Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám, péntek

1993. NOVEMBER 5. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 AZ ESEMÉNYEK AZ ELKÉPZELÉSEKET IGAZOLJÁK GEOPOLITIKAI TALÁLGATÁSOK A Prágában angol nyelven megjelenő BUSINESS WEEKLY hetilap márciusi száma egy sokkoló hatású térképet és írást közölt. A szerző - Ian R. Brode - ismerteti elképzeléseit arról a vonalról, amely a térség államait német és orosz érdekszférára osztaná. Fél évvel a cikk megjelenése után, kísértetiesen megvalósulni látszik a prágai hetilapban megjelent elképzelés. Miről is szól a cikk? Röviden: A térség két nagyhatalma között hivatalosan nem jött létre semmilyen politikai. egyezség, Európa térképét viszont át lehet rajzolni úgy, hogy egyértelműen kifejezze Németország és Oroszország befolyási övezeteit, ami világos jelzés lehet a nyugati beruházóknak is. Mintha egy új Ribbentrop-Molotov paktum jelenne meg Közép-Európában, amely árnyaltan és tartósan meghatározná a térség sorsát. Németország, kiindulva a történelmi realitásokból, saját érdekszférájába kívánja vonni Magyarországot, Lengyelországot és az 1918 után létrejött Csehszlovákia azelőtt is német befolyás alatt levő részét - a Cseh Köztársaságot. A Csehszlovák Köztársaság megszűnése csak elősegítette az új geopolitikai elképzelések létrejöttét, teret adva a nagypolitikai versenyfutásnak és a kisemberek találgatásainak. A német befolyás Lengyelországban nem új keletű. A második világháború szerencsétlen eseményei egyik nagyhatalommal sem alapozták meg a kölcsönös bizalom légkörét, de ha Lengyelországnak választania kell, akkor a nyugati atyáskodást viseli el szívesebben. Magyarországnak Németország hagyományosan az egyik legerősebb gazdasági partnere. Ha figyelembe vesszük emellett az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi tradícióit, valamint az elmúlt negyven év eseményeit (beleértve 1956-ot), akkor érthető a kölcsönös érdeklődés. A cikkíró szerint a német befolyás itt nem ér véget, délre, Szlovénia és Horvátország felé szélesedik. A másik oldalon Szerbia egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal. Oroszország a fegyvereladásokon kívül már önkéntesekkel is segíti Szerbiát. Tehát, amint később látni fogjuk, újra kísért a pánszláv eszme. Az északi balti államokban sem egyértelmű a helyzet. A formális önállóság elnyerése után Lettországban és Litvániában a baloldal került hatalomra, soraiban a régi kommunista káderekkel. Észtországban a helyzet nem ilyen egyszerű, itt a német befolyás hovatovább egyre jobban érezhető. Fehéroroszország és Ukrajna sorsa nem kérdéses, talán csak a területükön elhelyezett atomfegyverek és elavult atomerőművek jelentenek Németországnak némi gondot. Szlovákia önállósulásával tovább folytatódik a találgatások sora. Nyugaton az az érzés vált meghatározóvá, hogy Szlovákia elveszett a Nyugat számára. Szlovákia és Ukrajna, ha sikerül elkerülniük az atomerőműbaleseteket, elszegényedett agrárországokká válnak, amelyekben megmarad az orosz befolyás. A nyugati beruházók a márka és a rubel által uralt érdekszférák között választhatnak. Ha figyelembe vesszük az oroszországi politikai bizonytalanságot, nem valószínű, hogy a nyugati beruházók Lengyelországtól keletre nagyobb tőkét helyeznének el. Hát ennyit a Business Weekly cikkéről. Nézzük azonban a tényeket. Zbigniew Brzezinski szlovákiai látogatása során udvariasságból nem beszélt arról, hogy Szlovákia nem kerül be a politikai, biztonsági és gazdasági európai struktúrákba. Arról azonban szót ejtett, hogy a nyugati szakemberek véleménye szerint Szlovákiát nem lehet besorolni a legjobban fejlődő posztkommunista országok közé. Egyértelműen Szlovéniáról, Magyarországról, Csehországról, Lengyelországról és Észtországról beszélt, mint azokról az országokról, amelyek leghamarabb integrálódhatnak politikailag és gazdaságilag is Európába. Néhány nappal a budapesti EDUkonferencia előtt egy amerikai szenátor meglátogatta Prágát, Varsót és Budapestet, Pozsonyban viszont nem járt. Még véletlenül sem beszélt Szlovákia lehetséges NATO-tagságáról. Magyarország, Lengyelország és Csehország neve viszont többször is elhangzott. Az EDU-konferencián, Budapesten, Helmut Kohl is hasonlóképpen nyilatkozott. Egy olyan precíz német politikus, mint Helmut Kohl, aki kiváló ismerője az európai realitásoknak, nem szokott tévedni. Ezt tetézve Alois Mock budapesti kijelentése is, amiről a konferencián résztvevő Ján Čarnogurský azt mondta, hogy kínos volt számára, hogy Mock külügyminiszternek a posztkommunista országok közül a legnagyobb csalódást Szlovákia okozta, mert nem teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket az ET-be történő felvételkor vállalt. Mindezt kellő időben „alátámasztotta" a szlovák-orosz szerződés aláírása is. Hiába járja Európát Moravčík külügyminiszter, hogy meggyőzze partnereit: Szlovákia nem kelet felé akar orientálódni - a tények mást mondanak. A többnyelvű táblák ügye, valamint a miniszterelnök „roma kijelentései" csak hátráltatják igyekezetét. Ugyanakkor aláírásra került a szlovák-orosz védelmi szerződés, ami annak jele, hogy Szlovákia Oroszországban látja határai sérthetetlenségének garanciáit. Hiába jelenti ki Mečiar miniszterelnök, hogy Szlovákia a NATO tagja akar lenni, ha ezt nem c>«. k meg, vagy követik tettek is. Mindamellett Oroszország, úgy látszik, nem bízik Szlovákiában, mert a „század nagy üzletét" a kőolajszállításokról Németország területére Lengyelországgal kötötte meg, így próbálva meg gazdaságilag magához kötni Lengyelországot. Az új geopolitikai elképzelésekről Oroszország szlovákiai nagykövete, Szergej Jasztrzsembszkij, egy interjúban azt mondta, hogy Oroszország szívesen látna egy jószomszédi sávot nyugati határai mentén, amely magában foglalná nemcsak a legközelebbi területeket, hanem a közép-európai államokat is, amelyeknek gazdasága természetszerűleg össze van kötve az orosz gazdasággal és amelyek ezt a kapcsolatot fejleszteni akarják úgy, hogy ez ne kerüljön szembe a nyugati orientációval. Ez már világos beszéd. A bennfentesek számára nem titok: Moszkva nagyon nehezen viseli el néhány volt csatlósa közeledését a NATO felé, annak ellenére, hogy Jelcin elnök kijelentette, nem ellenzi Lengyelország NATO-tagságát. Ez a kijelentés minden bizonnyal kétséges, mivel Oroszország geostratégiai politikája még nem állandósult. Ion Iliescu román elnök pozsonyi látogatása alkalmából felszólalt a parlamentben és bizony nem tagadta meg önmagát. Újra a magyarokat támadta és hangot adott saját területi elképzeléseinek is. Nem titok, hogy Moldáviát szívesen látná Romániához csatolva. És lám, milyen gyorsan követik egymást az események! Jelcin elnök levélben jelezte a Nyugatnak, hogy nem kell annyira sietni a NATOtagok bővítésével. Az elnök Oroszország hatalmi törekvéseit azzal takargatta, hogy a visegrádi négyek NATO-felvételével Oroszország elszigetelődne. A „második októberi forradalomban" Jelcin ugyan egy időre leszámolt az ortodox kommunistákkal. Valamelyest csökkent a kommunista terjeszkedés veszélye. Ugyanakkor Jelcin jelezte, hogy az ázsiai köztársaságokba, ill. a Baltikumba, ellentétben a nemzetközi megállapodásokkal, rakétafegyvereket szeretne telepíteni. Az események valahogyan a Business Weekly elképzeléseit igazolják. Észrevette ezt talán a szlovák politika is. Moravčík külügyminiszternek az ENSZ-ben elhangzott beszéde, az európai társulás előkészítése és annak hangoztatása, hogy Szlovákia és Kelet-Európa biztonsága csakis a NATO-ban garantált, mind azt jelzik, hogy otthon is észrevették a geopolitikai veszélyt. Reméljük, a „nagypolitika" rácáfol az elképzelésekre, és megváltozik a szlovák politika is annak érdekében, hogy ne kelljen újból „örök időkre" élvezni a nagy keleti testvér gondoskodását. AGÁRDY GÁBOR NEMSOKÁRA KÖTELEZŐ LESZ: ZÖLD MATRICA A RENDSZÁMTÁBLÁN Az hK-tagországok egyezségéhez igazodva, Szlovákiában is törvény született a gépkocsik károsanyagkibocsátásának kötelező méréséről, amely röviden csak emissziós teszt néven kezd terjedni a köztudatban. A közlekedési minisztérium által tegnap tartott sajtótájékoztatón ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy a határidőket két szempont alapján szabták meg. Az első stádiumban - 1994 végéig - a katalizátor nélküli vagy irányítatlan katalizátorral felszerelt benzinüzemű járműveket lesz kötelező levizsgáztatni, éspedig, amennyiben vállalkozói vagy gazdasági célokra használják, legkésőbb 1994. március 31-éig. A magáncélokra használt autók esetében ez a terminus december 31-e. (A kötelezettség nem vonatkozik a 400 kgnál kisebb össztömegű járművekre, tehát gyakorlatilag a motorkerékpárokra.) A dízelmotoros, illetve az irányított katalizátoros autók tulajdonosai egyelőre nyugodtan alhatnak: 1996-ban, illetve 1997-ben kerülnek csak sorra. Ami viszont a régebbj gyártmányú személygékocsiket illeti, gazdáiknak csak azt tudjuk tanácsolni: nem érdemes halogatniuk a dolgot. Főleg, ha a kocsit vállalkozói célokra használják. Az emissziós tesztekre szakosodott szervizek száma egyelőre nem túl nagy Szlovákiában (egészen pontosan: 11 járásban 66), így 1994 első negyedének végén ezekben várhatóan nagy lesz a tolongás. Mindennek elejét vehetik, ha még időben részt vesznek a vizsgálaton, amely egyébként kb. félóráig tart, és ára - az esetleg szükséges beállítások, javítások nélkül - 95 korona. A vizsgáról írásbeli igazolást kapnak, amelyet - a kategóriára vonatkozó határidő letelte után - a rendőrök ellenőrizni fognak. A vizsgát bizonyítja majd a rendszámtáblára ragasztott zöld matrica is. Végezetül néhány autószerviz címe, ahol már ma be lehet jelentkezni az emissziós teszt elvégzésére: DUNASZERDAHELY: Auto V. A. S., Hlavná 1538/31; Komárňanská cesta (benzinkút) • GALANTA: Autoprofit, ul. Z. Kodalya 17 • LOSONC: Auto Juhaniak, Cemerská 2 • LÉVA: Norma Autócentrum, ul. Podjavonnskej 3 • ÉRSEKÚJVÁR: Autócentrum, Považská 22 • ROZSNYÓI JÁRÁS: Komjátyservis, Berzéte • TŐKETEREBES: Automa, Dopravná 4. y AS GYULA PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Munkatársainktól) A zsarolás egyre inkább a hatalmon lévő politikai körök fegyverévé válik - jelentette ki Ivan Simko alelnök a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Ezt több példával is alátámasztotta: Kassán a polgármesterválasztás alkalmával a lakosok a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetőségétől üzenetet kaptak, ha jól választanak, megoldódik a város melegvízellátása; a Szlovák Rádió esetében szintén gazdasági zsarolással érték el a Rádiožurnál szerkesztőségében bekövetkezett személycseréket. A KDM vezetői az utóbbi időben több olyan jelzést kaptak, hogy az állami vállalatoknál alkalmazott helyhatósági képviselőket azzal zsarolják, ha nem a vállalat érdekei szerint fognak szavazni, elveszítik állásukat. Simko elmondta: alkotmányellenes Vladimír Mečiarnak az az elképzelése, hogy ha a köztársasági elnök nem fogadja el Ivan Lexa jelölését a privatizációs miniszteri posztra, akkor az egész kormány jelölését visszavonják. Simko szerint, amennyiben az elnök Lexán kívül a többiek jelölését elfogadja, azok miniszterekké válnak, és csak úgy léphetnek vissza, ha beadják lemondásukat. MPP: A KOALÍCIÓ CÉLJA - SZAVAZÓGÉPEZET Az, hogy két héttel a koalíciós szerződés megkötése után sem állt még össze a koalíciós kormány, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom cinizmusát bizonyítja. Bebizonyosodott, hogy a DSZM célja nem a problémák megoldása, hanem kizárólag a hatalom megtartása, egy parlamenti szavazógépezet kiépítése. Ezt A. Nagy László pártelnök jelentette ki a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén. Az elnök elítélte a bécsi döntés 55. évfordulója kapcsán a szlovák politikai körökben és a sajtóban tapasztalható hisztériát. Szerinte ennek egyedüli célja, hogy Szlovákia integritásának veszélyeztetését sugalmazza, és így előkészítse a talajt a köztársaság védelméről szóló törvény elfogadtatásához. (gaál) SOBOŇA JÖVŐJE A PARLAMENT KEZÉBEN A Szlovák Nemzeti Párt sajtóértekezletén főleg a koalíciós kormány megalakításával kapcsolatos kérdésekről volt szó. Mint megtudtuk, az erről szóló tárgyalások hétfőn befejeződtek, és ezek eredményéről a köztársasági elnököt tájékoztatták. Az már viszont - Jozef Prokeš szerint — nem tartozik a Szlovák Nemzeti Pártra, sem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra, hogy a köztársasági elnök olyan összetételben nevezi-e ki a kormányt, ahogy abban a koalíciós partnerek megállapodtak. Az Új Szó azon kérdésére, ez azt jelenti-e, hogy az SZNP is egyetértett Ivan Lexa jelölésével a privatizációs miniszter posztjára, a következőket válaszolta: helytelen értelmezésről van szó, az említett miniszteri poszt a DSZMet illeti meg, s az említett mozgalom azt jelöl, akit akar. A későbbiekben még azt is megtudtuk, hogy a DSZM, vagy még inkább Mečiar kormányfő viszont nem volt hajlandó elfogadni az SZNP egyik jelöltjét sem, és hogy Soboňa egészségügyi miniszter jövője nem a koalíciós partnerek, hanem a parlament kezében van. (m-n.) FILKUS KŇAŽKÓÉKNÁL A Demokraták Szövetsége reméli, hogy Michal Kováč államfő ellenáll Vladimír Mečiar zsarolásának, s meggondolja, hogy a koalíció minden kormánytagjelöltjét elfogadja és a megjelölt posztra kinevezze-e. A Milan Kňažko vezette szövetségnek főként Ivan Lcxával szemben vannak kifogásai, akit az államfő már kétszer visszautasított kinevezni. Kňažkóék úgy tudják, Mečiar több olyan személyt próbál bevenni az új kabinetbe, aki már tisztséget töltött be a normalizációs időszak kormányában. Név szerint Ján Duckýt említette, aki a hetvenes években gazdasági miniszter volt. A privatizációs tárca élén tervezett változások kapcsán megjegyezte: Megnyugtatóan hatna a lakosságra, ha a koalíciós tárgyalások részvevői becsületbeli nyilatkozatot írnának alá, hogy sem maguk, sem családtagjaik révén nem vesznek részt a privatizációban. A sajtótájékoztatón jelen lévő Rudolf Filkus - akiről kiderült, hogy csatlakozott Kňažkóékhoz - megerősítette, kísérletek vannak arra, hogy egyesek a privatizáció által növeljék politikai hatalmukat. G. A. ÉLŐK SÍREMLÉKEI Mindenszentek napján a halottak e világi birodalmát jártam. Bolyongtam a sírhalmok között. Olvastam a sírkövekre rótt neveket. Emiekeimben életre kelt a temető. Az örök álmukat alvó egykori ismerősök újra éltek képzeletemben. Itt nyugszik... De hisz ez Jóska! Volt osztálytárs. A mi Tyotyónk. Milyen korán eltávozott! Fiatalon maga vetett véget életének. Itt meg a Béla bácsi, a szülővároskájához haláláig hű orvos, a diákok patrónusa és kicsit cinkostársa is. Hány hozzá forduló diáknak adott orvosi igazolást, ha dolgozatíráskor makkegészségesen beteget jelentett! Itt meg egykori tanárom, ott szomszédom, amott diákkori szerelmem édesanyja nyugszik. Távozásukkal mintha életünkből egy darabka kiszakadt volna. Most itt vannak. Együtt, egymás mellett. S az emlékezés pillanataiban újra élnek. Bennünk. A sírokon káprázatos színekben tündöklő krizantémok. Sárga, fehér, lila színű szépségükkel valósággal hivalkí>dtak. A virágok szépségversenye - halott hozzátartozóink sír-" jain. A virágok beszélnek. A maguk virágnyelvén. Színükkel, fajtájukkal az élőknek nyílt és titkos üzeneteket tolmácsolnak. A temetői virágok mások. Mit is üzenhetnének az élők halottaiknak? Talán csak annyit, hogy távozásukkal pótolhatatlan űr maradt utánuk. A temetői virágok igy is mélységes emberi érzelmek tolmácsolói. Sorra vettem a sírokat és a virágokat. A gyermek végtelen szeretete, nem múló fájdalma jeléül helyezte csodálatos csokrát, koszorúját édesanyja sírjára? Vagy általa próbálja önmagával is feledtetni, hogy az év többi napján nem jutott idő az emlékezésre? A virágok, koszorúk borította sírok között kirí a sorból egy elárvult, elhagyott sirhalom korhadó fej fával. Erre nem jutott virág. Nincs, ki emlékezne rá? Talán már az utódok is távoztak az élők sorából. Lehet, a sors a világ messzi tájaira sodorta őket. Az elhagyott síron is pislákol egy árva mécses. Valaki szánalomból helyezte rá... A szomszédban terebélyes kripta, vadonatúj sírkövei. Rajta két név: férj és feleség születési éviikkel. Az elhalálozás dátuma hiányzik. Még élnek. Sírhelyüket előre elkészítették — saját maguknak. Az élő házaspár sírján nagy csokor virág. Maguknak hozták? Mintha már nem is lennének. De mi lesz, ha már valóban nem lesznek? Képzeletüket már most a mulandóság rémképe foglalkoztatja? A maguknak életükben emelt síremlék megmarad utánuk. De mi más még? Ha semmi több, nem sok értelme lehetett életüknek... Az élők síremléke valahogy idegenül hat a halottak birodalmában. ZSILKA LÁSZLÓ KDM MEGFÉLEMLÍTÉS - A DSZM FEGYVERE