Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-17 / 294. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA IÚJSZÓI 1993. DECEMBER 17. A

ki Gyűgy felől közelíti meg Ipolyságot, annak érdemes megállnia Felsőszemeréden, ebben a mintegy 700 lelket számláló kis községben. A nem mindennapi látvány, mely megállítja az arra járó vendéget, nem más, mint egy iskolaépület. Felsőszemeréd egyébként nem most kerül be először a köztudatba. Bizonyára sokan olvastak már az ottani templom bejárata fölötti rovásírás történetéről, amelyről Püspöki Nagy Péter mintegy két évtizeddel ezelőtt írt nagy visszhangot keltő tanulmányt. A falu nevezetességei közé tartozott az a kastély is, amelynek helyén a szeptemberben átadott iskola áll. Az egykor szép időket megélt kastélyban olyan híres vendégek fordultak meg, mint gróf Széchenyi István vagy Erkel Ferenc. A 72 kisdiák örömmel vette birtokába a svéd modell szerint épült négyosztályos, tornateremmel, étteremmel, szertárakkal ellátott iskolát. Árkádos iskola Időbe telik, míg megszokják az árkádos folyosókkal otthonossá varázsolt, szép parkkal körülvett épületet. A parkban található a sportpálya is. A Szlovákiában eddig párját ritkító építmény egyébként két év alatt készült el, ami rekordidőnek számít. Ez alatt a gyerekek sok viszontagságon mentek keresztül, egy tanévet a közeli Gyügyön kellett eltölteniük. Az eredmény azonban kárpótolta őket minden kényelmetlenségért. Akárcsak a pedagógusokat, akik a nevelőkkel együtt heten vannak. Az iskola közös. igazgatóságú, az igazgatónő szlovák. A magyar osztályokba 32 tanuló jár, őket Gégöl Magda és Gruzman Katalin oktatja. Igyekeznek mindent megtenni azért, hogy bebizonyítsák: az anyanyelven folyó oktatás az egyedüli, ami a gyermek harmonikus fejlődését elősegíti. SZABÓ MÁRIA Ipolyság LOSONC ÜNNEPNAPJA Átadták a nagy múltú Vigadó felújított épületét Losonc lakói idén már másodszor élhettek át rendkívüli pillanatokat. A modern Arany utcácska átadása után most a történelmi múlt költözött vissza a városba. Az AVANTI - betartva alig egy évvel ezelőtt tett ígéretét - megnyitotta és átadta a város lakóinak a Vigadó felújított épületét. Azt az épületet, amely egykor a város kulturális és tár, sadalmi életének központja volt. Azt az épületet, amelyben Madách Imre, Blaha Lujza, Csontváry Kosztka Tivadar, Szinnyei Merse Pál, Jókai Mór, Alois Jirásek, Lehár Ferenc, Honthy Hanna, Bartók Béla, Hubay Jenő és sok más jeles egyéniség is megfordult. 1926-ban itt alakult meg a szlovákiai Színpártolók Egyesülete. Az épület története külön írást igényelne. A megnyitót megtisztelte jelenlétével Franciaország szlovákiai nagykövete. A Lehár cukrászdában megnyitotta a nyugateurópai kávéházakat bemutató fényképkiállítást. Képviseltette magát a pozsonyi magyar nagykövetség, valamint jelen volt több Nógrád megyei, illetve budapesti kereskedelmi és társadalmi szervezet küldöttsége is. A színvonalas kulturális műsor után a jó losonci, nógrádi és gömöri hagyományok szellemében dús asztal és szórakozás várta a díszteremben helyet foglaló vendégeket. A megnyitónak nem volt magyar fellépője. A város magyar lakossága kárpótlást - és úgy érzem nem is kicsit - kapott azzal, hogy az első színházi előadást a losonci Kármán József Színkör tartotta a Kaktusz virága című zenés vígjáték bemutatásával. A Vigadó épülete a Kubinyi tér és a Ráday utca sarkán található. Térre néző falán hét magyar család - Kubinyi, Szígyártó, Szilassy, Madách, Zichy, Forgách és Balassa -, valamint a város címere kapott helyet. Belsejében üzletek, kereskedelmi központok lesznek. A Lehár cukrászdában, Lehár mellszobra mellett esténként kulturális műsor - szerdánként a Kármán József Színkör - váija a vendégeket. PUNTIGÁN JÓZSEF Losonc Könnyű külföldön okosnak lenni Nagy divat mostanság külföldön élni, dolgozni. Nagy divat mostanság magyarságunkat külföldről hangoztatni. Elvégzik a főiskolát, diplomát szereznek. Értelmiségiek lesznek. Egyszer csak elegük van az egészből, és elmennek nyugatra takarítani. A diplomával! Jó, jó, a munka nemesít, de... Csak azért mennek el, mert itt nem tartoznak a felső tízezer közé. Mert csak egy bérház ötödik emeletén, két és fél szobás lakásban élnek. Kimennek, megtollasodnak a takarításból, gyerekgondozásból. A jobbik eset, ha visszajönnek. De ha nem? Előbb-utóbb megszerzik az új állampolgárságot, és külföldön már nem lesz fontos, hogy magyarok. Ezért kellett a főiskola? Ezért készülök én, a harmadik gimnazista, továbbtanulni? Hogy majd takarítsak? Nem. Soha nem tennék ilyet sem magammal, sem másokkal, magyarokkal szemben. KOLESZÁR KATALIN Tornaújfalu Eredménytelenül kerestem az Új Szót A közelmúltban a pöstyéni Pro Patria szanatóriumban töltöttem három hetet. Magyar nyelvű rádió-, illetve tévéműsort ott nemigen hallgathattam, nézhettem. Ezért az Üj Szóból akartam tájékozódni. Először a portán érdeklődtem, ahol több szlovák napilapot is árusítanak. Negatív választ kaptam. A Vághídnál levő magánhírlapárusnál megtudtam: Uj Szót nem rendel. A többi újságárusító helyen is úgy néztek rám, mintha kínai újságot kerestem volna. Nemrég Pozsonyban jártam, és a főpályaudvar újságárusánál ingerült elutasító választ kaptam. Pozsonyban talán kevés a magyar átutazó? Hadd említsek egy kelet-szlovákiai esetet is. A bodrogszerdahelyi művelődési ház épületében, a helyi könyvtárban magyar napilapot kértem a fiatal könyvtárostól. Nem volt más, csak szlovák (ott, ahol a lakosság 64 százaléka magyar). Cifra magyarázatot kaptam a fiatalasszonytól, aki, gondolom, a helyi önkormányzattól kapja a fizetését. Szerinte ugyanis Németországban sincsenek magyar vagy szlovák újságok, és senki sem mer ott ez ellen kifogást emelni. Ehhez inkább nem fűzök kommentárt. „„, ...„ ,

A,„

n

r SZANYIJOZSEE Kassa MIT CSINÁL AZ ÁLLAM A PÉNZEMMEL? Ebben az évben az illetékes hatóságok kivetették az ingatlanadót. Polgári kötelességünknek idejében eleget tettünk. Aztán a helyi képviselő-testület úgy érezte, kevés ez az adó, s 25 százalékkal megemelte. Pont Mikulás napján kaptam meg az utalványt, az év végéig be kell fizetnem a pluszpénzt. Július elsejétől esedékes volt a nyugdíjak emelése - a bérek és a létfenntartási költségek növekedésének függvényében. Az illetékes hatóságok ezt a jogot csak december elsejei hatállyal állapították meg. Mikulás napján a kézbesítő ezért csak az addigi nyugdíjat hozta házhoz, Lelkünk őre Démokritosz, a jeles görög filozófus már 2500 évvel ezelőtt megfigyelte, hogy „az emberek az istenekhez könyörögnek egészségükért, de azt, hogy ezért ők is tehetnek valamit - nem tudják". Jóleső érzés, hogy az Új Szó szombati számában megjelenő, Lelkünk tája című rovat végre foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is. Nagyon fontos az emberre való odafigyelés. Vigasztaló az a tudat, hogy dr. Pálházy Béla személyében akad valaki, aki törődik az emberekkel, megérti őket, és őszintén válaszol a jeligés levelekre is. Környezetemben nagyon népszerű ez a rovat, hiszen sokan kapnak választ azokra a gondjaikra-bajaikra, amelyeket a körzeti orvosuk előtt szégyenlenek feltárni. GYURCSOVICS MÁRTA Komárom ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK EGY POMBORMÜRÖL A Legnagyobb... Igen, ő az: Széchenyi István gróf (1791-1860). Kossuth Lajos minősítését, gondolom, senki sem vonhatja kétségbe. Ezért, a nevével és személyével csínján kell bánnunk. Utóbb, Komárom város polgárainak kedélyét a Legnagyobb magyar domborműve borzolta föl. Egyesek helytelennek tartják, mások dicsérik a Csemadok helyi szervezetét és a Széchenyi Társaságot. Történt, hogy a fenti kulturális szervezet, valamint a társaság szeptember 21-én Széchenyi-plakettet helyezett a belvárosi Zichy-palota falára. Az egyébként tetszetős kisplasztika az erdélyi Vetró András alkotása. Nem akarok egyik tábor pártjára sem állni, szócsöve lenni. Ám megjegyzem, hogy a születésnapi bicentenáriumi évforduló már elmúlt. Széchenyit semmilyen konkrét érdem-emlék nem köti hozzánk, ha a Dunaszabályozás gondolatát, a lótenyésztést nem vesszük annak, bár eme érvvel akár a bögölypatonyi réten folyó Kis-Duna mentén is emlékszobrot állíthatnók az emlékére. Azt viszont végképp szerencsétlennek, talán illetlennek tartom, hogy a Klapka Vigadó (értsd: zenés vendéglő) cégtáblája alá került a Legnagyobb... Félő, hogy eme cselekedet egy folyamatot indíthat el: bárkiről teret, utcát... Tudjuk: a Matica már régóta szorgalmazza Cirill és Melód emlékművét, noha az égvilágon semmi sem kapcsolja őket otthonunkhoz. A közeimúltban, amikor városunk magisztrátusa a „szocialista nagyokról" elnevezett köztereket, utcákat átkeresztelte, megfeledkezett Alapy Gáspár egykori polgármesterről, még csak egy nyúlfarknyi utcát sem nevezett el róla. Pedig hős volt és mártír: polgármesterként húzta-halasztotta a zsidók deportálását, amiért a nyilas csőcselék (1944. október 16-a után) őt magát vagonírozta be, s küldte Dachauba. 1945. február 5-én meggyilkolták. Közeleg halálának 50. évfordulója! Bízom abban, hogy a városatyák valamelyikének eszébe jut Alapy Gáspár bátor helytállása. (A kommunisták hallgattak felőle, mert polgári volt és humanista, de a maiak?) CSIBA GÉZA, Komárom Három törvény három veszély Michal Kováé köztársasági elnök hosszú gondolkodás után aláírta a névhasználati törvényt. Tette ezt azután, hogy a kormányfőtől ígéretet kapott: a törvényt módosítani fogják, illetve a nyitott kérdéseket megoldja a rövidesen megtárgyalandó anyakönyvi törvény. A kormányfő már nagyon sok ígéretet tett, de ezek nem valósultak meg. Miért lenne ez az egy kivétel? A kormány a helységnevek jelöléséről is kidolgozta törvénytervezetét. Ez a törvény azzal számol, hogy azokban a helységekben, ahol a kisebbségi lakosok száma meghaladja a 20 százalékot, feltüntethető a szlovákból magyarra fordított helységnév. Remélem, a törvényt ebben a formájában nem fogadják el, mert ezzel nevetségessé válna az ország a külföld szemében. Vagy ez a kormánynak nem számít? Mindig bölcs kormányunknak még egy törvénytervezet van a tarsolyában, éspedig a horizontális területfelosztásról. Ez a tervezet a magyarokat érinti elsősorban. A területfelosztással el akarják érni, hogy egyetlen régióban se legyen meg a nemzeti kisebbség meghatározott aránya, és ebből kifolyólag ne kelljen foglalkozni a kisebbségi jogokkal. Biztos vagyok abban, hogy a mi létünk forog kockán, tehát óriási a tét. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Mikor távoznak a köpenyegforgatók A közelmúltban ezt írták: nemcsak a fentről lefelé való tájékoztatásra van szükség, hanem a lap hasábjain a bírálatnak is helyet kell kapnia. Ezért döntöttem úgy, hogy én is tollat ragadok. Nagyon sokan vagyunk, akik a múlt rendszer bírálói közé tartoztunk, és ezért éveken keresztül nemkívánatos személyként kezeltek bennünket, megfosztottak jogainktól, üldöztek. Ennek ellenére még ma is olyan egyénekkel kell szembenéznünk a városházán és a városban székelő különböző intézményekben, akik az utolsó percig a volt rendszer kiszolgálói voltak, majd eldobálták pártkönyveiket. Jelenleg is olyan köpönyegforgató magatartást tanúsítanak az egyes pártokhoz fűződő kapcsolatukban, amely a legjobban megfelel nekik, s a legbiztonságosabban ülteti be őket a hivatali bársonyszékekbe. Meddig lesz ez így, meddig fognak ezek a jellemtelen egyének uralkodni felettünk? RÓNAY ATTILA Galánta Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. nem a felemeltet. Mint megtudtuk, az emelés visszamenőleg, februárban lesz kifizetve. Persze, viszszamenőleg nehéz enni, sőt élni is. Csak az foglalkoztat most, vajon azon pénzünk után, amit december elsejétől február végéig az állam beleegyezésünk nélkül használ és kamatoztat, megkapjuk-e mi is a kamatot? Mert szerintem ez lenne a logikus. Két ügyben jött hozzám idén a Mikulás: polgár, fizesd meg a megemelt adót az év végéig és polgár, emelték a nyugdíjadat, de azt csak jövőre kapod meg. Iván Sándor Kassa