Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-08 / 235. szám, péntek

1993. OKTÓBER 8.. ÚJ szó PUBLICISZTIKA MÚLTFAGGATÓ Előző írásomban már említettem, hogy a magyar politika minden Habsburg-barát, németbarát mozdulatára Csehszlovákia ellenségesen reagált, ellenakciókba kezdett (szükség szerint katonaiakba is), és a csehszlovákiai magyarságot túsznak használva, rajta verte el a port Magyarország politikai lépéseiért. Ebben a csehek és szlovákok közt szinte mindig tökéletes volt az összhang. Ideológiai meggyőződéstől függetlenül, a humanistának, liberalistának kikiáltott Masaryk vagy Havel ugyanúgy cselekedett, mint a nacionalista Kramáf, a nacionalista, pragmatista Beneš, Václav Klaus vagy a kommunista Klement Gottwald és Gustáv Husák. Ezek az urak a magyarellenességben mindig megtalálták egymást, folytatták egymás művét, és ha itt-ott tettek is gesztusokat a magyarság felé, azt legtöbbször szükségből tették, azzal a szándékkal, hogy a magyarokat félrevezessék, a szlovákokat rémítgessék. Áz, hogy a szlovákokban a magyar-félelem már-már mitikus méreteket öltött, nem utolsósorban a cseh propaganda műve, amely a múlt század közepétől szisztematikusan pumpálta a szlovákságba, de legfőképp annak vezetőibe a magyar veszedelmet. Es ezen mindmáig nem változtattak. Az ilyen propagandának mesterei, mégpedig olyannyira, hogy a csehszlovákiai magyar politika jelentős képviselőit is szembefordították Szlovákia önállósulásával. Vagy gondoljunk csak Have! elnök pálfordulásaíra Bős, Temelín, a fegyvergyártás, Szlovákia önállósulása, a beneši dekrétumok stb. ügyében. Micsoda Szent Alajos-i fénnyel járta még a múlt évben is a világot, makulátlanul ragyogott, akárcsak nagy elődje, T. G. Masaryk, aki ugyancsak a prágai várból árasztotta a humanizmus és a demokrácia fényét, miközben gyarmati bilincsbe verte Szlovákiát, és társa, Beneš csendőrsortüzekkel igazgatta az országot, politikai ellenfeleit deportáltatta, és a cenzúrát mindvégig fenntartotta. De ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy nem csupán beneši dekrétumok, hanem masaryki dekrétumok is voltak, amelyekkel a köztársaságot első éveiben igazgatták, s ameHABSBURGOK. MAGYAROK, CSEHEK lyek közt ott volt a 365-ös számú dekrétum, amellyel a pozsonyi Erzsébet Egyetemet is bezáratta. S ott voltak azok, amelyekkel a magyarokat a közhivatalokból kiszóratta, és a szlovákiai magyar értelmiség javát 1919 őszén Magyarországra űzte. Csak hát minderre ma már senki sem emlékszik. Olyannyira rövid az emberi emlékezet, hogy a remek politikai páros (Masaryk, Beneš) szemfényvesztő trükkjét a „két Václav", Václav Havel és Václav Klaus megpróbálta megismételni, és a világot ismét becsapni. Csakhogy a mai világban nehezebb a szemfényvesztők dolga. Néhányszor sikerült elsütniük a trükkjüket, de csakhamar kilógott a lóláb. Kiderült tehetetlenségük, epigonságuk. De térjünk vissza elődeikhez, akik némiképp mégiscsak eredetibbek voltak, bár a monarchia hivatali cselszövéseiből ők is sokat eltanultak. Masaryk elnöki dekrétumai akkor születtek, amidőn az új államnak még nem volt alkotmánýa, s az ideiglenes parlamentből a németeket, magyarokat kirekesztették. Ebben az időben torolták meg Kun Béla csapatainak betörését, Habsburg József főherceg néhány napos kormányzóságát. A volt monarchia egész területéről hazaszólították a cseh hivatalnokokat, csendőröket, rendőröket, katonatiszteket , (akadt belőlük bőven), s azok jelentős részét Szlovákiára zúdították a kiebrudalt magyar hivatalnokok, rendőrök stb. helyére. Magát Hlinkát is megrémítette az a cseh emberáradat, amely Szlovákia értelmiségi pályáit ellepte. (Csupán érdekességként említjük: ezekben az időkben lett Klement Gottwald is az egyik szlovák nőlap, a Proletárka szerkesztője Besztercebányán, de az újságíráson túl az iskolaügy is a csehek prédája lett.) Nem csoda, hogy Hlinka párthívei a köztársaság megalakulásakor becsapottnak érezték magukat, és szembefordultak az új kolonistákkal. Az eredmény: Hlinkát és Tisót börtönbe zárták, lapjaik szerkesztőségeit feldúlták stb. Ne csodálkozzunk hát, ha a pártvezér csalódottságában a vele készült egyik interjúban így kesergett: „Mi teljesen a pittsburgi szerződés alapján állunk, amelyet cseh részről Masaryk köztársasági elnök és Beneš miniszterelnök írtak alá. Akkor még mint testvérek álltunk egymással szemben, s a kölcsönösség alapján kötöttük meg egymással a szerződést. Az urakat az írott betű és az adott becsületszó szentsége köti. Mi csak azt kívánjuk rosszul fejeztem ki magam - nem kívánjuk, hanem követeljük -, hogy teljesítsék, amire kötelezték magukat. Mindaddig a leghevesebb ellenzéki politikát folytatjuk, amíg olyan kormány nem jön létre, amely magával hozza az autonómiát, ami főleg a tót intelligencia számára életkérdés. Igen sokan, azért, mert tótok, nem juthatnak álláshoz. Mi itt akarunk maradni, és hangoztatni akaijuk a világ előtt, hogy Tótország a tótoké. Nem fogjuk tűrni, hogy amíg a tótok nem tudnak álláshoz jutni, addig Kassára pl. 1500 cseh tisztviselőt hozzanak. Tótországban tótoké kell hogy legyen a vezetőszerep". (Prágai Magyar Hírlap, 1922.jún.l.) Félreérthetetlen és világos ez az összegezés. A csehek Szlovákia gyarmatosításában csöppet sem voltak szemérmesek, és testvéreiket, a szlovákokat is megcsalták. „Felállítottak egy ideológiát: a csehszlovakizmus fogalmát. Mondanom sem kell - háborgott Hlinka -, hogy ez a felfogás abszolút hamis, és csakis a csehek fejében születhetett meg. Ezzel a hamis ideológiával akarnak bennUnket megosztani. Csakhogy ez a kísérletük nem sikerül. A csehszlovakizmus fogalma 1918-ig ismeretlen volt. Addig voltak csehek és tótok. Ha meg tudtuk őrizni tótságunkat a magyar rezsim alatt, megőrizzük most is. Gyámságot nem ismerünk el magunk fölött. A mi kultúránk elüt a cseh kultúrától." Az ősz. idős pap kérlelhetetlen volt. A magyar börtönök után megjárta a cseh börtönöket is, ennek ellenére a szlovákság sérelmeivel soha külföldi hatalmasságokhoz, szervekhez nem fordult. Egyedül a Népszövetség génuai konferenciája elé terjesztettek egy memorandumot (1922), de azt is visszavonták, mivel követeléseiket ott együtt akarták megtanácskozni a csehszlovákiai magyarok és németek panaszaival. Ebbe nem egyeztek bele. Maga az a tény is jelzi, hogy az ún. szlovák szeparatisták törekvéseikben kezdettől elkülönültek a magyar és a német kisebbség nemzetiségi törekvéseitől, és a magyar-, német-, ruszinellenes intézkedésekkel nagyrészt ők is egyetértettek. Azonosultak azokkal a külpolitikai lépésekkel is, amelyek főleg a szláv népekkel való együttműködésre irányultak a magyar, a német és az osztrák politika szándékainak meggátolásában. Ebből a szempontból később igen jelentősnek bizonyultak azok a szerződések, amelyeket az első Habsburg restaurációs kísérlet idején Jugoszláviával, IV. Károly első visszatérési kísérlete során Romániával s a király második visszatérési próbálkozása során Lengyelországgal kötöttek. Ezek a szerződések mind tartalmaztak magyarellenes záradékot, s lényegében megalapozták a későbbi kisantant szövetség létrejöttét. Ettől az időtől az utódállamok azokat az intézkedéseiket is egyeztették, amelyeket saját magyar és német kisebbségük ellen foganatosítottak. (Ezt ma tapasztalatcsere ürügyén teszik.) Egyeztették magyarellenes külpolitikai lépéseiket is. Így akadályozták meg 1921-ben Magyarország felvételét a Népszövetségbe, de a n. világháború után is együtt gördítettek akadályokat Magyarország felvétele ellen az ENSZ-be. Már ekkor megjelent a magyar nemzeti kisebbség érdekeit sértő intézkedések egész skálája: a szlovák nyelv hivatalossá tétele, a személyi nevek átírása, a magyar helységnevek használatának korlátozása, a magyar oktatásügy elsorvasztását célzó intézkedések meghozatala, a népszámlálások manipulálása, a magyarság anyagi bázisának szétzúzását előmozdító földreform, iparsorvasztás stb. Támogatták minden magyar- és németellenes szerveződést, a legionáriusok valamint a Sokol szervezetek programszerű megmozdulásait, köztük olyanokat is, amilyenekre IV. Károly második visszatérési kísérlete során 1921 októberében Pozsonyban került sor. De erről majd a következő írásunkban szólunk. SZŐKE JÓZSEF « , Kjvcuiauan tys»3 nyarán ^^ megalakult a Muravik-/ £-J déki Magyar Ifjúsági Szövetség. Alakuló közgyűlésükre meghívást kapott a komáromi székhelyű Magyar Ifjúsági Szövetség küldöttsége is. A szlovákiai fiatalokat a Szlovén Rádió és a Szlovén Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztősége látta vendégUl. A televízióban Szunyogh Sándor főszerkesztő fogadta a Komáromból érkezett küldöttséget: - Szlovéniában a rádió magyar adásideje ma már eléri a napi 6-12 órát; a tévében pedig kéthetente egyórás adással jelentkezünk. Körülbelül egy éve, hogy felkértek, vállaljam el a lendvai tv-stúdió vezetését, és készítsünk helybeli műsorokat. A magyar adásnak eredetileg három státusszal kellett volna működnie, de egyelőre egyedül vagyok. Főként az úgynevezett kazettaműsorokat készítjük az itteni nemzetiségek helyzetéről, kulturális életéről. Bemutatunk művészeket, népszokásokat, érdekes embereket; egyszóval minden minket érdeklő problémáról szólni igyekszünk. • Milyen ma Szlovénia politikai és társadalmi helyzete? - Szlovénia önállósult. Ez a lépés nagyon sok bonyodalmat okozott, de már nem lehetett megengedni, hogy a kétmilliós szlovén nemzet teremtse meg a jugoszláv nemzeti jövedelem 35 százalékát. így nagyon elmaradtunk a fejlődésben, főleg ami az ipart illeti. Amikor önállósultunk, igyekeztünk az európai normákhoz, szokásokhoz igazodni. Megalakult a parlament, bevezették a többpártrendszert, és mi, itt élő magyarok s olaszok is úgy éreztük: talán nekünk, a kisebbségnek is jobb sorunk lesz. Azokat a nemzetiségi jogokat is könnyebben tudjuk majd megvalósítani, amelyeket a BENNMARADNI! SZLOVÉNIÁT SOKSZOR ÖSSZEKEVERIK SZLAVÓNIÁVAL, SŐT SZLOVÁKIÁVAL IS... szlovén alkotmány biztosít. Bár Szlovénia már az előző rendszerben is figyelemmel kísérte a nemzetisé gek helyzetét, és a kisebbségi jogok megvalósítására is lehetőséget nyújtott. Tájékoztatás, könyvkiadás, nemzeti kultúra terén mindig is több jogot élveztünk, mint bármilyen nemzeti kisebbség a környező országokban • Ez tehát annyit jelent, hogy mindennel elégedettek? - Nézze, ami van, az egy állapot, de nem lehet azt mondani: ez a végső határa mindennek. Életünket mind a sajtóban, mind a rádióban és a televízióban úgy kell alakítanunk, hogy a kis népekre is odafigyeljenek; hogy a kis népek is érvényre juttathassák saját kultúrájukat, művészetüket, s nem utolsósorban a jogaikat is. Q Hogyan viszonyulnak mindahhoz, ami Szerbiában történik? - Nekünk, szlovéniai magyar értelmiségieknek nagyon jó kapcsolatunk volt a vajdasági magyar írókkal, művészekkel. Gyakran találkoztunk Lendván vagy Muravidéken. Sőt a VMDK-t is a mi terveink alapján valósították meg Otthon ugyan elítélte őket a szerb vezetőség ezekért a kapcsolatokért és azzal gyanúsították őket, hogy a jugoszláv térségben horizontálisan szervezkednek. A most kialakult helyzet ellenére is találkozunk, csak már nem a vajdasági vagy a dobronkai színházban, hanem valahol Magyarországon. Továbbra is megbeszéljük Ügyes-bajos dolgainkat, és a kulturális kapcsolatból politikai kapcsolat is lett. Nagyon sajnáljuk a vajdaságiakat, mert arra vannak rákényszerítve, hogy tőlük idegen célokért menjenek háborúba. A Muravidéki Magyar Rádió felelős főszerkesztője, Novák Császár Jolán: - URH-n és középhullámon sugározunk, a délutáni műsorunk mindkét sávban, a délelőtti csak az URH-n megy. Hallgatóink számát nagyon nehéz megállapítani, mivel a határ mentén sugárzunk, így bőven kaptunk már visszajelzéseket a Balaton vidékéről, sőt Szlovákiából is. • Ml a helyzet magában a szlovén rádiózásban? - A Muravidéki Magyar Rádió gyakorlatilag része a nemzeti tájékoztatásnak. Központi támogatásból élünk. A rádió esetében a szlovén RTV előfizetési összegének 0,45 százalékát kapjuk. Tehetséges, piacorientált gazdasági vezetőségünk van, így reklámokkal, a zenés jókívánságokkal és más különböző adástervezetekkel sikerűit elérni, hogy az adásidőnket 7,5 órára bővítsük. Fontos szerepet tölt be műsorunkban az anyanyelv ápolása, a hagyományok őrzése, noha nem csak ezek a műsorok képezik adásunk gerincét. Az itteni hallgatók érdeklődése például az erdélyiekhez hasonlítva, más. Erdélyben más szerepet tölt be egy népdal, mint nálunk, a Muravidéken, ahol az emberek már korábban megszokták a nyugatias rádiózást. • Vannak-e nemzetiségi problémák? S vajon szondázzák-e a magyar adást? - Tizenöt éve vagyok a rádiónál, de ilyesmiről még sohasem hallottam. E műsor alapítója - bár ez írásban sehol sincs lefektetve - a szlovén állam, társalapítója pedig a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Közösség. Ez utóbbinak beleszólása van az éves rádióterv elfogadásába, ő hagyja jóvá a felelős szerkesztők kinevezését, nélküle egyetlen olyan terv sem fogadható el, amely bármilyen kihatással lenne a rádió helyzetére és státuszára. Rádiónk már több mint 30 éve egyazon vállalat keretén belül működik, és a regionális jellegű tájékoztatáshoz tartozik. Gyakorlatilag mindenben egyformán kezelnek bennUnket, sosem érezzük magunkat kevesebbnek - sem politikai, sem szakmai szempontból. Azt szoktuk mondani: csak újság tó van; és ő vagy jó, vagy rossz. A lényeg: megmaradni független újságírónak, a szó legnemesebb értelmében. • Bevallom, keveset tudunk Szlovéniáról. Olykor még abban sem vagyunk biztosak, hogy háborúban vagy békében éltek-e? - Nagyon sok ember keveri a fogalmat. Sokszor összetévesztenek bennUnket Szlavóniával, sőt Szlovákiával is! Szlovénia csak egy része a hajdani Jugoszláviának, mégpedig a legészakibb. A mi kis országunk már az elmúlt évtizedekben is a legfejlettebb része volt Jugoszláviának. Nálunk is volt tíznapos háború, de ezt valahogy túléltük. Itt, a magyarlakta vidéken nem is nagyon érződött. Szlovéniában azóta békesség van, az egyetlen problémái csupán a menekültek jelentik. • A tagköztársaságoknak már a volt Jugoszlávia keretében is önálló státuszuk volt? - Igen. Önálló törvényhozásuk, önálló alkotmányuk volt, amely természetesen nem lehetett ellentétben az akkori, szövetségi alkotmánnyal. Szlovéniának még ezen belül is nagyon demokratikus alkotmánya volt. Ez, különösen kisebbségi szemmel nézve, érdekes, de nem szokatlan. Már 1959 óta léteznek az oktatást, a kultúrát és a tájékoztatást érintő nemzetiségi különjogok. Az alkotmánymódosítások révén azóta tovább bővültek az anyanemzettel való kapcsolattartásra és a gazdasági együttműködésre vonatkozó jogaink. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy 59-től saját tájékoztatásunk, saját kulturális szervezeteink és saját oktatási rendszerünk van. Itt kétnyelvű iskolák találhatók, ami azt jelenti, hogy a szlovén gyerekek ugyanúgy tanulnak magyarul, mint a magyarok szlovénül! Nincs is külön szlovén és külön magyar iskola. Q A szlovéniai magyarok életében mit jelent a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulása? - Minden erőnkkel segíteni fogjuk a fiatalokat. Ahhoz, hogy ott tudjunk lenni a társadalmi életben, továbbra is érvényesíteni tudjuk a jogainkat, a fiatalok segítségére is szUkség van. Nekik kell továbbvinniük azt, amit a nemzeti kisebbségekre vonatkozó okmányokban már rögzítettünk. N. KAKAROV SZILVIA