Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-08 / 260. szám, hétfő

RIPORT - INTERJÚ . ÚJSZÓM 1993. NOVEMBER 8. LATOGATAS A FELBARI GERIATRIAI INTEZETBEN MERÉSZ ÁLMOK? A nyugdíjasok között nyilvánvalóan sok az egészséges, ereje teljében levő, ám vannak, akik betegségük miatt hosszabb ideig kórházi ápolásra szorulnak. Kár tagadni, a belgyógyászati osztályokon (de másutt is) nem szívesen tartották huzamosabb ideig az öregeket, mert hát kellettek az ágyak... Ezért - szerte az országban már évekkel ezelőtt - geriátriai osztályok létesítéséről döntött az egészségügyi tárca. Nem titok, sok helyen az egyre súlyosabb anyagi nehézségekre és takarékosságra hivatkozva a kórházvezetők éppen a geriátriai osztályokat szüntetik meg. (Vannak járások, ahol sajátos megoldást találtak.) A Dunaszerdahelyi járásban 13 ezer nyugdíjas él. Az idős betegekről vagy a somorjai, vagy a felbári geriátriai osztályon gondoskodnak. Mi Felbáron néztünk körül. A 60 ágyas kórházi részleget a vízerőműépítők megüresedett szálláshelyén rendezték be úgy, hogy a dunaszerdahelyi „anyakórház" az egészségügyi minisztériumtól semminemű támogatást nem kapott. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a sok lelkes orvos, egészségügyi dolgozó összefogásának köszönhetően másfél évvel ezelőtt fogadhatták az első betegeket. Belépve a felbári intézet épületébe, megdöbbentünk a tágas-rideg csarnok láttán. Rossz, nyomasztó érzésünk lépteink visszhangzó kongásával egyre nőtt, ám amikor elértünk a falat borító ,,fenékgyűjteményhez" (a műalkotáson hátulról ábrázolt emberi alakok láthatók), dermedtségünk felengedett. Eszünkbe jutott ugyanis, hogy a közelmúlt szocreál alkotása biztosan nagyobb munkateljesítményre akarta buzdítani az erőmű építőit. Az emeleten már „kórházibb" légkör fogadott. A folyosókon, a kórtermekben nagy volt a sürgés-forgás, az ápolónők gyors tempóban végezték a reggeli tennivalókat: sorra megfürdették a fekvő betegeket, rendbe tették ágyneműjüket, miközben egy-egy kedves szóval nyugtatgatták az idős embereket. — Úgy gondoljuk - foglalta össze a lényeget dr. Anna H a páková főorvos —, hogy a régiónkban élő nyugdíjasok nem fizethetnek rá az ország pénztelenségére. Joguk van arra, hogy életük őszén megkapják a szükséges kezelést, méltó körülmények között gyógyuljanak a kórház valamelyik osztályán, vagy itt nálunk, a geriátrián. Számolni kell azzal, s fel kell rá készülni, hogy az emberek a jövőben sem lesznek egészségesebbek. Ebből ered az a meggyőződésem, hogy a geriátriai osztályokra hovatovább egyre nagyobb szükség lesz. A beszélgetés során kitűnt, hogy a főorvosnő szívügyének tartja betegei sorsát. Nem árult el orvosi titkot, amikor felvázolta az időskorúak betegségskáláját. Meglepődve vettük tudomásul, hogy az ápoltak közül szinte mindenkinek beteg a szíve, hogy elhasználódott szervezetük ellenálló képessége nagyon kicsi, hogy sok esetben az elsődleges betegség diagnosztizálásakor rosszindulatú, rákos elváltozásokra bukkannak. - Ezen az osztályon a négy szakorvos mellett fontos szerep jut az ápolószemélyzetnek. Szerintünk tőlük függ betegeink, de a hozzátartozók elégedettsége is. Nézzünk körül - invitált bennünket, s végigvezetett az osztályon. — Az adott helyzetből indultunk ki, a közös előszobából nyíló két kórterembe két illetve három beteget helyeztünk el. A kórtermeket, a rendelő berendezését - ecsettel és fehér festékkel - saját kezűleg újítottuk fel. Az osztály legjobban kihasznált helyiségei a korszerű emelőszerkezettel ellátott fürdőszobák. Idős betegeinknek eleinte nem nagyon tetszett a napi fürdetés, a gyakori hajmosás, ám később hálásak voltak a gondoskodásért. A zúgolódás másik oka az, hogy nem fekjietnek naphosszait az ágyukban - közölte mosolyogva. — A járóbetegeknek ugyanis kötelezővé tettük A reggeli tusolás kötelező (Méry Gábor felvételei) a napi sétát! A nénik, bácsik gyakran szóvá teszik, milyen dolog az, hogy nem fekhetnek kedvük szerint. Kórház ez vagy edzőtábor? - kérdezgetik. Hiába magyarázzuk, hogy a sétát követően javul anyagcseréjük, megnő az étvágyuk és éjszaka is nyugodtabban alszanak. Nehezebb, megerőltetőbb feladat a magatehetetlenek gondozása. Mivel a betegeket meg akarják kímélni a fájdalmas felDr. Anna Hapáková főorvos fekvésektől, nagyon odafigyelnek testhelyzetük gyakori változtatására. A geriátriai osztályokon, s így van ez Felbáron is, a súlyos betegek zömét pelenkázni kell. Az ápolónők munkáját megkönnyítené, ha nem kellene textilpelenkákkal bajlódniuk. - Ha választanom kell a gyógyszerek és a Pampers-pelenkák között (1 darab ára 17-18 korona), az előbbit kell előnyben részesítenem. Betegeinknek - otthoni ápolás esetében - az egyszer használatos pelenkanadrágok árát (havi 50 darabot) a biztosító téríti - tájékoztatott Hapáková doktornő. A kis étkezdében betegek csoportja tévénézéssel múlatta az időt. — Olyan ez, mintha nem is kórházban, hanem gyógykezelésen volnánk — mondta az egyik néni, majd hozzáfűzte: - A gyerekek akár naponta látogathatnak. A főorvosnő nem tagadta, a betegek gyógyulása, szellemi felépülése nagyban függ a szeretteikhez fűződő viszonytól. Zömük rendszeresen látogatja idős hozzátartozóját, ám ha valaki huzamosabb ideig nem jelentkezik, a főorvosnő táviratban - udvariasan - eszébe juttatja kötelességét. A beszélgetés során szóba kerültek a főorvosnő jövőbeni elképzelései is. — Figyelembe véve az egészségügy rossz anyagi helyzetét, mi is minduntalan támogatókat keresünk. Hálásak vagyunk a járási önkormányzatoknak, szövetkezeteknek, amelyek számítógépeket adományoztak kórházunknak. Persze, sok mindenre szükségünk van ahhoz, hogy betegeinket megkíméljük a szállítás fáradalmaitól. Kellene röntgen- és ultrahangkészülék, illetve biokémiai laboratórium, járókeretek és sorolhatnám a végtelenségig. Mi tagadás, egy nagyszabású terv megvalósításáról ábrándozunk. Azt szeretnénk, ha Felbár geriátriai központtá válhatna. A kórházi részlegen kívül a szomszédos épületben panzió, illetve nyugdíjasotthon működhetne. Berendezhetnénk üzleteket, lehetne itt minden, ami megszépítené, megkönnyítené az idős emberek életét. Lehet, hogy ma, amikor legfontosabb feladatunk a napi gondok leküzdése, talán merész dolog álmodozni. Ennek ellenére úgy véljük, ez (is) kell alihoz, hogy a jövőben képesek legyünk megerőltető munkánkat teljes odaadással végezni. PÉTERFI SZONYA A SZIGETKÖZ - A CSALLOKOZNEK A mosonmagyaróvári Mezőgazdaság-tudományi Kar fennállásának 175. évfordulójával kapcsolatban többen is hangsúlyozták a mezőgazdasági szakemberképzés tájspecifikus jellegének fontosságát. Kuroli Géza dékánt arról kérdeztük, hogy a jövőben is tervezik-e csallóközi fiatalok oktatását? - A természeti adottságok szempontjából egyértelmű, hogy a Duna két oldalán, vagyis a Szigetközben és a Csallóközben a mezőgazdaság azonos feltételek között dolgozik. Ezeket kell a megfelelő technológiák igénybevételével kiaknázni és minőségi termékeket produkálni, hiszen csak a legújabb ismeretek birtokában lehet racionális módon termelni és reagálni a piaci igényekre. Ezért vállaltuk örömmel a felkérést, hogy minderre megtanítsuk a csallóközi fiatalokat, és ezt természetesen a jövőben is folytatni kívánjuk. • Véleménye szerint az ágazatban folyó átalakulás folytán mennyire lesz szükség felsőfokú képesítésű szakemberekre? - A mezőgazdaság átszervezése nálunk is elhúzódik, így az optimálisnál hosszabb ideig tart az átállás a hatékony termelésre. Ennek következtében például az ágazatban dolgozó szakemberek stabilitása is megingott. Az viszont biztos, hogy egy helyreállított mezőgazdaságban a bővülő termelés, feldolgozás és értékesítés során komoly szerep jut a szakembereknek is. Mi bízunk abban, hogy a tanulmányaikat most megkezdő hallgatók öt év múlva már olyan helyzetben találják magukat, amikor prosperáló üzemek élére állhatnak és kamatoztathatják megszerzett tudásukat. -tlFOGLALKOZTATASPOLITIKA REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS Amint arról lapunkban beszámoltunk, a járási munkahivatal kezdeményezéseként a közelmúltban kétnapos nemzetközi tapasztalatcsere színhelye volt Dunaszerdahely. Négy szomszédos ország régióinak munkaügyi szakemberei tájékoztatták egymást a foglalkoztatáspolitika kérdéseiről. Magyarországról Győr-Moson-Sopron és Komárom —Esztergom megye munkaügyi központjának igazgatója, valamint a győri köztársasági megbízotti hivatal ügyvivője volt jelen. Csehországból öt, főleg észak-csehországi járás képviselői vettek részt a találkozón. Lengyelországot a Nowy Sacz-i járás munkaügyi hivatalának a vezetője képviselte. A házigazda dunaszerdahelyieken kívül a szomszédos Komárom és Galánta, illetve Ólubló és Bártfa munkaügyi szakemberei is a tapasztalatcsere résztvevői voltak. Arról, hogy a maga nemében páratlan kezdeményezés teljesítette-e a hozzáfűzött reményeket, a találkozó után dr. Varga Tibort, a Dunaszerdahelyi Járási Munkahivatal igazgatóhelyettesét kérdeztük. - Egyértelműen. A közvetlen információ- és szakmai tapasztalatcsere már egymagában érték volt. A legfőbb eredménynek mégis azt tartom, hogy négypontos nyilatkozatot fogadtunk el, amely a további konkrét két- és többoldalú együttműködés alapjait rakta le. Megállapodtunk például abban, hogy a résztvevő felek javaslattal fordulnak saját minisztériumukhoz: támogassa a visegrádi négyek országai munkaügyi hivatalainak regionális együttműködését. Elfogadtuk, hogy ki-ki saját országában felhívja a munkahivatalokat, kezdeményezzenek hasonló kapcsolatokat. • Tehát a szakmai együttműködésre összpontosítottak. - Elsősorban arra, de más területre is figyeltünk. Minden résztvevő odahaza a vállalkozók szervezetein, az egyes regionális kamarákon keresztül igyekszik kezdeményezni a vállalkozói szféra képviselőinek nemzetközi találkozóit és konkrét gazdasági együttműködését. • Az eszmecsere mely tapasztalatait tudják majd a leginkább hasznosítani? - Kiemelném a végzősök elhelyezésében szerzett magyarországi tapasztalatokat. Megtudtuk például, hogy Győrben, ahol nemrég még komoly gondot okozott a 2900 végzős munkanélküli elhelyezése, hatékony foglalkoztatáspolitikával, különböző átképzésekkel és foglalkozásokkal rövid időn belül 2600 fiatalnak közvetítettek megfelelő munkát. A siker szakmai kulisszatitkai nemcsak minket, a cseheket is rendkívül érdekelték. • Mit tudtak meg a visegrádi országok regionális foglalkoztatáspolitikájáról? - Egyebek között azt, hogy a hatékony foglalkoztatáspolitika terén a magyarok rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal. Beigazolódott, hogy problémáink sok tekintetben azonosak, hivatalaink műszaki felszereltsége pedig nagyjából hasonló szinten van. A munkanélküliség Csehországban a legkisebb. Ők a megelőzésre összpontosítanak, már az iskolákban igyekeznek jó irányban befolyásolni a foglalkoztatást. A legrosszabb helyzetről a lengyelországi vendég számolt be. Náluk rendkívül nagy a munkanélküliek száma, a költségvetésből viszont nem futja hatékony foglalkoztatáspolitikára. A hivatalok nemegyszer kölcsönhöz folyamodnak, hogy kifizethessék a munkanélküli-segélyt. • Lesz-e folytatás? -Már néhány héten belül. Magyarországi vendégeinkkel ugyanis megegyeztünk, hogy a közeljövőben szakmai látogatást teszünk Győr-Moson -Sopron megyében. Ugyancsak ők vetették fel: a legközelebbi hasonló nemzetközi találkozóra hívjuk meg az ausztriai Burgenland szakembereit is. (mázsár)