ha attól tart, hogy tömegtüntetések törnek ki, ha enged a negyvennyolcból. Ahogy egyre valószínűbbé válik, hogy Szlovákia jelenlegi kormánya nem éri meg 1994 karácsonyát, mind ésszerűbbnek tűnik egy olyan szlovákiai magyar taktika, amely a kivárást, a következő kormánnyal való megegyezés lehetőségének a fontolóra vételét jelentené. Az csak a szlovák-magyar viszony elmérgesedését eredményezheti, ha változatlanul, az eredeti megfogalmazásokhoz ragaszkodva mindenáron dűlőre akarjuk vinni a dolgot. Előfordulhat, hogy úgy elmérgesedik a helyzet, hogy még a nemzetiségi kérdés megoldásában mérsékelt pártok - a Demokratikus Baloldal Pártja és a Kereszténydemokrata Mozgalom - ésszerűségből kiinduló vezetőinek megértését is elveszítjük. Az pedig szinte már biztosra vehető, hogy Magyarországon is más kisebbségipolitikai koncepcióval fellépő pártok kerülnek hatalomra 1994 májusában. A szlovákiai magyar politikai erők nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy Budapesten mind a liberális pártok (Fidesz, SZDSZ), mind az egyre inkább szociáldemokrata irányt vevő MSZP terméketlennek tekinti a jelenleg kormányon levő koalíció meglehetősen merev, sokszor megalapozatlan óhajokra épülő kisebbségi politikáját. így valószínű, hogy kormányra kerülésüket követően azt igyekeznek majd megvalósítani a magyar-szlovák viszonyban, amit általában a Balladurterv tartalmaz; olyan kétoldalú alapszerződés megkötését szorgalmazzák majd, amely szavatolja a határok megváltoztathatatlanságát és a kisebbségi jogok érvényesülését. Ilyen viszonyok között ha a szlovákiai magyar parlamenti képviselők, illetve az általuk befolyásolt polgármesterek helyében lennék, a Michal Kováč köztársasági elnökkel folytatott tárgyalások során azt igyekezném elérni, hogy egyre növekvő tekintélyét latba vetve hasson oda, hogy a törvényhozás legalább egy évig ne változtassa meg a közigazgatási határokat. Feltehetően más végrehajtó hatalom és más parlament lép porondra mind nálunk, mind Magyarországon. Előfordulhat, hogy ezt követően olyan kedvező fordulat áll be a két ország kapcsolataiban, amilyenről ma még csak nem is álmodhatunk. TÓTH MIHÁLY