Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG ÚJ SZÓ. 1993. NOVEMBER 27. HARMINC ÉVE KEZDŐDÖTT, DE: MINDHALÁLIG BEATLES 1963. november 22-e több szempontból is fontos dátum a XX. században. Ekkor ölték meg Dallas­ban John F. Kennedy amerikai elnököt. Ugyan­ezen a napon jelent meg Londonban a Beatles együttes With the Beatles című nagylemeze, amely új korszakot nyitott a kultúrtörténetben. A dolgok akkoriban viharos gyorsasággal vál­toztak. Ez történt 1963. október 13-án is. Ezen a napon a Beatles Londonban léphetett fel a Sun­day Night at the London Palladium című tv­műsorban. Epizódszereplők voltak csupán a nagy sztárok mellett, de a koncertterem előtti utcát már miattuk szállta meg néhány száz rajongó, akiket rendőrkordonnal kelleti távol tartani a be­járattól. Este pedig 15 millió néző kapcsolt rá arra a csatornára, amelyen ezt az akkoriban legnép­szerűbb showműsort sugározták. Így - ha tet­szett, ha nem a Beatlesszel másnap minden angol bulvárlap a címoldalon foglalkozott. Néhány nappal később, első külföldi turnéju­kon, Svédországban rajongók százai, ezrei vir­rasztottak 24-36 órát a pénztárak előtt, hálózsá­kokban aludtak az utcán, hogy jegyhez jussanak, s egyre többen viselték azokat a ruhákat, azt a ,,Hamlet-frizurát", amit a zenészeken láttak. Ez a hisztérikus rajongás magukat a fiúkat is meglep­te, de az igazi döbbenet október 31-én, a londoni repülőtéren érte őket, ahol sok ezer tomboló, sikoltozó, ájuldozó tinédzser várta a zenekart. A rendőrök képtelenek voltak fenntartani a ren­det. Sir Alec Douglas-Home miniszterelnök gép­kocsija elakadt a tömegben, a Beatlesszel egy időben érkező Miss Világszépét egy oldalbejára­ton kellett kimenteni. A beatlemánia később oly jól ismert reakciói előtt értetlenül állt mindenki... Az angol lapok természetesen másnap ismét cím­oldalon hozták a nagy „sztorit", de a tizenévese­ken kívül még mindig csak kevesen tudták, miről is van szó tulajdonképpen, ki is ez a négy érdekesen öltözködő, furcsán viselkedő, újsze­rűen zenélő, yeah-yeah-yeah-\. üvöltöző fiatal­ember. A Beatles országos ismeretségét végül a no­vember 4-én a Prince of Wales Theatre-ben rendezett királyi gálaműsor hozta meg. Az angol királyi család egyes tagjainak jelenlétében a világ leghíresebb művészei léplek fel. Az 1963-as gálát az anyakirálynő, Margaret hercegnő és Lord Showdon is megtisztelte a jelenlétével. A szerep­lők közül a Beatles ugyancsak kilógott a sorból. Paul ugyan kedves jópofaságokkal igyekezett szalonképessé tenni magukat, de mielőtt a Twist and Shoutot süvöltötték volna bele a mikrofonba, John vette át tőle a szót, s ezt mondta: „Akik qz olcsó helyeken ülnek, azok tapsoljanak - majd a királyi páholy felé fordulva -, akik pedig drága helyen ülnek, azok zöröghetnek az éksze­reikkel. " Ez a mondat másnap minden angol lap címol­dalán szerepelt. De a botrány elmaradt, mert a királyi család tagjai igen megértően nyilatkoz­tak erről a pimaszságról. Sőt, bizonyos szimpátiát is mutattak a „gombafejű liverpooliak" iránt. így a Beatles pillanatok alatt nemzeti intézmény lett a ködös Albionban. S csak néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy maga a királynő üsse őket lovaggá. Az első önálló, angliai turnéjukon, november 1. és december 13. között az új tömegpszichózis amit a lapokban már csak beatlemániaként emlegettek - mindenütt végigkísérte Paul, John, George és Ringó szereplését. November közepére Anglia már Beatles-lázben égett. A jegyekért rohamozó tömeg elsöpörte a kordonokat, a kon­certekről sikoltozó, ájult tinilányok tucatjait men­tették ki vagy szállították kórházba, az üzletek­ben megjelentek a zenészek viselte ruhák, s a fod­Paul rászok a gombafejre specializálták magukat. A ti­nik körében új divat született. 1963 végére a Beatles minden kategóriában elsöprő sikert aratott. Az angol összesített lista legjobb húsz dala között 7 Beatles-szám szerepel. A rajongók véleménye alapján ők kapták az év zenekara címet, övék volt az év slágere, az év nagylemeze, ők voltak az év felfedezettjei is. A London Times kritikusa Lennont és McCart­ney-t az év kiemelkedő szerzőjeként méltatta, majd két nappal később Richard Buckle, a Sunday Timesben leírta azokat a később sokat idézett sorokat, amelyekkel Lennont és McCartney-t Be­ethoven óta a legnagyobb zeneszerzőknek minő­sítette. Ezekre a méltatásokra - az Encyklopaedia Britannica például 1963-at a Beatles évének nyil­vánította -, illetve a példátlan üzleti sikerekre természetesen már Amerikában is felfigyeltek. December 26-án az USA-ban is kiadták az 1 Want to Hold Your Handet. A Kennedy-gyilkosság sokkjától bénult országban a lemez bombaként robbant be, s öt héten beliil a listák élére került. A Meet The Beatles nagylemezre már milliók vártak. A lemez 11 hétig vezette a listát, s több mint ötmilliót adtak el belőle. S nem kell sok idő, hogy a John F. Kennedy-repülőtérre érkező zene­kart épp olyan méretű hisztéria fogadja Ameriká­ban is, mint amilyet Londonban tapasztaltak 1963 őszén. Harminc év távlatából nem túl koc­kázatos tehát a kijelentés, hogy azon az őszön John és Yoko valóban új korszak kezdődött századunk kultúr­történetében. Egy olyan történet, amely más, akkori címlapsztorikkal ellentétben, még ma is tart. Tart annak ellenére, hogy az együttes tagjainak útjai szétváltak. John Lennon merénylet áldozata lett, s ezzel végérvényesen meghaltak a rajongók reményei, hogy egyszer még összeáll a csapat. Még 13 évvel John halála után is újra és újra elhangzanak a vádak: japán származású extrava­gáns felesége, Yoko Ono volt a vétkes abban, hogy a Beatles tagjai búcsút vettek egymástól. Ezt az állítást akkoriban sem lehetett nagyon bizonyí­tani, s ma már szinte lehetetlen. Ami biztos: a másik három fiú tett ilyen célzásokai, és sosem állította ennek az ellenkezőjét. Ki tudja, mit adtak volna a zenetörténetnek, ha együtt maradnak? Bár tény, hogy külön-külön is szépen boldogultak. John amolyan egyszemélyes intézmény lett, mindvégig a csúcson volt. George és Paul saját lemezekkel, koncertekkel aratott inkább kisebb, mint nagyobb sikereket. Ringó a filmezéssel próbálkozott - váltakozó szerencsé­vel, majd ismét a zenét helyezte a középpontba. Mindhármuk dalai, lemezei fel-felkerülnek a top­listákra, a koncertjeikre minden jegy elkel. John mindkét fia bemutatkozott a poppiacon, Ringó két fia dobos... S a Beatles-legenda tovább él. (TVM+g) Ringó NÉGY GYERTYA A KOSZORÚN Advent - latinul az t jelenti: várakozás. Várjuk a kis Jézus születését. Holnap kezdődik, hiszen holnap lesz a november 26-át követő elsó vasár­nap, s szenteste éjfélig tart. A katolikus egyházban a V-VI. század során terjedt el a karácsony megünneplése. Mai formájá­ban VII. Gergely pála (1073-1085) rögzítette az adventi szertartások rendjét. A hajnali misék a megváltóra váró hangulatot igyekeznek felkel­teni és utalnak Jézus második - a világ végét jelentő - eljövetelére. Ezért advent nemcsak az öröm, hanem a bűnbánat ideje is. Az időszakhoz számos népszokás kapcsolódik. Az eladósorban lévő lány például amikor az első hajnali misére harangoztak, a harang köteléből három kis darabot szakított, s azt hajfonó pántli­kájában viselte, hogy farsangban sok kérője le­gyen. Erdélyben azt tartották, hogy az adventi hajna­li mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok allati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, s ott kárt okoznak. A korábbi évszázadokban advent első vasár­napjától vízkeresztig (január 6-ig) nem volt sza­bad házasodni, illetve a házasságkötést a püspök engedélyétől tették függővé. A legismertebb adventi jelkép az adventi ko­szorú. Az elsőt Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat megindítója készí­tette 1839-ben, Hamburgban Egy kocsikerék nagyságú koszorún 23 gyertyát helyezett el, négy fehéret a vasárnapoknak, közéjük 19 kicsi pirosat a hétköznapoknak. Később a koszorút fenyő­ágakkal díszítették. Mára csak a négy vasárnapot jelképező gyertya maradt meg, amelyeket sor­ban, advent minden vasárnapján meggyújtanak. Advent utolsó napján, december 24-én, szent­este karácsonyfát állítanak, és a családok békes­ségben ünnepelnek. (Kiskegyed) MIREILLE MATHIEU VISSZATÉR Nem változott meg az idő alatt, amíg csönd volt körülötte. Az immár 47 esztendős (ki gondol­ná, hisz még csak „tegnap" tűnt föl az aprón is nagy Edith Piafot idéző hangjával, dalaival!) Mi­reille Mathieu ma is ugyanazt a pónifrizurát viseli, mint egyko­ron, amikor a francia dalénekes­nő nen.1 győzött eleget tenni a fellépési meghívásoknak, a le­mezeit milliószámra vásárlók autogramkéréseinek. „Hosszú időre volt szüksé­gem, hogy feldolgozzam ma­gamban barátom és menedzse­rem, Johnny Stark elhunytát mondta el a Das neue Blatt tudósítójának. — Mostanra meg­erősödtem lélekben, testben egyaránt, ma már képes vagyok énekelni is." Kiderült: húgának, Monique-nek köszönheti a gyó­gyulását, aki ha nincs kezdettől mellette, bizony, nem vészelte volna át a súlyos válságidősza­kot. „Ő adott erőt és biztatást a visszatérésre." A derűs, életvidám sanzon­énekesnőnél egy évvel fiatalabb Monique Mathieu elmondta a krónikásnak, hogy szokatlanul népes, 14 gyermekes családban nőttek föl, Mireille a legidősebb testvér. „Mindig mellettünk volt, mindig és mindenben szá­míthattunk nőverünkre." így a legtermészetesebb, hogy a sze­mélyes válságba került legidő­sebb testvér gondját-búját a töb­biek is a magukénak érezték, és segítettek enyhíteni fájdalmát. Mireille Mathieu ellenlábasai annak idején azt terjesztették, hogy családja az utolsó fillérig kizsebeli. Az igazság: önként is jó szívvel osztotta meg a gyak­ran nagyon is fárasztó, kemény kitartást, sok lemondást követe­lő művészélet anyagi előnyeit a nemegyszer nélkülözni kény­szerült népes családjával. (F-p) AIDS-ES NARANCS? RÉMHÍREK DÉL-AFRIKAI MÓDRA Rohad a narancs a dél-afrikai bevá­sárlóközpontok és utcai árusok pult­jain, mivel futótűzként terjed a hír: szélsőséges csoportok AIDS-szel fer­tőzött vért fecskendeztek az ország egyes területein a boltokban árusí­tott narancsba. Noha a legendának semmiféle alapja nincs, a pultokon eladatlanul áll a narancs. Az árusok nyilvánosan eszik-kínálják a gyü­mölcsüket, bizonyítandó: azok AIDS-mentesek. Természetesen ily módon (ha ne­tán valami őrült mégiscsak beinjek­ciózta volna AIDS-es vérrel a naran­csot) senki sem fertőződnék meg, mert a szerencsére rendkívül érzé­keny vírus az emberi szervezeten kívül csak nagyon rövid ideig életké­pes. Az emberek tehát előbb-utóbb megnyugszanak, s újra elkezdik vá­sárolni a narancsot. Csakhogy máris fölröppen az újabb rémhír: tévedés­ből színaranyat adagoltak a pénzver­dében az újonnan megjelent 10 cen­tes érmébe. Annak ellenére, hogy a pénzverde szóvivője ismételten ki­jelentette: szó sincs erről, elképesztő roham indult a 10 centesek felvásár­lására. Sokan jó üzletet csinálnak abból, hogy felárral árulják a fényes érméket. (MN) Amikor minden elkezdődött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents