Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám, csütörtök

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓ, 1993. NOVEMBER 11. HA KELL, ÁSÓT, KAPÁT FOGNAK! (Folytatás az 1. oldalrólja vezeték eldugul? Akkor a víz utat találhat magának a házak alatt. Ha összedől a házam, ki fizeti azt meg? - érvel Priszticsné, a telefonáló szomszédasszonya. - Az alpolgármester ugyan megígérte, külön házbiztosítást is elintéznek számunkra, de a biztosítási díjat magunknak kellene fizetnünk. Hát ebbe mi nem egyezünk bele! Szalainé és Králikné is csatlakozott a panaszosokhoz. Elmondták, hogy amikor tavaly nyáron a Tyrš utcában akarták építeni a vezetéket, már a gödröt is mélyíteni kezdték, de a lakók ásót, kapát, vasvillát ragadtak, és azzal kergették el a munkásokat. - Mi nem akarunk olyan veszekedést, mint akkor volt. DE AKKOR Ml LEGYEN A MEGOLDÁS? Megkérdeztem, ha ezt a megoldást ellenzik, tudnak-e ajánlani valami jobbat? Keresztesné a falutól néhány kilométerre magasodó gyárkéményre mutatott: - Az a célja az egésznek, hogy a Slovlik üzemnek megépítsék a csatornát, s később, ha jut rá pénz, esetleg a falut is rákötik. A másik szomszédasszony megoldástjavasolt: vezessék a fővezetéket a kertek alatt az üzemig, és később, aki akarja, a kerteken keresztül rákötheti a saját vezetékét. - Vagy vezessék a malomudvaron keresztül - indítványozta Szalainé. - Ott még utat sem kellene feltörni, elég lenne felásni az udvart, csakhogy az magánterület, a malmot visszakapta a régi tulajdonos. Még egy megoldást javasoltak: vezessék a fővezetéket a falu központján keresztül. Azt is tudni vélték, hogy tavaly a Tyrš utcában csak azért volt eredményes a tiltakozás, mert ott prominens emberek - iskolaigazgató, mérnök, hivatalnok, a községi hivatal alkalmazottja - laknak. A Nád utcában pedig csak egyszerű munkásemberek, akiknek a szavát nem kell meghallgatni. - A demokráciában a nép szavát meg kell hallgatni! - mérgelődött egyikük. - Nekünk nem kell a kanalizáció - állította Keresztesné -, hisz minden háznál van emésztőgödör. Igaz, az alpolgármester azzal ijesztget, hogy szigorítani fogják az előírásokat, s nem lesz hova kihordani a fekáliát. De szerintem a jelenről beszéljünk, ne a jövőről, ne arról, mi lesz öt vagy tíz év múlva! Keresztesné még egy érvet felhozott, ami miatt nem engedi feltörni az utat: féije hentes, naponta szállítja az árut, neki teherautóval kell közlekednie az utcában. NEM HISZNEK A VEZETŐKNEK A panaszáradat közepette megjelent az utcában Karol Kusý alpolgármester. Egy teherautót kísért, amely vágott követ szórt a már elrekesztett kanálisba, hogy azon keresztül építsenek utat a csatornaépítő munkagéLAKÓ - HÁZ - ÜGY Törvényes akadálya egy ilyen kérelem előterjesztésének nincs. Más kérdés az, hogy a lakás tulajdonosa (a város) nem köteles és nem kötelezhető arra, hogy a kérelmüknek eleget tegyen. A bérleti jog ilyen esetben ugyanis nem száll át a törvény peknek. Az asszonyok mindjárt közrefogták, s nagy hangon közölték vele: ha nem akaija, hogy itt is ásóra-kapára menjen a dolog, akkor jobb, ha nem folytatják a munkát. Az alpolgármester higgadtan próbálta megmagyarázni, hogy a vezetéket nem az utcának a panaszosok háza felőli oldalán fogják építeni. Az eredeti tervben szereplő föld alatti tárolót sem az utcában építik meg, ott csak egy kisebb akna lesz. Kusý úr azt is megmagyarázta, a vezeték számára ásandó, 1,8 méter mélységű ároktól sincs mit tartani, hiszen ez nem sokkal mélyebb, mint az, amelyiket idén a gázvezeték lefektetésekor ástak, méghozzá a házakhoz sokkal közelebb, és abból sem lett semmi probléma. Az asszonyok nem fogadták el magyarázatát, s kijelentették: nem hisznek a vezetőknek, és mindenképpen megakadályozzák, hogy az ő utcájukat feltúrják. VAN, AKINEK KELL A VEZETÉK Az utca felső végén, az egyik udvarban három ember egy gépjavításával foglalatoskodott. Az ő véleményüket is kikértem csatornaügyben. Recska Ferenc nem ellenzi a szennyvízcsatornát, sőt, szeretné, ha minél előbb rákapcsolhatná a saját vezetékét. Az udvarban levő szennyvízgödröt ugyanis gyakran kell üríteni, és az sok pénzbe kerül. Az udvaron lánghegesztővel foglalatoskodó Štefan Maka ta szerint nagyon is kellene a faluban a csatorna. A POLGÁRMESTER: MÁRPEDIG A CSATORNÁT MEGÉPÍTJÜK! A községi hivatalban Száraz Józse/polgármesterrel, az építkezésért felelős szakemberekkel és helyettesével találkoztam. Marián Horváth mérnök, az építésfelügyelő elmondta, három éve kezdték meg az építkezést, a szennyvíztisztító-állomás építészeti része már elkészült, a tisztítótól a falu széléig megépült a szennyvízcsatorna fővezetéke. A problémák csak tavaly kezdődtek, amikor a lakott területhez értek. - A panaszosok tévednek, amikor azt állítják, hogy a Tyrš utcában is elég lenne olyan erejénél fogva az albérlőre, sőt a Polgári Törvénykönyv 719. §ának negyedik bekezdéséből az következik, hogy az albérlő a kikötött idő lejártával, azaz az albérlet megszűnésével pótlakáshoz való jogi igény nélkül köteles a lakást kiüríteni. Azok mélyre ásni, mint az ő utcájukban, hiszen egyformák a talajviszonyok. Csakhogy ezt nem a talajviszonyok, hanem a tisztítóállomáshoz viszonyított lejtés határozza meg - világosított fel Horváth mérnök. Száraz József elmondta, azért határozott úgy, hogy a Tyrš utcán beszüntetik az építkezést, mert ott valóban megalapozottnak látszott a tiltakozók félelme, hogy a csaknem négy méter mély gödör veszélyeztetheti a házak épségét. - 1,8 méteres mélységnél és a házaktól távolabb azonban egészen más a helyzet. A laikus is láthatja, hogy ott semmi veszély nem fenyeget-állítja a polgármester. Azt is elmondta, egyáltalán nem igaz, hogy a Slovlik végett csatornáznának. A fő cél a falu csatornahálózatának kiépítése. Horváth mérnök hozzáteszi, hogy a tisztítóállomás működéséhez legalább ötven százalékos terhelésre van szükség, és ez csak úgy érhető el, ha a falut és az üzemet is rákapcsolják. Tehát a falunak is érdeke, hogy a Slovlikhoz is eljussanak a csatornával. A Nád utcai háziasszonyok által javasolt harmadik megoldás, hogy az esetek, amelyeket hallomásból ismer, nyilván a törvény megkerülésével történtek. A Polgári Törvénykönyv 706. §ának első bekezdése lehetővé teszi a bérlő (főbérlő) elköltözködése vagy halála esetén, hogy a bérleti jogot az a személy szerezze meg, aki a közös háztartás vezetéséről gondoskodott, vagy a bérlővel annak elköltözködése, esetleg halála előtt legalább három évig élt közös háztartásban, és nincs saját lakása. Ez viszont nem vonatkoztatható az ön esetére, hiszen a bérlő Csehországban élt, s erről nyilván a lakáshivatal is tudomással bírt, ha hozzájárult az albérleti szerződés megkötéséhez. Számolnia kell azzal is, hogy a város nyila fővezeték a falu központján keresztül menjen, éppen azért nem valósítható meg, mert oda a Tyrš utcán keresztül kellett volna lefektetni a vezetéket. Azt pedig maga Keresztesné mondta el, hogy tavaly ők is a szomszéd utcabeliek mellé álltak az építés elleni tiltakozásban. Ráadásul a Slovlik kétmillió koronával hozzá is járult az építkezéshez. A polgármestertől megtudtam, hogy a környezetvédelmi minisztériumtól is kaptak 8 mii. korona állami támogatást, kizárólag a szennyvízcsatorna építésére, amit a falubeli huzavona miatt majdnem elveszítettek. Idén az államtól már csak kétmilliót kaptak, de ezzel is ugyanaz a helyzet: ha az év végéig nem használják fel, akkor elvesztik. - Márpedig a csatornát megépítjük, mert három asszony érdekét nem helyezhetem a több mint ötezer lakos érdeke fölé - jelentette ki határozottan a polgármester. A PANASZOSOK: Ml PEDIG NEM ENGEDÜNK A Nád utcai beszélgetés közben az asszonyok az én véleményemet is kikérték. Megmondtam, szerintem ilyen vitában csak úgy lehet megegyezésre jutni, ha mindkét fél enged valamennyit. Úgy tapasztaltam, a falu vezetői abban már engedtek, hogy a vezetéket az út túloldalán fektetik le, ahol nincsenek házak, és tárolót sem az utcában építik meg. Megkérdeztem, ők miben hajlandók engedni? A válasz egybehangzó és egyértelmű: semmiben, mert már nem hisznek a falu vezetőinek. Amikor pedig a Nád utcából elindultam a községi hivatal felé, az aszszonyok megjegyezték, attól tartanak, én is az elöljáróknak adok majd igazat, mert azok tanult emberek, ők pedig csak egyszerű munkásasszonyok. Ez így nem igaz, de a szakemberek valóban elfogadhatóbb érveket soroltak fel, mint a háziasszonyok. ván vezet egyfajta névsort a lakásigénylőkről, s a megüresedett lakásokat az említett névsor alapján utalják ki - rendszerint olyanoknak, akik évek óta várnak rá. Tény, persze, az is, hogy akad néhány olyan város, ahol a lakások kérdését nem kezelik túlontúl aggályosan, mert szeretnének tőlük mihamarább megszabadulni. Megtűrik még azt is, hogy egyesek a megüresedett lakásokba akár kiutalási határozat nélkül is beköltözködjenek, ha hajlandóak a lakás megvételére. Éppen ezért a fent említett kérelme beadásával nézetünk szerint semmit sem veszthet csak nyerhet. Dr. P. D. MIT ÜZEN AZOLVASÓ? Nekem például azt, hogy ne háborítsam föl, és ne irkáljak olyan hamisságokat, hogy megszüntették az Egyenleget. Azt is üzeni, hogy Bánó András csaló, én pedig szokjam meg, egy szerkesztői állásnak nem kell feltétlenül életfogytiglan tartania. És: ha egy csalót felfüggesztenek, az nem veszélyezteti a sajtószabadságot. Nem tudom ki írta mindezt, mivel - természetesen - névtelenül levelez velem, anynyit azonban kénytelen volt elárulni az illető, hogy pozsonyi. A postabélyegző szerint. Kedves Névtelen Pozsonyi Olvasó! Akárhogy is nézem, esténként tíz órakor bizony nem az Egyenleget látom a kettes csatornán, s bármennyire figyelek, egyik riporterével sem találkoztam azóta a képernyőn. Bánó Andrásról bármi kiderülhet, de én vigyáznék arra, hogy névtelenül kit becsmérlek, ugyanis amíg nincs bizonyítva a vétség, addig a jóhiszeműség vélelme érvényes. Ellenkező esetben a rágalmazó perelhető. Persze, csak ha neve is van. Abban azért feltétlenül egyetértünk, nem kell valakinek életfogytiglan szerkesztőnek lennie. Általában nem is szeretik a tévében az aggastyán szerkesztőket, igen ritkán fordulnak elő. Többnyire előzőleg nyugdíjba mennek. Ha jól dolgoznak, akár szerkesztői posztról. De nem tartom hibás logikának azt a gondolatmenetet sem, hogy a csalók megleckéztetése veszélyeztetné a sajtószabadságot. Csakugyan nem. Csakhogy a Magyar Televízióban történtek nem arról szólnak, hogy találtak egy csalót, fölfüggesztették, a sajtószabadság pedig tovább tombol. Hanem az történt, hogy leváltották az egyik híradás vezetőjét, a helyére mást neveztek ki, aki a szokásos munkamódszereket meg kívánta változtatni. S amikor a hírkészítő stáb a maga korábban is működő elképzeléseihez ragaszkodott, az intézmény fővezetője megszüntette a műsort. Márpedig ezt a műveletet a sajtószabadság veszélyeztetésének lehet tekinteni, különös tekintettel arra, hogy a tévénézők egy része úgy érzi, jobban hihet az egyik hírkészítő stábnak, mint a másiknak. Magam is csak azon háborogtam írásomban, hogyan jön ahhoz a néző, hogy elveszik tőle a választás lehetőségét, vagy megoldás-e, ha szerzőket, írókat, rendezőket arra kényszerít egy helyzet, hogy saját magát letiltja a képernyőről vagy a rádió adásaiból. A helyzet nem tiszta, kedves Névtelen Olvasó, beleturkáltak, összekuszálták, s közben egy ügyes mozdulattal becsapták a néző, hallgató orra előtt az ajtót. Most a 168 óra, a Rádiókabaré, a Gondolat-jel és egyéb műsorok miatt reszkethetek, mert ugye emlékszünk, volt egyszer egy lista, amelyből kiderült, kinek nem tetszenek ezek a műsorok. Bizony az egyik párt magas képviselőjének. Nem ismerős a helyzet? Amikor Vezető Elvtársnak nem tetszett, bevonták? Most újra erre játszanak? Ezt védi, tisztelt Névtelen Olvasó? De végül is védje. Amennyiben persze én is védhetem a magam vélt igazát. Valami ilyesmivel kezdődik, azt hiszem, a demokrácia. r BROGYÁNYI JUDIT P. E.: Lassan egy éve már, hogy albérletben lakunk. A bérlő Csehországban dolgozik, és most azt fontolgatja, hogy végképp átköltözködik oda, s felszámolja az itteni lakását. A hivatal hozzájárult ahhoz, hogy a lakást albérletbe kiadja. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, kérhetjük-e, hogy a lakást írják át a nevünkre, ha a bérlő valóban lemondana a bérleti jogáról, vagyis a lakást visszaadná a városnak? Megvehetjük-e ezt a lakást? Hallottam ugyanis már olyan esetekről, amikor egy évi albérlet után a bérleti jog átszállt az albérlőre. Ha kell, ásót, kapát fogunk - az alpolgármester és a panaszosok Az olyan nagy községekben, mint Udvard, előbb-utóbb ki kell építeni a szennyvízcsatorna-hálózatot. Nem tudok egyetérteni azzal a nézettel, hogy csak arról beszéljünk, ami ma van, és ne törődjünk azzal, mi lesz öt vagy tíz év múlva. Mert a Nád utcai háziasszonyok ma ugyan kijelentik, hogy semmi szükségük a szennyvízcsatornára, de lehet, hogy évek múlva a gyerekeik élnek majd ezekben a házakban, s meggyőződésem, hogy nekik már hiányozna. GAÁL LÁSZLÓ A gázvezeték a házak előtt megy, a csatorna a túloldalon lesz (A szerző felvételei)