Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1993. NOVEMBER 11. MAGYAR-ROMÁN KŰZELEDES? ÚJ SZABAD GAZDASÁGI ÖVEZET Nagyvárad és a közeli magyar határ között létrejön egy szabad gazdasági ö-vezet - a Meridian című bukaresti lap szerint erről a napokban döntött a román kormány. Ebben az övezetben a külföldi cégek 50 évre kaptak termelési és kereskedési engedélyt. Az árukivitelüket semmilyen adó vagy vám sem fogja terhelni. Romániában az első szabad gazdasági övezetet Constanca fekete-tengeri kikötő és a Duna deltájának térségében hozták létre. a szomáliai konfliktus békés megoldását. Közben az amerikai képviselőház 226 : 221 arányban támogatta Bili Clinton elnök tervét, hogy a nemzetközi erők keretében az amerikai kontingens 1994. március 31-ig Szomáliában maradjon. Ez a döntés nem egészen egy órával azután született, hogy a képviselők 224 : 203 arányban jóváhagyták azt a nem kötelező érvényű republikánus indítványt, mely szerint a katonákat két hónappal korábban, január 31-ig hozzák haza a kelet-afrikai országból. MICHAL KOVÁČ: MEGGYŐZHETNEK. DE NEM ZSAROLHATNAK (Munkatársunktól) A Slobodný piatok szerkesztősége által meghívott 13 újságíró — köztük 6 külföldi tudósító is — a pozsonyi Fórum szállóban tegnap ezúttal Michal Kováč államfőt vette kérdéseivel össztűz alá. A tömegtájékoztató eszközök képviselői elsősorban a szlovák kormány tagjainak kinevezése körüli vitákról, azok hátteréről, valamint Szlovákia és a NATO viszonya felől érdeklődtek. „A leghatározottabban kifejtettem, hogy nem értek egyet Ivan Lexa jelölésével, sőt, vita közben egyszer azt is mondtam, hogy inkább lemondok az államfői tisztségről, de egy ilyen kormánylistát nem vagyok hajlandó aláírni" - válaszolta egy kérdésre Michal Kováč. Eredetileg nem állt szándékában, hogy kiteregesse azoknak a találkozóknak a részleteit, amelyeken Vladimír Mečiar meg akarta őt győzni arról; a miniszteri posztokra beterjesztett személyeket mind az utolsó szálig hagyja jóvá. Gondosan kerülte ugyanakkor azt a minősítést, hogy nyomást gyakoroltak volna rá. Azt viszont elmondta: amikor a koalíciós tárgyalások megszakadásakor a kormányfő az elhunyt Roman Zelenayjal újra felkereste és győzködte őt, s ez a vita lelkileg nagyon megviselte, így gondolkodási időt kért, de azt soha nem mondta, hogy minden jelöltet jóváhagy. A Nový čas képviselője felvetette, hogy az elnök a kormánylistáról miért konzultált az ellenzékkel, holott ez a koalícióra tartozik. Michal Kováč megerősítette, máskor is ki fogja kérni az ellenzéki parlamenti pártok véleményét, igaz nem azért, hogy aszerint döntsön, de tudni akarja, hogy egyes lépései nyomán milyen reagálásra számíthat. A köztársasági elnök az egész Lexa-ügyet lezárandó leszögezte: Zsarolni őt nem lehet, de meggyózni igen. A másik nagy kérdéscsomag Szlovákia határainak biztonságára, és múlt heti NATO-beli látogatásának tapasztalataira vonatkozott. Michal Kováč kijelentette: Szlovákiát jelenleg közvelten katonai veszély nem fenyegeti. A Republikának az első bécsi döntés 55. évfordulóját is felemlegető kérdésére leszögezte: a Szlovákia és Magyarország között létrejött katonai megállapodás az együttműködésről és a tájékoztatásról kölcsönös bizalomra épül és jó alapot jelent ahhoz, hogy ne kelljen katonai akciótól tartani. Michal Kováč szerint Pozsony olyan alapszerződést akar kötni Magyarországgal, amely rögzítené a határok sérthetetlenségét, s tudomása szerint erről Budapest is hajlandó tárgyalni. Michal Kováč megerősítette, hogy Szlovákia fokozatosan közeledni kíván a NATO-hoz, s a végcél a teljes jogú tagság. A legrokonszenvesebbnek azt az ígéretet tartanánk, amely a legkoraibb felvételi időpontot helyezné kilátásba, felelte Michal Kováč a Sme napilap részéről felvetett utolsó kérdésre, amelynek feladója tudni vélte, hogy ez leghamarabb 1999-ben történhet meg. (p. vonyik) BIZALMAT KAPOTT A LENGYEL KORMÁNY A lengyel szejm tegnap bizalmat szavazott Waldemar Pawlak új, baloldali kormányának. A bizalom megszerzéséhez elég lett volna 209 szavazat, ám az új kormány, amelynek kényelmes többsége van, 310 támogató voksot kapott, 83 képviselő szavazott ellene és 24 tartózkodott. Pawlak a szavazás után azt ígérte, kormánya alaposan áttanulmányozza mindazokat a javaslatokat, melyek a vitában elhangzottak, s tekintettel lesz ezekre munkája során. Úgy vélekedett, a képviselők egy dologban egyetértettek: a kormányra nagyon nehéz feladat vár. Mint mondotta, ebben a helyzetben elvárja a szigorú, de a tárgyszerű együttmőködést a társadalom egészének érdekeit szolgáló konkrét kérdésekben. A pártok már a keddi vita során jelezték, hogyan is fognak szavazni, s az előrejelzéseket a végső eredmény megerősítette. Eszerint az összesen 303 szavazattal rendelkező baloldali kormánykoalíción kívül Pawlakot támogatta a Munka Szövetsége is, amely kezdetben részt vett a koalíciós tárgyalásokban. Ellene szavazott a Demokratikus Szövetség és a Független Lengyelország Konföderáció, Walesa államfő tömbje pedig tartózkodott. Intenzív nyomozást folytat Ausztrália egész területén a rendőrség, újabb holttesteket keres, s ismét elővették a külföldi és hazai személyek régi és még régebbi eltűnésének dossziéit. Sidneytől kb. 150 kilométerre délre, Belanglo térségében ugyanis ismét találtak két csontvázat. Ezen a vidéken tavaly szeptemberben két brit turista földi maradványaira bukkantak. Az intenzív kutatásnak köszönhetően az elmúlt négy hétben összesen öt holttestet leltek meg. Három német és két ausztrál állampolgárról van szó, valamennyien stoppal utaztak. Fogorvosok segítségével egy kivétellel valamennyi holttestet azonosították. Ám az országban még 25 eltűnt turistát keresnek. Ezért a kormány 4,5 millió szlovák koronának megfelelő jutalmat ígért annak, aki a lázasan keresett gyilkos nyomára vezeti a rendőrséget. KAMÉLEONPOLITIKA? Vranitzky, Busek, Mock és hívei valamiféle „politikai kaméleon" szerepébe bújtak - egészen másképp beszélnek, cselekednek Ausztriában, mint Brüsszelben. Odahaza egy kicsit semlegesek, ám amint Brüsszel felé közelednek, a semlegesség egyszeriben szolidaritássá változik. Ekképp reagált a minap Jörg Haider osztrák szabadságpárti vezető Alois Mock brüsszeli állásfoglalására. A külügyminiszter az elvárásoknak megfelelően ebben ismertette, hogyan is viszonyul Ausztria, vagyis az unió tagjelöltje Maastrichthoz, illetve a szerződésben rögzített gazdasági és valutaunióhoz, az egyeztetett igazságszolgáltatáshoz, a rendőri együttműködéshez ... Eddig rendjén is vannak a dolgok. Az Európai Unió külügyminisztereinek brüszszeli tanácskozásáról kedden este hazatért Alois Mock beszédéből ugyanis kiderült: Ausztria lényegében felkészülve várja felvételét az EU-ba. Hajlandó feladni saját fizetőeszközét, amint a többi tagország is közös pénznemként ismeri el az ECU-t. Ugyancsak megfelel elképzeléseinek, hogy a jövőbeni bővített közösség belhatárait átjárhatóbbá teszik, külső határait pedig szigorítják. Sorolhatnánk akár tovább is. Ami viszont a bökkenő, s amire Haider utalt, az a közös kül- és belpolitika kérdése. Bár Ausztriában az elmúlt napokban heves viták alakultak ki a biztonságpolitikával kapcsolatos semlegességről - amelyhez Bécs továbbra is ragaszkodik —, Mock ezt a szót meg sem említette a Brüsszelben összesereglett miniszterek előtt. Kissé köntörfalazva fogalmazott, mondván: országa abból indul ki, hogy az aktív és szociális együttműködés a közös kül- és biztonságpolitikában teljes mértékben összeegyeztethető (lesz) az osztrák alkotmányban rögzített határozatokkal. Ha pedig majd Ausztria valóban csatlakozik az Európai Unió államaihoz, megfelelőképpen módosítják a belpolitikai vonatkozású jogsza bályoka t. Ezzel az állásfoglalással az osztrák minisztertanács is egyet tudott érteni, mi több, jóvá is hagyta - egy függelékkel. Még csak politikai képzelőerőre sincs szükség ahhoz, hogy kitaláljuk, mit tartalmaz ez a függelék. Nos, az oly féltve dédelgetett semlegességre utaló kitételeket, melyek szerint Ausztria nem kötelezhető arra, hogy háborúkban vegyen részt, katonai tömbökbe lépjen és idegen csapatokat állomásoztasson területén. Hogy, hogy nem, Alois Mock Brüsszelben szépen, elegánsan épp ezt hallgatta el. Nyilván taktikai okokból az egyszerűbb megoldást választotta: ismét csak a konkrétumokat nélkülöző összeegyeztethetőség fogalmánál maradt. Haider szerint tehát a bécsi kormány „két irányban indul versenybe". No, azért nem így áll a dolog - cáfolt rá az illetékes, azaz Vranitzky kancellár, aki rádiónyilatkozatában próbálta indokolni a biztonsági lépések helyességét: az osztrákoknak a semlegesség nyújt biztonságérzetet. Ha lemondanánk róla, jelenleg nem tudnánk más biztonsági rendszert felkínálni számukra. Ezért nem is tesszük meg ezt a lépést. Talán majd később, ha európai szinten új és jobb rendszer adódik. Addig azonban nem akarunk a senki földjére kerülni. S hogy mit szól az ügyhöz Brüsszel? A jelek szerint az EU-külügyminisztereket egyáltalán nem hozták lázba a semlegeségi viták. Még csak izgulni sem tudtak - túlnyomó többségük egyszerűen tudomásul vette, hogy Bécs számára ez fontos tényező. Megelégedtek Mock ígéretével, mely szerint Ausztria szolidaritást vállal a közös kül- és biztonságpolitikával, amelyben majd aktívan tud részt venni. URBÁN GABRIELLA VW Bingo DUNASZERDAHELY MERKÚR VENDÉGLŐ 15-től 02 óráig A KEZDETI HALMOZOTT NYEREMÉNY VK-1780 150 542,- Sk PÁRHUZAMOK FURCSASÁGA Furcsán hatott az ír-magyar párhuzamokról szóló műsor beharangozása a minap a Magyar Televízió l-es csatornáján. Mármint maga a téma, amelyet valahogy megütközéssel fogad a földrajzi távolság és az égtáji különbség ösztönös érzése. Csak az ír sziget kettéosztottságára döbbenve ugrik be a rokonvonások kiütköző megléte. Végül is azonban nem erről kaptak, úgymond, sorsközösségi látleletet azok a nézők, akik a kíváncsiságnak engedve megvárták a késő esti összeállítást. Kezdetben a mindkét országbeli utca embere, illetve az egymás országában megfordult személyek vallottak vélt vagy valóságos hasonlóságokról. Attól kezdve, hogy mindezt valamiféle kifejezhetetlen érzés sugallja, a tűnődés eljutott egyértelmű megfogalmazásokhoz is: ők is olyan megbízhatatlanok, és hanyagok mint mi. Nos, a műsorban fontos szerephez jutott ír zene sem szólt oly megfellebbezhetetlenül a lelki alkat valamiféle összetéveszthető hasonlóságáról. A különbség félreérthetetlen jele, ahogy a szigetországban a zeneszeretet kifejezésre jut: a bankókon is hangszerek vízlenyomata található. Pedig történelmük legalább olyan viharos, mint azé a nemzeté, amelyre - a múltat-jövőt megbűnhődve - Kölcsey Ferenc Isten áldását kérte. Vesztett csaták, száműzetések szolgáltatták a sors adta ösztönzést történelmi párhuzamok keresésére, ami II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemmel vette kezdetét. A történelem egymásba bonyolódó szálainak kibogozása Kabdebó Tamás írországi magyar író szövege alapján történt. Kár, hogy nem merítettek egyéb írásaiból is. Kabdebó Tamás a Nagyvilág hasábjain nemrégen arra is utalt, hogy az ír identitás kérdését minden generáció újra elemzi. Az írek számára a nemzeti tudat annyit jelent, vetette papírra, hogy „gyökérzetünk a kelticitásig ér, leveleink pedig, miként a napfény, úgy isszák be a mai kettéosztott Írország sorsának vállalását." Persze, arról a többségről van szó, mely nem kér az egyesítés erőszakos, a vérontás kegyetlenségétől vissza nem riadó megvalósításának hívei által követett módszerekből. Mint ahogy Közép-Európa sem. De a nemzeti együvé tartozás békés útjának megéléséből vajon nem lenne-e érdemes kihallani a magyarság körében is visszhangzó üzenetet. Lehet, hogy ez elsőre éppúgy idegenül és furcsán hatna, mint a rokonvonások emlegetése tűnik, első hallásra. Írország kettéosztásának egyik eszköze ugyanis Közép-Európában igazi paradoxonnak számít. A nagybritanniai íreket az igazgatás intézményeivel igyekeznek elszakítani és távol tartani az anyanemzettől. Vajon lesz-e megnyugtató megoldás az önkormányzatról húsz év után most felújuló tárgyalásokon. (kiss) AIDID ISMÉT ÍGÉRGET KONGRESSZUSI DÖNTÉS: HAZA KELL HOZNI A KATONÁKAT Mohamed Farah Aidid, a lázadó szomáliai tábornok hívei módosították döntésüket és megerősítették, hogy részt vesznek a hétvégi tárgyalásokon, melyekre a Szomáliai Nemzeti Szövetség, az ENSZ-erők főparancsnoksága és az amerikai kontingens képviselőinek részvételével kerül sor. Az ENSZ és az USA képviselői megelégedéssel nyugtázták ezt a haladást, amely elősegítheti