Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám, kedd

5 INTERJÚ 1993. NOVEMBER 23. EGY HÓNAP A LEGEK ORSZÁGÁBAN BESZÉLGETÉS BAUER EDITTEL AZ AMERIKAI TÖRVÉNYHOZÁSRÓL, A KISEBBSÉGEKRŐL ÉS EGYEBEKRŐL A szlovák parlament hét képviselője az Egyesült Államok Információs Hivatalának meghívására Amerikában járt. Az egyhónapos tanulmányútról, amelynek témája a törvényhozás demokratizálása volt, Bauer Edittel, az Együttélés képviselőjével beszélgettünk. • Elsősorban a törvényhozás rendszerével ismerkedtek. Hogyan is működik ez a tengerentúlon? - Tudni kell, hogy az amerikai törvényhozás és az állam berendezkedése más, hiszen ott elnöki rendszer működik, nem parlamentáris, mint nálunk. Ennek ellenére nagyon érdekes volt megismerkedni Washingtonban a Kongresszus és a Szenátus működésével. A hatalom három pillére az elnök és a kormány, a Kongresszus és a Szenátus, valamint a független bíróságok. Lehetetlen röviden áttekinteni az egész rendszert, de megemlítem, hogy gazdag országról van szó, ahol minden képviselőnek a Kongresszus 18 fős állományt fizet, a bizottságoknak pedig egy egész szakembergárda képezi a hátterét. Ezen felül a Kongresszusnak saját kutatószolgálata és egy óriási könyvtára van, ahol a világból mindenfajta információ fellelhető. A törvényhozás többszintű, az állami szinttel Denverben ismerkedtünk. A szövetségi és az állami törvények más-más hatáskörben rendelkeznek. Meglepetést jelentett számunkra, hogy a szövetséginél alacsonyabb szintű adótörvényekről népszavazás dönt. Ha a lakosság ésszerűnek tartja azt az adót, amit éppen kiírnak, például parkokra vagy az iskolák fenntartására, akkor azt jóvá is hagyja. A hatalom és irányítás óriási decentralizálása jellemző Amerikára, aminek egyik megnyilvánulása a helyi szintű törvényhozás. Kaliforniában, San Diegóban például egy körzeti hivatalban jártunk, amely képviselőkkel, saját apparátussal, kutatóhálózattal működik. Érdekes, hogy az egyes önkormányzatok nagyon különböző csoportosulásokat alkotnak egy-egy kérdés megoldására. így a vízellátás biztosítására teljesen más körzet jöhet létre, mint az iskolák irányítására. • Egy hónap bizonyára nem elegendő ahhoz, hogy az ember részletesebben megismerkedjen a földrésznyi országgal. Ennek ellenére az amerikai életnek mely területeire sikerült még betekinteniük? - Arkansasban a mezőgazdaság transzformációjával kapcsolatban láttuk, milyen nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem és az egészséges élelmiszerek előállítása. Nashville olyan szempontból volt érdekes, hogy Tennessee-ben, amely relatíve szegény állam volt, óriási gazdasági fellendülést sikerült elérni, olyan gazdasági rendszert teremtettek, amely a külföldi tőkét is vonzza. Megemlítem még Clevelandet, amely két szempontból is érdekes város. Egyes vélemények szerint 63 nemzetiség lakja, könyvtárában 39 nemzet nyelvén megjelent könyvek találhatók. Másrészt óriási nehéziparáról gyakorlatilag már csak múlt időben lehet beszélni. Itt találkoztam egy olyan önképépítéssel, amely nagyon tanulságos lehet mindenki, így a csetlő-botló fiatal szlovák állam számára is. • Mit kell értenünk az önképépítés alatt? - Azáltal, hogy nehéziparának nagy része megszűnt, iparát teljesen át kellett alakítania. Kihasználva gyönyörű természeti adottságait, az idegenforgalomra próbál átállni. Nemcsak saját képét kell azonban átalakítania, hanem a róla mások által alkotott képet is — az országon belül és kívül egyaránt. Ezzel külön szervezetek foglalkoznak, s nem sajnálják sem a pénzt, sem az energiát, mert az egyszerűen megtérül. • Merőben eltérő körülmények között működik a törvényhozás Amerikában. Találkozott-e ennek ellenére hasznosítható tapasztalatokkal, olyan jelenségekkel, gyakorlattal, amely képviselői munkájában is felhasználható ? — Elsősorban azt említeném meg, hogy a törvényhozásban természetesen van jelen az önigazgatás, a decentralizáció. Láthattuk, hogyan oszlik meg a hatalom az egyes szintek között, mik azok, amelyeket helyi szinten oldanak meg. Egy teljesen más gondolkodásmód dominál Amerikában, amely főleg az együttműködésre épül, a szövetségi és állami kormányok és a parlament, a kormány és a gazdasági szubjektumok, a nem kormányszervek, a helyi önigazgatás és az érdekképviseleti szervek között. Hallatlanul nagy szavuk van a polgári kezdeményezéseknek. Nagyon sok törvény a polgárok indítványára születik. Felelősségre vonják a kormányt olyan értelemben, hogy mire költi az adójukat. Minden szinten, a kormányhivataloktól az egyes intézményekig, külön részleg vagy hivatalnok működik, amely, illetve aki a polgárokkal foglalkozik, tájékoztatja és meghallgatja őket. Ez a polgári társadalom elengedhetetlen része, így a polgárok beleegyezése nélkül nem túl sok történhet az országban. Az amerikai politikít egyik kulcsszava az új munkahelyek megteremtése, és azt hiszem, ez az orientáció nálunk sem lenne haszontalan. • Tudjuk, hogy Amerika általában nem sokat tud térségünkről, gondjainkról. Mit tapasztalt, ismerik Szlovákiát? Kétfelé kell választani a kérdést. Ahol mi jártunk, mindenütt ismerték, utunkat ugyanis tökéletesen előkészítették. Az átlag amerikairól ez már nem mondható el, számára Európa túlságosan messze van. Amerika elsősorban magával van elfoglalva, ennek megállapításához elegendő az ottani tévéműsorokat és a sajtót figyelni. Egyik kollégámat, aki Szlovákia feliratú trikót viselt, az utcán békét követelő emberek öklükkel fenyegették meg. Voll, akit megdöbbentett, hogy országunkat összetévesztik Szlovéniával, de én arra gondoltam, hány ember tudja nálunk, hol van Ohio, és Nebraska államnak mi a fővárosa? • Nagy vihart kavart az amerikai Kongresszus bizottságának az emberi jogok szlovákiai érvényesítéséről kidolgozott jelentése. Ivan Gašparovič személyesen is tiltakozott a jelentés miatt. Találkoztak a jelentés kidolgozóival? - Washingtoni tartózkodásunk alatt hozták nyilvánosságra a jelentést. Eredetileg találkoznunk kellett volna kidolgozóival, de ez nem valósult meg. Több helyen, így például a külügyminisztériumi látogatásunk során is, szó esett azonban róla. A jelentés további terjesztését állítólag leállították, mivel a németek a róluk készített hasonló anyagban kivetnivalót találtak, így a kettőt egyforma elbírálásban részesítették. A jelentés Méry Gábor felvétele alapján két felelős szenátor, Steny H. Hoy ver és Dennis DeConcini levelet írt a szlovák nagykövetség ügyvivőjének, illetve a kormánynak, s ebben ugyanazokat a kifogásokat sorolták fel, mint a jelentés. Maga a jelentés csoportunkban is nagy vitát váltott ki, voltak, akik támadták megállapításait. Szerintem azonban csak lényegtelen pontokban tartalmaz téves adatokat. • A küldöttségnek ön volt az egyedüli nem szlovák tagja. így önkéntelenül is felvetődik a kérdés, értik Amerikában KözépEurópa kisebbségi problémáit? - Az átlagember nem, de aki hivatalból foglalkozik térségünkkel, az igen. Amerikában egészen másképpen jelenik meg a nemzetiségi probléma - a bevándorlók kérdéseként. Csakhogy aki Amerikába vándorol be, az általában amerikaivá akar válni, így természetesen angolul is meg akar tanulni. Ezért a más nyelvű iskolák létét, fontosságát például igazából nem értik meg. De az emberi jogokai már igen. Teljesen természetesnek tartják például, hogy a spanyol vagy kínai bevándorló a saját nevét használja. Egyébként, kisebbségi problémák alatt ők elsősorban a négerkérdést és a nők egyenjogúságát értik. • Amerikát általában a nemzetiségek kohójaként emlegetik. Egyes vélemények szerint azonban az utóbbi időben változik a helyzet, és mozaik-Amerikáról kezdenek beszélni. — Ez a kérdés engem is érdekelt. Szakértőknek az a véleménye, hogy ez a kohó sohasem működött igazán jól. Az utóbbi években egy teljesen új áramlat válik dominánssá, amely segíti az identitás megmaradását, azt, hogy mindenki kultúrájában maradjon annak, aminek született, és Amerika keretet biztosítson ehhez. Az a meglátás, hogy Amerika egyre mozaikszerűbbé válik, azt hiszem, helytálló. • Említette, hogy Clevelandben rendkívül sok nemzetiség él. Ott hogyan nyilvánulnak meg az elmondottak? — Ugy tapasztaltam, nagyon erős az identitás megőrzésének tendenciája, amit az állam és az érdekképviseletek is támogatnak. Ennek ellenére amikor ezt alulnézetből nézi az ember, mást lát. Például a helyi szlovák templomban a szlovák istentiszteleten harmincan és az angolon százharmincan vesznek részt. A generációváltással gyakran identitásváltás is jár. A keleteurópai országokból egyre vékonyabban csordogál a bevándorlók áradata, így elöregszik az emigráció, és feltehetően nem gátolható meg az asszimiláció. Érdekes jelenség azonban, hogy szlovákul vagy magyarul nem tudó emberek is szlováknak vagy magyarnak vallják magukat. Amerikában szinte mindenki tudja négy generációra visszamenőleg, hogy ősei milyen nációhoz tartoztak. • Közép-európaiként hogyan látta az amerikaiakat és az amerikai társadalmat? — Teljesen más az emberek életfilozófiája és -stratégiája. Az európaiak nagyon gyakran elkeserednek, de nem is próbálják gondjaikat megoldani. Ott nem ritka, hogy hatvenévesen kezdenek új életet. Pozitív a gondolkodásmódjuk, a hozzáállásuk, és mindig megpróbálják keresni a kiutat. Amerikában módja van az embernek, ha feltehetően nehéz munkával is, túlélni. Náluk a túlélés sokkal tágabb fogalom, nem a vegetálást jelenti, hanem egyszerűen a megélhetést. És ez kulcsszó. Megdöbbentő a sok koldus a végtelenül gazdag Amerikában. A szociális érzékenységű európaiakra ez nyomasztólag hat. Érdekes volt megfigyelni, hogy ott-tartózkodásunk alatt milyen ellenkezést váltottak ki Clinton elnök szociális reformelképzelései. • Sokan úgy vélik, hogy Amerika a támogatás és a segítségnyújtás kiapadhatatlan forrása. Valóban így van ez? — Amerika érdekes ország, és azt hiszem, sokkal több lehetőséget nyújt számunkra, mint amennyiről tudunk. Rengeteg pénze van mindenféle célra, így segítségnyújtásra is. Csakhogy az amerikaiak rendkívül pragmatikusak, ha módjuk van, csak azt támogatják, amit ésszerűnek tartanak, és amiben fantáziát látnak. Sok jó ötlet vetél el tájainkon pénz híján, sokat át lehetne menteni, ha megtalálnánk azt a módot, hogyan lehetne taktust létesíteni. Úgy gondolom, több fiatalnak lenne lehetősége Amerikában tapasztalatot szerezni. Vannak ösztöndíjak, melyeknek híre el sem jut hozzánk. És ha kérünk is segítséget, nem tesszük azt elég okosan. A gazdasági kapcsolatokat illetően tudni kell, hogy Amerikában nagyon kemény a piaci verseny, ott nem lehet semmilyen jótékonysági vonzatot találni. Ennek ellenére a gazdasági együttműködés lehetőségeit sem lehet lebecsülni. CSIZMÁR ESZTER A VÁLSÁGKEZELÉS NEMCSAK PÉNZ FÜGGVÉNYE RÉGIÓKOnÉSm Két, merőben ellentétes világgal szembesültek a minap Komáromban a Márai Sándor Alapítvány által a régiók fejlődéséről szervezett konferencia résztvevői. A német szövetségi gazdasági minisztérium főosztályvezetője a modem regionális politika példájaként felvázolta az egykori keletnémet tartományok újrafelvirágoztatásának programját. A német egyesítés után az egykori szocialista országokhoz hasonló szociális és gazdasági problémákkal küszködő tartományok mielőbbi revitalizációja érdekében kidolgoztak egy központi régiófejlesztési-támogatási rendszert, ezenkívül a tartományok is rendelkeznek saját regionális programokkal. Ehhez megvan a megfelelő anyagi hátterük is, hiszen csak idén a német költségvetés 100 milliárd márkát áldoz a keleti tartományokra. Az Európai Közösség már eddig is 3 milliárd ECU-t juttatott nekik, az évezred végéig pedig 14 milliárd ECU-t kapnak. A támogatásból jut a határ menti eurorégióknak is, amelyekből napjainkig nyolc alakult. Egy ilyen beszámoló után különösen pesszimistán hatottak a hazai helyzetet elemző felszólalások. Közülük talán Pósa Lajosnak, a Szlovák Mezőgazdasági Bank vezérigazgatójának helyzetértékelése jellemezte leginkább az itteni viszonyokat. Véleménye szerint alapvetően fontos a központ és a régiók kapcsolatrendszere, nálunk viszont nemcsak a beruházási lehetőségek korlátozottak, hanem még központi regionális fejlesztési terv sem létezik. Ehelyett az várható, hogy a jövőben az állam újabb feladatokat hárít át önkormányzatokra, ezzel párhuzamosan viszont lefaragja bevételeiket. A beruházásokon kívül fontos szerepet tulajdonít a fejlődési impulzusoknak is. Ebből a szempontból Szlovákiának óriási károkat okozott Csehszlovákia szétesése. Ausztria óvatosan és visszafogottan viselkedik irányunkban, és Magyarországról sem várhatjuk az innovációra ösztönző impulzusokat (koldus kereskedik koldussal - mondta). Pósa Lajos szerint feltétlenül regionális fejlesztési tervekre van szükség, illetve fel kell számolni azokat a jogi, vám- és pénzügyi akadályokat, amelyek megnehezítik a határ menti együttműködést. Ezzel egyidejűleg arra is felhívta a figyelmet, hogy sokszor a meglévő lehetőségeket sem vagyunk képesek kihasználni. így például megtörténhet, hogy az általános forráshiány ellenére megbízható vállalkozói projektek hiányában a bankokban tőkefelesleg képződik. Bejelentette, hogy több mint húszszázalékos részesedéssel a Szlovák Mezőgazdasági Bankba belép az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank. A konferencián felszólalók közül a lehetséges megoldásokat illetően Greskovics Béla, a budapesti KözépEurópai Egyetem tanára arról beszélt, hogy az államnak egyrészt fel kell számolnia azokat a korlátokat, amelyek -visszafogják a nekilendülő piaci erőket, másrészt viszorrt ki kell alakítani azt az intézményrendszert, amely képes a régiók belső erőinek mozgósítására, öllős László a régiók belső életét szabályozó törvény elfogadását szorgalmazza, amely egyértelműen megszabná a települések szabad társulásainak hatásköreit, és ők döntenék el, hogy a lehetőségek közül melyekkel kívánnak élni. Mindezt alkotmánytörvény keretében tudja elképzelni, mivel így a régiók jogi helyzete nagyobb mértékben függetlenedne a napi politika változásaitól. (tuba)