Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám, péntek

KULTURA ifrszöl 1993. OKTÓBER 1. LUXUS LESZ A TANULÁS? Az idei tanévkezdés bizony jókora ér­vágást jelentett az iskolaköteles gyer­mekek szülei számára. Igaz, a tanítta­tás korábban is kiadásokkal járt, hi­szen az iskolatáskát, a tornafelszere­lést, a tollkészletet stb. mindig a szülőnek kellett biztosítania. Csak­hogy legújabban már a tanszerek egész skáláját is neki kell megvennie - a radírgumitól a füzetekig. A pontot az i-re mégis a kormánynak a tan­könyvkölcsönzésre vonatkozó rende­lete tette fel. Ennek értelmében az alapiskolák felső tagozatán 150, a kö­zépiskolákban 200 koronát kell a ta­nulóknak fizetniük a tankönyvekért. A minisztérium állítólag így szeretné elérni azt, hogy a tanulók megkímél­jék a könyveket és egyúttal az állam­kassza is szert tenne némi bevételre. Az ám, csakhogy mi a garancia arra, hogy az államkasszába befolyt pénzt majd az iskolaügy céljaira fordítják? A pedagógusok, a szülők a kor­mányrendeletet több okból is átgon­dolatlannak tartják. Nem is ok nélkül. A kölcsönzési díj a gyermeket nem motiválja arra, hogy jobban kímélje a könyveit. Más lenne a helyzet, ha a sajátjai lennének. Anyagilag is job­ban megérné, mert a könyvekel az év végén eladhatná, s így visszakapná az árukat, míg a kölcsönzési díjat nem kérheti vissza az iskolától. Igazságta­lan, hogy ugyanannyi kölcsönzési dí­jat fizet az a tanuló, aki használt könyveket visz haza, mint aki újakat. A pedagógusok leginkább mégis azt kifogásolják, hogy a kölcsönzési díj­ként beszedett összeg nem marad az iskolában, pedig a legjobban ott tud­nák hasznosítani. Előre látni, lesznek, akiknek prob­lémát jelent majd a kölcsönzési díjak befizetése. A rendelet ugyan lehetővé teszi, hogy indokolt esetben az igaz­gató kedvezményben részesítse a gyermeket. A kérdés azonban az: mi számít indokolt esetnek? Az alkotmány szerint Szlovákiában még ingyenes az oktatás. Tény, az ál­lami iskolákban (egyelőre) nem kér­nek tandíjat. Az ingyenes oktatás mégis egyre többe kerül - a szülőknek és az államnak egyaránt. Még az alsó tagozaton is, ahol pedig nem kell kölcsönzési díjat fizetni. A minap egyik ismerősöm mesélte, ki­nek a fia idén ment először iskolába, mennyibe került számukra szeptem­ber elseje. Az iskolatáskáért 350 ko­ronát adott, a tornafelszerelésért 400­'at. Váltócipőt 100 koronáért vett. A napközibe átöltöző ruha is kell, azért 200 koronát adott. Az egészségügyi csomagba 150 koronáért vásárolt. A füzetekért és a tanszerekért 200 koro­nát fizetett. Vagyis egy elsős tanév­kezdése körülbelül 1000 koronába kerül. A felső tagozaton sem sokkal kevesebbe, hiszen váltócipő, tomaro­ha csaknem évente új kell, s az isko­latáskák sem szoktak örökéletűek len­ni. A gyermek iskoláztatása az egész tanév alatt pénzbe kerfll. Az étkezés, az utazás és az egyéb kiadások hó­napról hónapra külön tételt jelente­nek. Persze, a tétel esetenként válto­zik. Más, ha a gyermek a lakóhelyén jár iskolába, más, ha utazik. Más, ha naponta bejár, és más, ha kollégium­ban lakik. Változik a gyermek korától és az iskolatípustól függően. Külön fejezetet képeznek a magán­iskolák Tavaly Szlovákiában 21 ma­gán-középiskolát tartottak nyilván. Ezek egyike a galántai magángimná­zium. Ebben az iskolában jelenleg négy évfolyamban 118 diák tanul. A tandíj idén változatlanul 600 korona havonta. A tankönyvek kölcsönzési díjáról szóló kormányrendelet rájuk nem vonatkozik. Viszont az iskolá­ban a diákok 500 korona előleg fejé­ben kapják meg a könyveket. Ezt az összeget az év végén - amennyiben hiánytalanul visszaadják a könyveket - visszakapják. A belső használatra szánt ftlzeteket 90 százalékban az is­kola biztosítja. A tandíjon és az előlegen kívül a szülőknek itt is to­vábbi kiadásokat jelent a diákok utaztatása, étkeztetése, elszállásolá­sa. A tandíjból az iskola segíti példá­ul a nehéz szociális helyzetű gyerme­keket, fedezi a kirándulások árát, s a jövőben a tandíjból jut majd az ösz­töndíjakra is. Persze, ahány njagániskola, annyi­féle rendszer. Nem egy helyen hihe­tetlenül magas tandíjat kérnek, és egyelőre még kevés szülő engedheti meg magának, hogy a gyenneke ta­níttatásáért mondjuk évi 20 ezer koro­nát fizessen. Bár ami azt illeti, sok ál­lami középiskolában sem kerül keve­sebbe manapság az oktatás. Illusztrá­cióként íme egy példa: szakközépis­kolás diák a lakóhelyétől 60 km-re levő városban jár iskolába. Kollégi­umban lakik, hetente utazik. A szállá­sért az étkezéssel együtt havonta 860 koronát fizet, hetente körülbelül 100 koronát elutazik és csaknem ugyan­ennyi zsebpénzt el is költ. Szüleinek az iskoláztatás így havonta mintegy 1600 koronába kerül - azaz egy isko­lai évben legalább 16 ezer koronába Pedig állami iskoláról van szó! Természetesen, anyagilag legigé­nyesebb a főiskolai és egyetemi ta­nulmányok végzése. A hallgatóknak ugyan egyelőre csak minimális össze­geket kell megtéríteniük, ezek nagy­ciális ösztöndíj megadásának feltéte­leit és nem utolsósorban emelték a kollégiumi elszállásolás és az étkezte­tés árát. Míg a menzán 1989-ben 2,60-ba kertllt egy ebéd (reggeli, va­csora), idén már 11,80-ba Nem cso­da, ha egyre kevesebb diák jár a men­zára. A kollégiumi elszállásolással más a helyzet. Arról nem mondhat le olyan könnyen a diák, hacsak nincs elég pénze, hogy albérletbe költöz­zön. Mert a diákszálló még mindig a legolcsóbb, bár az árak ott is megug­rottak. A Ľudovít Štúnól elnevezett pozsonyi kollégiumban 1989 előtt 40 koronát kértek egy hónapra, idén egy szemeszterre 600-at. A Szlovák Műszaki Egyetem Ifjú Gárda nevű kollégiumában egy hónapra 70 koro­na a szállás díja. Ez az összeg a kollé­gium vezetői szerint távolról sem fe­dezi a költségeket. Várhatóak tehát a további emelések, közben pedig a kö­rülmények szinte semmit sem változ­Ha nem lesz pénz a gyermek taníttatására... Méry Gábor felvétele sága 100-400 korona között mozog az iskola típusától függően. A Ko­menský Egyetem bölcsészkarán idén például a felvételiért 300 koronát kel-\ lett fizetni és meg kellett téríteni a fel­vételivel kapcsolatos postaköltsége­ket. A beiratkozás az elsősöknek 200, a felsőbb évfolyamok hallgatóinak 150 koronába került. A vizsgákért egyelőre nem kell fizetni. Viszont megszüntettek számos szociális jutta­tást. Eltörölték például az úgyneve­zett előmeneteli ösztöndíjat (a diák vizsgajegyeivel „kiérdmelhetett" bi­zonyos összeget). Szigorították a szó­A POLITIKAI ÉLETBEN GICCSEK SZÜLETNEK BESZÉLGETÉS BALÁZS ISTVÁN FESTŐMŰVÉSSZEL Aki érdeklődik a képzőművészet iránt, valószínűleg találkozott Balázs István festőművész képeivel, aki Ri­maszombatban él és alkot. A Pozso­nyi Képzőművészed Főiskolát 1985­ben fejezte be - festészetet tanult. Első önálló kiállítása Rimaszombat­ban volt (1986), melyet továbbiak kö­vettek Losoncon (1988), Turócszent­mártonban (1990) és Balassagyarma­ton (1991). Balázs Istvánnal rima­szombatí műterem-lakásában beszél­getünk munkájáról, alkotói pályájá­ról, eddigi tapasztalatairól. a Mikor kerültél először kapcso­latba a képzőművészettel, volt-e vala­milyen meghatározó élményed, amely után úgy döntöttél, festő le­szel? - Egy iskolai kirándulás alkalmá­val volt az első „komoly" találkozá­som a művészettel Kassán, ahol a ga­lériában holland festők kiállítását néztük meg. Azelőtt csak a könyvek­ben találkoztam festményekkel, és a kassai élmény döbbentett rá, hogy eb­ben van valami, ami közel áll hozzám és ezzel akarok foglalkozni. Később már magam is utánajártam a dolgok­nak. és egyre komolyabban ér­deklődtem a festészet iránt. O Kiket tartasz mestereidnek? Mi a véleményed a ma olyan divatos képzőművészeti kategorizálásról? - Ha a főiskolai tanáraimra gon­dolsz, mint mestereimre, nagyon tá­vol jársz az igazságtól. A mesterséget autodidaktaként tanultam meg. Akko­riban a képeimben az volt az igazi po­zitívum, amit az iskola bevett sablon­jai ellen csináltam. Az úgynevezett főiskolai mestereim pitiáner alakok voltak, nem kaptam tőlük semmit, és jobb őket elfelejteni. Az iskolának egyetlen pozitívuma volt, hogy diplo­mát adott, ami az elmúlt rendszerben engedélyt jelentett arra, hogy ne kell­jen munkába állnod, hanem alkot­hass. A kérdés második felét illetően az az érzésem, mintha Szlovákiában megállt volna az idő. Itt, távol a fővá­rostól ezt az időtlenséget még foko­zottabban érezni, a művészeti fejlődést illetően. Mivel 40 évig el voltunk zárva az európai művészeti élettől, Szlovákiában még mindig az 50 évvel ezelőtti művészetet tartják modemnek, még a szakemberek is. A kategorizálásról csak annyit, hogy minden skatulyában lehetnek prog­resszív, fejlődő egyéniségek, akik to­vább fejleszthetnek egy-egy irányza­tot. Sajnos, itt még mindig úgy néz ki a dolog, hogy kialakult néhány cso­port, amelyek kezükben tartják az összes lehetőséget, és azt gondolják magukról, hogy ők képviselik az or­szág művészeti elitjét. Q Van-e valamilyen kapcsolatod a szlovákiai magyar képzőművészek­kel? Fontosak számodra a kapcsola­tok? - Megalakult a Szlovákiai Magya­rok Képzőművészeti Társasága, amely úgy-ahogy működik. Sajnos, ez az egyetlen kapcsolatom a szlová­kiai magyar képzőművészekkel. Tá­vol élek tőlük, legyen az Kassa, Po­zsony vagy akár Komárom. Közeleb­bi kapcsolatom van viszont a közép­szlovákiai művészekkel és a magyar­országi alkotókkal, mint a balassa­gyarmati Csemnyiczky Zoltánnal vagy Földi Péterrel, aki a szomszé­dos Somoskőújfaluban él. A kapcso­latok természetesen fontosak szá­momra, bár az alkotás kifejezetten szubjektív munka, de már emberi szempontból is jólesik „ha­sonszőrűekkel" eszmét cserélni. O Sok képzőművésznek megélhe­tési gondjai vannak. Nagy elégedet­lenséget váltott ki közöttük is, hogy a kormány úgy döntött, a műtermek bérét és a művészek biztosítási költ­ségeit is hasonlóan állapítják meg, mint a vállalkozókét. Mi erről a véle­ményed? - A műterem bére engem nem érint, mert a lakásomban dolgozom, de az intézkedést ettől lllggetlenül felháborítónak tartom. Az viszont, hogy a biztosítás fizetésénél a vállal­kozói kategóriába soroltak, önmagá­ban olyan adóztatás, amely csaknem tönkretesz. Ebben főleg a kormányzat a ludas, amely nem volt képes más megoldást kitalálni. ü Érdekel a napi politika, mi a vé­leményed, politizáljon-e egy művész? - A napi politika nagyon is érde­kel. Hogy őszinte legyek, nagyon rossz róla a véleményem. Ha a művé­szetben is annyi kontár lenne, mint a politikában, akkor a művészet megszűnne létezni. Az ország politi­kai életében politikai giccsek szület­nek, ami, sajnos, kihatással van az én /\ közérzetemre is, és undort vált W belőlem. Hogy politizáljon-e egy művész? Elsősorban legyen saját vé­leménye, és ne hagyja magát sodor­tatni az események által. ü Hogyan látod, van-e piaca a képzőművészeti alkotásnak? Érdekli a mai embert a művészet? - Két szóval is válaszolhatok: nincs és nem. Ennek okait abban kell keresni, hogy az emberek nem kapták meg a kellő szeretetet a művészet iránt sem az iskolában, sem a család­ban. Az a polgárság, aki az alkotások fő vásárlója volt, már egyszerűen nem létezik. O Volt-e mostanában kiállításod? Mik a további terveid? - Tavaly volt egy kiállítás-soroza­tom Szlovákia nagyobb városaiban. A nyáron a tokaji és a makói művész­telepen dolgoztam. Folyamatosan festem a képeimet és ősszel részt ve­szek az országos grafikai biennálén Besztercebányán. HAJDÚ ISTVÁN KlS NYELVŐR MEGFORGATJA A KORONÁT" Manapság egyik legnagyobb gon­dunk a pénzhiány; a vállalatok körbetartoznak, nincs pénze az is­kolaügynek, sem az egészségügy­nek, a helyi önkormányzatok is alig tudnak kijönni a költségveté­si keretből. A Szlovák Rádió magyar adá­sában az egyik magyarlakta falu polgármestere szintén ezekről a problémákról beszélt, s többek között ezt mondta: meg kell a ko­ronát forgatni. Ha nem hallom az előzményeket, azt hihettem vol­na, hogy az interjúban valamiféle vállalkozásról van szó, hiszen a pénzt forgat azt jelenti: a pénzt újra és újra befekteti. (A Magyar Televízióban most sugárzott an­gol sorozat címe, a Pénzforgatók is arra utal, hogy a szereplők bankárok.) A szövegkörnyezet azonban egyértelművé tette, hogy a nyilatkozó ezzel a kijelentésé­vel arra utalt: takarékoskodni kell, jól be kell osztani a rendelkezésre álló pénzt. A félreértés oka az, hogy a polgármester egy szlovák kifejezést fordított le magyarra. A szólás több variánsban ismert, a szlovák értelmező szótárban ez szerepel: každý groš aspoň tri razy obráti, kým ho vydá, más helyütt ezzel a módosult változat­tal találkozunk: (treba) každú ko­runu (dvakrát, trikrát) obrátiť. A szólás egyébként ismert például a cseh és a német nyelvben is: každý haléf desetkrát obráti, než jej vydá, jeden Pfennig (dreimal) umárehen. A megfelelő magyar kifejezést megtalálni nem is könnyű, ugyan­is a szólás nincs benne sem a szlovák értelmező kéziszótárban, sem a most használatos szlo­vák-magyar szótárakban. Az idé­zett változatot csak a szlo­vák-magyar frazeológiai szótár­ban találjuk meg, az ott feltünte­tett magyar megfelelő azonban szerintem nem tükrözi pontosan a szlovák szókapcsolat jelentését. Ebben a kiadványban ugyanis a každý groš tri razy (v ruke) obrá­ti (kým ho vydá) szólás mellett ez olvasható: fogához veri a garast, hatszor is megnézi a garast, nem hatos-é, az értelmezését pedig így adják meg a szerzők: a fösvénysé­gig takarékos. Nos, ha megnéz­zük a szlovák értelmező szótár groš címszavát, ott a szóban for­gó szólás magyarázata így hang­zik: pri kupovaní musí veľmi počítať. A német-szlovák frazeo­lógiai szótár pedig a szólás német változatát így értelmezi: takaré­kosan bánik a pénzzel. A szóban forgó kifejezés tehát nem a fös­vény emberre utal (akinek van ugyan pénze, de nem szívesen vá­lik meg tőle), hanem a takarékos­ra. Ha a szlovák szólás jelentésé­hez közel álló magyar állandósult kifejezést keresünk, ezt javasol­hatnánk: megnézi (hová teszi) a pénzt', ennek ugyanis a jelentése ­az O. Nagy Gábor-fé\e Magyar közmondások és szólások szerint - ez: nem költ hiábavalóságokra, ésszerűen takarékos. SZABÓMIHÁLY GIZELLA nak. Ráadásul a kollégiumi férőhely is kevés, sok diáknak nem jutott hely. Ök a megüresedett középiskolai kol­légiumokban kaphatnak szállást havi 600 koronáért. \ A felsoroltakból is kitűnik: manap­ság diáknak, vagy még inkább gyer­mekét taníttató szülőnek lenni koránt­sem olcsó mulatság. Egyesek szerint már-már egyenesen luxus. És hovato­vább egyre többen lesznek azok, akik ezt a „luxust" már nem engedhetik meg maguknak. A gyermekeiknek. S. FORGON SZILVIA

Next

/
Thumbnails
Contents