Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám, kedd

1993. NOVEMBER 30. •ItfSZÖPUBLICISZTIKA KAMARATANCOK KASSÁN Néptánc-kamarakoreográfiák versenyét rendezte meg október végén Kassán, a Thália Színházban a Csemadok és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége. A versenyen hét alkotó, illetve együttes mutatta be új koreográfiáját. - Eddig terjedne egy pontos ú jsághír. Az esemény azonban megér egy kicsit bővebb híradást, akár a rendezők megfontolásairól, akár az elért eredményekről. Elvégre az sincs kizárva, hogy a Thália nézői egy új irányzat születésénél tanúskodtak, legalábbis a néptánc színpadi interpretálásának másnemű megközelítésénél. Kelet-Európa országaiban úgyszólván íratlan közmegállapodás alakult ki az elmúlt évtizedekben, hogy a színpadi táncműveknek a lehető leggazdagabban feltárt táncfolklóron kell alapulnia. Nos, a népi tánckultúra kincseinek feltárási folyamata - itt és ott - buzgó ütemben haladt előre, s még azt is elmondhatjuk, hogy a kutatók és koreográfusok erőfeszítése felgyorsult az utóbbi évtizedben. (A legfrissebb példa: nemrég jelent meg Takács András könyve a gömöri néptáncokról.) A vita vagy épp a pangás inkább a színrevitel hogyanjában jelentkezett. Ezt tekintve - és persze nagyon sommásan összefogva - a népláncszínpadon nagyjából két irányzat uralkodott. Az egyik, a „régibb" a jólrosszul megismert táncfolklór minél tetszetősebb, dekoratív tálalását tűzte ki célul, lehetőleg nagyformátumú táncművekben, míg az „újabb" a feltárt paraszti tánckincs minél hűségesebb és pontosabb közvetítését tekintette feladatának, hovatovább beleragadva a reprodukálásba. Nagyon érdekes, hogy miközben a két irányzat hívei nemegyszer késhegyig menő harcot vívtak, gyakran megfeledkeztek a kettejüket összekötő titkos, sőt nyíltan megmutatkozó vonásokról. Arról például, hogy mindkét ágazat kitermelte a maga táncbéli virtuozitását, s hogy ez a virtuozitás gyakran a táncbéli gondolat hiányát leplezi, vagy arról, hogy mindkét oldal képviselete hajlamos lemondani műfaji és szerkesztési-formálási követelményekről. Most hát valahogy olt tartunk, hogy sok koreográfus ismeri „a folklór szavait", de önálló nyelvként nem él e szókinccsel, hogy a múltról vagy jelenről kifejezze valóságiátását és álláspontját. A táncos közállapotok további elemzése persze túlontúl messzire vezetne (csak egy példa: ugyan hol mondhatják el manapság, hogy főiskolai rangon megoldották a koreográfusok képzését?), de már a diagnózis, a felismerés is elvezethet valamilyen továbblépéshez. Az érdem most a Folklórszövetségé, hogy vállalta a kezdeményezés kockázatát. Az is a rendezők javára szól, hogy a létszám megkötésén túl (öt pár táncos) nem korlátozták vagy ijesztették a koreográfusokat más fellételekkel. Mint mindig, természetesen most is előbukkantak félreértések. A leggyakoribbnak azt a felfogást mondhatjuk, amikor a koreográfus a nagylétszámú kompozíciók formálási fogásait alkalmazza, csak éppen kis létszámra redukálva. Rossznyelvű táncosok „timsózásnak" mondják az eljárást, s eredménye ugyanúgy nem lehet igazi kamaramű, ahogy egy vonósnégyes és egy zsugorított zenekari darab közé sem lehet egyenlőségjelet tenni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy még e félreértés keretében is született jeles, felettébb színpadképes mű: Péter Zsolttól a Bodrogközi mulatság (Szőttes együttes). A félreértést itt az tette bocsánatossá, sőt a táncot elismerendővé, hogy a koreográfus rendkívül sokoldalúan merített a bodrogközi hagyományból, s a színrevitel egészét is lüklető változatossággal oldotta meg. A személyes mondanivaló és a régi lakodalmi szokások koreográfiai egységét alakította ki a verseny nagydíjasa, Krausz Ágota, fin című kompozíciójában (dunaszerdahelyi együttes). Tánca a tökéletesen kidolgozott játék- és táncfeladatokkal ugyancsak figyelmei keltett. Derűs mókázásál bizonyos, hogy a nagyközönség később hálával fogadja. Az indítás tehát Kassán megtörtént... A folytatás most már főleg a koreográfusokon, együttesvezelőkön múlik. MAÁCZ LÁSZLÓ A KÉNYELMETLENEKET ELKÜLDIK, UGYE? Talán Ismerős a tájainkon ls honos mondás: aki nem lop, családját károsítja meg. Kár tagadni, ma is vannak, akik gondolkodás, lelkllsmeretfurdalás nélkül visznek a közösből. Az is köztudott, hogyha netán valaki megelégeli a lopásokat, s megnevezi a tetteseket, hadjárat Indul ellene. Az alábbi történet erről szól. Ciliing Irén azelőtt is őrként dolgozott. Ismeri itt az embereket, tudta ki, mennyit és hogyan lop, s noha a múltban is gyakran figyelmeztetett a rendellenességekre, sőt a bűnösöket meg is nevezte, nem történt semmi. Az állítólagos 7 zsák hiány csak UrUgy arra, hogy megszabaduljanak tőle. Sem neki, sem Kanyicska Jánosnak nem tudták bebizonyítani, hogy ők volnának a vétkesek, hogy mulasztást követtek volna el. Az egyik őr ugyanis előírásszerűen jelen volt a rakodásnál, és a sofőr is átvette a rakományt. Az előírás értelmében ettől a perctől fogva ő felelt a zsákokért. A tápkevcrék-részleg vezetője, természetesen az őrök ellen vallott, pedig jól tudta, hogy sofőrbarátjának már a múltban is voltak kétes ügyei, amelyek miatt elbocsájtását indítványoztam. Érdekes ugye, hogy az jelentett hiányt, aki már a múltban is besározta magát. Talán furcsán hangzik, de engem az eset nem lep meg, ugyanis a magáncéggel szemben fenntartásaim voltak, és vannak. Állítom, az kellene, hogy gazdasági ellenőrök nézzenek szét a Vekom házatáján. Kíváncsi lennék ugyanis, hogy Veres úr mivel és hogyan magyarázná meg azt, hogy hal munkatársának 17 koronás órabért fizet csupán, amikor a legalacsonyabb órabér 14 korona. Netán úgy gondolja, hogy a 3 korona ráadással kiegyenlíti a szombat, vasár- és Ünnepnapokért kötelező pótlékfizetést?! Más lapra tartozik az, hogy az őröket sem értem. Miért írtak alá egy olyan munkaszerződést, amelyről egy kezdő jogász is kiderítheti, hogy szabályellenes! Mivel vezető beosztásban dolgozom, tisztában vagyok azzal, hogy Veres úr kihasználja, kizsákmányolja beosztottjait. Az őrök ugyanis három hónap leforgása alatt túllépték az államilag meghatározott évi túlórakeretet. Az ilyen kihágás a fejlett országokban a vállalkozói engedély bevonását eredményezi. Furcsa praktikák ezek - mondta határozottan - majd hozzáfűzte azt is, hogy saját cége házatáján sincs minden rendjén. - Az emberek és érdekek összefonódnak, a dolgok kéz kezet mos alapon mennek. A dolgozók érdekvédelme sem megoldott, noha a szakszervezet vezetősége az elnöknek havi 1500, a bizalmiknak havi 400 korona juttatást hagyott jóvá akkor, amikor az állami vállalat anyagi nehézségekkel küszködik. Az eset azért is furcsa, hiszen az említettek rendes havi bért kapnak. Ha kíváncsiak arra, hogy a telep falain kívtll ki és mennyiért árulja a tápkeveréket, érdeklődjenek a faluban. Zsákonként 100 koronáért hozzájuthatnak a több mint 300 koronát érő termékhez. A hallottak után a Vekom tulajdonosának véleményére is kíváncsiak voltunk. Mivel a telepen nem találtuk, telefonon kerestük. Feleségejelentkezett csupán, aki tudatta velUnk, hogy férje nem tartózkodik odahaza. A hét végén viszont felhívott a cég jogi képviselője, aki tisztázni akarta, illetve meg akarta magyarázni az elbocsájtási indok, illetve a különböző levonások, büntetések törvényességét. Nem tudott meggyőzni. Ma még nem tudni, miként végződik a Ciliing Irén Kanyicska János kontra VekomUgy. Annyi azonban biztos, hogy az érintett őrök harcolni fognak igazukért, ha kell Ügyüket bíróság elé viszik. Meggyőződésük, hogy posztjukról azok akarják elmozdítani őket, akik a közös vagyont közprédának tekintik. PÉTERFI SZONYA - Az egyik kollégám október 18-án arra kért, cseréljek vele műszakot. Vállaltam, s ebből erednek gondjaim - fogott bele története közreadásába Ciliing Irén, a Vekom magánőrszolgálat felmondás alatt lévő tagja. Kanyicska Jánossal teljesítettünk szolgálatot, s neki is felmondtak. Miért? Azon a napon az Agropros állami vállalat köbölkúti Üzemében folytatódott a munkásoknak szánt tápkeverék kimérése és széthordása. Annak érdekében, nehogy a meghatározottnál több mázsát vigyenek ki a raktárból, az őrnek jelen kellett lennie nemcsak a rakodásnál, de biztosítania kellett - az üzem kapujáig - a megrakott teherautó kíséretét - vezette fel a témát Irén asszony, de magát az esetet kollégája mondta el. - Reggel, miután megérkezett a teherautó, A tartályban lévő tápkeverék is közpréda lehet a raktárba mentem, s közösen a raktárosnővel több szemtanú előtt eltávolítottuk a lakatokat, s megkezdődött a rakodás. A zsákokba kimért tápkeveréket palettákon emelték a kocsira, s a fuvarlevél szerint 85 mázsát kellett volna kiadni. Egy palettára 20 zsák fér el (10 mázsa), az autó platójára viszont csak 8 paletta. Ezért öt mázsát a paletták tetejére kellett helyezni. A rakodással nyolc óra előtt készek is lettünk, bezártuk a raktárai, s én a kocsi előtt haladva kísértem ki a siló területéről. Tizenegy óra előtt visszajött a teherautó azzal, hogy Bokor és Holota urak menjenek a raktárba. A sofőr ugyanis azt állította, hogy hét zsákkal kevesebbet vételezett. Közöltem, hogy ez lehetetlen, mivel a palettákat nemcsak én számoltam, hanem a jelenlévők is. Délután három óra körül megjelent Veres István, a magánőrszolgálat főnöke, aki leellenőrizte mi történt, ám tőlem nem kérdezett szinte semmit sem. Szerdán este álltam volna szolgálatba, a főnököm viszont kijelentette, mivel nem voltam a rakodásnál, s így eltűnt két zsák tápkeverék, sőt, a lelakatolt raktárból szintén hét zsák, azonnali hatállyal fel akart mondani. Mivel már akkor beteg voltam, s azzal számoltam, hogy az éjszakai műszak után járó két pihenőnap elég lesz a kúrára, orvoshoz mentem, aki betegállományba vett. A mai napig (november 17-e) is táppénzen vagyok. A felmondást megkapta Ciliing Irén is, aki a silóban üzemi őrként 1982 óta dolgozott. - Elmondom én, mi a baj - mondotta kertelés nélkül Irén asszony. - Valakik számára nemkívánatos személy lettem csak azért, mert már nem lophatnak olyan mértékben, mint azelőtt. Megakadályoztunk már több kisebb, nagyobb lopást, ám ezért nem jár sem hála, sem köszönet. Azért akarnak bennUnket elküldeni, mert ismerjük az enyveskezűek praktikáit. És ezért nem jár köszönet. Mondok egy példát. Kanyicska Jancsi és a kollégája, a vállalat két alkalmazottját lopáson érte. Az ügyet nem lehetett elsimítani, noha a megmentett közvagyon „csak" körülbelül 2500 koronát ért. Az ügyet kivizsgálták, megírták a jegyzőkönyvet, s a két tettest és a sofőrt a vállalattól elbocsájtották. Az éber őrök, mi tagadás, prémiumban reménykedtek. A főnökünk valóban „nagylelkű" volt, fejenként 106 korona jutalmat adott embereinek. A büntetések kiszabásánál viszont más a filozófiája. Kanyicska János Méry (iáhor felvételei Holota Tibor részlegvezető véleményét nem rejtete véka alá. - Sajnos, itt az volt a gyakorlat, hogy az emberek csak azt nem vitték el, amire nem volt szükségük. Amikor kirobbant az udvari lopásügy, arra kértem az állami vállalat igazgatóját, intézkedjen, hogy telepünket, őrizzék. Az érsekújvári székhelyű igazgatóság a Vekom magáncéggel kötött szerződést. Ciliing Irént Veres úrnak én ajánlottam, hiszen Megtudtuk, hogy Veres úr a nyáron kutyát adott az őrök mellé. Az egyik este, amikor Ciliing Irén a szokásos körútjára indult a terep túloldalára, őrtársa mellől a kutya - miközben távozott a takarítónő elszökött, s megsebesített egy kerékpározó kislányt. Az őrök nem kerülték el az azonnali büntetést, főnökük 300^300 koronát vonatott le a bérükből. Hogy a kutya papírjai nem voltak rendben, hogy nem kapta meg a kötelező oltásokat, s ráadásul nem vett részt semminemű kiképzésen, az akkor mellékes volt. A Vekom magánőrszolgálat főnöke a munkaszerződésre hivatkozott (benne az áll, jogellenesen, hogy alkoholfogyasztás esetében a büntetés összege 300 korona, a munkafegyelem megsértése pedig azonnali felmondást von maga után), no meg arra, hogy a kutyaügy miatt külön kiadásai voltak. - A főnökre jellemző a következő levél is mutatta Irén asszony az iratot, s magyarázatba fogott. A Vekomtól nem kapott teljes felszerelést, munkaruhái, ezért a főnöke megengedte, hogy vegyen magának egy munkacipőt. A levélben közli, mivel a cipőt egészségügyi okokból másnak nem adhatja, Ciliing Irén fizetéséből 200 koronát levon. Mindkét őr nem titkolta el azt sem, hogy főnökük közös megegyezéssel, egyik napról a másikra akarta őket az utcára tenni, ám ebbe nem egyeztek bele. Nem ijedtek meg fenyegetésétől sem, hiszen egyértelmű, amíg betegállományban vannak, nem léphet ellenük. A mi lesz azután, viszont nagyon is foglalkoztatja őket. Annál is inkább, mert Köbölkúton nincs sok munkalehetőség. Jobb a békesség Az Ugy kapcsán ellátogattunk az Agroprosba, hiszen az ott dolgozók véleményére is kíváncsiak voltunk. Ahogy az manapság lenni szokott, szinte nem akadt senki, aki bevallotta volna, hogy kicsiben sokan, de bizonyos emberek nagyban lopnak.