Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám, csütörtök

1993. NOVEMBER 11. Of szói GAZDASÁG 6 PRIVATIZÁCIÓ KÖZÉP-EURÓPÁBAN MERRE? A legrosszabb, ami a kelet-európai országokkal történhet, az a privatizációs folyamat megrekedése - legalábbis így tartja Jeffrey Sachs amerikai közgazdász professzor. A lengyel sokkterápia atyja, akit sokan csak „harvardi fenegyerekként" emlegetnek, azzal érvel, hogy ha a nagyvállalatok állami tulajdonban maradnak, előbb-utóbb felélik önmagukat. Hasonlóan vélekednek az úgynevezett tulajdonjogi iskola képviselői is, akik a privatizáció minél gyorsabb lebonyolítását sürgetik. A fő kérdés, persze, nem az, mennyiért és mi módon adják magánkézbe a nemzeti tulajdon államosított részét, hanem az, hogy ez az átadás minél előbb megtörténjen. Éppen ez a lényeg kulcsa: Szlovákiában például teljesen lefékeződött e folyamat, s ezen még a nemrég megrendezett eperjesi privatizációs tanácskozás sem segíthet mindaddig, amíg a Mečiar-kabinet csupán szavakkal és nem tettekkel demonstrálja az államtalanítás szándékát. Vajon melyik módszer a leghatékonyabb? Milyen eszközöket vesznek igénybe a privatizáció előrelendítésére a környező államokban? A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete a közelmúltban egy tanulmányban foglalta össze térségünk tapasztalatait. E tanulmány megállapítja: a keleteurópai átmeneti gazdaságok helyzetére a tőkehiány jellemző, éppen akkor, amikor a kialakult körülmények, a stabilizáció sikeres végrehajtása, a szerkezetváltás a megszokottnál jóval nagyobb mennyiségű tőkét, finanszírozási forrást igényel. A dokumentum leszögezi: a politikai és gazdasági átmenet kezdetén táplált vágyaktól az elért privatizációs eredmények különösen szembeötlő módon maradnak el azokban az országokban, amelyek a politikai és gazdasági átalakulás első vonalába tartoznak. Tehát e megállapítás igaz Lengyelországra és Magyarországra is. A probléma okaként a tanulmány a források elégtelenségét és a tőkepiac fejletlenségét jelölte meg. Ez nem véletlen, hiszen az átmenet kezdetekor a kelet-európai országok gyakorlatilag nem rendelkeztek tőkepiaccal. Ennek egyik oka maguknak a forrásoknak a hiánya: az állampolgárok nem, vagy csak igen korlátozott mértékben és formákban rendelkezhettek vagyonnal. A másik ok a forráselosztás módjában keresendő. Az anyagi eszközök összpontosulása központosítottan, terv alapján valósult meg, ahol nem vették figyelembe az egyes beruházások jövedelmezőségét. A privatizációs folyamat lassúságát több ténnyel magyarázza a tanulmány. Bár térségünk országaiban a privatizációs technikák széles skáláját fejlesztették ki és alkalmazzák, az eredmények mégis szerények. Ugyanis ki kell tűzni, hogy milyen célt kívánunk a privatizációval elérni, s ezt a térség egyetlen országában sem fogalmazták meg. Le kell szögezni, a térség országainak privatizációs kínálata elég szegényes. Igaz, a keresleti oldal sem túl fényes: a volt Csehszlovákiában alkalmazott kuponos privatizáció nagy előnye a többi módszerrel szemben éppen az, hogy mesterségesen teremt keresletet. Valódi eredményt térségünk valamennyi országában csupán a kisprivatizációban tudnak felmutatni, amelynek során a kiskereskedelmet és szolgáltató ipari üzleteket adják magánkézbe. Az államtalanítás e területe viszonylag kis tőkét igényel, ami gyorssá tette e folyamatot. (shz) segített a vallalkozoi sokrétűség AHÁNY PIAC - ANNYISZOR BIZTONSÁG A valódi marketing- és a hatékony reklámtevékenységet a magánvállalatok többsége - a nyugati példákból lassan okulva - most kezdi csak rangjának megfelelően értékelni. A vállalkozók lassacskán megértik: a reklám minden gazdasági, üzleti tevékenység elengedhetetlen része. A fenti szemléletváltást bizonyította az a jelentős érdeklődés is, amely a közelmúltban Pozsonyban szervezett Marketing és reklám 1993 vásárral egybekötött kiállítás iránt megnyilvánult. A kiállítók többsége híres nyugati cégek képviseleteként mutatkozott be, s a hazai magánvállalatok - egy kivételével - reklámkínálatukkal a nyomdai szolgáltatásokra korlátozódtak. A kivételt az Europeum - Q-Ex trencséni magáncég képezte, amely sokféle saját eredeti reklámterméket vonultatott fel, s a tárlat legnagyobb kiállítója volt. Ez keltette fel kíváncsiságunkat, s František Masniktól, a cég marketingrészlegének igazgatójától kértünk tájékoztatást a vállalat tevékenységéről. Az 1990 májusában alapított cég nem kezdő a vállalkozásban. Sokrétű svédországi kapcsolatokkal rendelkezik, s Trencsénen kívül Stockholmban, Prágában, Moszkvában és Kijevben van képviselete. — Alapító tulajdonosunk, Bohumil Hanzel korábban több éven keresztül Svédországban élt. Egy nagy svéd konszern igazgatóhelyettese volt - vázolta a cég történetét Masnik igazgató. — Bohumil Hanzel a rendszerváltás után Trencsénben öt emberből álló céget alapított. Az eltelt három év alatt több mint tízszeresére növekedett alkalmazottaink száma. Termékeink nagy részét exportáljuk. Csiszolt lencséket szállítunk például a híres svéd SAAB cég számára, de számos további svédországi vállalattal is - mint a Rosengrens, a Cale-Industry, az ASSA, a Scan-Coing - üzleti kapcsolatban állunk. Az Europeum - Q- Ex cég az elsők között, a rendszerváltás kezdeti szakaszában indította el tevékenységét. Ez helyzeti előnyt jelentett számára, de problémákkal is járt. Adott volt a külföldi tőke, a tulajdonos haladéktalanul érvényesíthette Svédországban szerzett tapasztalatait, szerteágazó üzleti kapcsolatait. Csakhogy 1990-ben Csehszlovákia — a törvények, az ipari és a kereskedelem szerkezete szempontjából — teljesen felkészületlen volt a piacgazdaságra való átmenetre. Az induló cégek a hivatalok bürokráciájával, az állami vállalatok rugalmatlanságával és megbízhatatlanságával találták szemben magukat. Nem csoda, hogy nehéz volt az elsők között kezdeni, sok áldozattal járt a korai vállalkozás. — Türelemmel és céltudatos munkával tudtuk csak átverekedni magunkat a kezdeti akadályokon - folytatta František Masnik. — Komoly útkeresés, sokféle próbálkozás után értük el, hogy nyereséges vállalattá váltunk, képesek vagyunk a fejlesztésre. Devizát termelünk, hisz termékeink nagy részét exportáljuk. A zenei kellékek legnagyobb szlovák exportőrei vagyunk, tavaly például 50 ezer kottatartót szállítottunk nyugati piacra. A reklámtevékenység terén sikerült jó nevet szerezni cégünknek Európában, felküzdöttük magunkat a legismertebb tizenöt cég közé. Sőt, előnyünk is van, alacsonyabb árakat tudunk kínálni. A trencséni Europeum céget is érzékenyen érintette Csehszlovákia felbomlása. A cseh piachoz való szoros kötődésüket - sok más vállalathoz hasonlóan - prágai képviselet létrehozásával mentették meg. Ennek ellenére a Csehországba való szállítás költségesebb, s vám- és pénzügyi szempontból bonyolultabb lett. - Tapasztalatunk: egyszerűbb Ausztriába, Magyarországra exportálni, mint Csehországba - állítja Masnik úr. - A magyar piacon nem vagyunk igazán jelen. Még korábban egy alkalommal ruhaszárítókat exportáltunk, de nem tudtuk megvetni lábunkat. Most már felkészültebbnek érezzük magunkat, sokféle attraktív terméket tudunk kínálni. A trencséni cég fokozatosan akar bekerülni a magyar piacra. Először a dél-szlovákiai járásokban szeretne közkedveltté válni termékeivel, s innen jutni át Magyarországra. Első lépésként magyar kapcsolatokkal rendelkező márkakereskedőket igyekszik találni Dél-Szlovákiában, akik aztán tovább vinnék termékeiket a magyar piacra. Az Europeum gazdasági biztonságát az garantálja, hogy sokrétű vállalkozói tevékenységet folytat. A reklámtevékenységgel kapcsolatos termékek gyártásán és a kereskedelmi tevékenységen túlmenően családi házak, bankok felépítését, a legkorszerűbb svéd banki és biztonsági berendezésekkel való felszerelését is vállalja. Ez a részlegük természetes anyagokból készült játszóterek felépítésével is az érdeklődők rendelkezésére áll. Az általuk kínált északi típusú, az egészséges mozgáskultúrát fejlesztő, esztétikus játszóterek iránt rendkívül nagy az érdeklődés, bár elterjedésüket akadályozzák a városok, községek gyér anyagi lehetőségei. Maga a cég is igyekszik szponzorokat találni, hogy az adott városban - Trencsénben, Pozsonyban már működnek - megépíthessék a gyerekek által közkedvelt játszóteret. Az Europeum cég nevéhez fűződik Szlovákiában a parkolóautomaták forgalmazása, felszerelése és szervizelése is. Az elsőket Trencsénben szerelték fel. A cég Skandináviára összpontosító utazási irodát is működtet. A nyugati piacon kívül Kelet felé is terjeszkedik termékeivel az Europeum. Moszkvában már eredményesen működik képviselete, és Kijevben is kiépülőfélben van kirendeltsége. A sokrétű nemzetközi kapcsolataiból nem a nyereség gyors megduplázását, inkább vállalkozási biztonságot remél. MÁZSÁR LÁSZLÓ A DUNA UTCAI GIMNÁZIUM NEMZETKÖZI SIKERE DIÁKSZEMMEL AZ ENERGIAFELHASZNÁLÁSRÓL Pozsony egyik legforgalmasabb belvárosi utcájában - az egykori Dunaújlak település helyén - talált otthonra 34 évvel ezelőtt a főváros egyetlen magyar nyelvű gimnáziuma és alapiskolája. Az épület - egykor feltehetőleg díszítése miatt Láncház, azaz Kettenhaus - 1908-ban Herczeg Zsigmond építész tervei alapján kapta mai alakját - olvashatjuk a Pozsonyi Magyar Gimnázium és Alapiskola Almanachja 1992/1993 című kiadvány bevezetőjében. Fontos egy iskola külseje, tiszteletet parancsoló épülettömbje, ám még lényegesebb a falai közt folyó oktatás színvonala, szellemi kisugárzása. A Duna utcai tanintézet épületének formagazdagságán túltesz az iskola diákjainak sokrétű tevékenysége, a területi, országos, sőt nemzetközi tanulmányi versenyeken elért számos sikere. Október elején éppen egy újabb nemzetközi sikerrel gazdagodott az iskola krónikája: Horváth Balázs, és Kiss László Az energia tudatos hasznosítása elnevezésű magyarországi pályázaton Miért tartom jónak? - Elmélkedés az atomerőművek jövőjéről című dolgozata a legjobb külföldi pályamunka díját nyerte el. E pályázatra a Duna utcai gimnázium két dolgozatot küldött, s a másik is helytállt; Füri Zoltán A hőszivattyúk című szakmunkája a győri területi fordulóban a második helyet szerezte meg. Milyen út vezetett a siker felé? - ezt tudakoltam Horváth Balázstól és Füri Zoltántól. - Tavaly decemberben a Diákhálózaton keresztül értesült iskolánk a pályázat kiírásáról, amelynek főszervezője a Magyar Villamos Művek Rt., továbbá támogatta az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Mi pedig Stöszel Emma fizikatanárnőtől, egyben felkészítő tanárunktól tudtuk meg, hogy ilyen lehetőség kínálkozik - emlékszik vissza a kezdetekre Horváth Balázs. - A pályamunkákat március végéig kellett elkészíteni és beküldeni. A pályázat kétfordulós alapon zajlott: területi, majd a legjobbakra országos megmérettetés várt. Május derekán Győrött volt számunkra a területi forduló kiértékelése, a Horváth-Kiss kettős 152 pontot, én pedig 161et gyűjtöttem a maximális 200-ból - vette át a szót Füri Zoltán. Az eredménylistából kitűnik, a pontszám Füri számára a második, a Horváth-Kiss párosnak pedig a harmadik helyet jelentette. Egyébként Szlovákiából még egy sikeres pályázó volt, mégpedig Bittner Péter, az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskola tanulója, aki szintén a második helyen végzett. Valóban szép sikernek számítanak a dobogós pozíciók, hiszen a pozsonyi fiúk másodévesként érték el egy korosztályok nélküli szellemi vetélkedőn. Az országos fordulóban Horváth és Kiss közös pályaműve jutott tovább, a mintegy 50 versenyző közül a legjobb külföldi pályamunka díját érdemelte ki a két, immár harmadéves fiatalember. Természetesen, nem lehet nekivágni komoly fizikai, matematikai és kémiai ismeretek nélkül ilyen jellegű szakdolgozatok megírásának. A fiúk nemigen dicsekedtek eddigi „szakmai" sikereikkel, ezért újra az almanachot hívtuk segítségül. Az évkönyv szerint például Kiss László a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok példáinak sikeres megoldója, idén Vácott megrendezett matematikai verseny hamadik helyezettje, a pozsonyi gimnáziumok kerületi fordulójában a kémiai olimpia B kategóriájának első helyezettje, Füri Zoltán pedig a kerületi kémiai olimpia B kategóriájának 10. helyezettje és a Pozsony városi matematikai versenyen dicsérő oklevélben részesült. A legjobb külföldi pályamunka címet elnyerő mű az atomerőművek mellett tette le a voksot, konkrétan a paksi erőmű szükségességét és veszélytelenségét hangsúlyozta. Csernobil óta meglehetősen bizalmatlan a lakosság az ilyen típusú erőművek iránt, ezért a munka fontosnak látta leszögezni: nincs energia kockázat és környezetszennyezés nélkül. Részletek a pályaműből. „... »Az atomerőművek történetében három jelentősebb balesetet tartanak számon: Harrisburg (USA 1980), Windscale (Anglia 1957) és Csernobil (Szovjetunió 1986). Összehasonlítva a három esetet úgy értékelem, ha a Three Mile Islandból (Harrisburg) kiszabadult radioaktivitást egynek nevezem, akkor Winscale-ben ezer volt és Csernobilban egymillió. Az első két esetben egyetlen ember sem szenvedett, kivéve a pénztárcákat, ahonnan egy-két milliárd dollár elpárolgott. Csernobilban talán ennél is több. De ott rögtön volt vagy harminc áldozat(...) Ez bizony nagy szám, de majdnem ennyi ember elpusztul egy repülőszerencsétlenségben, mégsem szüntetik meg a repülést. Például a vízenergia legalább olyan veszélyes, ahol gátak omlanak össze és emberek fulladnak az árba. Azt hiszem, hogy ha Csernobilt is beleszámítjuk, akkor is azt lehet mondani, hogy a magenergia kevésbé veszélyes, mint az energiatermelés más alternatívái« - mondta Teller Ede egyik beszédében. (...) A nukleáris erőművek építésére vonatkozó tanulságok így foglalhatók össze: inkább épüljenek kisebb reaktorok, amelyeknél az esetleges radioaktív szennyezést az épületen belül lehet tartani; ne működjenek túlmoderált reaktorok; a reaktorokat a föld alá lehet helyezni, ahogy azt Andrej Szaharov és Teller Ede tanácsolták, így üzemzavar esetén elkerülhető lenne a légkör elszennyeződése; le kell rövidíteni a védelmi rendszer reakcióidejét úgy, hogy üzemzavar esetén a neutronelnyelő közeggel való elárasztást a gravitációra alapozzuk." Természetesen egy pályamű nem döntheti el az atomerőművek szerepéről folyó pro és kontra vitát. A két gimnazista munkája azért fontos, mert ilyen komoly témában is részletesen és szakszerűen ki tudták fejteni álláspontjukat. Precíz adatgyűjtésüknek és szakmai ismereteiknek köszönhetően pedig nemcsak maguknak szereztek sikerélményt, hanem iskolájuk hírnevét is öregbítették. (sidó)