Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-14 / 291. szám, kedd

1993. DECEMBER 14. LÚJSZÓ* PUBLICISZTIKA ígéret van, kárpótlás nincs A pozsonyvereknyei Sdghy Ferenc magángazdáról, hányatott sorsáról, kárpótlási igényeiről jó évvel ezelőtt írtunk. A napokban újra felkerestem a lakótelepi panelházakkal dacosan farkasszemet néző paraszti portát. Változásokról értesültem: Ferenc bácsi szögre akasztotta a kapát, nejével, Mariska nénivel együtt abbahagyták a földművelést. Megváltak kedvenc lovuktól, túladtak néhány, igavonó hiányában feleslegessé vált földművelő eszközön. A jószág száma is alaposan megcsappant, s három hektár földjüket, amelyet majd félévszázadig egyedül műveltek (Sdghy Ferencet nem tudták meggyőzni, hogy szövetkezeti tag legyen), az egyik közeli rokonnak, fiatal magángazdálkodónak ajándékozták. - Hetvenkét éves vagyok, s feleségemmel egyiltt úgy döntöttünk, elég volt. Ránk fér a pihenés - magyarázta döntését a gazda, munkától kérges, összekulcsolt kezét az asztalra téve. - Ha erőnk engedi, így is ki-kijárunk majd a határba, hisz a földtől úgysem lehet elszakadni. Az ötvenes évek elején a közeli Hidas községből Vereknyére nősült Sághy Ferenc családjától 1949-ben elkobozták házukat, jószágaikat, mezőgazdasági gépeiket, ót magát féléves kényszermunkára Csehországba hurcolták. A megaláztatások, a szenvedések, a megpróbáltatások súlyos teherként nyomasztották a tudatukat, az érzelemvilágukat. Az évtizedek azonban fokozatosan eltörölték az ellenségképet, így az idős házaspár a rendszerváltást sorsvállalásuk igazolásaként fogta fel, s lelkükben nem maradt gyűlölet. A törvényadta kárpótlási lehetőségeket azonban érvényesíteni akarták. Ügyvédet fogadtak, összeszedtek minden szükséges okmányt, igazolást, s benyújtották kérvényüket. - Nagyon hosszadalmas a kárpótlási folyamat - mondta elkeseredetten Mariska néni. - Az uram elhurcolásáért ötezer koronát kapott, ami négyezerre csökkent az okmánybélyeg s az ügyvéd kifizetése után. Az elkobozott házért, jószágért, gépekért semmit nem kaptunk. - Állítólag, 25 ezer koronát kellene kapnunk. Mindeddig nincs belőle semmi - tette hozzá a házigazda. A kárpótlás malmai tehát nagyon lassan (és bizonytalanul) őrölnek. Sághy Ferenc sem kapott a három év alatt még részleges anyagi kielégítést sem. Az egykor államosított földjeiket tulajdonjogilag rendezték, nevesítették. A hidasi mezőgazdasági szövetkezettel (itt öt és fél hektár földjük van) rosszak a tapasztalataik. Hektáronként mindössze 100 korona évi földhasználati díjat fizet. Az éberhardi szövetkezet már jobban viszonyul az új földtulajdonosokhoz, hektáronként 500 korona haszonbért folyósít. Ferenc bácsi leginkább az éberhardi mezőgazdasági középiskolát dicsérte, amely rendszeresen postán küldi a két hektár földjük használatáért járó díjat. A pozsonyvereknyei példa is mutatja: törvények, ígéretek vannak garmadával - a gyakorlati kárpótlás azonban az esetek jó hányadában még várat magára. Találóan jellemezte a kialakult helyzetet Mariska néni: - A kárpótlás csak mondva van, valójában nem ér semmit! (mázsár) REJTÉLYES ŐRSÉGVÁLTÁS A KOMÁROMI JÁRÁSI HIVATAL ÉLÉN Az év folyamán több járási hivatal vezetőjét minden indoklás nélkül leváltották. Karásek Zoltán, a Komáromi Járási Hivatal volt elöljárója is közéjük tartozik, vele beszélgettünk leváltásának körülményeiről. - Október ötödikén a belügyminisztérium futára átadta nekem a visszahívásomról szóló dokumentumot - kezdte a tények ismertetését Karásek Zoltán - E szerint a Szlovák Köztársaság kormánya, az 1993. szeptember 28i illésén elfogaáott 686. számú határozatával visszahívott hivatalomból. Még aznap postán megkaptam a határozatot - a dolog pikantériája, hogy augusztus 28. dátummal állították ki. Karásek úr egy hét elteltével levelet írt a kormányhivatalba, amelyben tudatta, hogy október 5-én megkapta a kormány augusztus 28-i határozatát, de mivel nem ért egyet annak állításaival, felkérte a legfőbb ügyészt, vizsgálják ki a határozat törvényességét. Ugyanabban a levélben azt is megírta, hogy a belügyminisztérium futárjától átvett visszahívási dokumentum egy szeptember 28-án kelt kormányhatározatról szól, amelyet a levél megírásáig - október 13-áig - nem kapott kézhez, ezért kéri annak elküldését. Rövidesen meg is kapta a kért dokumentumot. A visszahívott elöljáró elém tette az október ötödikén kézbesített, valamint a 13-i levélre válaszul kapott iratot. A két dokumentum - az SZK kormányának 686. sz. határozata - hajszálra (vagyis betűre) megegyezik, kivéve a dátumot: az egyiket állítólag augusztus 28-án, a másikat szeptember 28-án fogadták el. - Nem tudom, melyik az igazi, melyiket szeressem - jegyezte meg. Végül is hivatalosan szeptember 28-án szűnt meg Karásek Zoltán elöljárói megbízatása. A kormányhivatalban megpróbáltunk utánanézni, miképp lehetséges, hogy egy és ugyanazon dokumentumot két különböző dátummal adtak ki. A kormányhivatal sajtóosztályán azt a választ kaptuk, a határozat szeptember 28-án született, az augusztusi dátum kizárólag gépelési hiba folytán kerülhetett a dokumentumba. Talán érdemes lenne megjegyezni, hogy a határozatban a dátum nem számmal (28. 8. 1993), hanem betűvel (28. augusta 1993) van kiírva. Az első esetben még talán elfogadható lenne a gépelési hibára való hivatkozás. De egy egész szót véletlenül félreütni...? Ezerhétszáz koronás indok? A volt elöljáró elismeri: a miniszterelnöknek jogában áll minden indok nélkül visszahívni őt. Tiltakozik azonban a kormányhatározatban megjelölt egyes pontok ellen, amelyek személyét kapcsolatba hozzák az egykori járási nemzeti bizottság vagyoni felszámolásával. Holott a járási hivatal nem a járási nemzeti bizottság utódszervezete. A kormányhatározat továbbá elrendeli, hogy a járási hivatal vezetőjét vonják felelősségre a hivatal gazdálkodásában megállapított hiányosságokért. Megtudtam, hogy a pénzügyminisztérium és más illetékes szervek képviselőiből álló ellenőrző bizottIPOLYSÁGI MOZAIK Nyaktörő környezetvédelem Az idén Márton valóban fehér lovon érkezet Ipolyságra is. A járdákat - melyek komoly eséllyel nevezhetnének be „az ország leghepehupásabb járdái" cím elnyeréséért kiírt versenybe - vastagon belepte a hó. A minihóeke ugyan végigszántotta a járdákat, de sok helyen karcsú jégbordák keletkeztek, veszélyeztetve a járókelők testi épségét. Senkinek sem jutott eszébe felszórni a síkos járdát, a középületek s a legtöbb lakóház előtt sem. Amikor tavaly az egyik intézmény vezető beosztású tisztségviselőjétől megkérdeztem, hogy régi jó szokásukhoz híven - miért nem szórtak hamut a járdára, s a jégborította széles lépcsőkre, azt felelte, hogy „a szórást a környezetvédők nem engedik meg". A válasz megdöbbentett, s idén is eszembe jutott a síkos járdák láttán. Felmerült bennem a kérdés: csak a környezetet kell védeni - az embert nem? S bár tisztelem a környezetvédők minden igyekezetét, nem értem, miért féltik a környezetet a hamutól, hiszen olvadás után a járdákon maradó hamut a még létező közterület-fenntartó vállalat eltakarítja. Vagy nem? Ásatások és levelezőlap Vagy egy hónapja minden héten megkérdezem az ipolysági postahivatalban: van-e levelezőlapjuk. A válasz mindig ugyanaz: nincs. Lám, lám, így van az, amikor mindenki mást csinál. Azok az illetékesek, akiknek kötelességük lenne a postahivatalok folyamatos ellátása - többek közt - postai levelezőlapokkal is, „ásatásokkal" vannak elfoglalva: kiásatják a kétnyelvű helységnévtáblákat. Hiába: a szakértelemhez az is hozzátartozik, hogy meg tudjunk különböztetni fontos feladatokat a kevésbé fontosaktól. Úgy látszik, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák eltávolítása mégiscsak fontosabb, mint a postahivatalok folyamatos ellátása holmi levelezőlapokkal... Félrevezető hirdetés A minap örömmel fedeztem fel az Új Szóban egyik könyvterjesztő vállalatunk hirdetését, mely szerint a budapesti Akadémiai Kiadó több kiadványa - leszállított áron - az ipolysági könyvesboltban is kapható. Siettem is nyomban Ipolyság egyetlen ^ egyébként bő választékot kínáló - magánkönyvesboltjába, s kértem a Magyar utónévkönyvet. - Sajnos, nincs volt a válasz.. - De hiszen az Új Szóban... - Igen, megkaptuk a lapban felsorolt összes könyvet, de ezt nem. Megrendeljük önnek. Megrendelték. A mai napig sem jött meg. Lehet, hogy többé el sem olvasom majd ennek a könyvterjesztő vállalatnak a hirdetését? Négy kiadvány Idén ünnepelte fennállásának ság 1992 óta kétszer végzett több hetes ellenőrzést, és az 1993. szeptember l-jén aláírt jegyzőkönyv szerint egyetlen „hiányosságot" állapított meg: a járási hivatal megfelelő szerződés hiányában, a lakásgazdálkodási vállalat helyett, a saját költségvetéséből 1742 (egyezerhétszáznegyvenkettő) korona 60 fillért költött az épület és a berendezés kisebb javításaira. A járási hivatal volt vezetője a legfőbb ügyészhez intézett levelére azt a választ kapta, hogy a kormányhatározat elbírálása nem tartozik hatáskörébe Ezek után a volt elöljáró megvárta, amíg utódja, Emesl Macho elfoglalja hivatalát, majd kivette rendes évi szabadságát. Végül is megegyeztek abban, hogy 1993. december 31-éig a járási hivatal alkalmazottja marad. Hogy funkció és beosztás nélkül mit is fog csinálni, azt maga sem tudta megmondani nekünk Senki nem mondta, miért Amikor megkérdeztem, mit gondol, miért hívták vissza, Karásek Zoltán azt válaszolta: - Nem tudom, senki nem mondta. Nem valószínű, hogy az elöljárói feladatkörében elkövetett mulasztások szolgáltatták volna az okot. Ezt - és a kormányban uralkodó paradox viszonyokat is bizonyítja, hogy a belügyminiszter augusztus 24-én rendkívül jól végzett munkájáért 15 ezer korona jutalomban részesítette. De ezt bizonyítják az ő elöljárósága idején elért eredmények, például a gútai nyugdíjaspanziónak, a kolozsnémai nyugdíjasotthon fekvőbeteg-részlegének, az ógyallai nyugdíjasotthon gazdasági részlegének megnyitása. Az ő szervező munkájának köszönhetően szerzett a komáromi kórház két gyorsmentőt és több értékes műszert. Mint mondta, nyáron például a járási védelmi bizottságot is felhasználva, ő akadályozta meg, hogy a vízművek megszakítsa a város vízellátását. S még sorolhatnánk. A valódi ok a pártszínezet? A valódi ok talán valahol másutt keresendő: Karásek Zoltán annak idején a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Függeüen Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt tagjainak felkérésére vett részt az elöljárói posztra kiírt pályázaton, s került 1990. december 18-án a hivatal élére. A jelenlegi elöljáró, ahogy azt elődje megjegyezte: „egyenruhás", vagyis a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom színeit képviseli. Karásek úrtól megtudtuk, belgyógyász lévén, még augusztus f3-án megegyezett a komáromi kórház igazgatójával, hogy esetleg október elsején munkába lépne a kórházban. Afeletti csodálkozásomra, hogy már jóval a visszahívását megelőzően gondolt a hivatal elhagyására, a doktor úr elmondta: a tavalyi választások után fontolgatni kezdte lemondását. Barátai rábeszélésére végül mégis úgy döntött, marad, amíg becsülettel el tudja látni hivatalát, mert úgy érzi, a társadalom betegségei ellen ebből a jjozícióból jobban védekezhet, mint orvosként. Kitartott tehát, amíg lehetett, s most újra megállapodott a kórházigazgatóval: január elsejétől átveszi a gázgyár régi épületében lévő rendelőt. Egyelőre mint a kórház alkalmazottja tölti be majd hivatását, s amint a privatizáció lehetővé teszi, magánpraxist kíván folytatni. Ezentúl párttagként - A politizálástól, közszerepléstől végleg elvették a kedvét? - érdeklődtem. - Szó sincs róla - válaszolta a doktor úr. - Ezentúl jobban a hivatásomnak kívánok élni, mint eddig, de a politikában is részt akarok venni. Elhatároztam, belépek a Magyar Polgári Pártba. GAÁL LÁSZLÓ (Fotó: archív) 80. évfordulóját az ipolysági gimnázium, melynek 36 évig voltam a tanára. Az iskola igazgatósága megajándékozott az évforduló alkalamáből megjelent négy kiadvánnyal. A Tenczel István igazgató által szerkesztett jubileumi évkönyv méltó mérföldköve egy iskola megtett, gyakran göröngyös útjának. A száraz - ám fontos statisztikai és egyéb adatokon kívül a volt diákok többnyire kedves szavú visszaemlékezései teszik színesebbé az évkönyvet. Kár, hogy e visszaemlékezések közé olyan, epébe mártott tollal írott is került, melynek írója, miközben önmagát tömjénezi, volt tanárait durván és otrombán sértegeti és rágalmazza... Dr. Csáky Károly író, helytörténész és pedagógus írta meg avatott tollal egykori iskolájának nyolc évtizedes történetét. A könyv színvonalas, tökéletes iskolatörténeti monográfia. Hangyaszorgalmú gigászi munka összegezése a gimnázium 30 éves irodalmi színpadának munkájáról készült, ötletesen, jól megírt könyvecske. Szerzője Vas Ottó, az irodalmi színpad fáradhatatlan és tehetséges vezetője, az ismert előadóművész. A Korpás Pál tanárkollégám által szerkesztett Szüntelen rajzás című antológia, minden jő szándéka ellenére eléggé heterogén gyűjteménnyé sikeredett. Van benne ugyanis színvonalas irodalom (Csáky Károly, Csáky Pál, Szúdy Géza, Varga Imre, Zalabai Zsigmond), több érdekes szakmai tanulmány (Balla Zoltán, Gyurgyík László, Kiss László) és több, más fajsúlyú írás is. Talán ezúttal is érvényesíteni kellett volna a kevesebb több lett volna elvet... Ságiak a rádióban Örömmel tapasztaltuk, hogy a Szlovák Rádió magyar adásában az utóbbi időben több alkalommal szerepeltek ipolyságiak is, városunk és egész nemzetrészünk kultúrájának jeles képviselői. A Pedagógusnaplóban dr. Csáky Károly, az egyházi iskola igazgatója iskolájának eltelt tanévéről beszélt, s a realitás talaján állva értékelte a pedagógusok és a diákok munkáját. Nagyon tetszett, ahogyan a diákok még nem mindig kielégítő viselkedéséről, s az alapfokú osztályokban oktató pedagógusok szakképzettsége terén még létező hiányosságokról beszélt. A tények efféle értékelése a későbbi, még nagyobb sikerek záloga lehet. Hallottunk egy zenés beszélgetést Bodonyi András ipolysági zeneszerzővel, zenekarvezető pedagógussal is. A műsor is arról tanúskodott, hogy Bodonyi Andris tehetséges zeneszerző, s a legjobb úton halad, amikor hazai magyar költőink alkotásait zenésíti meg. Szép, ötletgazdag és melodikus dallamai kiforrottabb hangszerelést, nagyobb létszámú zenekari kíséretet is megérdemelnének. Dalai jó minőségű lemez- és kazettafelvételeken is remekül érvényesülhetnének. SÁGI TÓTH TIBOR