Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-14 / 291. szám, kedd

1993. DECEMBER 14. JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉS LÉGVÁRAK VESZÉLYE FENYEGET (Munkatársunktól) A parlament nemzetgazdasági és költségvetési bizottsága tegnap a gazdasági minisztérium és a pénzügyi tárca 1994-re vonatkozó költségvetését vitatta meg, valamint megismerkedett az idei esztendő háromnegyedévi gazdasági mutatóival és a költségvetés alakulásával az év első tíz hónapjában. Ján Ducký gazdasági miniszter örömmel nyugtázta, hogy a bizottság jóváhagyta a tárcája jövő évi pénzügyi kereteit. A minisztériumban egyébként nincs sok ok a derűre: 1,462 milliárd koronából sáfárkodhat, ami 1,159 milliárddal kevesebb, mint 1992-ben. Harna István, az Együttélés képviselője hozzászólásában kifejtette, a kormány bizonyos döntések jogát kivette a tárca kezéből. Konkrétan: nem a gazdasági minisztérium dönt a kis- és középvállalkozásokra fordítandó 200 millió korona sorsáról, illetve a konverzióra, ipari szerkezetváltásra, komplex lakásépítésre szánt 1,6 milliárd koronáról. E pénzösszegek a költségvetés egyéb kiadásait magába foglaló 31 milliárdos keretéből menthetők. Ján Ducký egyetértett a felszólalóval, ajánlatos lenne, ha e célirányos keretek elosztásában tárcája játszaná a főszerepet. Hama István az ülés szünetében az Új Szó munkatársának felvázolta az 1994-es költségvetésnek a gazdasági szférát érintő gyenge pontjait. A gazdasági tárca kezelésében levő jogi személyek adóját például szeretnék jövőre 10,2 milliárd koronáról 10,9 milliárdra emelni. A 700 milliós többletből 500 milliót az elképzelések szerint a minisztérium „csípne le", amiből fedezné a perspektivikus ágazatok támogatását. Az idegenforgalomra 50 milliót, a hazai nyersanyagokon nyugvó ipari termelésre pedig 200 milliót szánnak a felszabaduló pénzösszegből. Hama István szerint nehezen kivitelezhető a 700 milliós többlet realizálása. Erre intő jel az idei költségvetés: október végéig például a jogi személyek mindössze adójuk 51,4 százalékát fizették be, ezért irreális a jövő évi pluszbevétellel számolni. Az idei költségvetés talán legizgalmasabb mutatója az államháztartás deficitje: szeptember végén 16,2 milliárd korona volt, október 31-én 16,8 milliárdot, a múlt héten pedig 18 milliárdot tett ki. Jelenleg 18,2-18,6 milliárd között mozog, s az oktatási, valamint az egészségügyi szféra év végi kisegítésének következtében az 1993-as állami deficit 20-21 milliárd koronára ugorhat. (só) Stop a kulturális költségvetésnek is A szlovák parlament művelődési, tudományügyi és kulturális bizottsága tegnap nem hagyta jóvá a jövő évi állami költségvetés kultúrára vonatkozó fejezetét. A döntés érthető, hiszen a kulturális szféra számára idén biztosított 2 milliárd 586 millió korona jövőre 1 milliárd 981 millió koronára csökken. A képviselők rámutattak a Pro Slovakia Alapba szánt állami juttatás radikális csökkentésére, az egyházak, a művészegyüttesek és a nemzetiségi kultúrára szánt összegek megnyirbálására. A nemzetiségi kulturális szövetségek például az idei 32 millió korona helyett jövőre csupán 18 millióra számíthatnak. ÚJSZÓMM* ADÓSOK KÖRTÁNCA MOZAIK (Folytatás az 1. oldalról) terjedő pénzbírsággal sújthatja az önkényesen távolmaradókat. A másik probléma még megoldásra vár: ha egy cég nem ismeri el a másik követelését, akkor nincs mit tenni. A vállalatoknak meg kell érteniük, hogy kettőn áll a vásár; nem elég csak a követeléseket bevallani, a tartozásokat is fel kell tárni — ismertette Peter Bielik a fordulók fő akadályait. A F1ZAKO hatékony számítógépprogramja segítségével nemcsak két cég közvetlen tartozásait-követeléseit tudja kiértékelni és törölni, hanem a szerteágazó, áttételes körbetartozásokat is. Ami lényeges: a kft. összehangolja lépéseit a cseh féllel, magyarán, a fordulókat egyszerre bonyolítják le a két országban, hogy a cseh -szlovák vállalatközi követeléseken is segítsenek. Vajon még hány beszámítási forduló kell, hogy végre egyértelműen elváljon, ki az adós, ki a hitelező? Nehéz erre válaszolni. A Szlovák Statisztikai Hivatal adata szerint 1992 végén mintegy 87 milliárd koronát tett ki a másodlagos fizetésképtelenség öszege. - Én már harmadik éve hallom ugyanezt a számot. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy nem csökken a körbetartozás, hanem azt, hogy a statisztika hiányos. A vállalatok önkéntes közlésein alapszik, ami nem mindig objektív. Egyébként a 160/1993. számú törvény jövő év végéig lesz érvényben. Addig mintegy 4 fordulót szeretnénk lebonyolítani, a legközelebbit februárban vagy márciusban. Elméletileg ha például a tizedikben minden cég részt vesz és minden tételt elismer, akár be is fejezhetjük a beszámítást - szólt a távlatokról a menedzser. Bár már hatályba lépett a csődtörvény, gyakorlati alkalmazására eddig nemigen került sor. Ennek okaként az úgynevezett dominóeffektustól való félelmet emlegetik, azaz: ha egy vállalat csődeljárás alá kerül, magával ránthatja a többit is. Peter Bieliknek szintén ez a véleménye, s a FIZAKO feladatát éppen abban látja, hogy megkönnyítik a tisztánlátást, tevékenységük nyomán csak a valóban reménytelen helyzetben levő, végzetesen eladósodott cégek kerülnek felszámolásra. A vállalatközi pénzügyi kapcsolatok ágas-bogas szövevényét a Nemzeti Vagyonalap is igyekszik átláthatóvá tenni; 1 milliárd koronányi rövidlejáratú kamatmentes hitelt különített el az elsősorban hitelező cégeknek, hogy leglább ők egyenlítsék ki tartozásaikat, követeléseiket. Lám, a gazdaság működését bénító akadályok közül csupán egyetlen, esetünkben a másodlagos fizetésképtelenség is milyen körülményesen hárítható el. Vajon mikor kerül sor a többi gátló tényező megszüntetésére, a hitellehetőségek jobbítására, a komplex gazdaságpolitikai stratégia kialakítására és következetes megvalósítására? SIDÓ H. ZOLTÁN E

lkeseredettség és tanácstalanság - ez a két, vidámnak egyáltalán nem nevezhető hangulati elem jellemezte azt a hétvégi dunaszerdahelyi találkozót, amelyen a Szlovákiai Vállalkozók Társulása Főtanácsának tagjai, illetve járási szervezeteinek vezetői beszélték meg legszorítóbb problémáikat. Elkeseredettséget főként a tevékenységüket akadályozó körülmények váltottak ki a legújabb társaállami alkalmazottak után csak a minimálbér egytizedéből fizetne társadalombiztosítási jutalékot az önálló gazdálkodásra kényszerített Nemzeti Biztosítónak. Tanácstalanság pedig a hatásosabb érdekképviseletet illetően nyilvánult meg a szombati ülés résztvevői közt. Azt ugyanis a főtanács már elérte, hogy a parlament és a kormány főbb döntés-előkészítő szerveibe már meghívják a képviselőit, de egyelőre VÁLLALKOZÓK - VÁLASZÚTON dalmi réteg tagjaiból. A piacgazdaság alapozásának négy éve után ugyanis még mindig olyan sok értelmetlen akadály tornyosul előttük, hogy sokan közülük már a végső lépésen, az engedély visszaadásán gondolkoznak. Legtöbb kritika a kormányt, illetve annak vezetőjét érte. Szó esett az elhalasztott jogszabályokról, a futószalagon elfogadott és egymásnak ellentmondó szabályozókról, a támogatások és a hitelek hiányáról. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a kormány hivatalba lépése óta akadályozza a munkájukat, sőt a privatizáció során csak egy szúk kör fér az életképes vállalatokhoz, a többieknek pedig csak a „mócsing" marad. Ilyen és hasonló tapasztalatok birtokában a vállalkozók társadalma napjainkban keserűen állapítja meg, hogy feleslegesen próbáltak ez idáig egyezkedni a hatalommal, hiába fogadták el a felajánlott kompromiszszumos lehetőségeket, a másik oldal rendszeresen nem teljesítette vállalását. Ennek következménye, a vállalkozók vezetői közül egyre többen támogatják azt a javaslatot, hogy követeléseiknek radikálisan adjanak nyomatékot. Megtörténhet, hogy erre már hamarosan sor is kerül. Mégpedig akkor, ha a kormány megváló-' feítja elképzelését, amely szerint az még nem találta meg annak ellenszerét, hogy ezek a szavazások során ne maradjanak rendszeresen alul. Az már napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy megoldást csak a megfelelő politikai befolyás biztosítása jelent, kérdéses viszont az ehhez vezető út. Legújabban például néhányan saját politikai pártot alapítottak e célra. Ez, szerencsére, nem történt meg, így a vállalkozók előtt továbbra is megmaradt a politikai manőverezés teljes skálája. Amennyiben ugyanis egyetlen pártba tömörülve igyekeznének érvényt szerezni jogos követeléseiknek, számuknál fogva legfeljebb arra lennének képesek, hogy néhány embert bejuttassanak a parlamentbe. A hagyományos pártokhoz kötődve viszont arra is lehetőségük nyílna, hogy mindehhez megfelelő súlyú politikai támogatást is biztosítsanak. Ez azonban rendszeres munkát igényel, és, sajnos, el kell ismernünk, hogy a főtanács ez idáig adós maradt a beszámolóval, vajon milyen eredményeket sikerült elérnie a jelenlegi parlamenti pártoknál. Ez már azért is fontos lenne, mert jövőre helyhatósági választások lesznek, amelynek során a vállalkozóknak helyi szinten is létérdekük, hogy a szép szavak mögé tekintve milyen szemléletű pártok jelöltjeit támogatják. TUBA LAJOS ALAPFOGALMAK - KÁRPÓTLÁSI JEGYEKRŐL (Folytatás az 1. oldalról) 1000 pontért csak részvényeket szerezhettünk. Tudjuk, hogy az emberek nagy része pontjait általában befektetési alapokra bízta, és a hozzáértő szakemberek ezeket különböző állami tulajdonrészek megvásárlására használták fel. A befektetési alapok (társaságok) ezeknek a pontoknak a tulajdonosait 25-50 ezer korona értékű részvényhez juttatták, amelyeket vagy a tőzsdén vagy az RM-Systémen keresztül lehet pénzzé tenni. A kárpótlási jegy viszont átvételének pillanatától kezdve értékpapír, amelyeket a budapesti tőzsdén napi árfolyamon jegyeznek. Ennek köszönhetően akár azonnal is el lehet őket adni, de ezt mi többféle okból kifolyólag nem ajánljuk. A közérthetőség kedvéért a kárpótlási jegyet olyan takarékszövetkezeti betétkönyvhöz hasoníthatjuk, amelyet tulajdonosa három évre lekötött. Az, aki kivárja a határidő leteltét, kamatos kamattal kapja meg a pénzét. Abban az esetben viszont, ha hamarabb veszi ki a pénzét, még a lekötött alapösszeget sem kapja meg. így például, ha egy 100 ezer forint értékű kárpótlási jeggyel kivárjuk a három év leteltét, 152 ezer forintot kapunk. Ha azonban eladjuk, jelenleg készpénzben legfeljebb értékének 60 százalékát, vagyis 60 ezer forintot kapunk érte. Sokan gondolják, hogy jobb ma 60 ezer, mint három év múlva 152 ezer forint. Mi ezt ugyan nem ajánljuk, de ha valaki mégis ezt szeretné tenni, mert forintot és szlovák koronát szeretne helyette, kérem, konzultáljon velünk levélben, telefonon vagy személyesen, nehogy ennek során több magyar és szlovák törvényt megsértsen. Azt, hogy mi mit tartunk előnyösnek a kárpótlási jegyek tulajdonosai számára, megtudhatják az Új Szó csütörtöki számából. -tlAHOGY ÉN LÁTOM Maximált pontyárak Az SZK Pénzügyminisztériumának december 9-én kelt 011/1993. számú rendelete alapján az első osztályú ponty értékesítési árát is szabályozzák. Ez maximálisan 50 korona lehet kilogrammonként. Az árelőírások alapján a többi halfajta árának is összhangban kell lennie a gazdaságilag indokolt költségekkel. Az említett rendelet december 31-éig lesz érvényben. ANTALL JÓZSEF HALÁLÁRA Szomszédainkhoz képest, a körülmények szerencsés összejátszásának köszönhetően, Magyarország két szempontból is kedvezőbb viszonyok között kezdhette meg 1989 után a parlamentáris demokrácia kialakítását. Csehszlovákiában az 1968-as kataklizma után minden szinten hatalomra került silány garnitúra egészen összeomlásáig keményen tartotta magát, és szinte meg sem érintette Gorbacsov peresztrojkájának a szele. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire elzárkózott a polgári demokrácia bárminemű fuvallata elől. Románia olyan fertőben fetrengett éppen, amilyenre talán csak a harmincas évek sztálinizmusa idején volt példa a Szovjetunióban. Jugoszláviában már éppen kibontakozóban volt a Tito utáni, egyre keményebb nemzeti kommunizmus. Ehhez képest Magyarországon az uralkodó kommunista pártban kialakult egy értelmiségi elit, amely műveltségénél fogva és fejlett realitásérzékének köszönhetően tudatosan, lépéseit intézményesítve, a polgárosodás iránti igényt látva hozzáfogott a pártállam leépítéséhez. Ilyen viszonyok között következett be a nagy fordulat. Ilyen előzmények után került sor az első demokratikus választásokra, amelyekből a Magyar Demokrata Fórum került ki győztesen. Nagy szerencséje mind az MDF-nek, mind Magyarországnak, hogy a mozgalom jellegű, tehát számos „első embert" kínáló politikai tömörülés Antall Józsefet emelte pajzsára. Az az entellektüel lett a legalább két évtizede a piacgazdaság értékeinek befogadására készülő ország miniszterelnöke, aki legalább három évtizede tudatosan készült szerepére. Az MDF-ben immár legalább két esztendeje tapasztalható differenciálódást látva már-már arra hajlamos az ember, hogy a gondviselés kezét lássa Antall József kormányfővé válásában. Tekintélyével a legkényesebb helyzetekben is képes volt megteremteni az egyensúlyt, pedig a pártban egyre nagyobb beleszólást igénylő szélsőjobboldali, már-már fasizálódó áramlatok reprezentánsai alaposan, módszereket nem válogatva próbára tették. Noha számos kérdésben - nyilván a pártegységet óvandó — engedményekre kényszerült, halála napján Magyarországot világszerte demokratikus, fejlődőképes, többpártrendszerű államként tartják számon. A környező országoktól eltérően az ő hazájában egy pillanatig sem kétséges, hogy a legközelebbi választások demokratikusak lesznek. Miniszterelnöksége éveiben megteremtődtek a politikai váltógazdaság kétségbevonhatatlanságának feltételei. Ennél nagyobb eredményt posztkommunista országban senki sem érhet el negyedfél esztendő alatt. A Szlovákiában, Romániában és a volt Jugoszláviában élő magyarokhoz fűződő viszonyban alapvetően megváltozott Budapest magatartása azóta, hogy Antall József volt az ország kormányfője. Az állampolitika rangjára emelték Magyarországon a külföldön élő honfitársakkal való törődést. Szívesen elhisszük, hogy ez csak azért nem volt árnyaltabb, diplomatikusabb, a romániai, szlovákiai és szerbiai sajátságokat figyelembe vevőbb, mert olyan kisebbségpolitikai tanácsadói voltak, akik nem ismerik kellőképpen a székelyföldi, a dél-szlovákiai vagy a vajdasági sajátságokat, vagy éppen Európa jelenlegi állapotában már megvalósíthatatlan és éppen a kisebbségek jövője szempontjából veszélyes ábrándokat kergetnek. A sors nem adta meg Antall Józsefnek, hogy vagy miniszterelnökként, vagy ellenzéki politikusként, de mindenképpen Magyarország politikai életének egyik meghatározó tényezőjeként pontosítani tudja pártjának kisebbségpolitikai koncepcióját. A legmesszebb látók és az európai törekvéseket leginkább értők közé tartozott. A magyar-ukrán alapszerződés megfogalmazásával és a pártjában levő szélsőjobboldaliak „pacifikálásával" példát mutatott. Bebizonyította, hogy bölcs kompromisszummal miként lehet jobbítani a határon túli magyarok sorsán. Korai halála nemcsak a magyar anyanyelvűek számára jelent csapást, hanem mindenki számára, akiknek alapértéket jelent a kulturált politizálás. TÓTH MIHÁLY