Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-21 / 297. szám, kedd

i&f SZÓMOZAIK Lesz-e egyenjogú együttélés? Bodrogköziek és Ung-vidékiek Szlovákia új közigazgatási felosztásáról Szlovákia új területi és közigazgatási rendszerének kialakítására most már előbb vagy utóbb, de sor kerül. Hogy a kormánykoalíció a döntő fontosságú lépés megtételénél mennyire lesz hajlandó a nemzeti kisebbségek érdekeit is figyelembe venni, ez ma még kérdéses. Egy valami viszont alighanem bizonyos: e döntés milyenségétől függ majd, hogy lesz-e nálunk szlovák-magyar megbékélés, vagy a felelőtlenül gondolkodó politikusok immár visszafordíthatatlanul veszélybe torkolló folyamatokat indítanak el. Ez a téma ez idő tájt érthető módon a Bodrogközben és az Ung-vidéken is a legfontosabb. Az alábbiakban Szakszón Géza, Dobra, Bodnár Imre, Bély, Pásztor István, Királyhelmec, Bodnár Tibor Nagykapos polgármestereihez, valamint Óváry Katalinhoz, a nagykaposi önkormányzat képviselőjéhez intéztünk három kérdést. 1993. DECEMBER 21. KÉSZÜL A DUNA-ALAGÚT Megkezdődött a Duna alatti alagút építésének előkészítése Nagymaros és Visegrád között. A tervek szerint az új betonos közműalagút 518 méter hosszú lesz. Elsőként a szennyvízcsatornát és az ivóvízvezetéket fogják benne elhelyezni, s az elképzelések szerint később lehetőség nyílik arra, hogy postai, illetve másfajta vezetékeket is lefektessenek benne. A karbantartó személyzet számára külön járdát építenek ki az alagútban. A mostani előkészítő munkálatok idején napi átlagban 40-50 ember dolgozik a helyszínen. Éjjelnappal működnek a szivattyúk, amelyekkel a hatalmas munkagödörbe szivárgó vizet visszajuttatják a Dunába. A napokban a robbantó mestereké a főszerep, akik a sziklás mederben egy hat méter széles árkot mélyítenek, amely az említett közműalagút kezdete lesz. A mederfenékbe két kutat is fúrnak, melyekben öt-öt méteres kavicsréteg lesz, s ez természetes módon fogja megtisztítani a Duna vizét. A kutakban összegyűlt ivóvizet aztán csöveken keresztül a két parti település lakossága fogja majd megkapni és használni. A kutak műszakilag új megoldással készülnek. A magyar szakemberek szerint eddig száraz folyómedrekben még nem készítettek ehhez hasonlót. Az eredeti tervek szerint a két dunai kút, valamint a közműalagút a jövő év márciusában lesz kész. Ezt követően a hajóút kialakítására bordázott betonmedret építenek ki a kivitelezők. A körgát valóságos bontása és az eredeti Dunameder helyreállítására a jövő év második felében fog megkezdődni. (Kokes) Dunaszerdahely: Székesfehérvári kapcsolat Paál Huba, Fejér-megye közgyűlése elnökének meghívására a közelmúltban dunaszerdahelyi küldöttség látogatott Székesfehérvárra, öllős Árpád polgármestertől megtudtuk, hogy főként kulturális és gazdasági együttműködésről tárgyaltak. Kulturális téren közös képzőművészeti kiállításokat szerveznek, amelyeken bemutatják a saját régiójuk kortárs művészeit. Tovább bővítik már korábban létező együttműködésüket is, amely keretében rendezvényeikre kölcsönösen kultúrcsoportokat hívnak meg. A vendéglátók ezenkívül felajánlották, hogy a magyar egyetemi felvételikre való felkészüléshez szükséges tankönyveket ajándékoznak a városnak, illetve biztosítják néhány, Dunaszerdahely környékén nem oktatott szakmában szakmunkástanulók képzését. Gazdasági téren turisztikai együttműködés körvonalazódik, amely keretében az ottani utazásiirodák a Velencei-tavi és egyéb üdülőkörzetekben, a dunaszerdahelyiek pedig szlovákiai központokban biztosítanánakjutányos üdülési lehetőségeket. A találkozó során öllős Arpád átadta a helybeli Tatratour iroda ajánlatát. A küldöttség tagjaiként szintén jelen levő Kanyík János, a vállalkozók járási szervezetének elnöke és Hodossy Károly, az önkormányzat vállalkozói osztályának vezetője a helybeli vállalkozói szervezetek képviselőivel tárgyaltak az együttműködés lehetőségeiről. Ennek első lépéseként január végén vállalkozói napra kerül sor a dunaszerdahélyi városházán környékbeli és Fejérmegyei vállalkozók részvételével. -tl« Királyhelmec és Nagykapos történelmében sok a hasonlóság, ami természetes is, hiszen a Bodrogköz és az Ung-vidék diametrálisan soha sem különbözött egymástól. Most, amikor az önállósult Szlovákiában új terUieti felosztásra és közigazgatási rendszer kialakítására készülnek, bizonyos Jelek arra mutatnak, hogy a hatalom gyakorlói eléggé érzéketlenek a nemzeti kisebbségek jogos igényeivel szemben, sőt az sincs kizárva, hogy nem JátszatJák-e ki egymás ellen például Királyhelmecet és Nagykapost. Önök miként vélekednek erről? Pásztor István: - Ilyen veszély fennáll, a jelei már mutatkoznak. A sajtóban - főleg a szlovákban -, ha a területi közigazgatásról van szó, és térképet is közölnek, Nagykapost jelölik meg járási székhelyként, annak ellenére, hogy a két város megegyezett abban, egyelőre arról nem döntünk, hogy hol lesz a székhely. Bodnár Tibor: - Azt hiszem, ott kezdődik a veszély, amikor a dologból egyesek presztízskérdést csinálnak, és fö problémaként a járási székhely meghatározását jelölik meg. Óváry Katalin: - A hatalom általában kijátssza azokat az adukat, amik a kezében vannak. Félek, hogy megint mi fogjuk a rövidebbet húzni. Nagykapost és Királyhelmecet néhány évtizeddel ezelőtt sajnos egy másik hatalom is sikresen kijátszatta egymás ellen. Városaink és falvaink vezetőinek - de a polgároknak is józanaknak kell lenniük, nehogy megint baj legyen. Bodnár Imre: - Szerintem arra kell törekednünk, hogy elérjük: mi magunk döntsünk azokról a kérdésekről, amik bennünket érintenek. Eredménynek tartom, hogy Királyhelmec és Nagykapos önkormányzatainak 1993. november 30án megtartott együttes ülésén elfogadták azt a határozatot, mely szerint az Ung-vidéki és a bodrogközi körzetek összevonásával egy önálló közigazgatási egység létrehozását kérik. Aggodalom csak azért van bennem, mert a nagykaposi képviselők elárulták, hogy mielőtt eljöttek volna a közös önkormányzati ülésre, előző este megvoltak félemlítve. Arra akarták rávenni őket, hogy meg se jelenjenek ezen a tanácskozáson. Szakszón Géza: - Félek, hogy Nagykapos és Királyhelmec között ez a kártya már ki van játszva. Csak nehogy megint a harmadik nevessen, mint hatvanban, amikor Tőketerebes lett a járási székhely. 1991-ben a Bodrogköz és az Ungvidéki polgármestereket a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának ülésén a majdani új járási székhely kérdésében egyszer már megszavaztatták. Akkor egyértelműen Királyhelmecre esett a választás, de mintha ezt a határozatot ma senki sem venné figyelembe... • Milyen elvek szerint és milyen gyakorlati célok szem előtt tartásával szeretnék létrehozni az új közigazgatási területet? Pásztor István: - A szlovák kormány - alighanem osztrák példa szerint - tartományok létrehozásában gondolkodik. Hiába hangsúlyozzák, hogy még nem alakult ki az elképzelésük, ez nehezen hihető, hiszen már a nyolc kormánybiztost kinevezték, tehát alighanem nyolc tartomány lesz. Az Európa Tanács 1201-es ajánlása kimondja, hogy ott, ahol a nemzeti kisebbség többségben van, joga van az autonóm önkormányzatra. Nos, mi is ezt szeretnénk. Szlovákia déli része lehetne egy tartomány, melyen belül például a Csallóköz, Gömör, a Bodrogköz regionális önkormányzattal rendelkezne. Ha ez nem így - vagy hasonlóan - fog megvalósulni, akkor egy Észak-Dél felosztású regionális parlamentben - mint az országos parlamentben is - abszolút kisebbségben leszünk, és mindig is le fognak szavazni. Egy ilyen gyakorlatot másként nem lehet minősíteni, csak a teljes asszimilációra való törekvésként. Számunkra létfontosságú, hogy Bodrogköznek és az Ung-vidéknek regionális parlamentje legyen. Bodnár Tibor: - Meglehetősen kiélezett a helyzet a Szlovákiai Falvak és Városok Társulása valamint a kormány között, mégpedig azért, mert a mártoni és a zsolnai tanácskozásainkon elfogadott határozatainkat nem hajlandó akceptálni. Tény, hogy ez a kormány igen nehezen szánja el magát az irányítás decentralizálására, pedig mi azt akarjuk, hogy az önkormányzatok sokkal több kompetenciával rendelkezzenek, mint most. Alighanem arra van szükség, hogy minél több alulról jövő kezdeményezéssel, követeléssel bombázzuk a kormányt, s arra kényszerítsük, hogy Szlovákia elfogadja az európai önkormányzatok chartáját. Óváry Katalin: - Nekünk, magyaroknak, mint kisebbségnek nem lehet más célunk Szlovákiában, mint az etnikai egységünk megőrzése. Ezzel egyúttal azt is mondom, hogy mi nem fogadhatjuk el a kormánynak a felosztásra tett javaslatát. A Bodrogköznek és az Ung-vidéknek együtt kell maradnia. Megvalósíthatónak tartom, hogy ezt a két vidéket egy közös regionális parlament igazgassa. Szakszón Géza: - Egyetértek azzal, amit Pásztor István mondott, de annyit még hozzá a tennék: a mi elképzeléseink összhangban vannak az európai normákkal, és mi nem kívánjuk az országhatárokat megváltoztatni. Itt, a szülőföldünkön akarunk élni, emberhez méltóan. Bodnár Imre: - Javítanivaló a jogrendben is lenne. Jelenleg mi másodrangú állampolgárok vagyunk Szlovákiában, mert nem ismertek el államalkotó nemzetnek. Az új területi és közigazgatási felosztás mikéntje igazolni fogja, hogy elfogadnak-e társnemzetnek, vagy nem leszünk egyenlő jogú polgárai ennek az országnak. • A Bodrogköz és az Ung-vidék fél évszázaddal ezelőtt még teljesen magyar volt. A lakosság zöme most is az, jóllehet a beköltöző szlovákság részaránya nőtt ezen a területen. Önök ebben a térségben milyennek szeretnék látni a magyar-szlovák együttélést? Szükségesnek tartják-e valamilyen garanciák megfogalmazását és szavatolását? Pásztor István: - Amikor mi a területi önigazgatásért emelünk szót, személyi autonómiáról, kisebbségi önkormányzatról is beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a Bodrogköz és az Ung-vidék megkapja az autonóm önkormányzatot, ezen belül a szlovákok is létrehozzák a kisebbségi önkormányzatukat. A regionális parlament a kisebbségi önkormányzat egyetlen olyan döntését sem szavazhatja le, ami a nemzeti indentitásuk megőrzése szempontjából fontos. Példának okáért mi tehát egyetlen szlovák iskolát sem zárhatnánk be. Óváry Katalin: - A magyar-szlovák együttélésben nincsenek problémák. A gondok mindig magasabb szinten keletkeznek. Hogy ez ne fordulhasson elő, ehhez kellenek a jó törvények. Bodnár Tibor: - Nagykapos abban különbözik Királyhelmectől, hogy nálunk a lakosok 37-40 százaléka már szlovák. Mi figyelembe vesszük, hogy a szlovákok közül nem mindenki él itt 10-15 esztendeje, többen vannak olyanok, akik 5-6 éve jöttek ide. Lehet, hogy ezek az emberek félve néznek a helyzet alakulására, de megnyugtathatom őket, ha eddig szépen kijöttünk egymással, ezután sem lesz baj. Szakszón Géza: - Tiszteletben kell tartani a másságot. Nekünk semmi olyan szándékunk nincs, ami a szlovákság ellen irányulna. A lényeg az, hogy ez kölcsönös legyen, s ennek jogi garanciái is legyenek. Bodnár Imre: - A szándékaink kétségtelenül tisztességesek: egyenlőséget akarunk. Jó lenne persze, ha a születendő közigazgatási rendszerrel és a területi felosztással kapcsolatosan vita alakulna ki a sajtóban. Úgy érzem, szükség lenne a különböző elképzelések bővebb boncolgatására, hogy jobban megismeijük ezeket és polgárainknak módja legyen az állásfoglalásra. -szák-