Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-15 / 292. szám, szerda

1993. DECEMBER 15. FÚJSZÓI MOZAIK PÚITOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MKDM: Napóleonra játszani - tragikomikum (Munkatársunktól) - A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom támogatni fogja, hogy a parlament foglalkozzon a miniszterelnök aranyidai felszólalásával - mondta Csáky Pál frakcióvezető az MKDM tegnapi sajtóértekezletén. - Tragikomikus, hogy Szlovákiában valaki Napóleonnak képzelje magát - jegyezte meg. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, ha esetleg megvonnák a bizalmat a kormánytól, az MKDM kész párbeszédet folytatni bármelyik párttal. Sárközy Klára volt szövetségi parlamenti képviselő szerint az államnak nem érdeke, hogy a Nemzeti Biztosító működőképes legyen. Helytelennek tartja azt, hogy a védelmi és a belügyi tárca alkalmazottainak ne kelljen biztosítást fizetniük. Ásványi László az állami költségvetési tervezetet bírálta, teljesen irreálisnak tartotta a községek bevételéről szóló fejezetet. DBP: Privatizálást ne rivalizálást A nem kormánypártok hétfői találkozójának eredményeképpen egyedüli megoldásnak a privatizációs törvény olyan módosítását tartjuk, amely megakadályozná, hogy a privatizálást politikai rivalizálásra használják ki. Ezt Peter Weiss elnök mondta el a Demokratikus Baloldal Pártjának tegnapi sajtóértekezletén. Weiss szerint kormányválság esetén egy széles koalíción alapuló ideiglenes kormány jelenthetne megoldást, amely az idő előtti választásokig lenne hatalmon. Ľubomír Fogaš képviselő az Európa Tanács jogi bizottságának üléséről beszámolva elmondta: Schwimmer úmak, az ET raportőrének Szlovákiáról készített beszámolója több helyen kiigazításra szorul, s hangsúlyozta: az ET 1201-es ajánlását a minisztertanács még mindig nem fogadta el, tehát nem kötelező érvényű, Szlovákia csak önszántából vállalta annak teljesítését. (gaál) A bérgyilkosok köptek Szerezz valakit, aki jó pénzért elteszi láb alól üzleti vetélytársamat - szólította meg a közelmúltban az alvilági praktikákban jártas, főiskolai végzettségű barátját egy vállalkozó, s rögvest hozzátette: százezer koronát adok annak, aki nyélbe üti ezt az „üzletet". A két felbérelt huszonéves fiatalember vállalta a hátborzongató megbízatást, ám aztán, valószínűleg mérlegelve a lebukás veszélyét, a gaztett elkövetése helyett a rendőrségre ment. Így a gyilkossági statisztikák nem gyarapodtak (idén Pozsonyban 16 emberölés történt, ebből 9-et derítettek fel), ellenkezőleg, a felbujtó és a közvetítő ellen bűnvádi eljárás indult. Az alábbi példa csak egy a sok bűneset közül, melyekre az idei esztendő 11 hónapja alatt sor került a szlovák fővárosban. A pozsonyi rendőrparancsnokság idei utolsó sajtóértekezletén ezúttal is a bűnözés növekedéséről számoltak be. A bűnesetek száma (27 318) a tavalyi év azonos időszakához képest 58,3 százalékkal nőtt. A legriasztóbb a helyzet a ligetfalusi lakótelepen, ahol csaknem duplájára emelkedett a bűnözés. Az utóbbi hetekben a nyomozóknak sikerült letartóztatniuk egy öt tagú bandát, melynek tagjai egy magáncég raktárából 1,5 millió korona értékű elektronikai cikket, tévéket, rádiókat, videókat, hangfalakat stb. loptak el, s ráadásul az eltulajdonított holmit a megkárosított vállalat autóján szállították el. Később, hogy leplezzék a nyomokat, a gépkocsit felgyújtották. Ugyancsak sikerült elfogni egy négy tagú, lakásbetörésekre szakosodott társaságot, akik saját bevallásuk szerint az utóbbi hónapokban 8 lakást fosztottak ki. (ov) MEG MINDIG KESZEK SEGÍTENI TART A PATTHELYZET NYITRÁN Január óta immár negyedik alkalommal rendezett sajtótájékoztatót tegnap Pozsonyban a Nemzetiségi Kultúrák Kara előkészítő bizottsága. A legutóbbihoz viszonyítva ezúttal sem tudott semmi új^t és biztatót mondani. Továbbra is tart a patthelyzet. Peter Liba professzor, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola rektora változatlanul a saját elképzeléseit tükröző koncepcióhoz ragaszkodik, amely nem veszi figyelembe az érintettek érdekeit. Ellentétes azzal a tervezettel is, melynek alapján a Pedagógiai Főiskola Akadémiai Tanácsa 1993. február l-jén a kart jóváhagyta, sőt ellentétes azzal a dokumentummal is, amely kiindulópontként szolgált a kar létrehozását javasló parlamenti határozathoz. Októberben a rektor a kar szervezésére olyan rektori megbízottat nevezett ki, aki előzőleg nyilvánosan elhatárolta magát a kartól. Liba professzor nem hajlandó tárgyalni az előkészítő bizottsággal, és ezzel lényegében lehetetlenné teszi, hogy a nemzeti kisebbségek az elképzeléseiknek megfelelő kart hozzanak létre. „Rólunk akarnak dönteni nélkülünk" — hangzott el többször is az előkészítő bizottság tagjai részéről, akik hangsúlyozták; koncepciójukban szerepel, hogy lojális polgárokat akarnak nevelni, akik szülőföldjüknek érzik ezt az országot és itt kívánnak érvényesülni. Az eredetileg tervezett kar európai viszonylatban is egyedülálló lenne, s amellett, hogy segítené a kisebbségek identitásának megőrzését, műveltségi szintjük javítását, Szlovákia külföldi megítélését is rendkívül pozitívan befolyásolná. Ilyen horderejű kérdésről nem dönthet az érintettek kizárásával néhány ember, ahogy ez jelenleg történik. Az újságírók hiányolták a másik fél, vagyis a rektor és a minisztériumi illetékesek jelenlétét. Noha a miniszter nemrég a főiskolák autonómiájának sérthetetlenségére hivatkozva a nyitrai intézmény hatáskörébe utalta vissza az ügyet, s a rektor a Szlovákiai Helsinki Bizottság párbeszédkezdeményező javaslatára érdemben nem reagált, jó lett volna meghívni őket. Ha másért nem, azért, hogy a címükre küldött meghívólevél állásfoglalásra késztesse őket. A hogyan tovább kérdésre az előkészítő bizottság tagjai november 24-én közreadott nyilatkozatuk szellemében válaszoltak: „A negatív folyamatok ellenére is még mindig készen állunk elősegíteni a kar létrehozását. Ezért elvárjuk, hogy a főiskola vezetése megértést tanúsítson a nemzeti kisebbségek jogos igényei iránt, a kar megalapításába bevonja a rektor által kinevezett nemzetiségi szakmai bizottságot és előkészítő bizottságunkat, amelyet öt nemzeti kisebbség képviselői alkotnak." -vkA SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI TŐZSDE ÁRFOLYAMAI A december 14-ei tőzsdenap Termék új árfolyam régi árfolyam index (%) Takarmánybúza 3452,87 3458,09 99,85 Kenyérgabona 3897,01 3906,13 99,7t Rozs 3622,73 3588,54 100,95 Takarmányárpa 3326,30 3325,92 100,01 Takarmánykukorica 3541,41 3531,72 100,27 Takarmányborsó 4655,02 4588,68 101,45 Étkezési burgonya, 1. oszt. 2356,38 2356,38 100,00 Vágómarha (élősúlyban) 30,59 30,59 100,00 Vágósertés (élősúlyban) 38,60 38,60 100,01 (az árfolyamok Sk/t-ban vagy Sk/kg-ban értendők) Az ÚJ SZÚ-NAK ÍRTÁK Egy dilettánssal kevesebb lesz? A váltóaffér ismét a felszínre hozta Marián Tkáčnak, a Szlovák Nemzeti Bank alkormányzójának dilettantizmusát. A szóban forgó úr neve bizonyos rendszerességgel vált az újságírók céltáblájává, így nem árt megemlíteni néhány botlását. Még a szövetségi állam idején - akkori szlovák pénzügyminiszterhelyettesként - Szlovákia önállósulásának szükségességéről győzögette a közvéleményt. Nem felejtette el figyelmeztetni a polgárokat: felértékelődik majd a szlovák korona. Az árfolyamjegyzéket figyelemmel kísérve egyértelműen megállapíthatjuk, Marián Tkáč olyan látnoki képességekkel rendelkezik, hogy Szibillának sem kellene szégyenkeznie értük. Beszédeinek fűszerezésekor nem feledkezett meg az olcsó választási populizmust idéző nacionalista jelszavak használatáról. Közvetlenül Csehszlovákia felosztása előtt, a múlt év december 8-án a Lidové novinynak nyilatkozta, hogy Szlovákia területén kőolajlelőhely van. A ČTK tudósítói másnap tovább faggatták a „felfedezőt", aki széles mosollyal bejelentette, előző napi nyilatkozatát egyrészt amolyan tréfának szánta, másrészt viszont megjegyezte, hogy kijelentésekor bizonyos amerikai cég megállapításaira támaszkodott. Az amerikai cég ugyanis műholdas felvétel alapján megállapította, hogy Szlovákia olajfolt fölött van! Eltelt egy esztendő, és Szlovákia lakosságát egyelőre nem fenyegeti, hogy léptennyomon, kutat fúrva kőolaj-gejzírben fürdene. Tkáč bankalelnökké válásával a múltja is a felszínre került. Milan Žitný a kassai Domino efekt c. lapban tette közzé, hogy Marián Tkáčot 1987. október 22-én Riman fedőnéven bejegyezték az ŠtB-vel együttműködők jelöltjeinek listájára. A XII. ügyosztály urai körülbelül egy esztendővel később az ügynök kategóriába sorolták Marián Tkáčot, akinek fedőneve is változott, így „Krajan" lett belőle. A parlamenti szavazáskor nem segített az ellenzéki képviselők figyelmeztetése. Megválasztották a bankalelnöki tisztségbe. Kinevezésének napján, július 29-én Marián Tkáč hülyeségeknek nevezte a Domino efektben megjelent állításokat. Nem felejtette el megjegyezni, hogy két feddhetetlenségi igazolása van a volt szövetségi belügyminisztertől, Ján Langoštól, és hogy „tiszta!". Érdekes azonban, hogy a szóban forgó cikk szerzőjét nem perelte be. Nyilván attól tartott: a bíróság - akárcsak a Slobodník múltjával kapcsolatos perben - a másik félnek adna igazat. A Nový čas a nyár folyamán közölt egy fényképet arról, hogy Tkáč úr miként fuvarozza fiát a szolgálati Mercedesszel az iskolába. A kommunista vezetők „jó" szokásainak felelevenítése nem talált visszhangra a közvéleménynél, a „Szégyellje magát, Tkáč úr" harsány cím ellenére sem. Az utolsó affér eléggé közismert a közvélemény előtt. Nem meglepő az sem, hogy Tkáč úr arrogánsan szidalmazza az újságírókat. Szerinte elsősorban ők a felelősek a váltóaffér kirobbantásában. Úgy tűnik azonban, hogy ezúttal betelt a pohár Mečiarnál is, aki az ellenzék figyelmeztetése ellenére konokul kitartott Tkáč kinevezése mellett. E hibás döntésben való részesedését nem csökkenti az a tény sem, hogy nyilvánvalóan bizonyos érdekcsoportok nyomására cselekedett így, s hogy Marián Tkáč tevékenységét a Szlovák Információs Szolgálat ellenőrzése alá vonta. Ugyancsak vétkes a bankalelnök ügyében Michal Kováč köztársasági elnök is, aki szemrebbenés nélkül aláírta kinevezési oklevelét. Hiszen mennyivel jobb „szakember" Marián Tkáč Ivan Lexánál? Ez utóbbinak azonban nem volt személyes ellentéte a köztársasági elnökkel. A körülmények terhe alatt azonban ma már teljesen más fényben tűnik fel Ivan Lexa privatizációs miniszteri székbe juttatásának elutasítása is. Kivételesen egyetérthetünk Mečiar kormányfő aranyidai kijelentésével, miszerint „Tkáč úgy hazudik, hogy a hegyek is beleremegnek." Kérdés csupán, hogy Tkáčnak milyen ügyeiről nem tud még semmit a közvélemény, amennyiben az Interpol által is körözött 4,2 millió dolláros hamis váltó aláírójának ez csak a legkisebb vétke. Lehetséges, hogy az igazságot örök homály fedi majd. Mečiar konoksága ezúttal paradox módon reményt ébreszt még az ellenfeleiben is. Ennek köszönhetően ugyanis a szlovák Nemzeti Bank vezetésében már a közeljövőben kevesebb lehet egy dilettánssal. ROMAN VÉGH AHOGY ÉN LÁTOM Félhomályos, sőt újabban már igen gyakran egészen koromsötét zónában csörtet Mečiar és a Szlovák Nemzeti Párt radikálisainak koalíciója. A miniszterelnök egy percre sem lehet biztos abban, hogy nem lép-e csapdába, nem esik-e farkasverembe. Az egyik csapdára például az van írva, hogy Jozef Moravčík, a másikra pedig: Roman Kováč. A farkasverem fölött pedig jól olvasható betűkkel ez vagyon írva: Parlamenti bizalmi szavazás. Mečiar persze, rá jellemzően, úgy tesz, mintha tudomást sem venne külügyminiszterének, illetve kormánybeli első helyettesének egyre nyilvánvalóbb távolodási szándékáról. Mintha egyáltalán nem számolna azzal a lehetőséggel, hogy a parlament megvonja tőle a bizalmat. Már megtanulhattuk, hogy válságveszély idején mennyire mestere a csodafegyver-kovácsolásnak. Csodafegyverének neve ezúttal is, mint a nacionalista politizálás történelmében már annyiszor, a nemzeti veszélyérzet-keltés. A Republika (kormánylap) tegnap a következő címmel közölt írást az első oldalon: „A magyar irredenták felkészültek az autonómia kikiáltására". Felcím: Odadobták a kesztyűt az elnöknek, a parlamentnek és a kormánynak." Ki más is lehetne a szerző, mint Roman Kaliský! Akinek mindenről az jut az eszébe, hogy meg kellene alkotni a köztársaság védelméről szóló törvényt. Természetesen a dél-szlovákiai magyarok fékentartására. Hogy az irredentizmus veszélyét hangsúlyozva éppen most, december 14 -én hordozza körül Szlovákiában a véres kardot, nem véletlen. Most lesz esedékes az állami költségvetésről való szavazás. Jó lenne kissé összeragasztani legalább a koalíció repedező egységét. A magyar veszély segítségével... Persze, itt nemcsak a költségvetés megszavaztatásáról van szó. Mečiarnak annyi van már a rovásán az IDŐZÍTÉS aranyidai botrány kirobbanása óta, hogy rendes demokráciában öt miniszterelnök megbuktatásához és tíz koalíció széthullásához is elegendő lenne. Ilyen viszonyok között - gondolja Roman Kaliský - a kormány számára felbecsülhetetlen értéke van egy kis magyarellenes hangulatkeltésnek. Szintén a nemzeti egység érdekében. Az irredentaveszélyt abból a tényből következteti ki a nemzeti publicista, hogy a Csallóközi Falvak és Városok Társulása (CSFVT) január 8-ra összehívta a választott képviselők és polgármesterek tanácskozását, hogy követelje a közigazgatási egységek határainak ésszerű, emberközeli ügyintézést szavatoló, az önigazgatási elvek érvényesítését elősegítő megvonását. A CSFVT koncepciója az ésszerűségre épül, és azt igényli, hogy a közigazgatási határok kijelölésénél vegyék figyelembe a természeti adottságokat, az etnikai szempontokat, és iktassák ki azokat a tényezőket, amelyek a leendő megye (tartomány, régió) működése során felesleges feszültségforrások lehetnek. A mečiarizmus logikájából következik, hogy a kormány lapja e törekvésre úgy reagált, ahogy reagált. Érdemes lenne elgondolkodni arról, vajon nem lenne-e hasznos a szlovákiai magyarság és egész Szlovákia számára, ha a CSFVT egy bölcs sakkhúzással lehetetlenné tenné Mečiar és csapata számára a magyarellenes kampány kibontakoztatását, a „nemzeti egység" erősítését és a halódó kormány agóniájának meghosszabbítását. Kétségtelen, hogy a DSZM tud időzíteni. A január 8-i akcióval kapcsolatos sajtókampánya is ezt bizonyítja. Nem kétséges, hogy ez a kormány és ez a parlament a földkerekség leglogikusabb és biztonságpolitikai szempontból legjobban szavatolt közigazgatási koncepcióját sem fogadná el, ha azt magyarok terjesztik elő. Abból a tényből kiindulva, hogy ezután a kormány után már csak jobb, kompromisszumkészebb kormány következhet, talán célszerű lenne, ha elsősorban azokat a szlovákokat megszólítva érvelnének a magyar képviselők, akik nem eleve elutasítóan közelítik meg törekvéseinket, akik figyelembe veszik például az Európa Tanács Szlovákia iránti elvárásait, nevezetesen az 1201-es ajánlást, amely közvetlenül a közigazgatási elrendezést is érinti. A jelenlegi kormány szócsöve azok kezében van, akik nem sokat törődnek vele, hogy „mit mond a Nyugat". Maga Kaliský nemegyszer kinyilvánította, hogy Szlovákiát az veszélyezteti, ha a nyugati struktúrák felé közeledve kompromisszumokat köt, mert ezek „megalázó feltételeket szabnak". Vannak szlovák politikai erők, akik ezzel teljesen ellentétesen gondolkodnak. Ezekkel kell megpróbálni szót érteni. TÓTH MIHÁLY