Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-22 / 298. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZÓM 1993. DECEMBER 22. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete köszönetet mond mindazoknak, akik dr. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke el­hunyta alkalmából sze­mélyesen, vagy írásban részvétüket fejezték ki az elhunyt családjának, a Magyar Köztársaság kormányának, vagy a nagykövetségnek. ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN Harna István felszólalásából Engedjék meg, hogy felszólalá­somat a következő megállapítás­sal kezdjem: az 1994-re előter­jesztett költségvetési javaslatot nem tartom reálisnak. Miért? Összeállításakor a kormány szá­mára a Nemzetközi Valutaalap költségvetési hiányra vonatkozó követelménye volt a fő kritéri­um, melynek értelmében a költ­ségvetési hiány nem haladhatja meg a 14 milliárd koronát. Ez az az ominózus fix pont, amely az állami költségvetés bevételi és kiadási oldalának kidolgozása­kor meghatározó szerepet ját­szott. Konkrétan ez azt jelentet­te, hogy a bevételeket úgy maxi­malizálják, a kiadásokat pedig úgy minimalizálják, ahogyan a realitás látszatának megőrzé­sével csak lehet. E célból a javas­lat a bruttó nemzeti termék nulla növekedésével, 12 százalékos inflációval és a 17 százalékos munkanélküliséggel számol. A kormány a költségvetést a köz­ismert 12 változatban kínálta fel az ellenzéknek válogatás céljá­ból, miközben a legkevésbé sem volt köztük reális változat. Akárcsak az idei, a jövő évi költségvetés esetében is túlbe­csülték a bevételeket. Hogy a bevételi oldalt nem teljesítjük, az több mint valószínű, és reális veszélyt jelent a költségvetési hiány alakulására. A 14 milliár­dos költségvetési hiány túllépé­sének megakadályozása érdeké­ben a kormány további kemény megszorításokhoz folyamodott. Gondot a restrikció mértéke okoz, főleg azért, mert az előter­jesztett javaslat egészéből, illet­ve annak egyes fejezeteiből sem tűnik ki egyértelműen, milyen következményekkel járnának a költségcsökkentő intézkedé­sek, és - főleg - nem világos, milyen következményei lenné­nek a lakosságra nézve. Teljesen nyilvánvaló, hogy hiányzik a kormány fejlesztési stratégiája, éspedig nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi élet minden területén, tehát az iskolaügyben, a kultúrában, az ökológiában, a szociális szférában, stb. Azt a tényt, hogy a kormány nem tartotta magát a nemzeti tanács 301-es számú határozatához és nem terjesztette elő az állami költségvetésről szóló törvényt a parlament novemberi ülésén, már csak azért említem meg, hogy teljes legyen a költségveté­si javaslattal kapcsolatos kifogá­saink tára. Röviden ezek azok az okok, amelyek miatt az Együttélés Po­litikai Mozgalom képviselői klubja nem szavazza meg a jövő évi állami költségvetési javas­latot. Ha a kormánykoalíció műkö­dik, az 1994-es évi költségvetés­ről szóló kormányjavaslatot jó­váhagyják. Éppen ezért szeret­nék néhány módosító javaslatot tenni, amelyek a kormánykoalí­ció szempontjából is elfogadha­tók lennének. Első javaslatom az 1994-es évi költségvetési törvényterve­zet 2. paragrafusára vonatkozik. Ez a paragrafus feljogosítja a kormányt, illetve a pénzügy­minisztert költségvetési intézke­dések foganatosítására. Problé­mát jelent azonban, hogy e pa­ragrafus értelmében a kormány arra kap meghatalmazást, hogy az egyes minisztériumok között úgyszólván korlátlanul ossza fel az eszközöket. Elméletileg tehát egytől vagy többtől is megvon­hatja az összes pénzeszközt, s eloszthatja azt a továbbiak kö­zött. Élek a gyanúperrel, s kimon­dom: részben ez a paragrafus az oka a pénzeszközök koncepciót­lan elosztásának, hiszen a kor­mánynak megvan a lehetősége az eszközök utólagos, a parla­mentet megkerülő átcsoportosí­tására. Mivel a nemzeti tanács ezáltal elveszíti a költségvetésre való ráhatás lehetőségét, ami bi­zonyára helytelen, éppen ezért a következő módosításra teszek javaslatot. A 2. számú fejezet első bekezdése után új szöveget javasolok a 2. bekezdés helyett, éspedig: „Az 1. bekezdés szerin­ti intézkedésekkel az egyes feje­zetek kiadásai legfeljebb 5 szá­zalékkal módosíthatók, illetve a nemzeti tanács jóváhagyásával maximum 10 százalékkal." Második módosító javaslatom a jövő évi költségvetésről szóló törvénytervezet 20. paragrafusá­ra vonatkozik. Javaslom, hogy a 20. paragrafus eddigi szövegét 1. bekezdésként jelöljék, a kö­vetkező bekezdést pedig 2-es számmal, s ez a következőkép­pen hangzana: „Az alkalmazott természetes személyek jövedelemadójából, illetve a be­osztásból eredő juttatásokból származó 1993-as évi, az adó­szervek által 1994-ben beinkasz­szált adóbevételek a Törvénytár 14/1993. sz. törvénye 3. paragra­fusának 1. bekezdése szerint a községek és az állami költségve­tés bevételeit képezik." Ezt a mó­dosító javaslatot azért teszem, hogy a községek megkapják a szóban forgó tételekből szárma­zó adóbevételek 70 százalékát, úgy, ahogy azt az 1993. évi állami költségvetésről szóló tör­vény megszabta. Végezetül pedig a harmadik módosító javaslatom a Szlovák Köztársaság elnökére vonatkozó fejezetet érinti. Javaslom, hogy az elnöki hivatal kiadásait a kö­vetkezőképpen módosítsák: a 49 950 000 koronás tételt 59 978 000 koronára növeljék. (A költségvetési vitában el­hangzott többi magyar képvise­lői felszólalásra a közeljövőben visszatérünk.) —U— A V4-ek NATO-tagságára Moszkva újra nemet mondott A Frankfurter Allgemeine Zei­tung diplomáciai forrásokra hi­vatkozva tegnap arról tájékozta­tott, hogy Andrej Kozirev orosz külügyminiszter a német partne­rével, Klaus Kinkellel folytatott legutóbbi tárgyalásain ismét egyértelműen elutasította a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyar­ország és Lengyelország NATO­tagságának a gondolatát. Kozi­rev felszólította Németországot és a Nyugatot: ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek elszi­getelnék Oroszországot. Hiszen a Nyugatnak is érdeke, hogy olyan megoldást találjanak, amely Oroszországot a lehető legszorosabban kötné a NATO­hoz. Abban az esetben, ha az Észak-atlanti Szövetség mégis kibővítené sorait a közép-euró­pai országokkal és kiterjesztené érdekszféráját Oroszország és Ukrajna határáig, Moszkva nem zárhatja ki, hogy a volt szovjet utódállamok a balti országokat kivéve a Varsói Szerződéshez hasonló tömbbe tömörülnének. Oroszország véleménye sze­rint a NATO-nak saját érdeké­ben nem szabadna csak a viseg­rádi országokat integrálnia, mert ez kétségkívül aggodalomra ad­na okot a Független Államok Szövetségében. CSEH KORONA: 1995-től konvertibilis? A Cseh Nemzeti Bank igazgató­ja közölte: a kormány mérlegeli, hogy 1995 januárjától bevezeti a cseh korona teljes konvertibili­tását. Josef Tošovský bank­igazgató a továbbiakban el­mondta: Václav Klaus kor­mányfő és Ivan Kočárník pénz­ügyminiszter kapcsolatba lé­pett vele, s három forgató­könyvet dolgoztak ki a cseh ko­rona konvertibilissá tételére. Közlése szerint a további mi­A washingtoni Kelso fodrászatnak kifeje­zetten negatív reklá­mot jelent ez a felvé­tel. A képen látható két hölgy ugyanaz a személy: Lauryl Bo­yer saját korábbi képét tartja a kezében, amely azelőtt ábrázol­ja őt, hogy az említett szalonban tartóst ké­szíttetett volna. A fod­rász teljesen tönkretet­te a haját, s ezért a hölgy beperelte a cé­get. Meglehetősen költséges regenerációs hajkúrát engedhet meg magának, hiszen a bí­róság 800 dolláros kár­térítésre kötelezte a vétkes fodrászatot. niszterek és parlamenti képvise­lők is részt vesznek majd az új pénzügyi törvényről szóló vi­tában. Tošovský arról is tájékozta­tott, hogy a valutatartalékok mintegy, 3,7 mid. amerikai dol­lárt tesznek ki. Ezt az összeget 4-5 milliárdra kell növelni még a konvertibilitás bevezetését érintő tervek megvalósítása előtt. NÉHÁNY SORBAN J apán esetleges tagsága az ENSZ Biztonsági Tanacsá­ban automatikusan nem jelente­né azt a kötelezettséget, hogy a távol-keleti szigetországnak részt kellene vennie a világszer­vezet katonai akcióiban, jelen­tette ki tegnap Tokióban Butrosz Ghali főtitkár. Ezt azért hangsú­lyozta nyomatékkal, mert a ja­pán alkotmány nem engedi az ország katonaságának bevetését külföldön. A világszervezet ve­zetője egyúttal felszólította Ja­pánt, hogy pályázza meg a BT­tagságot. Ghali ma Tokióból Szöulba érkezik, onnan pedig továbbutazik Észak-Koreába. H elmut Kohl kormánya teg­nap úgy döntött, hogy március végéig hazatér Szomá­liából az az 1300 német katona, akik az ENSZ békeerőinek köte­lékében az afrikai országban tar­tózkodnak. A DPA hírügynök­ség jelentése szerint a közvéle­mény a döntést megelégedéssel fogadta és bízik abban, hogy hazatértükig a katonák az eddi­giekhez hasonlóan nem keve­rednek véres konfliktusokba. A bonni kabinet döntése elégté­telt jelent az ellenzéki SPD-nek, amely ellenezte a német kato­nák szomáliai misszióját, sőt, az alkotmánybírósághoz fordult, amely azonban úgy határozott, hogy az egységek kiküldése nem sérti az alkotmányt. n János Pál pápa tegnap • a Vatikánban bejelentet­te, hogy jövő tavasszal megvaló­sítja régóta tervezett libanoni és izraeli látogatását. A katolikus egyházfő abból az alkalomból tette ezt a bejelentést, hogy a Vatikánban a karácsony előtti hagyományokhoz híven bíboro­sokat fogadott. Á rháborúra késztette az Egyesült Államokban a leg­nagyobb dohányipari konszer­neket az egyre inkább teret hó­dító nemdohányzás divatja. A cigarettafogyasztás visszaesé­se miatt a dohányipari cégek nyereségei eddig már 4 milliárd dollárral csökkentek és a Phillip Morris bejelentette, hogy 14 ezer alkalmazottját elbocsátja. K özeledik a karácsony, pillantsunk hát ki a vi­lágba: miként készülődnek az ünnepekre Európában, Amerikában, közeli és távolabbi tá­jakon. Európa nyugati nagyvárosi sorra díszbe öltöz­tek, ragyognak a sugárutak, bevásárlóközpon­tok, üzletek, butikok, melyekben minden, de minden megtalálható, az elképzelhető és elkép­zelhetetlen olcsó bóvlitól, giccses csecsebecsétől kezdve egészen a lélegzetelállítóan gyönyörű ékszerig, fimon ruhakölteményig. Recesszió? Ka­rácsony előtt alig észlelhető. Karácsony előtt Javában tart a bevásárlási láz, sőt most kerítet­te csak igazán hatalmába az embereket, hiszen a párizsiak, rómaiak, berliniek többsége egyaránt az utolsó pillanatra halasztja a vásárlását. Fölpa­kolt emberek gyalogolnak sietősen egyik üzlet­ből a másikba, terekre varázsolt fenyőerdőkben karácsonyfát válogatnak, hangulatos vásárokon nézelődnek - szeretteik számára keresik a meg­felelő ajándékot. Hogy mi kerül a fa alá? A néme­tek ruhaneműt, ékszert, bonbont ajándékoznak szívesen, a gyerekek számára, természetesen, játékot. A franciák leggyakrabban finom parfü­möt a hölgyeknek, s a hagyománynak megfele­lően nyakkendőt a férfiaknak. Az olaszok olykor, a tréfa kedvéért komolytalan ajándékot rejtenek a fa alá - idén bizonyára a politikai helyzetre utaló csúszópénzt fogadok el feliratú póló lesz a sláger. Mert ilyentájt sem kerüli el a nyilvánosság figyelmét a politika, sőt az emberek méginkább megfigyelés alatt tartják az elnököket, kor­mányfőket minisztereket. A helyzetelemzésen kívül nem egy lap, téyé- és rádióállomás készített amolyan közvéletnény-kutatást a politikusok kö­rében arról, hogyan, hol töltik az ünnepeket. Így derült ki az is, hogy Václav Havel és felesége idén Ausztriában karácsonyozik, a németek kan­cellárja családi körben várja a szentestét: az ő feladata lesz az ajándékok kiosztása, míg felesége a pontyot készíti elő. Bili Clinton állító­lag ékszereket és egy fekete kalapot vásárolt, azt azonban még a furfangos amerikai újságíróknak sem sikerült kideríteniük, hogy mit vár az elnök Santa Claustól. Az Egyesült Államokban egyébként a kará­csony előtti szezon jószerivel november végén, a Hálaadás napja után kezdődik. Az áruházakba lassan beköltöznek a pirossapkás télapók, édes­séggel kedveskednek a gyerekeknek, mesélnek Santa Clausról, aki rénszarvasfogattal érkezik majd az Északisarkról, hogy megajándékozza őket. A házak ajtaján megjelennek az ádventko­szorúk, kigyulladnak a színes égők a verandá­kon, erkélyeken, fákon, bokrokon... Az ame­rikaiak általában családi körben töltik a három ünnepnapot, bár az utóbbi időben az északi városokból egyre többen költöznek melegebb vidékre. A fiatalok körében pedig divatba jött az ún. batyuzás: összejönnek barátok, ismerősök, ki finom falatot, ki ünnepi bort hoz batyujában. S ajnos, sok országban nincs kis batyu, mé­zeskalács meg ajándék - se szeretet, se béke. Csak álmodni lehet meghitt karácsonyok­ról. Mindaddig, amíg éhínség pusztít Afrikában, terroristák ölnek Észak-Írországban, fanatikusok gyilkolnak a Szentföldön, háború dűl Boszniá­ban... S mindaddig, amíg nincs megbocsátás. Szarajevóban a gyerekeknek nem kell az aján­dék, az angyalt várják, aki majd magával viszi őket. Urbán Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents