Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-11 / 237. szám, hétfő

3 RIPORT ÚJSZÓ 1993. OKTÓBER 11. HAMU ALAH IZZÓ PARÁZS AZ ADÓSSÁG: 50 MILLIÓ Sokak véleménye szerint a tűz bármikor fellobbanhat, a lappangó parázs könnyen lángra gyúlhat. Mondjuk akkor, ha megjelennek a végrehajtók, s elárvereztetik a szövetkezet vagyonát. S erre bármelyik pillanatban sor kerülhet, hiszen adósságuk — amely szinte napról napra nő — ma már csaknem eléri az 50 millió koronát. Hogyan és mit lehet ilyen körülmények között elosztani? Pedig valahogyan el kell osztani ezt az eloszthatatlant, hiszen a tornagörgő-szádalmási szövetkezet tagságának és vezetésének java része válni szeretne, mert úgy látják, ezzel talán valamit javíthatnának a helyzeten. De lesz-e béke az egyesítéskor Béke névre keresztelt szövetkezetben? Mi tagadás, a két szomszédos település, Tornagörgő és Szádalmás között már szinte évszázadok óta fennáll egyfajta rivalizálás, létezik valami megmagyarázhatatlan ellenszenv. Nem sejthető, hogy a kollektív léleknek miféle energiasugárzása, vibrálása alakította ki ezt az állapotot, annyi azonban tény, hogy mindenkinek, aki valamilyen közös vállalkozást ^agy bármi hasonlót kíván megvalósítani e két falu részvételével, annak figyelembe kell vennie ezt a sajátos és sajnálatos helyzetet. A két falu szövetkezetének 13 évvel ezelőtti egyesítésekor ezt nem vették figyelembe. Pontosabban nem csak két falu szövetkezetéről volt szó, hiszen a szádalmásihoz akkor már három község tartozott: Szádalmás mellett Körtvélyes és Jablonca is, amelyeket még a hetvenes évek elején kényszerítettek egymáshoz. Addig nem volt különösebb baj, amíg a szövetkezet nyereségesen működött. Ez a nyereség persze a 80-as évek viszonyai között szinte kizárólag csak a magas állami dotáció következménye volt. Nem volt ritkaság az évi 35-^10 milliós állami támogatás sem, amit a szövetkezet vezetése - legfőképpen az akkori elnök - a járási pártbizottságon meglevő ismeretségeit kihasználva kilincselt ki. A „bársonyos mozgolódások" után azonban a viszonyok némileg megváltoztak, a támogatások csapját országszerte, így itt is elzárták. A görgői szövetkezet több alkalmazottja állította nekem (nevüket, sajnos, nem akarták a nyilvánosság elé támi), hogy az elnök nem akart vagy nem tudott alkalmazkodni az új körülményekhez. Nemigen hagyott senkinek beleszólni a szövetkezet ügyeinek intézésébe, a gazdasági vezetésnek nem lehetett véleménye, a szövetkezet vezetőségét pedig úgy állította össze, hogy azok szakismeret hiányában érdemben semmihez ne tudjanak hozzászólni. A volt elnök, Icso János mérnök azonban az idei év tavaszán, korkedvezményesen nyugdíjba ment (sokak szerint elhagyta a süllyedő hajót), s utódjának, a korábbi alelnök Szabó Lászlónak nem maradt más dolga, mint hogy mentse a menthetőt, s megpróbálja konfliktusmentesen levezényelni az immár elkerülhetetlen szétválást. Néhány fiatal technikus és mérnök már 1990-ben szorgalmazta a Szádalmás-KörtvélyesJablonca rész leválását. A szövetkezet elnöke ezt erősen ellenezte, s az egybenmaradás melletti érveit elfogadván akkor a szövetkezet tagsági gyűlése is e mellett döntött. Sokan vannak azonban, akik akkor is támogatták és most is támogatják ugyan a szétválást, de nem tudják elfogadni az új szövetkezetek vezetésére ambicionálok személyét, mondván, hogy ilyen gazdasági helyzetben a szétválás után se tudnának megállni a lábukon, s az egészből úgyis csak az a néhány személy húzna majd hasznot, aki a húsos fazék mellé férkőzött. Tény viszont, hogy megalakultak az új szövetkezetek előkészítő bizottságai, s már folynak a tárgyalások az osztozkodás feltételeiről is. Erről és a különválás indokairól, perspektíváiról beszélgettünk Szabó Lászlóval, a közös szövetkezet elnökével, aki idén május óta van funkciójában, Bácskái Árpáddal, a leendő tornagörgői szövetkezet és Kardos Attilával, a leendő szádalmás-körtvélyesjabloncai szövetkezet előkészítő bizottságának elnökével. (Az előkészítő bizottságokat idén márciusban alakították meg.) - Milyen okok játszottak közre abban, hogy megindult a szétválási folyamat? Bácskái Árpád: A gondolat nem új, nem az idei évben keletkezett. Korábban azonban azért nem került rá sor, mert a szövetkezet haszonnal zárta az előző éveket, fizetést tudott biztosítani tagjainak. A szétválás legnagyobb fékje viszont a szádalmási kataszterben felépült üvegházrendszer, melynek építését még az önálló szádalmási szövetkezet idejében kezdték el, de már közösen fejezték be. Ez az üvegházrendszer a tranzit gázvezeték szádalmási kompresszorállomásának hőjét hasznosítja, és nagy értéke miatt nehéz az elosztásáról tárgyalni. A különválás gondolata a szövetkezeti tagság soraiból ered, s most, miután a mezőgazdaság helyzete egyre romlik, mind erőteljesebben követelik megvalósítását. Kardos Attila: Míg a szövetkezet megkapta az állami dotációt, nem volt semmi probléma. Nem volt gond például autóbuszjáratot biztosítani, amelyik Görgőről Jabloncára szállította a népet és vissza, de ezt és a hasonló dolgokat ma már nem engedhetjük meg magunknak. Ezek az okok meg személyi jellegű okok is oda vezettek, hogy megfogalmazódott: a szövetkezeteknek vissza kell térniük az egyesítés előtti állapothoz. Nem tartom azonban kizártnak a további osztódást sem. Akár Görgőn is, ahol a szántóföldek nagy része néhány család öröksége csupán, s el tudom képzelni, hogy vagyonrészüket egyszer majd kiveszik a szövetkezetből, ha erre a körülmények rákényszerítik őket. - Tudtommal a szövetkezetnek több millió koronás adóssága van. Mivel önök tagjai voltak a közös szövetkezet gazdasági vezetésének (Szabó László hoszszú ideig alelnök, Kardos Attila növénytermesztési, Bácskái Árpád állattenyésztési ágazatvezető), talán van véleményük arról, hogyan kerültek ilyen helyzetbe?! Arról pedig biztosan tárgyaltak már, hogyan osztható el az a nagy adósság... Szabó László: Az 1990-es évet még nyereséggel zártuk, a szövetkezet pénzügyi helyzete azonban azóta rohamosan romlott. Egyrészt azért, mert elmaradtak az állami dotációk. Másrészt viszont azért, mert nem történt meg nálunk a szükséges átalakulás. Az elődöm, Icso János mérnök a közös szövetkezet híve volt. Én nem voltam ennyire határozott, de lényegében ugyanígy vélekedtem. Elődöm ténykedésével azonban sok tekintetben nem értettem egyet. Míg más szövetkezetek működésüket sok vonatkozásban racionalizálták, nálunk ez nem történt meg. Nem valósult meg a részlegek külön elszámolása; nem csökkentettük a létszámot sem, holott a termelés jelentősen visszaesett: a ráfizetéses ágazatokat nem szüntettük meg. Ezeket mindjárt az elején meg kellett volna oldanunk, s talán nem kerültünk volna ilyen helyzetbe. Mert milyen is a pénzügyi helyzetünk: követelésünk 7 millió korona, viszont mi a szállítóinknak 31 millió koronával tartozunk. Körülbelül 4 millióval az államnak, 12 millióval a bankoknak, hozzávetőlegesen 8 millióval pedig a községi önkormányzatoknak vagyunk adósai. Mindez normális körülmények között, a szövetkezet vagyonát is figyelembe véve, nem lenne probléma. Most viszont igen, s nem kizárt az sem, hogy a hitelezők határozott lépéseket tesznek majd, és esetleg árverésekre is sor kerül. Kardos Attila: Március óta azon dolgozunk, hogy a vagyon és az adósság elosztására egy olyan kulcsot találjunk, amely mindkét félnek megfelel. Ezt nagy nehezen meg is leltük. A legnagyobb gondot nem a tartozásaink, hanem az üvegházrendszer okozza. Ennek értéke körülbelül 37 millió korona. Mivel ezt az összeget nem tudjuk elosztani egymás között, ezért az üvegházakat majd vagy közösen fogjuk használni egy kft. alakítása után, vagy pedig megpróbáljuk eladni. Ez a tagsági gyűlés határozatától függ. - Mivel tudták meggyőzni a tagságot a szétválás előnyeiről? Milyen reményekkel indulnak a jövőbe? Kardos Attila: Elsősorban számba kell venni a veszteséges részlegeket, és vagy leállítani őket, vagy pedig elemezni, hogyan tehetők nyereségessé. - Van a mai szövetkezetnek nyereséges részlege? Kardos Attila: Azt hiszem, a növénytermesztés - ha valami komoly nem jön közbe - nem lesz veszteséges. Az állatok fölvásárlási árai viszont olyanok, hogy arra most csak ráfizetni lehet. - Az előző elnök nagyszabású terveiből - csincsilla-, csiga- és dámvadtenyésztés stb. — semmit nem kívánnak folytatni? Hiszen tudtommal, bár ezek nem valósultak meg, a szövetkezetnek már jelentős kiadásai voltak rájuk. Bácskái Árpád: Sajnos, ezek idáig csak veszteséget hoztak a szövetkezetnek. Folytatni azonban nem tudjuk őket, egyrészt, mert a csigatenyésztést teljesen megszüntettük, a dámvad tulajdonképpen be se indult, a csincsillák pedig szerződéses alapon magánemberekhez kerültek. Szabó László: A szövetkezetnek több mint 600 ezer koronája fekszik a csincsillákban. Most, zációs illeték. Az erről szóló törvényt én elhibázottnak tartom, mert a kormány akkor is, amikor erre javaslatot tett, tisztában volt vele, hogy a szövetkezetek ezt nem fogják tudni kifizetni. Éppen ezért mi sem fizettük ki. — A szemére vetik, hogy különféle, megvalósulatlan vállalkozásokkal, például a csincsillákkal, csigatenyésztéssel, dámvadakkal költségekbe verte a szövetkezetet, amelyek nem térültek meg. -Én még ma is úgy vélem, ezek jó elképzelések voltak. Azt előre nem tudhattam, hogy nem találunk rá hitelt vagy tőkeerős partnereket. Mivel a szövetkezet helyzete az érintett községekre is hatással van, az ügyben a négy falu polgármesterét is megkérdeztem. Izsák Tibor, Tornagörgő polgármestere: „A szövetkezet csaknem kétmillió koronával tartozik a községnek, de még hogy immár osztozkodásra került sor, ezt is rendbe szerettük volna tenni, de szinte lehetetlen. Szerettük volna eladni az állományt, de a tenyésztők, akiknek bérbe adtuk, köztük a volt elnök is, úgy vélekedtek, hogy ezt ma nem érdemes megtenni. Azokért a csincsillákért, melyek darabjáért mi nemrég 4500 koronát fizettünk, ma jó, ha kétezret kapnánk. Kértek, várjunk néhány évet, míg ők kinevelnek egy anyaállományt s míg a csincsillák eladhatósága is jobb lesz. — A szövetkezet rossz gazdasági helyzete és a válás problémái nem okoztak feszültséget a tagság körében? Kardos Attila: Feszültségek vannak, de a válást igyekszünk úgy irányítani, hogy ezek ne töijenek a felszínre. Szabó László: A hamu alatt valóban izzik a parázs, s fennáll a veszély, hogy bármikor lángra lobbanhat. Icso Jánost, a szövetkezet volt elnökét görgői házában kerestem fel. Többek között megkérdeztem tőle, miért választotta inkább a nyugdíjaséletet. - Elleneztem a szövetkezet szétválását, az átgondolatlan, előkészítetlen és gyors válást. Amikor márciusban már nyilvánvalóvá vált, hogy ez elkerülhetetlen, kértem kedvezményes nyugdíjaztatásomat, egy évvel a nyudíjkorhatár betöltése előtt. — Sokak szerint abban, hogy a szövetkezet olyan helyzetbe került, amilyenben van, önnek is nagy szerepe volt. - Olyan gazdasági helyzetben és olyan kormánypolitika mellett, amilyenben voltunk, nem lehetett nyereségesen termelni. A kormány egyenesen azon dolgozott, hogy tönkretegye a szövetkezeteket, mint az 50-es években tették tönkre a parasztságot. Itt van például az önkormányzatoknak fizetendő lokalicsak a szándékát sem tapasztaltam annak, hogy ezt valamilyen módon törleszteni kívánták volna vagy kívánják. Támogatom a szétválás gondolatát, mert attól tartok, ha az egész egyben maradna, a feszültségek fokozódása veszélyes méreteket ölthetne." Hric Pál, Szádalmás polgármestere, akit több szövetkezeti tag elmarasztalt azért, mert az önkormányzat határozata alapján zároltatta a szövetkezet bankszámláját, s elvonván arról a pénzt, nehezítette a havi bérek kifizetését: „Kénytelenek voltunk erre a lépésre szánni magunkat, mert a szövetkezet körülbelül 3,8 millió koronával tartozik nekünk. Miattuk olyan költségekbe vertük magunkat, amelyekre egyébként nem lett volna szükség. A községbe most vezettük be a gázt, s a szövetkezet kérésére olyan regulációs állomást építettünk, amely egymillióval volt drágább, mint amilyenre a falunak egyébként szüksége lett volna. Egyetértek a szétválás gondolátával. Önkormányzatunknak érdeke, hogy egy jól működő szövetkezetünk legyen, s minden bizonnyal meg tudunk majd egyezni velük a tartozásokat illetően is." Sebő Gyula, Körtvélyes polgármestere: „Egyetértek a szétválással, elképzelhetőnek tartom viszont, hogy ha az új szövetkezetben se látnak majd perspektívát, néhány körtvélyesi gazda valamilyen más formában önálló szövetkezetet alapít." Angyal Zoltán, Jablonca polgármestere: „A szétválást illetően tulajdonképpen nincs kifogásom, mégis az a véleményem, hogy talán jobb lett volna egyben tartani a szövetkezetet, mert nagyon sok minden Görgőn épült fel, és az épületeket már nem lehet elhozni onnan." KLINKO RÓBERT Szabó László: Menteni a menthetőt (A szerző felvételei) Bácskái Árpád: Konfliktusmentes válást szeretnénk Kardos Attila: Nem tartom kizártnak a majdani további osztódást sem