Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám, kedd

KULTURA m'

m m „^ 1993. NOVEMBER 30. •ű/szö EGY ISKOLA ARCULATVALTOZASAI LESZ-E ÚJRA MAGYAR OSZTÁLY A SZŐLŐSKEI SZAKTANINTÉZETBEN? 7 A

boráról méltán világhírnévre szert tevő Tokaj-hegyvidék egy része átnyúlik Szlovákia mai területére. Nem véletlen, hogy a táj sajátos jellegét meghatározónak tartván, negyvenöt évvel ezelőtt Szőlőskén szőlészeti szaktanintézetet alapítottak. A mesteriskola 1971-ig magyar tanítási nyelvű volt, de ettől kezdve a két osztály mellett minden évben két szlovák tanítási nyelvű osztályt is nyitottak. Hogy, hogy nem, később ezek leltek az erősebbek. Nincs szándékomban nemzetiségi ügyet csinálni a témából, de tényként le kell írnom, hogy a szőlőskei iskolában ebben a tanévben magyar osztályt már nem indítottak. Nem tudom - és ma már kinyomozni is nehéz lenne -, hogy a magyar oktatás leépítése feltétele volt-e annak a nagyméretű beruházásnak, melyet a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején végrehajtottak. Tény viszont, hogy a százötvenmillió koronát meghaladó beruházás eredményeként alighanem Szlovákia legmodernebb mezőgazdasági szaktanintézetét építették itt ki. Az elméleti oktatást 9 kiválóan felszerelt szaktanteremben végzik. A tanárok a szemléltetéshez a saját stúdiójukban készített 5-7 perces videofilmjeiket használják. 15 hektáros tangazdasággal is rendelkezik az iskola, melyből 10 hektárnyi a szőlő, 2-3 hektárnyi a gyümölcsös, a többi pedig zöldséges. Természetesen üvegházuk és fóliagazdaságuk is van. de nem hiányzik a présház és a kiváló tokaji borospince sem, melynek hosszúsága eléri a 600 métert. Ebben érlelik a tokaji borokat, s hogy kellő szakértelemmel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a borvilágkiállításon eddig kél aranyérmet nyertek el. Hz az egész oktatási komplexum annak ellenére, hogy méreteit, felszereltségét tekintve akár egyetemi képzésre is megfelelő lehetne - a nyolcvankilences államfordulat után mégis meglehetősen nehéz helyzetbe került. Alig három év leforgása alatt Milan Behyňa már a negyedik igazgatója az iskolának. Való igaz, hogy elég nehéz helyzetbe került az iskolánk mondja az igazgató , és tény, hogy ezt mindnyájan megéreztük, sokunkon a félelem, a depresszió lett uralkodóvá. Hogy miért? Mert a teljes leépülés, a csődbejutás fenyegetett. Szerencsére összeszedtünk annyi erőt, hogy talpra álljunk és véget vessünk a politikai indíttatású káderváltozásoknak, és megteremtsük a koncepciózus, szakmai irányítás feltételeit. Engem nem azért választottak igazgatónak, mert szlovák vagyok, és Borsiban a Matica helyi szervezetének teendőit is ellátom, hanem azért, mert a kollégáim úgy érezték, hogy képes vagyok ezt a kollektívát jól vezetni. Ezt azért tudom, mert előttem mondták meg Boros Jenőnek, Magyarország szlovákiai nagykövetének, amikor itt járt nálunk. Higgye el, egy cseppet sem örülök, hogy a magyar első osztályt nem tudtuk megnyitni. A mezőgazdaság privatizálása és mondjuk meg nyíltan: ellehetetlenülése mely remélhetőleg csak átmeneti jellegű, kétségtelenül érezteti hatáI

lajdu Jenő: „Ennek az iskolának létjogosultsága van itt" sát a fiatalok pályaválasztásában. Míg három évvel ezelőtt 370 tanulónk volt, jelenleg már alig 200. Ebben a tanévben is szerettünk volna négy, sőt öt első osztályt nyitni, de kettőhöz is alig volt jelentkező. A magyar fiatalok részéről még kisebb az érdeklődés. Tavaly tizenketten jelentkeztek, ennyiüknek is nyitottunk egy osztályt, de mivel az idén csak öten jöttek el a felvételi re, nekik külön osztályt nem nyithatunk. Régebben a Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Rozsnyói és Kassa-vidéki játrásokból is jelentkeztek hozzánk, de most már nem jönnek, még a környékbeli magyar iskolákból sem. Tény, hogy az említett járásokban a munkanélküliek részaránya meghaladja az országos átlagot, s alighanem ez is kihatással van arra, hogy a szülők a gyermekeik utazási, taníttatási költségeit nem tudják előteremteni. Mihók Zoltán biológia szakos tanár: - Nem tudom, hogy mi a baj! Körül vagyunk véve magyar falvakkal, de még egy osztálynyi gyereket sem tudunk összeszedni, holott minden alapiskolái legalább egyszer meglátogattunk. Tavaly a lányok számára a magyar tagozaton is megnyitottuk a „mezőgazdász falusi szolgáltatásokkal" elnevezésű új szakirányzatunkat, ami lehetővé teszi, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési alapismeretek elsajátítása mellett megtanuljanak varrni és főzni is. Sajnos, ebbe az osztályba a magyarok közül csak öten jelentkeztek az idén. Mivel a szlovák jelentkezők száma hét volt, nem tehettünk mást, szlovák osztályt indítottunk. Az iskola igazgatósága a helyzetet úgy oldotta meg, hogy ebben az osztályban szlovákul és magyarul is tudó tanárok oktatnak. A biológiát én is két nyelven tanítom. Ebben a helyzetben részünkről ez a legtöbb, amit tehetünk, jóllehet hangsúlyozni szeretném: a legjobb megoldás az lenne, ha a magyar gyerekek közUl több jönne az iskolánkba. Ez az öt gyerek így meg van rövidítve, mert például magyar nyelvet is irodalmat nem tanulnak. Hajdú Jenő szakoktató: - Tény, hogy ma mindenki csak eladni, kereskedni szeretne, de nem szabad feledni: valakinek termelni is kell majd, mert különben nagy baj lesz. Szerintem ennek az iskolának van létjogosultsága, de elsősorban a mi régiónkra kell építeni. Mivel a Bodrogközben és az IJng-vidéken a magyar lakosok részaránya a nagyobb, iskolánknak ehhez kell alkalmazkodnia, ha meg akar élni. Most a tantestület nem erre van felkészülve. A tanárok között kevés a magyar, ennélfogva nyilván nem is nagy érdekük, hogy legyen magyar osztály. Nekem meggyőződésem, ha egy kicsit nagyobb reklámot csinálnánk az iskolánknak, lenne iránta érdeklődés. Végső soron annak sincs különösebb akadálya, hogy olyan mesterségeket tanítsunk itt, amikre jelenleg is szükség van a Bodrogközben. Türelmesen végighallgattam a tanárok véleményét, s bevallom egy kérdés motoszkál bennem: vajon megtalálják-e a tetszhalott felélesztéséhez a varászvesszőt? Egyöntetű igenlő választ nem merMihók Zoltán: >

y4 mezőgazdaság jelenleg senkit sem vonz" nék mondani. Tény, hogy egy éve még sztrájkoltak itt a pedagógusok, az új iskolavezetés pedig azóta rengeteget tett a felgyülemlett gondok megoldásáért. Mindenképpen elismerést érdemlő, hogy az iskola működtetéséhez az anyagi feltételeket megteremtették. Bevasalták az üzemektől azt a 2,5 millió koronát meghaladó tartozást, amivel adósai voltak az iskolának. Árusítani kezdték a saját termésből készített tokaji asztali borukat. Gazdasági hasznot jelent számukra az átképző tanfolyamok megszervezése, melyet a tőketerebesi munkahivatallal karöltve végeznek. Számítástechnikát, könyvelést, varrást tanulnak nálunk az arra rászorulók, de egyegy ciklusban a határőrök átképzését is itt végzik. Több vállalattal, szervezettel, utazási irodával is szerződést kötöttek - vendégeket fogadnak a tokaji pincéjükben, elszállásolást biztosítanak számukra stb. Mikor ott jártam, éppen hollandokra vártak. Nem mondom, hogy ez nem kell, csak azért át ne essenek a ló másik oldalára, mert ezekkel az épületekkel, pincékkel és egyéb adottságokkal kétségtelen, hogy ügyesen lehet hasznot hozó vállalkozásokba kezdeni, de az alapkérdés: mégis mi lesz az iskolával? Meddig lesz az is fontos? Nem látja-e majd kárát egy ilyen oktatási intézmény hiányának Bodrogköz? Remélhetőleg ez a kérdés nem csak engem nyugtalanít, s az iskola illetékesei tesznek valamit a kételyek eloszlatásáért. SZASZÁK GYÖRGY EROTIKA, IRODALOM MEG A FIATALOK JEGYZETEK AZ IRODALMI SZEMLÉRŐL Az Irodalmi Szemle 10. száma ugyan lila boritóval látott napvilágot, de egyáltalán nem lila egyébként. Két jellegzetességére érdemes fölfigyelnünk. Tematikailag az irodalmi erotika világába vezet el, a lémát sokszor kísérő képmutatás és ügyetlenkedő finomkodás nélkül. Tibor Zilka tanulmánya (Az erotika színe és visszája), illetve Milan Kundéra immár világhírű regényének, a Halhatatlanságnak a bemutatása (P. Olexo Anna jó fordításában, Philippe Sollers és Jaroslava Pašiaková kísérő esszéivel) adja a hátteret. Ugyanakkor fiatalok sokaságának nyújt lehetőséget, hogy akár az adolt lematika keretei között, akár másként jelentkezzenek. Tibor Žilka a tőle megszokott alapossággal elemzi, hogy az erotikának a szépirodalomban a legkülönbözőbb jelentései vannak. Semmiképpen sem „disznólkodás", ahogyan primitív és indulatosabb álolvasók szoklák minősíteni, ha a szex, a nemi élet megjelenítődik a művészetekben. Persze, a nyomtatásban az ízléstelenség is előfordulhat, napjaink nyomtatott termékeiben bizony egyre gyakrabban, ez azonban nem az irodalom, a művészetek világának jelensége, hanem természetesen - szociológiai megvilágítást követel. Tibor Zilka azt bizonyítja, hogy az irodalomban az erotika ábrázolásának hatására vetődött föl az emberi tudat és beszédmód irracionális indítékainak problémája. Mindehhez „illusztrációként" is szolgálhat Kundéra sokjelentésű regénye, amely Philippe Sollers szellemes meghatározása szerint - „olyan, mint a mindkét oldaláról leteríthető abrosz, olyan, mint az 'egzisztenciális matematika' (új mágikus tudomány) tanfolyamának demonstrációja". Kundéra méltatása igazán nem ide tartozik, s magától értetődik, hogy még kevésbé zárható egyetlen tematika mondjuk: az erotika - határai közé. Viszont bizonyos, hogy nem nagyképűség, hanem egészséges mérce a szerkesztőnek az a törekvése, hogy szinte versenybe állítja vele azokat, akik még inkább a pálya kezdetén, mint a csúcsán állnak. „Vétlenek vagyunk valamiben, és bűnbe esünk az olvasás által. Ez már végrehajt bennünk. Irodalom" írja Németh Zoltán Polgár Anikó írásai elé. Az erotika végrehajt valamit bennünk, olvasókban, írókban, ismeretlen világokba vezet el, cselekvéseink rugóit magyarázza, magyarázhatja. Ha tetszik : önismeretre nevelhet. A fiatal irodalom azonban nem csupán az adolt tematika keretei között jelenik meg ebben a számban, hanem öntörvényűén, önállóan is. Tőzsér már az Irodalmi Szemle kezdeti éveiben bizonyította szerkesztőként, hogy érdeklik a fiatalok, hogy az ő kiválasztódásuk segítését érzi igazi szerkesztői munkának. Patétikusabban fogalmazva, de semmiképpen sem túlozva: nemzetiségi feladat is ez, hiszen az irodalom, a helyi magyar írás jövőjéről van szó. A. Szabó László a komáromi Pegazus-találkozó legjobb műveit és magát a pályázatot mutatja be. Igaza van, hogy az irodalomban a mennyiségi tényező nem igazán érdekes, „mégis jóleső érzés látni, hogy mintegy ötven középiskolás korú fiatal komolyan érdeklődik az alkotás iránt". Ide tartozik az is, hogy a 7 x 1 x 7 (7-en 1 könyvről 7 mondatban) című, egykor a Chmel szerkesztette Slovenské pohľadyban oly népszerű, de itt is sikeres rovatban nem idősebb, tekintélyesebb írók, kritikusok mondanak tömör véleményt ifjabb pályatársuk művéről, hanem azonos korosztályúak nyilatkoznak. Ezúttal Talamon Alfonz Gályák Imbrium tengerén című könyvéről. A legszellemesebbnek Stofko Tamás meghatározását érzem: „A Gályák Imbrium tengerén az én olvasatomban tehát: játék és álom. Talamonéban: szabadság a holdon." Befejezésül egy problémáról... Mészáros András (Időszűke) és Földes Zsuzsa (Miről vallanak a nevek) dolgozatairól van szó. Fontos írások ezek, s fontos a törekvés is, hogy a nemzeüségi humán tudomány a filozófiában vagy a nyelvészetben is fejlődjön. De ezek a tanulmányok érzésem szerint - már túljárnak a laikus olvasó befogadóképességének határain. Szigorúan szakmai kérdéseket elemeznek, szigorúan a szakma számára. Turczel Lajos tudományosan ugyancsak dokumentált tanulmánya az első köztársaságbeli iskolakérdésről és közművelődésről - eleven hagyományébresztés. Mészáros András írása bármily fontos, alighanem csak a szakemberek szűk köre számára izgalmas. Akár előadásmódjának zártsága okán is. Persze, fontos, hogy ezek az elmélkedések ne Budapesten vagy szlovák lapban lássanak napvilágot. Éppen ezért tanácsosabb lenne olyan tudományos kötetben, netán évkönyvben kiadni őket, amely a hazai nemzeüségi tudományosság fóruma. S eszembejut, hogy hiszen voltak ilyenek... A Tőzsér szerkesztette Műhely például. Csak megszűnt. BROGYÁNYI JUDIT Milan Behyňa iskolaigazgató