Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám, szerda

1993. NOVEMBER 17. ÚJ SZÓ. MOZAIK 4 MILLIÓKEMLÉKBE (Folytatás az 1. oldalról) léknak szánt pénzük. Egyszerűen megfeledkeztek róla. Ugyan milyen hivatalos igazolást mellékelhettek volna arról, hogy augusztus 8-a után véletlenül a kezükbe került. — A törvény az törvény. • Ezek szerint az augusztus 9-e után benyújtott kérvények teljesen tárgytalanok. — Sajnos, igen. Felhívtuk a lakosság figyelmét, csak felesleges kiadásaik lesznek, ha utólag kérik a pénzcserét. Engem személy szerint nagyon bánt ez a helyzet, de a törvényt tiszteletben kell tartani. • A feledékenységre tehát senki sem hivatkozhat. — Nem. A törvény szerint mindenkinek meg kellett indokolnia, miért nem cserelte ki idejében felülbélyegzettre a pénzét. Ha például megírta, hogy betegeskedett, ez kevés volt - a kezelőorvosának igazolását kellett mellékelnie. Szeretném hangsúlyozni: mi csak a parlament döntése alapján járhattunk el. • Már teljesen kizárt a pénz. csere? — így van. A bankban ugyanis pontos nyilvántartást vezetünk a pénzcseréről, Ha „véletlenül" lebonyolítanánk akárcsak egy cserét, az ellenőrök tíz év múlva is kimutatnák a számvitelben a műveletet. • Mivel pénzről beszélünk, elengedhetetlen, hogy számot ne említsünk. Elárulja hány levelet kaptak? — Összesen 61 053 kérvény érkezett az utólagos pénzcserére — mintegy 127 millió korona értékben. • Ez a mennyiség augusztus 9-éig érkezett meg? — Igen. A többiről ugyanis nem érdemes beszélni, mert azok tárgytalanok. • Milyen okok szerepeltek leggyakrabban a kérvényekben? — Huszonöt százalékukban gyógykezelésre, 19 százalékuk tanulmányi, illetve szolgálati útra hivatkozott, a katonai szolgálatot 2 százalékuk hozta fel okként, az egyéb indokok pedig 54 százalékot tettek ki. • Hányan kaptak pozitív választ? — A kérvények közül 50 616ot jogosnak ítéltünk meg, s a feladók 115 millió 343 ezer felülbélyegzett koronát vehettek át. • Milyen összegű pénz vált érvénytelenné? — Tizenkét millió tízezer korona. • Milyen volt a legnagyobb kicserélt összeg? — Háromszázhetvenötezer korona. • A legkevesebbet kérelmező mennyi felülbélyegzett bankót szeretett volna? — Húsz koronát. • Ez igazán nem sok. Vajon milyen összeg birtokosa csalódott a legnagyobbat kérvénye elutasításakor? — Bizonyára az az illető, aki 970 000 koronájáról ,, feledkezett meg", mi pedig nem tartottuk jogosnak a kérelmét. Azok is jogosan bosszankodnak, akiknek jóval kevesebb régi pénzük maradt. Soraikat a napokban azok bővítik, akik az ezerkoronásaik felváltásáról feledkeztek meg. Most ők írhatják a kérvényeket és várhatnak a nemzeti bank illetékeseinek döntésére. Egy hónapig reménykedhetnek.. . DEÁK TERÉZ PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MKDM: A DSZM NEVETSÉGESSÉ TESZI MAGÁT (Munkatársainktól) - Vettük a bátorságot, és figyelmeztettük a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat, felejtse el, hogy Vladimír Mečiart Béke Nobel-díjra akarja jelölni, mert ezzel csak nevetségessé tennék magukat, és újra negatívan láttatnák Szlovákiát - mondta Csáky Pál frakcióvezető a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Az új kormánytagok kinevezési ünnepségével kapcsolatban Csáky rámutatott: mindenki meggyőződhetett arról, hogy a miniszterelnök milyen kultúrálatlan módon adta tudtul, hogy a sajátján kívül semmilyen más nézetet nem képes elfogadni. A frakcióvezető szerint a kultúrálatlanságot jelzi az is, hogy tudomása szerint egy kormánytag sem búcsúztatta Michal Kováč köztársasági elnököt hivatalos külföldi látogatásra indultában. Csáky a legfőbb ügyész elleni támadások miatt is bírálta a kormányt. Elmondta, hogy a következő parlamenti ülésen az MKDM nem fogja támogatni a minisztériumokkal foglalkozó törvénytervezetnek a miniszteri fizetések hivatali pótlékáról szóló fejezetét. Az MKDM nem ért egyet az idő előtti választásokkal, mert egyelőre nem lát életképes, alternatív erőt, amely a kormányt felválthatná. Az új kormány címére Csáky Pál megjegyezte: szerinte abból még egy miniszterelnökhelyettes hiányzik, aki az eddigi öt munkáját összehangolná. Bárdos Gyula szóvivő az MKDM szervezésében a hétvégén megtartott nemzetközi kereszténydemokrata konferenciát értékelte. Sárközy Klára, a volt Szövetségi Gyűlés képviselője arról tájékoztatott, hogy Bugár Béla elnökkel közösen fogadták tegnap a Szlovák Nemzeti Biztosító küldöttségét. A Peter Magvaši vezérigazgató vezette delegációval a jövő évi költségvetésről tárgyaltak, amelyből a kormány által előterjesztett tervezet szerint jelentős összeg hiányzik. A vezérigazgató megjegyezte, amennyiben a parlament jóváhagyta ezt a tervezetet, a biztosító teljesen működőképtelenné válik. (gaál) DBP: SÜLLYED A POLITIKAI KULTÚRA SZÍNVONALA A kormányt kiegészítették, néhány vágyakozónak beteljesedtek az álmai, a politikai kultúra szintje a földszintről valahová az alagsorba süllyedt, az állami hivatalnok azt tesz, amit akar, és a kormányfő nem vesz tudomást róla, a kabinet ülésezik, de nem tartja szükségesnek a közvélemény tájékoztatását, Mečiart a hívei lelkesen Nobel-díjra javasolják, mi pedig jogosan felháborodunk az ötletükön - foglalta össze röviden az elmúlt napok politikai eseményeit Milan Ftáčnik, a Demokratikus Baloldal Pártjának (DBP) alelnöke. A DBP-hez közel álló Szlovákiai Szociáldemokrata Párt hétvégén tartott harmadik kongresszusával kapcsolatban kijelentette: megnyugtató, hogy a párton belül az az irányzat győzött, amely nem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomból kiváló szociáldemokrata érzelmű tagoknak ad menedéket. Milan Ftáčnik a parlament ma kezdődő ülésének napirendi pontjai közül a nyugdíjak valorizálásáról szóló törvény tárgyalását említette. Hiányolta: a jogszabály nem rendelkezik az 1994-ben esedékes nyugdíjemelésekről. Ráadásul megkésve fogadja el a. Nemzeti Tanács, ugyanis már júliusban időszerű volt az emelés. A sajtóértekezlet vendége volt Peter Magvaši, a Nemzeti Biztosító vezérigazgatója, aki előzőleg a DBP vezetőivel és képviselőivel tárgyalt. Elmondta, milyen akadályok miatt nem működik az általa irányított intézmény. Hogy a következő év januárjától beindulhat-e tevékenysége, az attól függ, milyen költségvetést hagy jóvá a parlament. A javaslatban ugyanis nem számolnak azzal, hogy az állam fizeti a törvény szerint hozzá tartozók kötelező biztosítását. D. T. EGY NAP CIGARETTA NÉLKÜL A dohányzásellenes kampányok a cigarettázás ártalmaira hívják fel a figyelmet, s egyben segíteni kívánnak mindazoknak, akik káros szenvedélyüktől meg akarnak szabadulni. Szlovákiában a lakosság 43 százaléka dohányzik, s évente kb. 12 ezer lakos hal bele a cigarettázást követő betegségek valamelyikébe, leginkább a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedésekbe. Az idei dohányzásellenes nap (november 18) keretében a Bibiana Gyermekház Nem akarok rákot kapni címmel kétnapos rajzversenyt rendez a leginkább veszélyeztetettek, a gyermekek számára. Céljuk egyértelmű: ráébreszteni a fiatalokat a dohányzás veszélyére. A tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen részt vettek a Nemzeti Onkológiai Intézet, az Egészségtámogató Központ, az Egészségnevelési Intézet, valamint az egészségügyi és a gazdasági minisztérium munkatársai, a leszokni kívánó dohányosoknak nyújtandó segítségről is szóltak. „Mankóként" a Nicorette rágógumi szolgálhat, amely a nikotin-függőség fokozatos megszüntetését segíti, ám eredmény várható a sokhelyütt működő egészség-tanácsadók tevékenységétől is, ahol pszichológusok segíthetnek az egészséges életforma kialakításában, s a kóros szenvedély leküzdésében. S mit vár a világszerte elismert kezdeményezéstől — a nemzetközi dohányzásellenes naptól - a Nemzetközi Rákellenes Unió? Nem többet de nem is kevesebbet annál, minthogy ezen a napon a dohányosok nem gyújtanak rá egyetlen egy cigarettára sem! (péterfi) KÉPERNYŐN INNEN ES TUL A FINN REJTÉLYRŐL A mai Finnországról kívánt képet adni a Finn Nemzeti Televízió minapi bemutatkozása a magyar TV 1 csatornán. így kettős szándék tükröződött a finn est műsorösszeállításában, mely úgy szolgálta az északi rokonnép életének és gondjainak megismerését, hogy a magyar néző számára egyben a finn televíziós értékekből is ízelítőt adhasson. Többek között a kiválasztott tévéjátékokra és kisfilmekre hárult ez a szerep, amelyek már csak azért is érdeklődésre tarthattak számot, mert tájékunk televízióiban szinte fehér hollónak számit ez a kedvelt műfaj. A humor eszközeivel láttatott finn társadalmi körkép után igazi csemegeként hatott az a három etűd, mely a finn életérzésről vallott. A közép-európai néző némi belső, vigasszal döbbenhetett rá, hogy a számára ismét vágyálommá vált jóléti társadalom sem képes feloldani a szociális különbségek feszültségeit, emberi elidegenedést okozó hatását. A pazar bevásárlóközpontban ténfergő munkanélküli ábrándozáshoz menekülve vezeti le magáramaradottságát. A mentő tévériporter-feleség árnyékában a férj, aki csak egyszerű tűzoltó, némasággal tiltakozik visszaszorultsága ellen. S a gazdag férj és a börtönviselt szerető között választani kényszerülő nőt a hirtelen szeszély keríti hatalmába, s ráveti magát az első jöttmentre. Az abszurd finoman adagolt cseppjei is benne voltak e három történetben, de érezhető visszafogottsággal. S úgy tűnt, hogy emögött nem kifejezetten ábrázolási megfontoltság húzódik meg, hanem egyszerűen egy magától értetődő mértéktartást juttat kifejezésre. A nézőben akarva-akaratlanul is felmerül a gyanú: vajon nem a finn magatartás és lelkiség természetes sajátosságaival találkozott-e a képernyő előtt ülve? Vajon nem az emberi és társadalmi gondokat valamiféle letompított, a közép-európai ember számára szokatlan tartózkodással viselő magatartás jeleit vélheti felfedezni benne? S ez a vélt, sejtett vagy valóságos társadalomlélektani vonás az élmény vibrálásában megelevenedve, önkéntelenül is a finnországi kisebbségi-többségi együttélés irigyelt harmóniájának képzetével társul. A hirtelen belenyilalló felismerés erejével jelentkezik a kíváncsiság: vajon miként ölt testet e tulajdonság a finnsvéd együttélés mindennapjaiban. Sajnálkozva kellett megbékélni vele, hogy a televíziós összeállítás során ilyesmire nem gondoltak. Persze lehet, hogy egy esetleges beszélgetést a finnországi nemzetiségi jogokról kissé feleslegesnek tarthattak. Hála a sajtó nyíltságának, ezek már bevonultak a magyar, de sajnos nem a közép-európai közgondolkodásba. Igazán izgalmas és érdekes az emberi vonatkozások közeihozása lenne. Hisz azt az emberi tartáson alapuló finnországi társadalmi közmegegyezést, mely elválaszthatatlan a függetlenség megóvásától, finn rejtélynek nevezi a politológia. Mert gondoljunk csak arra, hogy 1918ban ott is végigtombolt a finn fehérek és vörösök közti, terrorral kísért polgárháború, melynek tízezrek estek áldozatul. Ehhez képest már csak kedélyesen jámbor emléknek számítanak a finn-svéd ellentétek és a függetlenség kivívása után, a húszas évek elején a svéd és a finn egyetemisták közötti verekedések. Az akkori finn társadalmat megosztó ellentétekről, az elszenvedett sérelmekről Andreas Oplatka svájci történész nemrégen azt írta a História című lapban, hogy Finnországban a sebek továbbélése ellenére is a magyarországival szemben kedvezőbbek voltak a feltételek a nemzeti egység újjáteremtéséhez. De mi mindent kellene ez alatt érteni? A finn-svéd együttélés viszonylatában ebbe még olyasmi is alighanem beletartozik, amit 1991-ben a szlovákiai magyar liberálisok által Dunaszerdahelyen a nemzetiségi kérdésről rendezett tudományos tanácskozás egyik kevés figyelemre méltatott szekciójában, a Finnországból jött finn és svéd fiatal tudóspár mondott: 1945 után a sztálini csizma árnyékában vált jól felfogott érdekké a finnországi társadalmi összefogás. A háború utáni finn független, semleges, demokratikus és szociális berendezkedésű állam megteremtése, mint kiderült, ugyancsak összefüggésbe hozható Bibó István eszményével: az ő álma volt, hogy elsősorban Magyarország, természetesen a többi közép-európai szomszédos kisállammal együtt, lépjen erre az útra. Nem sikerülhetett. Tudjuk, hogy miért. Épp ezért lenne jó megismerni, hogy miben rejlett magának a finnországi életszemléletnek le nem becsülhető politikai szerepe. Vannak akik ebben ott látják a finn nemzeti önismeret művészi kivetülésének hatóerejét. A jeles finn író, Váinö Linna a Sarkcsillag alatt című, magyarul is olvasható regénytrilógiának tulajdonítanak olyan katartikus hatást, melyet finn nemzeti közkinccsé válva gyakorolt. Érdekes viszont, hogy egy, a nyolcvanas évek végén, a magyar és finn nemzeti összképről készült felmérés szerint, melynek eredményeiről a Valóság hasábjain jelent meg elemző tanulmány, úgy tűnik: a finnek önmeghatározásában az irodalom nem játszik számottevő szerepet. Általában az érzelmi színezettől mentes, közvetlen tapasztalatokon alapuló ismereti elemek jellemzik: a szabadság, önrendelkezés, nemzeti biztonság, anyagi jólét. Mi hát az igaz? Nyilván a történelmi, társadalompszichológiai és alkati tényezők együtthatása. Ennek megvilágításával kerekedhetne ki a teljes kép, ami alighanem jóval bonyolultabb és árnyaltabb, mint ahogy az a mi közhiedelmünkben él. A Valóság szóban forgó számában látott napvilágot Pirkko Nuolijervi finn szerzőtől származó, meglehetősen önkritikus szemléletű írás a finnországi nyelvi helyzetről. A szerző kifejezetten arra hívta fel a figyelmet, hogy vigyázat: nem olyan szép a menyasszony. Rámutatott az őslakos lappokkal szembeni szűkkeblűségre, a lappok területi és megélhetési lehetőségeit, életfeltételeit korlátozó jogvesztésekre, a lapp nyelv hivatalos használatának évtizedeken át tartó ellenzésére. Egyáltalán, a finnek kisebbségekkel szembeni viszonyát olyan passzivitásként, magyarán nemtörődömségként jellemzi, amellyel szemben a ténylegesen meglevő kisebbségi jogok a politikailag erős és társadalmi helyzeténél fogva jelentős svéd kisebbség szerepének tudhatók be. Mindazonáltal, sőt, mindezzel együtt kölcsönözhetne a finn rejtély feloldása példaértékű életerőt az eredendően közép-európai tanulságoknak. S ne feledjük: ebben pótolhatatlan szerep hárul a televízió sokrétű eszköztárára. KISS JÓZSEF