Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-29 / 278. szám, hétfő

MOZAIK .ÚJ SZÓM 1993. NOVEMBER 29. ER DUL ikai külés közelközölte :al, hogy őtartama íözi poliali majd t: a NAása a hián és az elélénkí:szt vesz jd Brüsz^ok kiilin. Jeruárják, de Tuniszba a akarja rgyalások visszairől. ÁNY Ka c z Éva és Ľubica Hegedúsová komáromi lányokat tanulás közben zavartuk. Most már túl vagyunk a nehezén, de az első napokban képtelenek voltunk napirendre térni a történtek fölött. Mindig azon a szerencsétlen fiún járt az eszünk. Amikor hazamentem - mondja Éva -, apu mindjárt azzal fogadott, dugjuk el anyu elől az újságokat, hogy ne tudja meg, mi történt, mert akkor még jobban aggódna értem. Persze, az ilyen hírt nem lehetett eltitkolni. Arra a kérdésre, a történtek óta megváltozott-e a viszonyuk a külföldi diákokkal, határozott nemmel válaszoltak. Bár a gyilkosság okát mindenki csak találgatja, olyan verziót is hallani, A TRAGÉDIA UTÁN NYITRÁN • RETTEGNEK A KÜLFÖLDI DIÁKOK? Tíz nappal a nyitrai diákszállóban lejátszódott tragédia után, látszólag már semmi nyoma a halálos kimenetelű, ám a mai napig felderítetlen eseménynek. A 21 éves varrannói áldozat temetése után lekerült a kollégium faláról a fekete lobogó; a folyosóra helyezett gyászkeretes képet valamelyik diáktárs eltette emlékbe; a tövig égett sok száz gyertyacsonknak s az időközben elhervadt virágcsokroknak is már csak hűlt helyét találni. A mezőgazdasági főiskola hallgatóinak élete lassanként visszazökken a megszokott kerékvágásba. A lelkek mélyén azonban ott munkál az értelmetlen halál emléke, az ezerszer feltett, ám megválaszolatlan kérdés: MIÉRT? Ezt egyelőre a rendőrségnek sem sikerüli kiderítenie, s kérdés: megtudjuk-e valaha is a teljes igazságot? A november 12-i esti tragédia ugyanis szemtanúk nélkül zajlott. A két érintett közül az egyik nem él; a tettes pedig - akitől a névnapját ünneplő áldozat cigarettát akart venni nem nyilatkozik. Azon kívül, hogy beismerte bűnösségét, nem kommunikál. Nem csoda hát, hogy az okkal kapcsolatban többféle verzió is felmerüli. A 35 esztendős guineai aspiráns tette, érthetően, óriási felháborodást keltett. Félő volt, hogy e brutális cselekedet idegengyűlöletet vált ki. Szerencsére, a kollégiumban ennek nyoma sincs. A diáktanács nemcsak saját hallgatóihoz fordult felhívással - józanságra és toleranciára intett -, hanem körlevelét valamennyi főiskolára is eljuttatta. A diákszálló portáján a szokottnál szigorúbban ellenőrzik a ki- és bejövöket. Mi az igazgatót keressük. Ugyanis szárnyra kaptak az olyan híresztelések, hogy a tettest esetleg óvadék ellenében szabadlábra helyezik, s ez a diákság körében minden bizonnyal éles tiltakozást váltana ki. Sőt! Az egyik újságban arról is írtak, hogy már aktivizálódnak a helyi szkinhedek. - Én is olvastam az említett cikket, de hozzászólni nem tudok. Tény, hogy eddig nem észleltük a bőrfejűek ilyen megnyilvánulásait - mondta Zubatý Jozef, a kollégium igazgatója. - Az isklolában, illetve a diákszállón megtettük a szükséges biztonsági intézkedéseket. Állandó szolgálatot tartunk, és kapcsolatban vagyunk a rendőrséggel is. Eddig semmi sem indokolta a külső beavatkozást, és remélem, erre a jövőben sem lesz szükség. Természetesen, ez a példátlan bűneset jogos felháborodást váltott ki, ám diákjaink - s ezért köszönet jár nekik - ebben a nehéz helyzetben jól vizsgáztak. Indulataik helyett a józan eszükre hallgattak. így nem alakult ki pogromhangulat, s a külföldi diákoknak sem kellett megtorló intézkedésektől tartaniuk. Az eset kivizsgálására egy bizottság is alakult, mely a korábbi részleteket hivatott tisztázni. Az eredményt, természetesen, nyilvánosságra hozzák. Az említett bizottság elnökével, Paulen prorektorral is találkoztunk. Láthatóan nem örült rendhagyó megbízatásának. - Ez nem munkahelyi baleset, ahol arra kell fényt deríteni, vajon csúszós volt-e a lépcső, vagy valami más okozott-e lábtörést. Itt, és ehhez nem fér kétség, szándékos emberölés történt. Egy csomó törvényt kell áttanulmányoznunk, mégsem hiszem, hogy megtudunk valami biztosat. Elvégre nem vagyunk szakemberek, hogy mi derítsük ki azt, ami eddig a profi nyomozóknak sem sikerült... - Ön jól ismerte a szóban forgó guineai mérnököt. Egyik nyilatkozatában emiitette, hogy már a múltban is akadtak problémák. .. - Igen, eléggé agresszív természetű volt. Többször volt konfliktusa az iskola, illetve a diákszálló alkalmazottjaival. Például a karbantartókkal, vagy az egyik takarítónővel, akit állítólag - megpofozott, ám ez nehezen bizonyítható. Az említett pofozkodásról egyébként csaknem mindenki tudott. Az egyik szókimondó portásnéni (vele azért volt vitája a gyanúsítottnak, mert nem telefonálhatott a portásfülkéből) a szemére hányta, hogy egy nőre emelt kezet. - Képzelje - újságolta most felháborodottan a portásnő -, azt válaszolta nekem; „Szerencse, hogy itt történt a dolog, ha az én hazámban vagyunk, megöltem volna azt a takarítónőt." A portásnéni készséggel nyilatkozik, de amikor a neve iránt érdeklődöm, a fejét rázza. S nem ő volt az egyetlen, aki az esettel kapcsolatban inkognitóban akart maradni. A diáktanács egyik tagja is arra kér, hogy neve, sőt a tanácsban betöltött funkciója se jelenjen meg az újságban. - A Rádióžurnálnak sem mutatkoztam be - mondotta -, ám a hangomról sokan felismertek, s ennek egy cseppet sem örültem. A rokonszenves harmadéves főiskolás jól ismerte mind az afrikai aspiránst, mind az áldozatot: - Számomra örök rejtély marad ez a tragédia. A diáktársaim sem tudják megérteni, mi vezette ezt a guineait, hogy vasrúddal, látszólag minden ok nélkül, agyonverjen egy ártatlan embert. Az áldozattal egy ideig szobatársak is voltunk. Víg kedélyű, barátságos, sportkedvelő fiú volt, aki sohasem provokált. Egyenesen kerülte a konfliktusokat. Sokadmagammal én is ott voltam a temetésén. Diáktársaim egyöntetű véleménye szerint ilyen lehangoló, fájdalmas búcsún még nem vettek részt. A történtek után az iskola vezetősége összehívta a hallgatókat. Ismertették a történteket, és arra kertek bennünket, őrizzük meg a nyugalmat, ne szervezzünk tiltakozó akciókat. A külföldi diákok elhatárolták magukat afrikai társuk tettétől. Most ők sincsenek irigylésre méltó helyzetben; ráadásul tartanak a megtorlástól. Nem mernek a városba menni, s akinek módja volt rá, pár napra elutazott. - Itt a diákotthonban nem fenyegeti őket veszély? Meggyőződésem szerint nem. Persze, kétezer diák között könnyen akadhat egy-két provokátor, aki beléjük köthet. Hárman, akik vállalták a fotózást is (balról): Czimbalik Gábor, Téglás Gyula és Takács Imre (A szerző felvételei) hogy az afrikai szemet vetett áldozata barátnőjére. Takács Imre, Czimbalik Gábor és Téglás Gyula egy negyedik emeleti szobában laknak. Amikor vasárnap visszaérkeztünk az intrire és ott láttuk a gyászkeretet, meg az égő gyertyákat, azt hittük, hogy iskolatársunkat baleset érte. A portán viszont hallgatlak arról, hogy mi is történt. Valószínűleg nem akarták feleslegesen borzolni a kedélyeket, de hát egy brutális gyilkosságot lehetetlenség eltitkolni. Azt is hallottuk, hogy a tettes állandóan magánál hordta a vasrudat. Hogy igaz-e, nem tudni, mi csak látásból ismertük őt. A történtek után rendszeres tanári szolgálatokat vezettek be, és a portán is szigorították az ellenőrzéseket. Itt ugyan senki sem gondol megtorló intézkedésekre, ám a varosban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ezt netán ti is tapasztaltátok? Előfordult, hogy belétek kötöttek, mert magyarul társalogtatok? - Olykor elhangzanak gúnyos megjegyzések, konfliktusunk azonban senkivel sem volt. A diákszállón meg különösen nem. Nincsenek köztünk ellentétek. Jól megvagyunk egymással, s ha néha segítségre szorulunk, van kihez fordulnunk. Igaz, mint mindenütt, itt is akad egy-két forrófejű, izgágább egyén, de nem ez a jellemző. Amikor egyszer például kispályás focitornán játszottunk, egy diáktársunk magyar zászlót készített, majd a mérkőzés alatt meggyújtotta, hogy lássuk, mennyire „drukkol" nekünk. Persze, ezek kivételes esetek. Nem lenne teljes a kép néhány külföldi diák véleménye nélkül. Elsőként egy vietnami aspiráns nyilatkozott: - Az afrikai kolléga tette nagyon ártott nekünk. Hiába határoltuk el magunkat, sokan ferde szemmel néznek ránk. Néhányan a diákszállón sem érezzük magunkat biztonságban, és inkább albérletben lakunk. Én is az egyik barátomnál kaptam szállást. Sötétedés után már nem is megyek ki a városba. Nem tagadom, félek. Nappal is leginkább csak az iskolába megyek el. Egy Costa Rica-i lány: Mária del Carmen Parra, aki honfitársa kíséretében épp levegőzni készült egy kicsit, ugyan beleegyezett nevének közlésébe, ám a fotózást elutasította. - Nem kell, hogy ily módon is felhívjuk magunkra a figyelmet. Helyzetünk azelőtt sem volt rózsás, de most még rosszabbra fordult. Félünk elhagyni az épületet, örökké viszont a diákszállón sem kuksolhatunk. Olykor ki kell mennünk, még akkor is, ha ez eléggé kockázatos. Ami itt történt, arról nem mi tehetünk. Iskolatársainkkal nincs semmi bajunk, jól kijövünk egymással. A szkinhedek viszont egyre agresszívabbak. A nyáron két színesbőrű, holland diákot is inzultáltak itt, szeptemberben pedig egy bolíviai barátunkat hagyták helyben. Ilyen idegállapotban rém nehéz tanulni, vizsgázni. A gyilkosság után a barátnőmmel pár napra egy ismerősünkhöz Nagyszombatba utaztunk. Ott egész más a légkör. Sötétedés után is félelem nélkül járhattunk-kelhettünk. Nyitrán a tettesről sok mendemonda kering. Egyesek ügy hiszik, ittas lehetett; mások arra gyanakszanak, hogy áldozata éppen ima, vagy vallási meditáció közben zavarhatta - s ez annyira felháborította, hogy előkapta a mindig kéznél lévő vasrudat. A két diák, akik tette után megakadályozták őt a szökésben, csak ennyit vallott: „Szörnyű volt, ügy tombolt, mint aki az eszét vesztette." A tárgyilagosság kedvéért még megemlítendő, hogy az afrikai fiatalembernek korábban egészségügyi problémái voltak; s a tette előtt nem sokkal a pozsonyi hematológián kezelték. Az is kiderült, hogy a nyáron, az Agrokomplex idején, egy forgalmas útkereszteződésben rátámadtak a bőrfejűek és könnyebb sérülést okoztak neki. Nem kizárt, hogy egy ilyen élmény nyomot hagyott a pszichikailag labilis idegzetű afrikain... ORDÓDY VILMOS NATO-DILEMMA Többünknek csütörtökön este elakadhatott a lélegzete, amikor a híradóban ismertették az orosz elhárítás elemzésének végkövetkeztetését: Moszkva ellenzi a NATO kibővítését, beleértve Szlovákia felvételét is. Egy nappal később újra visszahőköltünk, amikor a szlovák védelmi miniszter moszkvai tárgyalásai után, még oroszhonban, azt nyilatkozta a TA SR hírügynökség jelentése szerint: Pozsony sosem kezdeményezte Szlovákia NATO-felvételét. Harmadszor pedig akkor kapta fel a fejét az ember, amikor ugyancsak Imrich Andrejčák, immár hazai földön, azzal ütötte el az egészet, hogy badarság az

;amit az újságírók a szájába adtak, mert hogy ő ilyet sohasem mondott. Ám ha valóban így van, akkor a miniszter miért nem szólította fel az állítólag vétkes tudósítót azonnali helyreigazításra? Mi vel eddig ez nem történt meg, nem alaptalan a feltéltelezés, hogy a miniszternek van egy véleménye, amelyet a külföldnek szánt, és van egy másik - hazai fogyasztásra. De miért ez a zsonglőrködés a szavakkal? Miniszterünk moszkvai űtja után egyértelmű: lőttek a szlovák NATO-tagságnak. Kerek-perec bevallani ezt egyel jelentene annak beismerésével, hogy újra beadtuk a derekunkat. Ennél egyszerűbb úgy magyarázkodni, hogy mi sosem kopogtattunk a NATO ajtaján, mint tisztességgel beismerni: azért marad hiú ábránd a NATO-tagság, mert Moszkvának nincs az ínyére. S nehogy kihívjuk magunk ellen a nagy keleti haragját, védelmi miniszterünk jófiúként az is megígérte, egyetlen olyan lépést sem teszünk, amely veszélyezteti az orosz biztonsági érdekeket, s a moszkvai vezérkar a NATO-tagságot ilyennek tartaná. Csakhogy a történteknek van egy hátulütője is. Az még esetleg hagyján, hogy a szegény hazai polgár teljesen összezavarodik: kell-e nekünk NATO-tagság avagy nem? A külföld se nagyon tudja, hogy hova tegye ezek után Szlovákiát, hiszen Michal Kováč a múlt hónapban azért zárndokolt el a brüsszeli NATO-központba, hogy világossá tegye: bebocsátást kérünk, lehetőleg mihamarabb. Védelmi miniszterünk moszkvai vizitje, alighanem, végre tiszta vizet öntött a pohárba. P. VONYIK ERZSÉBET NÉHÁNY SORBAN U

krajna a hét végén leállította a villanyáram szállítását Magyarországra, Bulgáriába, Csehországba és Szlovákiába. Oleh Lapinyin energetikai miniszter szerint ezt a hazai energiagondok tetiek szükségessé, de már keresik az áramszolgáltatás biztosításának alternatív forrásait. Az ügy hátterében nyilván az áll, hogy Oroszország az elmúlt hét folyamán megszüntette az összeköttetést az ukrán hálózattal. B

angkokban a Vörös Khmerek rádiója közölte: a szervezet felajánlotta a kambodzsai kormánynak minden ellenségeskedés beszüntetését és az általuk ellenőrzött területek visszaadását, ha fontos posztokat kapnak a kormányban. Erről Khieu Samphan, a vörös khmerek vezere levélben tájékoztatta az egészségi okokból továbbra is Pekingben tartózkodó Norodom Szihanuk királyt. O

roszországban a fagy, Közép- és Dél-Amerikában a heves esőzések szedik áldozataikat. Argentinaban 8 ember vesztette életét, amikor egy nap alatt annyi'eső hullott, mint máskor egy hónap alatt. Kubában 22 személy halt meg és további 11 eltűnt a trópusi esőzések következtében. Moszkvában viszont november eleje óta már 31 személy megfagyott, s több mint százat kórházban ápolnak. Érdekes módon az esetek többségében nem hajléktalanokról van szó, hanem átlagos emberekről, akik legtöbbször az alkohol hatására elalszanak, majd megfagynak az utcán. S

un City dél-afrikai városban a 18 éves jamaicai Lisa Hanna tévébemondó kapta a Miss World címet. Az idei világszépe udvarhölgye lett a második helyezeti dél-afrikai és a harmadik helyen végzett Fülöpszigeteki szépségkirálynő. W, \ -m ,1 ľ J í Wmí \ 'fvwnľii iíi rí i v * /y^/íŕ^Jj^y^^Jzy^ /y yy dixfl