Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám, csütörtök

FIATALOKNAK 1993. NOVEMBER 11. termé í. ív-ft, 23. szám HELYTÖLTŐ Vagy választhattam volna hangzatosabb címet, mint például „ Újságcikk a semmiről", „Tartalomhiány" és hasonlókat, de azt szerettem volna, ha mindenki azonnal megérti ezen írás célját és küldetését. Ami nem több és nem kevesebb, mint megkímélni a tisztelt olvasót az üresen tátongó hasábok lehangoló látványától. Meg aztán nemigen szeretnék műhelytitkokat a nyilvánosság elé tárni, amely nyilvánosság ama illúzió párnái közt ringatózik, miszerint kedvenc terméke, Az Oldal szerkesztőségében hetente húsz-harminc cikk közül válogatjuk ki azt a három-négy legjobbat, amely nemcsak hogy közlésre méltó, hanem képet is nyújt a hazai diákság életéről, s ez a kép eredeti, friss hangvételű, luktető, olyan, hogy Jóska bácsi Tőketerebesen is felkapja a fejét, és hümmögve emlékszik vissza a régi szép diákévekre, amikor Boriska nénit megleste a zuhanyozóban... Nos, eme illúzió megvalósításának érdekében sürgősen lépéseket kívánunk tenni, ezek viszont nem tartoznak a t. olvasóra, aki csak egy hosszú folyamat végtermékét tartja a kezében. Majd egy körlevélben vagy élőszóban felszólítjuk az összes egyetemi, főiskolai és középiskolai diákklubot a pozsonyi PIJÁK kivételével, hogy ragadjanak mán tollat! Szóval ilyesmi járt a fejemben, amikor befűztem ezt a papírt a gépbe, és amikor ezt az üres foltot elképzeltem Az Oldalon. Ha már így belejöttem, folytatom, mivel nem biztos, hogy buzdító akciónkat siker koronázza, és akkor bizony be kell rendezkednünk a szűkösebb időkre, a kedves olvasónak pedig meg kell elégednie azzal, hogy hétről hétre a legapróbb részletességgel olvashat minden PIJÁK-akcióról, a pozsonyi bölcsészhallgatók összes menzai, iskolai és egyéb élményéről, nem beszélve a kollégiumban zajló, csendesnek igazán nem nevezhető életről. Másfelől a t. olvasó egy idő után gyomorgörcsöket fog kapni eme szélesen hömpölygő, semmitmondó, de annál több helyet felemésztő stílustól, melyet igazán nehéz kategorizálni, jobb híján „mentőövizmus "-mik. hívom. Na, mit mondjak még? Képzeljétek, a múltkor már megint kikapcsolták a liftet a koleszon, gyalog kellett felkaptatnom a kilencedikre! Fülöp Natinak meg ezúton üzenem, hogy a színházbamenési tervünk nem azért hiúsult meg, mert nem szeretnék vele találkozni (itt egy kis reklám a STOKA társulatának, igazán megérdemilik), hanem egyszerűen krónikus időhiányban szenvedek. És majd jelentkezem, csak a múlt héten állandóan foglalt volt a számod, máskor meg nem volt kettesem... JUHASZ KATALIN ARDAMICA ZORÁN TI 1 1 ilicUdJnli kiárusított emlékeim éjjelente hazajárnak nem vesznek el agytekervényeim labirintusában ereimben úsznak egészen szívemig régi levelek közt keresek menedéket félek zenét hallgatni félek ránézni a könyvespolcra félek végigmenni a városon TERÍTÉKEN AZ IRODALOM Nagyon megörültem Az Oldal - heti diáktermék 21. számában megjelent, Szósz főétel helyett című írásnak, amely Jäger István tollából származik Végre egy kis vita az irodalom, a fiatal írók művei körül! És örülök annak ellenére (vagy talán épp azért?), hogy az inkriminált előszó és a (J. I. áltat kitűnőnek nevezett) válogatás - az én „bűnöm". Ó ugyan nevem említése nélkül „vádol", mégis megszólalok, mert minden mondatomat és gondolatomat vállalom. Sokakkal ellentétben egy ilyen jellegű írás nem önkielégítést jelent számomra, nem zavar tehát, ha úgymond: rajtakapnak. Néhány éve jómagam is bőszen bírálgattam az idősebb írókat, költőket amiért nem foglalkoznak a pályakezdőkkel, vagy csupán ledorongolják őket, hogy eszükbe ne jusson veszévágták a fejemhez. Változik a világ... A probléma viszont igazából az, hogy nincs miről vitatkoznunk. J. I. ugyanis mindössze azokat az írásokat ismeri, azok alapján ítélkezik, amelyeket én is színvonalasnak és közölhetőnek tartottam, ezért is támogattam közreadásukat. Örülök, hogy legalább sejti: az előszót nem a megjelent művekről, hanem a III. Pegazus Találkozóról írtam, s így tényleg a kelleténél talán több benne az általánosítás. Az Irodalmi Szemle ugyan havonta száz oldalon jelenik meg, terjedelmi okok miatt azonban, sajnos, nem boncolgathattam az egyes próbálkozásokat. Csupán azt az impressziókkal és felemás érzésekkel teli képet kívántam felmutatni, amely a néhány napos zsűrizés után maradt meg bennem. Aki jelen volt Komáromban, az egyébként is tudhatja, bárkinek szívesen elmondtam a véleményemet bővebben is, természetesen, elsősorban a hibákra figyelmeztetve. Ügy vélem és vallom: senki sem azáltal lett jó író, hogy naponta több alkalommal kihangsúlyozták az erényeit. Szószt szolgáltam volna fel tehát főétel helyett? Azt hiszem, az én üsztem valójában csupán annyi volt, hogy körítést adjak a középiskolás pályázók főztjéhez. Lehet, hogy felcseréltem a kést és a villát, megfeledkeztem az asztalkendőről, amellyel J. I. (és a többi olvasó) megtörölhette volna a száját, a nagyobb bajt viszont ott látom, hogy amit az olvasó asztalára tettem, az az éüapon található fogyasztható, az esztétikai egészségre még nem káros „ételek" összessége volt. A gond az, hogy a konyhában már semmi sem maradt... Magam is sajnálom, hogy csupán ilyen csekély számban találtunk verseket, prózákat, melyek nyelvet ölthetnek a tudálékos kritikusra. De sajnálattal tölt el az a tény is, hogy J. I. megfeletkezik arról: a főétel mindig a szépirodalmi mű, sohasem a hozzá tartozó elmélet vagy kritika. Szeretném, ha a III. PT résztvevői és a többi fiatal tollforgató közUl senki sem szegné kedvét a bírálat. A bizonyítási lehetőség mindenki előtt továbbra is adott. Csak senki se kívánja, hogy másfél flekk terjedelemben ötven embernek szolgáljak univerzális jó tanáccsal. Az irodalmi műveltséget és az elméleti tudást maga is megszerezheti az ember. Hidd el, kedves J. I., néha még egy konyhafőnök is kezébe veszi a szakácskönyvet, ha új ízekkel kísérletezik. Mert csupán egyeden „étel" készíthető el bárminemű felkészültség és recept nélkül - a moslék. Annál viszont talán még a szósz is jobb... A. SZABÓ LÁSZLÓ A KÖZGÁZ a november 16 17-én L KÖZGÁZ FESZTIVÁLRA Hely: CSEMADOK nagyterme, ľo/sony Idő: kedd este fól nyolc! GYERE!!! Az Oldal - heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Szerkesztette: Juhász László. Lelki támogató: Udvardi Péter. A szerkesztőség címe: Diákhálózat, Pražská 11, 816 36 Bratislava. Telefonszám: 07/495687. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjuk! VÉGRE FILMKLUB v. Jobboldalt a rendező, Szőke András 1993. október 21., este 7 óra. Sötét város, szemerkélő eső, hideg. Rozsdás Volkswagen furgon fékez a Grössling utca 32. előtt. Megérkeztek. 3 tekercs 35 mm-es film társaságában az Európa Kemping rendezője, Szőke András és munkatársai. Míg a filmarchívum gépkezelője befűzi a filmet, a PIJÁK bemutatkozik. Megtudhatjátok, mi ez a filmklub, hogy nektek van, értetek van, és ez más. Más, mint az amerikai sikerfilmektől hangos mozik. Ismert és kevésbé ismert „amatőr" és profi rendezők, színészek filmjei kapnak helyet nálunk. A mérce •„csak" aminőség. A bemutatkozó filmünk Szőke András Európa Kempingje. Szőke a magyarországi civil, független, népi, amatőr - vagy nevezd, ahogy Film. Nem mozi, csak egyszerűen film. Rólatok és rólunk. A máról. Arról, hogy fiatalok vagyunk, arról, hogy élünk, arról, hogy őrültek vagyunk, arról, hogy szeretjük egymást. Beülünk egy kicsiny terembe, ahol csak 31 szék van. Azt mondod, többen leszünk? Nem baj. Elféritnk. Helyet szorítunk a másiknak, harmadiknak is, hogy ő is megláthassa önmagát a vásznon, hogy nagy okal nevethessen azon, mennyire kicsik is vagyunk mi, nagynak hitt emberek. Nem. Ezek a filmek nem tegnap játszódtak vagy holnap fognak játszódni, és nem egy álomorszdgban, tökéletes színészekkel, hanem ma, itthon, a kisvárosban, falun, pattanásos, kócos, fáradt, néha szomorú, de azért élni vágyó, őrült emberkékkel - velünk. Tükörbe nézünk. Hogy néha nem az tekint ránk vissza, akit látni szeretnénk? Megtörténik. De ha belevigyorgunk, hidd el, visszavigyorognak ránk. Próbáld ki. Gyere el! Grössling utca 32. T. akarod - filmesek képviselője, aki nagyon kevés pénzből egyedi ötletekkel, sok-sok rögtönzéssel előre meg nem írt jelenetekkel csinál szabálytalan, kisbetűs közérzetfilmet. Vállalja a helyet, ahol él, az embereket, akiket szeret. A helyszín Szentes, ahol felnőtt. Az arcok a barátai, a vasutas, a kutyafogathajtó, vagy egyszerűen csak ismerősök, akik szerepüket nem amatőr szinten játsszák el. Miről szól a film? Anól, hogy te is láthatsz a leghétköznapibb dolgokban is valami megkapót, emberit, művészit. Hajói körülnézel, láthatod, hogy ebben élsz. Észreveheted, hogy a nagy dolgok milyen kicsik lehetnek, a kis dolgok pedig milyen nagyok. Erről szól az élet, és erről kell szólni a filmnek is. Tímea és Balázs Ezt az oldalt a nagymegyeri PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat (tel.: 0709-922 332) támogatta.