Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-18 / 269. szám, csütörtök

18 3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ SZÓ; 1993. NOVEMBER 24. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG KÖZELEG AZ APARTHEID VÉGE Hajnalba nyúló ülésükön a délafrikai politikai pártok és tömörülések tegnap elfogadták az ország átmeneti alkotmányának tervezetét, továbbá több fontos törvényt is megszavaztak. Az AP hírügynökség beszámolója szerint a 21 politikai párt képviselői lényegében megállapodtak az új alkotmány alapelveiben, amely első ízben nem tesz különbséget a fehér és a színes bőrű lakosság között azóta, hogy a 17. század derekán megjelentek a hollandok Dél-Afrikában. Az AP úgy tudja, hogy a pretoriai parlament hétfőn szavaz az alkotmányról és további törvényekről. Ezek elfogadása szinte biztosra vehető. Tegnap pedig Frederik de Klerk, a Dél-afrikai Köztársaság államfője Nelson Mandela néger vezetővel aláírta azt a megállapodást, amely véget vet az apartheidnek. KÖZEL-KELETI TÁRGYALASOK VAN NÉMI HALADÁS Izrael és a PFSZ haladást ért el a Kairóban lezajlott titkos tárgyalásokon - nyilatkozta tegnap a Reuter hírügynökségnek Nabil Sat, a palesztin tárgyalóküldöttség vezetője. Kijelentette: „helyes irányban haladunk a Washingtonban szeptember közepén megkötött megállapodás értelmében". Derűlátóan nyilatkozott arról, hogy a Gáza-övezetből és Jerikóból tervezett izraeli csapatkivonás részleteiről folyó megbeszélések december 13-ig befejeződnek. A palesztin politikus újra figyelmeztetett: a PFSZ addig nem hajlandó semmilyen megállapodásra, amíg Izrael nem bocsátja szabadon az összes palesztin foglyot. CSOMAGOLNAK AZ AMERIKAIAK? Antwerpen, belga kikötőben ezekben a napokban hét hajóra amerikai hadianyagot raknak fel. A rakomány egy részét, mintegy 600 tankot és 2200 páncélozott járművet németországi amerikai bázisokról szállították oda vasúton. Amerikai források úgy tudják, hogy a hadianyagot potenciális katonai konfliktusok térségébe szánják. A belga televízió a történteket azzal magyarázta, hogy a hidegháború befejezése óta Washington már nem tekinti Európát stratégiai fontosságú katonai területnek. Majd amerikai katonákra hivatkozva azt az értesülést közölte, hogy a hadianyagot valószínűleg az USA egyik szövetségi államában, Dél-Karolinában rakják partra. KENNEDY-GYILKOSSÁG AZ EMBEREK FELE KÉTELKEDIK Az Egyesült Államok polgárainak csaknem fele úgy véli, hogy a titkosszolgálatnak, a CIA-nak valami köze volt a John Kennedy elnök ellen 1963. november 22-én elkövetett gyilkossághoz. Az évforduló közeledtével végzett felmérések eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek 49 százaléka szerint a titkosszolgálat is szerepet játszott abban, hogy Lee Harvey Oswald Dallasban halálosan megsebesítette az Egyesült Államok akkori elnökét. Ezen felül öt megkérdezett közül négy úgy gondolja, hogy a kormányzat nem mondott igazat a gyilkosság vizsgálati eredményeit illetően. A CBS tévétársaság tájékoztatása szerint az emberek 80 százalékának meggyőződése, hogy Oswald nem egyedül cselekedett, 13 százalék pedig azt tartja, hogy a Szovjetuniónak és Kubának is köze volt az elnökgyilkossághoz. Áldás és átok a hó Boszniában. Áldás, mert az erős havazásnak köszönhetően több fronton szünetelnek a harcok, vagy legalábbis csökkent az intenzitásuk. Átok, mert az emberek élete eddig is rettenetesen nehéz volt, ezentúl viszont az állandó élelmiszer- és gyógyszerhiány mellett a tüzelőhiánnyal is meg kell küzdeniük. S ha szereznek fát, azt haza is kell szállítani. Például hegynek fel, egy kis kézikocsin. Mint ez a szarajevói felvétel is mutatja - ez férfimunka. EGY HANG A MÁSIK PARTRÓL MILOŠ JAKEŠ NYILATKOZATA Az volt a meggyőződésem, hogy a CSKP KB decemberi plénuma és a párt vezető szerepét immár nem rögzítő alkotmány elfogadása után megtaláljuk az ellenzékkel való párbeszédhez vezető utat - nyilatkozta Miloš Jakes, a CSKP KB egykori főtitkára a négy évvel ezelőtti események kapcsán a Zemédélské novinynak. Az egykori KB-titkár bevallotta, maga sem számított ilyen gyors fordulatra és úgy ítéli meg, leginkább a külföldi helyzet és Gorbacsov politikája játszott közre abban, hogy a hazai események olyan fordulatot vettek. Havel elnökké választásában jelölte meg Jakeš a visszafordíthatatlan hatalmi váltást. A továbbiakban annak a véleményének adott hangot, hogy mesterségesen alakították ki a négy évvel ezelőtti helyzetet, amelyben értelmiségiek szűk rétege volt érdekelt, s ehhez társult a nyugati tömegtájékoztató eszközök erőteljes kampánya is. Jakeš szerint, ha Havel annak idején megmondta volna, hogy Csehszlovákiában kapitalizmus lesz és az ország később szétesik, az emberek nem támogatták volna őt. A BT LEFÚJTA A HAJTÓVADÁSZATOT Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnapra virradóan megszüntette Mohammed Farah Aidid szomáliai katonai vezető körözését. Továbbá új különbizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy vizsgálja ki az afrikai országban tartózkodó ENSZ-erők elleni fegyveres támadásokat. A hírügynökségek beszámoltak arról, hogy a BT egyhangúlag szavazta meg az amerikai kezdeményezésre előterjesztett javaslatot, amely változást jelent az ENSZ-magatartásában Szomáliával szemben. A világszervezet eddig ugyanis szorgalmazta Aidid kézrekerítését, hiszen őt tartják felelősnek 24 pakisztáni illetőségű ENSZ-katona haláláért. EU-TAGKENTANATO-BA? A SORREND MEGFORDÍTHATÓ (Munkatársunktól) Háromnapos látogatásának zárónapján Peter Carterier, az Észak-atlanti Közgyűlés főtitkára sajtóértekezleten tájékoztatott a Szlovákiában szerzett tapasztalatokról, valamint azoknak a megbeszéléseknek az eredményeiről, amelyeket többek közt Jozef Moravčík külügy- és Imrich Andrejčák védelmi miniszterrel, valamint Roman Kováč miniszterelnök-helyettessel folytatott Pozsonyban. Mint mondotta, bizonyosságot szerzett arról, hogy Szlovákia a visegrádi négyek többi országához hasonlóan az Európai Unióba, egyben pedig a NATO-ba vezető útra lépett. A főtitkár ezt örömmel nyugtázta, ám figyelmeztetett: ez az út hosszú lesz, a Nyugat semmi esetre sem szeretné elsietni a dolgokat, tudatosítja azt, hogy tekintettel kell lenni a demokratizálódó Oroszországra. Ennek ellenére nem szabad megengedni, hogy Moszkvának valamiféle vétójoga legyen a közép-kelet-európai államok kül- és védelmi politikáját illetően. Carterier egyetért Jozef Moravčík véleményével, mely szerint azok a közép-európai országok, amelyek bekerülnek az Európai Unióba, a NATO tagjaivá válnak. Ám ami a sorrendet illeti, „nem biztos abban, hogy a visegrádi jelölteknek előbb feltétlenül az Unó tagjaivá kell válniuk, sőt csak azután juthatnak be a NATO-ba. -ugSZÁMÍTÁSTECHNIKAI KIÁLLÍTÁS (Munkatársunktól) Computer '94 címmel számítástechnikai kiállítás nyílt tegnap Dunaszerdahelyen a Cserkészházban. Cséfalvay Ágoston, az akciót szervező Coral bt. társtulajdonosa szerint az elnevezésnek megfelelően a piaci újdonságokat is szeretnék bemutatni a nagyközönségnek, amelyek az eddigiekhez képest esetenként jelentősen megkönnyítik a felhasználók munkáját, így az érdeklődők megismerkedhetnek a cserélhető merev lemezzel, a floptical mechanikával (ennek köszönhetően a floppyn az eddiginél 15-ször több információ tárolható és az adatkezelés is háromszor gyorsabb) vagy a teflon bevonatú floppyval, amely gyakorlatilag tönkretehetetlen. A nyomtatók közül pedig figyelmet érdemel az ink jet típusú, amely a lézernyomtatót megközelítő minőségben, de annál jóval olcsóbban dolgozik. EURÓPAI KÉRDŐJELEK BESZÉLGETÉS ANDREAS OPLATKÁVAL, A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG FŐMUNKATÁRSÁVAL Voltak, akik helyeslően bólogattak, mások érdeklődve figyeltek, megint mások helyesbítő megjegyzésekkel kommentálták Andreas Oplatkának, a Neue Zürícher Zeitung főmunkatársának minapi előadását a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom által rendezett pozsonyi nemzetközi konferencián. Egy biztos: álomra senkit sem szenderített a svájci lap kelet-európai szakértőjének eszmefuttatása a visegrádi négyek perspektíváiról, a „csak papíron létező együttműködésről", az útelágazásokról, amelyek a tagországok előtt állnak, a forradalom utáni hangos „hurrá" elcsitulásának és a nyugati érdeklődés csökkenésének okairól, az olyan hazai feltételek megteremtéséről, hogy a kisebbségek számára mindegy legyen, a határ mely oldalán élnek. Az előadás után az európai biztonsági és integrációs folyamattal kapcsolatos problémákról, a szlovákiai helyzetről és a perspektívákról kérdeztük Andreas Oplatkát. - Általában igencsak diplomatikusan fogalmaznak a Pozsonyba látogató nyugati politikusok, ha a szlovákiai helyzetről kérdezik őket. A nyugati sajtóban ugyanakkor nem festegetnek túl gyakran rózsaszínű képeket. Zürichből nézve ön milyennek látja Szlovákiát? - Szlovákia egy fiatal állam, amellyel szemben nem lehet eleve negatív pozíciókra helyezkedni. El kell fogadni az ország létét, és meg kell próbálni segíteni neki, tudatosítva, hogy a válás miatt gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Nyugaton tehát nincsenek negatív előítéletek, nem jellemző, hogy bárki pálcát tör Szlovákia felett. Persze más kérdés, hogy a szlovák kormányfőnek vannak személyes megnyilvánulásai is, amelyek egyáltalán nem keltenek szimpátiát. - Mennyire ártott Vladimír Mečiar Szlová- 1 kiának? - Eléggé szerencsétlen dolog, hogy most, amikor Szlovákia az első lépéseket teszi a füg- , getlenség útján, gyakran éppen egy olyan kormányfő révén mutatkozik be a nemzetközi porondon, aki, enyhén szólva, nem fogalmaz mindig diplomatikusan. - Pár hónappal ezelőtt Pozsonyban járt Zbigniew Brzezinski, a neves amerikai politológus, aki valamiféle kategóriákba sorolta a közép-kelet-európai országokat. Szerinte Szlovákia egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy, úgymond, az első kategóriában, Csehország, Lengyelország és Magyarország mellett foglaljon helyet. Ha ön is ilyen kategóriákat állítana fel, akkor hová sorolná Szlovákiát? - Ha politikai kategóriákról beszélünk, akkor, úgy vélem, Szlovákia politikai intézményei demokratikusak, bár az alkotmány egyik-másik cikkelye megkérdőjelezhető, vagy legalábbis vitatkozni lehetne róluk. A Brzezinski-féle kategóriák elsősorban gazdasági vonatkozásúak - a teljesítőképesség és a versenyképesség határozza meg, mely ország, mikor közelíthet, keriilhet be az Európai Unióba. A pillanatnyi mutatók szerint Szlovákia - a válás következtében - elgyengült, a rövidebbet húzza. - Az előbb említettük Magyarországot, Lengyelországot. Az utóbbiban a közelmúltban a baloldal nyert parlamenti választásokat, és sokak szerint hasonló perspektívái vannak a jövő évi magyarországi választásoknak is. Hogyan értékeli ezeket az, úgymond, balos jelzéseket? - Mint közép-kelet-európai demokratikus gyermekbetegséget. 1989-90-ben, a forradalom után a szocializmus, mint szó, leértékelődött, sőt, diszkvalifikálódott. Mivel szociáldemokrata pártok nem tudtak erős gyökeret ereszteni, a baloldalt szinte kizárólag az exkommunista pártok képviselték. Ezek a pártok tehát lényegében kisajátították maguknak azt a politikai teret, ahol a Nyugaton a szociáldemokrata, keresztényszocialista baloldal foglal helyet. Mivel az átalakulás Kelet-Európában, ugye, gazdasági nehézségekkel jár, a problémák mindenekelőtt a munkásokat sújtják, ennek következtében pedig járványként terjed az említett gyermekbetegség. Hogy gyors lesz-e a felépülés vagy sem, az a piacgazdaság erősödésének arányától függ, illetve attól, milyen mértékben tud majd a baloldal valóban demokratikus baloldallá változni. - Pozsonyi előadásában a visegrádiak európai perspektíváiról beszélt és bizonyos útelágazásokat említett. Hogyan képzeli el a csoport országainak jövőbeni integrálódását az Európai Unióba? - Meglehetős tartózkodás tapasztalható jelenleg a Nyugaton. Senki sem akar veszekedős szegény rokonokat, legkevésbé persze az unión belüli ugyancsak szegényebb országok. Az igazság az, hogy nincsenek konkrét elképzelések. Ennek ellenére nem hiszem, hogy az, úgymond, visegrádi együttműködés bármilyen formában pótolhatja a Nyugattal folytatandó szoros együttműködést. Ami az „útelágazásokat" illeti: Lengyelország számára történelmi okok miatt a Nyugat által szavatolható biztonsági garanciák a legfontosabbak - ezért sürgeti a felzárkózást az unióhoz. Csehország, megszabadulva a dunai problémáktól (Bős, határügy, kisebbség), a gazdaság terén lát esélyt a gyorsabb csatlakozásra. Marad a két versenytárs, Szlovákia és Magyarország. Esetükben az integrálódás, véleményem szerint, csak akkor lehetséges, ha a két ország először közösen rendezi vitás ügyeit, vagyis mindenekelőtt a határproblémát és a kisebbségi kérdést. - A politikusok egyetértenek abban, hogy az európai biztonság nem képzelhető el a NATO nélkül, ahova a közép-európai országok is szeretnének bejutni. Egyelőre azonban valahogy homályosak az elképzelések a katonai tömb bővítéséről. Mi erről a véleménye? - A nyugati aggályok, félelmek, meggondolások hátterében az az Oroszország áll, amely nem tudna ujjongani, ha a NATO-t a volt szocialista tömb államai bővítenék. A Nyugat viszont mindenképpen szeretne egy, legalábbis valamelyest európai, demokratizálódó, civilizált Oroszországot. Az lenne a nagy művészet, ha Közép-Európának valóban biztonságot lehetne nyújtani a NATO ernyője alatt, s ez Oroszországban nem az antidemokratikus, Európa-ellenes erők pozícióit erősítené. Hogy ezt miként lehetne véghezvinni, azt egyelőre még senki sem találta ki. Oroszország tehát döntő fontosságú tényező: nagy ország és atomhatalom, ezért a Nyugat sokkal nagyobb tekintettel vän Moszkvára és európai orientálódására, mint a valamiféle várószobában hagyott közép-európai kis államok biztonsági érdekeire. URBÁN'GABRIELLA