Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-05 / 232. szám, kedd

> 1993. OKTÓBER 5. MOZAIK Pénteken este a dunaszerdahelyi sportcsarnokban rendezték a Miss Csallóköz szépségverseny második fordulóját. A döntőbe került 13 lány közül (a legfiatalabb 16, a legidősebb 24 éves volt) Cseh Andrea, a komáromi magyar gimnázium végzős növendége vitte el a pálmát, illetve nyerte a fődíjat, egy színes tévékészüléket. A műsorvezető Boráros Imre színművész volt, a zenéről Tilajcsik Lajos gondoskodott. Örzsik Lajos felvételén a boldog győztes látható. APRÓHIRDETÉS MUNKÁT KERES-KÍNÁL • Szeretne életszínvonalán javítani? Havonta 15 ezret keresni? Tel.: 0708/ 92 240. V-3581 • Szeretne sikeres és anyagilag független lenni? Hívja a 0708/920 38-al! V-3521 • Akar jól keresni? Legyen a Herbalife termékforgalmazója. Tel.: 0819/92 111. V-3520 • Pozsonyi üzletembe elárusítókat keresek (fiúkat, lányokat). Tel.: 07/605 96. V-3491 • Szerelne mellékjövedelmet? Próbálja meg forgalmazni a Herbalife-termékeket. Tel : 0709/229 22. V-3562 • Munkát kínálok kötetlen munkaidővel. Jo kereseti lehetőség; ha ügyes, kereshet. Tel.: 0819/983 84. V-3444 ADÁSVÉTEL • Másfél mázsás malac eladó. Érdeklődés (tel., 19 óra után): 0810/948 139. V-3564 • Eladok németjuhász- és dobermannkölykök. Cím: Vargha Béla, Hársfa utca 380, 946 14 Zemianska Olía. V-3566 • Kutyakölykök eladók (fekete dobermann) kitűnő vérvonallal. Csicsay, Nyárod, Dunaszerdahelyi járás. V-3550 • Eladó S Formán 135 L. Tel.: 0949/ 62 27. KA-48 • Eladó háromszobás szövetkezeti lakás. Cím: Kalmár Jenő, Malom utca 309/1-3, Dunajská Streda. V-3514 • Veszek szekrényes Š 1203-ast, jó műszaki állapotban. Tel.: 0709/951 334, este 19-től 23 óráig. V-3546 • Eladó női irhabunda, 54-es méret. Kilácskó Béla, 925 82 Tešedikovo 1241. V-3582 y A kényelmes, ^ meleg lakást kedveli? Ebben segít a mOTMEIRM elektromos kazán, mely teljesen automatizált. Ráköthető széntüzelésű vagy új központi fűtési rendszerekre. Kis méret (35x80x40 cm), 100%-os hatásfok, 20 órán keresztül az éjjeli tarifára üzemel. Az Elektrotrend az anyagbeszerzést, a szerelést, valamint a szervizelést is biztosítja. ^Telefon/fax: 0709/283 35. ^ VK-1526 f PARLAMENTI LEVÉL MIÉRT NEM JÓ A NÉVTÖRVENY? 1993. július 7-én felcsillant a remény, hogy Szlovákia legfelsőbb törvényhozó testülete mégiscsak megkísérli átlépni saját árnyékát: a vezeték- és keresztnevek használatáról, habár nem a legtökéletesebb, de mindannyiunk számára elfogadható törvény született. Sajnos, nem tartott sokáig a reménykedés, hogy az ország politikai vezetése, ha kényszeredetten is, komolyan tekint az Európa Tanácsba való tagságra és az ezzel járó kötelességvállalásokra. Az alkotmány értelmében a köztársasági elnök, saját észrevételeivel együtt, visszaadta a törvényt a tisztelt háznak újratárgyalásra. Fellángoltak a nemzeti érzelmek: az SZNP és a DSZM részéről, a szlovák nyelv tisztasága megőrzésének jegyében kiújult az elborult agyak féktelen küzdelme. A kétnapos vita a logikus és ésszerű gondolkodás veresége volt. Szavakkal nehéz kifejezni, hogy milyen mélyre süllyedt a magát európainak és demokratikusnak kikiáltott parlament. A „hősiesen" küzdő SZNP-képviselők hatásának eredménye ismert: 1993. szeptember 24-én, az alapvető emberi jogokat kigúnyoló, számunkra elfogadhatatlan törvény született. Már a heves vita alatt jelzések érkeztek Strasbourgból, hogy vigyázat, egy rossz törvény esetén nagyon kínos helyzetbe kerülhet Szlovákia. A nagy nemzeti érzéstől teljesen elvakult SZNP-képviselők néhány nap után fölocsúdtak, rájöttek, hogy egy jó törvényt rontottak el és ennek milyen komoly következményei lehetnek. Nevetséges volt Hrnko és Miškovský képviselő urak önigazolást kereső igyekezete, amellyel azt akarták bebizonyítani nekünk, hogy a 4. § 4. bekezdését számukra elfogadható módon is lehet értelmezni, mivel majd mindent pótolhat az anyakönyvezést szabályozó törvény. A kimaradt 14. § 2. bekezdését illetően pedig nevetséges volt a rábeszélésük, hogy gyorsan adjuk be a törvény novellizálásának javaslatát. Értelmezés ide, értelmezés oda, nézzük meg, hol is van e törvény két buktatója. 1. Az említett 4. § kimondja, hogy a női vezetékneveket a szlovák nyelv az -ová végződéssel határozza meg és használatuk is csak ilyen formában megengedett. Viszont egy következő mondat megengedi, hogy más nyelven az -ová végződés nélkül is használhatóak a vezetéknevek. Az igaz, hogy mindez különböző módon lenne értelmezhető, de van egy érvényes nyelvtörvény és egy alkotmány is. Mindkettő egyértelműen leszögezi,' hogy a hivatalos okiratokban és kapcsolatokban csakis a hivatalos, ill. államnyelv használható. így már egyértelmű a meghatározás: -ová nélkül esetleg a magyar újságok hasábjain jelenhetnek meg a női vezetéknevek. 2. A 14. § hiányzó 2. bekezdésének igen fontos szerepe volt. Lehetővé tette volna az egyszerű „átírást" (nem névváltoztatás!) mindazok számára, akiknek vezeték- vagy keresztnevét a múltban nem saját anyanyelvük szerint jegyezték be az alapokmányokba. Ez a lehetőség tehát eltűnt. Igaz, egy másik cikkely (6. §) lehetővé teszi a névváltoztatást, de ehhez be kell bizonyítani, hogy a szóban forgó név nevetséges, szélsőséges vagy becsmérlő esetleg más hasonló jelzővel jellemezhető. Nyilvánvaló, hogy a keresztnevek esetében ez sem helytálló. így vált ez a törvény diszkriminálóvá az állampolgárok tekintélyes csoportja számára. Hogy ez a törvény ráadásul még részrehajló is, azt egy másik cikkely (7. §) bizonyítja, amely szerint az idegen hangzású neveket minden probléma nélkül szlovákra lehet változtatni. Viszont van egy pozitívuma a törvénynek. Mégpedig az, hogy az újszülöttek számára ezentúl lehetővé teszi keresztnevük anyanyelven történő bejegyzését (1. §/l. és a 2. „II.). ' A tisztelt ház két napot tékozolt el arra, hogy a szabad névhasználat egyszerű kérdését elfogadhatatlan módon oldja meg. Ezek után vajon mit várhatunk a kormánytól a valóban súlyos gazdasági, mezőgazdasági, szociális és egyéb problémák megoldásában?! DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD (Együttélés) TÖRTÉNELEMFERDÍTÉS „A fasizmus Szlovákiába nem 1939. március 14-én érkezett meg, hanem 1938. november 2-án, amikor a bécsi döntést követően Szlovákiába megérkeztek a megszálló magyar csapatok, a horthysták, akik nem messze ünnepelnek, és jogtalanul elvették, jogtalanul megszállva tartották Szlovákia egy részét, ami tragédia volt minden ott élő magyar és szlovák számára. Azért térünk vissza ehhez az időponthoz, hogy emlékezetünkbe idézzük ezeket az eseményeket, s hogy ezek az események soha többé ne ismétlődhessenek meg." Vladimír Mečiar vasárnap este a tévében ezzel (is) indokolta az egyházi vagyon restitúciójáról szóló törvény elfogadását. Ezzel gyakorlatilag elárulta, hogy az egyházi vagyon restitúciójának szempontjából meghatározó időpont (1938. november 2.) ebbe a törvénybe kifejezetten propagandafogásként, a hazai és a külföldi közvélemény manipulálása céljából került be, ugyanúgy, miként nyilatkozatába pedig a horthysták ünnepeléséről szóló célzás. Szerencsétlen dolog, ha egy kormányfő történelemről értekezik - kellő felkészültség nélkül. Ennél rosszabb már csak az lehet, ha valaki néhány valós tény említésének apropóján újraírja, átfogalmazza a történelmet. Bölcs kormányfőnk ezúttal az utóbbit tette. Történelmi tény, hogy 1938. november 2-án hirdették ki a bécsi Belvederekastély aranytermében a tengelyhatalmak (Németország és Olaszország) döntőbírósági határozatát, amelynek következtében 11 927 km

2 terület, 862 299 lakos, (9,8 százalékuk volt szlovák nemzetiségű) Magyarországhoz került. Ha viszont kormányfőnk mindenképpen a magyar csapatok bevonulásához kívánja kötni a fasizmus szlovákiai megjelenését, akkor a legjobb esetben is november 5-ét kellett volna említenie, hiszen ekkor kezdték meg a bevonulást. A mai nemzetközi jog szempontjából ez kétségkívül jogtalan cselekmény volt, ugyanúgy, mint valamivel korábban az Anglia és Franciaország által is aláírt müncheni egyezmény, vagy alig néhány hónappal később Lengyelország egyes területeinek Szlovákiához csatolása. Tárgyi tévedés az is, hogy a fasizmus a magyar csapatokkal érkezett Szlovákiába. Ha ugyanis valaki azt, amit 1938-ban Magyarországon volt, fasizmusnak tekinti, akkor a fasizmus már 1938. november másodikán Szlovákiában is jelen volt. Hlinka Szlovák Néppártjának (HSĽS) vezető képviselői már 1937-ben a zsidók kitelepítését követelték Szlovákiából. A Hlinka Gárda első alakulatait még 1938 nyarán megszervezték; október hatodikát követően pedig megkezdődött a zsidóüldözés. A Hlinka Gárda alakulatai, illetve az autonóm szlovák kormány október 14-i határozata alapján alakuló nemzeti bizottságok teljesen önkényesen avatkoztak be a közéletbe: a gazdagabb zsidókat zsarolták, önkényesen letartóztatták, és a zsidó nemzetiségű közhivatalnokok önkényes elbocsátása is megkezdődött. A cseh és a zsidó közjegyzőket októberben hamarjában még áthelyezték azokba a községekbe, amelyekről biztosan tudták, hogy Magyarországhoz kerülnek. Ezzel egyidejűleg más zsidó nemzetiségű állampolgárokat is ilyen községekbe költöztettek. A hivatalos indoklás szerint mindez a szlovákiai zsidóság gazdasági monopóliumának megtörése érdekében történt. Sőt! Október 30-án megalakult az első olyan fajtiszta ipartestület, amelybe csak szlovák léphetett be. Sorolhatnám tovább is a fasizálődás tüneteit, de már csak egyet említek: 1938. november 3-án - azaz a bécsi döntést követően és a magyar csapatok bevonulását megelőzően - Pozsonyban zsidó lakások ablakait, zsidó üzletek kirakatait verték be, miközben zsidóellenes jelszavakat üvöltöztek. A zsidók „ősi vétkéhez", a szlovák közvéleményt diktáló lapok, újabb vétket csatoltak: a területvesztésért a zsidók felelősek, mert magyarnak vallották magukat. A fent említett tényekkel kapcsolatban nyilván nem véletlen az sem, hogy számos történész 1938. október hatodikától tárgyalja a szlovákiai antiszemita politikát. Október hatodikán alakult meg az autonóm szlovák kormány - a HSĽS végrehajtó bizottságának akaratából. Egészen pontosan: Szlovákiában a határozat szerint a kormányhatalmat éppen ez az antiszemitizmusáról hírhedt párt vette át azzal, hogy „a felforgatást és az erőszakot hirdető marxista-zsidó ideológia ellen" kíván küzdeni. Nem állítom, hogy a Horthy-rendszer jobb volt; végül is a magyar országgyűlés már 1938. május 29-én kihirdette az 1. zsidótörvényt, amely legfeljebb 20 százalékban határozta meg a sajtó-, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara zsidó tagjainak számát. Ezzel kapcsolatban fejtette ki viszont egy zsidó történész a következő nézetet: „Ami Magyarországon történt az első zsidótörvény elfogadása után, az Szlovákiában is megtörtént a Zsidókódex elfogadása előtt. A különbség mindössze annyi volt, hogy Szlovákiában még törvényt sem hoztak rá..." FEKETE MARIAN AZ EGÉSZSÉGHEZ (IS) PÉNZ KELL Nagyon könnyű arról cikkezni, miként éljen az ember egészségesen, mit tegyen állóképessége megőrzése érdekében, hogyan előzze meg a betegségeket. Azzal is foglalkozzanak, mit tehetnek azok, akik nem pihenhetnek, nem lazíthatnak, nem kosztolha tnak,, tudományosan'', mert szabadidejükben ** pótmunkát, másodállást kell vállalniuk. És nem jodolgukban, hanem kényszerből, hogy megadhassák gyermeküknek a legszükségesebbeket - mondta kissé felháborodva a telefonba Kopasz Júlia pozsonyi olvasönk. Rövid véleménycsere után személyes találkozóban egyeztünk meg. Szépen berendezett otthonában barátságosan fogadott, noha a szeme körül összefutó szarkalábak jelezték: fáradt. - Három műszakban dolgozom, éjszakás voltam. Amikor reggelente hazaérek, elkészítem a lányom reggelijét, a tízóraiját, belekezdek a főzésbe. Csak azután alszom egy-két órát. Egy éve, amióta a lányom felcseperedett, kezdtem el váltott műszakban dolgozni. Nem egy leányálom, de — nyíltan bevallom - szükségünk van a pluszjövedelemre. Az éjszakai műszakot ket szabadnap követné, ám én többnyire munkába állok. A túlórázásért ugyanis pénz jár . . . - vallotta. Amikor arra kértem, pergesse vissza az idő kerekét, s meséljen életéről, gondjairól, nem tiltakozott. -Keletről származom, s úgy érzem, minél idősebb vagyok, annál inkább hiányzik a szülőföldem. Pedig a gyermekkorom igítzán nem mondható gondtalannak. Apa nélkül nőttem fel, s ráadásul beteges is voltam . . . Harminchat évesen döbbentem rá, változtatnom kell életemen. Otthagytam a szülői házat, a pedagógusi pályát s Pozsonyba költöztem. A Slovnaftban helyezkedtem el, ahol rövidesen főnökhelyettes lettem egy női kollektívában. Szinte napirenden voltak a veszekedések. A nők gyakran irigyek, összeférhetetlenek. Nem szívesen gondolok ezekre az évekre - borzong bele az emlékezésbe. 37 évesen, leányanyaként kislánya születik, akivel egy évig előbb munkásszállón élt, majd kilenc esztendeig másfél szobás garzonlakásban. - Mit mondjak erről az időszakról? Nagyon nehéz volt. Nem azért, mert gyermekem apja eleinte nem akarta vállalni az apaságot, hanem azért, mert gyakran betegeskedtem, korházi ápolásra szorultam. Mégis boldog voltam, mert volt, van kiért élnem. Kislányom léte adott erőt a felépüléshez. Ma már 15 éves, 180 centi magas. Soha nem érezte, azért, mert csonka családban él, neki kevesebb jut, mint társainak. Kiskorában úszott, karatézott, majd a kézilabdát választotta. Értelmes, jól tanul, szót fogad és sorolhatnám mindazt, amit sok édesanya elmondhatna. Amikor rákérdezett apja hollétére - figyelembe véve korát - az igazat mondtam el neki. Manapság gyakran meséli, hogy a teljes családokban élők sem élnek könnyebben, jobban. Tisztában van anyagi helyzetünkkel - bevételem valamivel meghaladja az ötezer koronát -, beavatom gondjaimba. Tudja, hogy csak a rezsi és a kölcsönök viszszafizetése havi 2000 korona. A gyerek vitamin- és kalóriagazdag étkeztetésének, ill. ruházkodásának költségei elviselhetetlenek, annak ellenére, hogy az idényben édesanyám és a rokonságom küldi a zöldségféléket. Senki ne gondolja, hogy kislányom igényei nagyok. Az igazság az, hogy nyolcas lábára a tornacipő 1400 koronába kerül. Igaz, hogy többnyire drága dolgokat vásárolok számára, mert rájöttem, hogy azok tartósabbak. Nem panaszképpen mondom, magamra nem költök. Abban járok, amit évekkel ezelőtt vásároltam. Elmondja, bár orvosai is az egészségesebb étkeztetés szükségességét hangsúlyozzák, a többletkiadást nem engedheti meg magának. Szerencsének tartja, hogy munkahelyén aránylag olcsón ebédelhet. - Nincs időm sétálni, pihenni, de ezzel nem vagyok egyedül. Az egészséges életmód pénz kérdése. Kár tagadni, a lakásból való kimozdulás is kiadásokkal jár. Lassan elviselhetetlen a buszköltség, s megfizethetetlen az esetleges frissítő, a fagyi . . . Általános jelenség, hogy elmaradnak a baráti összejövetelek, hiszen aki csak teheti, másodállást vállal. A pénztelenség pedig keserűvé, kedélybeteggé teszi az embereket, sokan belerokkannak a gondokba. Ezért mondtam, hogy az orvosok tanácsai nem a széles rétegeknek szólnak. Tudom, a helyzetért nem ők a felelősek, de vétlenek vagyunk mi is. PÉTERFI SZONYA