Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám, kedd

1993. NOVEMBER 2. ÚJ SZÓ LAPOZGATÓ 6 MIECZYSLAW RAKOWSKI: MÓZESNEK NEGYVEN ÉV KELLETT A CSATORNA MELLETT LÁP ÉS SIVATAG A bulldózerek eltűntek, az egyik legszebb németországi folyóvöl­gyön ejtett sebek beforrtak. Ismét turistákkal telik meg a vidék: sé­tálnak, kerékpároznak. Egy évvel a Duna-Majna-csatorna utolsó szakaszának befejezése után úgy tűnik, hogy minden rendben van a vitatott víziót "körül. De csak tá­volról... E vonzó idill mögött kiszáradó lápok, illetve elöntött erdők, pusz­tuló növény- és állatvilág s nem utolsósorban megrongálódott há­zak rejlenek, A helyi lakosság pe­dig gondban van. Számára ennek az ötvenöt méter széles csatorná­nak az építése a szülőföld elpusztí­tását jelenti. Ezt azonban első lá­tásra egy laikus szem nem veszi észre. Az építkezési tervek alapját az képezte, hogy eredeti állapotában kellett volna megőrizni e legismer­tebb lápos területet az Altmühl völ­gyében, amely Irrlewiesen-néven ismert. Ám annak a hibának kö­szönhetően, amelyet a Rajna-Maj­na-Duna Rt. (R-M-D AG) szó­vivője szerint a tartományi iparhi­vatal helytelen szakvéleményezése idézett elő, ma a 30 hektáros terü­leten orchideák helyett csak bo­gáncs nő. A károkat az idézte elő, hogy a felhúzott betonfal ellenére sem sikerült az eredeti mélységben tartani a föld alatti vizek szintjét, amely a környező vidék felszíne fölé emelkedett. Dietfurt városka környékén vi­szont ennek a fordítottja történt: a föld alatti vizek szintje hirtelen csökkent, s emiatt megrongálódtak a közelben levő házak (megrepe­dezlek, hullani kezdett róluk a va­kolat). Mintegy száz háztulajdonos érdekszövetséget hozott létre, amely a kártérítés kieszközlésével foglalkozik. Az R-M-D AG azon­ban azt a nézetet vallja, miszerint a károk több mint 50 százaléka nem függ össze a csatorna építésével, s ezt a tartományi iparhivatal szak­véleményével is alátámasztotta. De meg kell jegyezni, hogy a rész­vénytársaság 26 „nehéz" esetet (mintegy 60 000 mdrka nagyság­rendű kdrt) elismert... A természetvédők különösen fájdalmasnak tartják azt, hogy a pótolhatatlan vidék áldozatul esett ennek a - ma már elmondható ­csődbe jutott vállalkozásnak, ugyanis az eredetileg tervezett évi 20 millió tonna áru helyett az érin­tett vállalatok csak 4,2 millió tonna áru szállítására kaptak megbízást. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy például Kelheimnél, ahol a csatorna a Dunába ömlik, a zsilip­kamrákon keresztül két és fél órán­ként halad át egy hajó... PETER VISVÁDER, Nový čas, X. 12. (PAVEL JAKUBEC rajza, NO, X. 25.) A KÖZÖLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÚJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT. \z oldalt összeállította: MADI GÉZA A legismertebb lengyel politiku­sok egyike Mieczyslaw Rakowski. A Polityka egykori főszerkesztője 1981 és 1989 között volt minisz­terelnök-helyettes, volt szejmalel­nök, kormányfő, majd végül a LEMP utolsó első titkára. Most ismét szerkeszt, Dzis címen társa­dalompolitikai folyóiratot ad ki a „liberálisan gondolkozó értelmiség­nek". Tőle azt kérdeztem: 8 győzött-e a legutóbbi választáson? - Nem győzelemről van szó, ha­nem választási sikerről. A társada­lomjelentős része kiábrándult a több­éves Szolidaritás-kormányzásból, és rokonszenve a baloldalé lett. Vi­szont valóban nagy sikere az SLD­nek a szavazatok elnyert húsz szá­zaléka. A baloldalt először el akar­ták szigetelni, utána rá zúdították a múltért való teljes felelősséget. A háború utáni korszakot a rossz ural­mának, a lengyel történelem fekete lyukává minősítették. Ezzel együtt járt tehetséges emberek eltávolítása az államapparátusból, a gazdaságirá­nyításból. Fontos kérdés, hogy a len­gyel baloldal sikere hogyan hat majd a többi volt szocialista országra. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagy­ni, hiszen ma Európa - a nyugati és a keleti fele is - rengeteg kapoccsal van összekötve. • Tehát ön hisz a litván-lengyel szindrómában? - Nem lehet ezt a két esetet azo­nosítani. A litván kommunisták, akik most Demokratikus Munkapárt néven kormányoznak, a litván füg­getlenség élharcosai voltak. Len­gyelország viszont nem volt a Szov­jetunió tagállama. Ma azt mondják ugyan, hogy nem voltunk függetle­nek, de én ezt tagadom: különböző időszakban különböző megszorítá­sokkal, de Lengyelország szuverén volt. Természetesen Gorbacsov alatt más volt Moszkva szerepe or­szágaink életében, mint Brezsnyev alatt vagy még előbb. Nagy különb­ség még az is, hogy míg Litvániá­ban a baloldal egyedül a Sajudisszal állt szemben, Lengyelországban az egységesebb baloldal szétaprózó­dott jobboldallal és centrummal ve­télkedett. A kapitalizmus szuper­gyors építésének koncepciója val­lott kudarcot. Mintha az Inter City expresszt rakták volna a mi vágá­nyainkra. Erre a lengyel társadalom jelentős hányada, befolyásos része azt mondta: nem kér ebből a kon­cepcióból. A Bourbonok, amikor 1815-ben visszatértek, leszámoltak Napóleon híveivel, de a feudális rendszerhez nem tértek vissza. Sze­rintem Európának ebben a részében nem lehet tiszja kapitalizmust építe­ni. Valószínűleg nehéz harcok, konfliktusok során kialakul majd A jóakaratú emberek általában a gyengébbeknek szurkolnak, azaz támogatják a kisebbségek jogait és követeléseit. Hiszen már a kisebb­ség bélyege is hátrányt jelent, akkor is, ha nem volna semmilyen szán­dék a diszkriminálására. Ez annál inkább érvényes, amikor ilyen cé­lok bizonyíthatóan léteznek, legyen az a hivatalos politikában vagy a befolyásos politikai erők diszkrimi­náló követeléseiben, esetleg azon erőkében, amelyek idővel befolyá­sossá válhatnak. Ezért a világ közvéleménye a magyarokkal szimpatizál, nem egy­szer nemzetközi szervezetek is ki­álltak mellettük. Sőt, az Európa Ta­nács bizonyos alapvető kisebbségi jogok megadásához kötötte Szlová­kia és Románia felvételét. Megér­valami közbülső rendszer. Bizonyo­san piacgazdaság, bizonyosan több­párti parlamenti demokrácia lesz. A parlamenti demokrácia rendszeré­ben sok változás nem lehetséges. A gazdaságában viszont... A privatizá­ciót nálunk eddig tiszta ideológiai alapon csinálták. Mintha csak arról lett volna szó, hogy mindent meg kell semmisíteni, aminek valami köze volt a szocialista időszakhoz. Így vágták le az aranytojást tojó tyúkokat, a nyereséges állami válla­latokat, állami gazdaságokat is. • Gondolja, hogy a Nyugat elfo­gadna partnernek, EK-tagnak az övétől eltérő rendszerű országokat? - Ezek a mi társadalmaink negy­ven éven át más körülmények kö­zött éltek, nevelkedtek. A lengyel Szolidaritás-tag nagyipari munkás magáénak érzi a gyárat, nem akar maga fölött gazdát tudni. Lehet, hogy ez hamis tulajdonosi tudat, de létezik. Nem véletlen, hogy Mózes negyven éven át vezette népét a si­vatagban, míg elfogytak azok a nemzedékek, amelyek az egyiptomi rabságból hozták tapasztalataikat. • Tehát most ismét valami ellen szavazlak a lengyelek. Nem érheti el a baloldalt a Szolidaritás-utódok sorsa? - A most létező politikai struktú­rák korántsem véglegesek. Akár be­látható időn bellii is átrendeződhet­nek a mai lengyel politikai erők. Egyelőre ezt a vesztesek között ta­pasztalhatjuk. A baloldali pártok le­váltják eddigi vezéreiket, a közép­pártok (Demokratikus Unió, Liberá­lis Demokrata Kongresszus) pedig egyesülni készülnek. A baloldalt egyelőre a siker egyesíti. De ott is vannak különbségek, hiszen a szejmbe kerUlt 173 SLD-képvi­selőből az OPZZ szakszervezetnek 61 helye van. Az OPZZ-nek pedig alaptermészete, hogy követel. Ilyen volt a mi időnkben is. Nem igaz, hogy ez a mi szakszervezetünk lett volna. Amikor miniszterelnök vol­téssel fogadják a budapesti kor­mány arra irányuló kötelezettség­vállalását is, hogy védeni kívánja a határon túl élő magyar kisebbség érdekeit. E tekintetben a magyar kabinet nincs egyedül, más orszá­gok kormányai szintén kiállnak nemzeti kisebbségeik jogai mellett. Időnként azonban úgy tűnik, a magyar kisebbség képviselői egye­nesen ártanak polgártársaiknak, amikor azt a benyomást keltik, hogy nem annyira a valós problé­mák megoldására, hanem inkább a kormánnyal való konfrontációra tö­rekednek. Nemrég ez történt meg a Románaiai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) radikális szár­nyával - amelynek tagja a román forradalom hőse, Tőkés László püs­pök is amikor elítélte parlamenti tam, akkor Alfred Miodowicz OPZZ-elnök ugyanúgy kínozott en­gem, mint 1981-ben a Szolidaritás. Meg kell mondanom, hogy a Szoli­daritás sokszor kevésbé volt dema­góg, mint Miodowicz és az OPZZ emberei. Tehát a szakszervezeti am­bíciók megoszthatják a baloldali tá­bort. Azt hiszem, hogy a térségnek még hosszú utat kell megtennie a stabilizációig. Nézze meg a törté­nelmünket! A két világháború kö­zött nálunk sem volt tiszta demokrá­cia. Féldiktatúra volt szabad sajtó­val és a Bereza Kartuska-i bün­tetőtáborral, ahová az ellenzéki kép­viselőket internálták. 0 Amikor ma a demokráciáról beszél, nem tart attól, hogy a sze­mébe vágják: a totalitárius rend­szer vezető politikusa volt? - Aki ismeri Lengyelországot, tudja, hogy a totalitárius rendszer ementáli sajtra hasonlított, amely­ben véglll már akkorák voltak a lyu­kak, hogy alig maradt valami sajt. Ez a rendszer egyáltalában nem volt egynemű, hiszen a háború utáni ko­alíciós rendszert a sztálinizmus kö­vette, majd 1955-56 után változá­sok következtek. (...) A totalitariz­mus ilyen általános felvetése dema­gógia. Nézze meg a lengyel egyház­politikát, amely az ötvenes években elnyomó volt, a hetvenes években megengedő, míg a nyolcvanas években eljutott odáig, hogy Wojci­ech Jaruzelski tizenhét alkalommal találkozott Glemp prímással, és az egyház kényelmes pozíciót foglalt el. • Végül is ön volt az, aki be­csukta maga után az ajtót, a ke­rekasztal-tárgyalásokkal. Milyen érzés ez a szerep ma? - Olyan embernek ismertek meg engem, aki a korábbi Lengyelor­szágban sok dologgal nem értett egyet. Az általam szerkesztett Po­litykán a kritikai értelmiség két nemzedéke nevelkedett. Ma úgy lá­tom, hogy a rendszer, amit építet­frakciójának három tagját, mivel azok egy amerikai szervezet javas­latára tárgyalásokat folytattak ro­mán kormányzati tisztviselőkkel, anélkül, hogy erre „felhatalmazták volna őket". A párbeszédnek ez a csaknem teljes elutasítása vezette bizonyára az Európa Tanács bizottságát arra, hogy a romániai etnikai feszült­ségről szóló jelentésbe belevegye: ezt a feszültséget mindkét fél ré­széről a szélsőségesek idézték elő. Néhány magyar hírközlő eszköz, köztük a televízióban a közismert Panoráma című műsor csak olajat öntött a tűzre, amikor az RMDSZ radikálisainak a pártjára állt. Ezzel kapcsolatban az ET-bizottság jelen­tése megjegyezte, hogy „a magyar­országi radikálisok megnyilvánulá­tllnk, egy ideig produktív volt, de már a hatvanas évek elejétől bekö­vetkezett a pangás, a gazdaságpoli­tika dogmatizálása. Ennek a rend­szernek vesztenie kellett a fejlett tőkés országokkal folytatott ver­senyben. Történelmi bűnUnk, gyen­geségünk az, hogy ezt nem észlel­tük megfelelő időben. Meggyőződésem, hogy minden rendszer reformálható, ha vannak erre kész erők. • Azt mondják, hogy az SLD győzelmével nem a reformerők tér­tek vissza, hanem a levitézlett ap­paratcsikok. - Ezek mesék. Nincs visszatérés a múlthoz, sem a gazdaságban, sem a politikában. Hogyan térnének vissza azok az emberek? A baloldali képviselők kilencven százaléka 35 és 45 év közötti. Ez már más nem­zedék, nem munkás-paraszt káde­rek, mint amilyen én voltam negy­ven éve. A régi káderek már nem lé­teznek, nyugdíjba mentek, Üzlettel foglalkoznak, nincsenek a politiká­ban. Nincs mód a visszarendeződés­re, de az is demagógia, miszerint a gazdaságot csakis Balcerowicz programja alapján lehet talpra állíta­ni. Ez dogmatizmus. Balcerowicz is dogmatikus, a monetarizmus dog­matikusa. • Azt mondják, teljesíthetetlen ígéretekkel ért el eredményt a bal­oldal. Nyugdíjemeléseket ígértek, és hogy életben tartják a nagyipari dinoszauruszokat. - Lengyelországban, de azt hi­szem, Magyarországon is, a társada­lom elszegényedett. A legnehezebb természetesen a nyugdíjasok sorsa. És szerintem annak a lengyel kor­mánynak, amelyik jó lelkiismeretű, a feje tetejére kell állnia, hogy javít­son a nyugdíjasok sorsán. Nincs pénz! - mondják. Senki nem akaija, hogy beindítsák a bankóprést, de látni kell, hogy sokkal kevesebb az állami bevétel, mert hatalmasra nőtt a gazdaság szürke zónája, és ráadá­sul megfojtották azokat az állami vállalatokat is, amelyek korábban derekasan adóztak. Nagyon sok fej­lett kapitalista államban vannak ver­senyképes állami nagyvállalatok. Voltak kiváló mezőgazdasági nagy­üzemeink, de ezeket is elsöpörték ­ideológiai okokból. Most több száz­ezer ember van munka és perspektí­va nélktll vidéken. Ők valószínűleg a baloldalra szavaztak. Mert valami remény kell nekik. • A baloldal tehát bizalmat ka­pott. Mieczyslaw Rakowski vissza­tér-e a nagypolitikába? - Semmi esetre sem. Szerkesztem a folyóiratomat, sokat írok, de úgy tartom, hogy az én nemzedékemnek vissza kell vonulnia. Túl sok terhet hordozunk. A következő nemzedék­nek kell a baloldal ügyét tovább vinnie. MIKLÓS GÁBOR, Népszabadság, IX. 9. sai nem segítették elő a helyzet nor­malizálását ". A szlovákiai magyar kisebbség képviselői újra és újra felvetik igé­nyüket a magyar nevek és előnevek használatára, holott egy gyors össze­hasonlítás is nyilvánvalóvá tenné: például Magyarországon sem oldot­ták meg kielégítő módon a személy­nevek kisebbségi használatát. Az erre a kérdésre helyezett súly (még a megfigyelők, mint például a Reuter hírügynökség tu­dósítója esetében is) természet­szerűleg arra enged következtetni: nem is lehet olyan tragikus a szlo­vákiai magyarság sorsa, ha ez a legégetőbb gondja... Megállapítható: ha ugyanolyan hangosan és megkülönböztetés nél­kül húzzák meg a vészharangot a ki­sebb és a nagyobb dolgok esetében is, akkor nem lehet eredményes a valódi sérelmek miatti tiltakozás... PETER BIELIK, Lidové noviny, X. 11. MAGYAR KISEBBSÉG KÖZÉP-EURÓPÁBAN VÉDELEM VAGY KONFRONTÁCIÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents