Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám, szombat

OLVASÓINK OLDALA . ÚJ SZÓM 1993. OKTÓBER 30. EGYELŐRE ÁLLAMI TÁMOGATÁSSAL (Iskolai étkeztetés, Új Szó, 1993. X. 22.) Iskolai konyhavezetőként dol- laügy által meghatározott áragozom. Az igaz, hogy eddig még kat. A komplett ebéd ára (leves, az emelkedő árak ellenére is főétel, körítés, saláta, ital, esetképesek vagyunk tartani az isko- leg gyümölcs): alapisk. 6-11 évesek 10,50 Sk alapisk. 11—14 évesek 12,30 Sk középisk. 14—18 évesek 13,90 Sk a szülő fizet 8,70 1011,30 állami dotáció 1,80 2,30 2,60 Ezt a pénzt költjük élelmiszer Vásárlására, ebből kell előállítani a komplett ebédet. Lehetőségünk lenne az árat 10 vagy 20 százalékkal emelni, de ezzel nem éliink. Igyekszünk inkább olcsón beszerezni az alapanyagokat. A diákok az étkezésért előre fizetnek, a pénz az állami költségvetésbe folyik be. Az oktatásügy aztán a tanügyi hivatalokon keresztül juttat az egyes iskoláknak a kiadásokra. Sajnos, egyre kevesebbet kapunk erre a célra. Jelenleg nemcsak új konyhai felszerelésre nem kapunk pénzt, hanem a javításokra sem, és egyre nehezebben tudjuk kifizetni az élelmiszerszámlákat is. Hitelezőink egyre türelmetlenebbek, már nagyobb öszszeggel tartozunk nekik. A legrosszabb az, hogy a szülő előre fizeti be a pénzt gyermeke étkeztetésére, de ezt az iskolák nem használhatják fel hogy rugalmasabban intézkedjenek. Már többször felmerült, hogy privatizálni kellene az iskolai étkezdéket. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha az állam támogatást adna erre a célra. Mert az a pénz, amit a szülő fizet, csak az élelmiszer-vásárlásra elegendő, a többi kiadást —épület fenntartása, konyhai felszerelés, energia, tisztítószerek, alkalmazottak fizetései - az állami költségvetésből térítjük. Ha az állami támogatás megszűnne, az étkezési díj nagyon magasra szökne - egyenlő lenne az éttermi árakkal. Az a kérdés is felmerül: ha felszámolnák az iskolai étkezdéket, melyik szülő tudna naponta teljes értékű, változatos étkezést biztosítani gyermekének, olyan árakon mint a jelenlegi iskolai étkezdék? MÉSZÁROS FERENCNÉ Léva A JELZŐK NEM ILLENEK ÉNRÁM (A többség másképp gondolkodik, Új Szó, 1993. X. 15.) Olvasónk írására az érintett az alábbiakat válaszolta: Kedves E. Cs! Mivel nem tudja, hova soroljon, segíteni próbálok a dolgán. Mert irtózom a besorolásoktól, inkább oda terelném a figyelmét, ahová nem kell besorolnia. Ne soroljon azok közé, akik inkább Magyaroknak érzik magukat, mint embereknek. A Panoráma ugyan a fajtámat - a lesajnált gondolkodóval együtt - butának tartja, de sebaj. Ne soroljon a nemzetárulók közé, mert nem tudok olyan történelmi eseményről, amelynek folyamán itt, és most, síkra kellene szállnunk. Az egyébként aktuális „nemzeti" hadakozás csak néhány politikus magánszorgalma, és szigorúan személyes célok eléréséért folyik. Ne soroljon a janicsárok közé sem. Tudom, vannak ilyenek, ott találhatók az ŠtB-listákon, a különféle „nomenklatúrák" közt, stb, 1989 óta sokat változott a helyzetük. Ne soroljon a kollektív jogokra vágyók közé sem. Személyi jogaimat szeretném gyakorolni. Ne soroljon Antall miniszterelnök „magyarsága" közé sem. Nem vagyok hajlandó 1993-ban az első világháborút folytatni. Általában ne soroljon sehová, ahol decibellel mérik a Magyart. Vagy bajszának hosszával. Ha megkérhetem, ne tartson pedagógusnak, de himnuszgyalázónak sem, mert sem egyik sem másik jelzője nem énrám illik. KŐSZEGI FINTA LÁSZLÓ Komárom MIHÁLY A SZIGETEN? Az egyes településeknek történelmileg visszaigazolható megnevezése van, legyen az Dunaszerdahely, Nagyabony vagy Pozsonyepeijes. Ezzel ellentétben a szlovák megnevezések sokszor indokolatlanok, értelmetlenek. Annak idején kialakítottak egy szakcsoportot és az hozzálátott a nevek gyártásához. Fittyet hánytak mindenre, ami történelmileg bizonyítható, s az eredmény - az új községneveket nem tették magukévá a magyarlakta területek lakosai. Egykori „alkotásaikból" néhány példát hozok fel. Az itt közölt adatokat egy 1939-ből származó forrásműben találtam. Pozsonyepeijes - azelőtt Eperjes. Első írott nyoma az 1553 évi összeírás jegyzékeiből került elő. Báthory András birtokolta. Egy század múlva a Thurzó család a földesura, később az Esterházi grófok szerezték meg. Jahodná lett belőle, talán az eper fordításaként. Csallóközkürt - azelőtt Kürt. Már az árpádházi királyok alatt benépesült és az idők folyamán neve több változatban merült fel. 1390-ben Kiwrth, 1399-ben Kyrth, Pázmánynál Egyházkürt. Most pedig Ohrady, aminek semmi köze sincs a falu régi névformáihoz. Lukanyéne - az egyik legrégebbi község. IV. Béla 1243-ban birtokcsere útján jutott hozzá. A XIV. század közepétől a második világháború kezdetéig a Luka család birtokában volt. Ebből az időből származik a falu magyar neve, vagyis az a Nénye, amely a Lukáké. Most pedig Nenince a falu neve. Vagy vegyük a Michal na Ostrove nevű települést. Szó szerinti magyar fordításban Mihály a Szigeten, és még sorolhatnám a változatokat, ám egyik sem árulja el, hogy Mihályfáról van szó. Az eredeti nevekről nem akarnak tudni azok, akik átvették az újakat. Erre vall az is, hogy eltávolították azokat a táblákat, amelyek a települések történelmi múltját igazolják. id. CZAJLIK JÓZSEF Dunaszerdahely NYÍLT LEVÉL-ÚJSÁGÍRÓKHOZ Tisztelt újságírók, olyan korban élünk, amelyben mindenki mindenkivel harcol, pereskedik, vagy minimum átkozódik. A legnagyobb méregkeverők persze az újságírók, állítják a legbölcsebb kormány legbölcsebb miniszterei. Újságíróinknak fogalmuk nincs a politikáról és főleg az etikáról. Mást sem tudnak csak derék kormánytagjainkat és párttagjainkat szidalmazni, rágalmazni és becsületsérteni. Igaza van Július Tóth miniszter úrnak, ha egy tolvaj gazember elcsen egy zsák krumplit, az újságok csak a neve kezdőbetűit tüntetik fel. Bezzeg ha két miniszter és egy bankvezér beéri csekély huszonkét millióval, mindjárt teljes nevükön nevezik őket. Itt az ideje tehát, etikátlan firkászok, betartani a betartandót. Egy miniszter is csak gyarló, hús-vér ember, vele is megtörténhet olyasvalami, amiről nem is tud, ha nem olvas újságot. Tehát lehet rájuk is vizeslepedőt húzni, fejükre vajat kenni, vagy ha már a vaj ott van, ezt a nyilvánosságra hozni, de nem szabad teljes nevükön nyomdafestékkel az újságban szétkenegetni. Remélhetőleg, tisztelt publicisták, ezentúl szófogadóbbak lesznek, ha nem akarnak Kňažko-Filkus nyomdokában járni. Ezután remény van arra, hogy Tóth miniszter kívánsága és etikája szerint csak azt fogjuk olvasni: J. T. pénzügyminiszter fején indiai cukor van, V. M. miniszterelnök úr a romák fogamzásgátlásával folgalkozott Spišské Podhradien, amit Nagymagyarország ügynökei évszázadokon át Szepesváraljának forgattak ki. Az ilyen ügynökök ügynöke egyébként D. M., akinek a rendőrség és az Interpool már a nyomában van. Még szolgálhatok néhány jó példával, tisztelt újságíró hölgyeim és uraim. Például: - a pozsonyi kerületi bíróság ismét nem hozott ítéletet D. S. és Ľ. F. ügyében, ugyanis Ľ. F. eddig nem tudta bizonyítani, hogy D. S. lelkesedésből volte-e a Hlinka iljúsági szervezett tagja vagy pusztán csak azért, mert tetszett neki a szervezet egyenruhája. - I. G. szlovák parlamenti elnök BMW kocsiját eltérítették magyar nyelvű helységnév-táblával, melyet R. H. a mai napig nem távolított el. - B. B. megtámadta M. K. köztársasági elnököt, mert megsértette térdét a szögletes kerekasztalban. - Egy szlovákiai bűnszövetkezet tagjai, akiket a rendőrség már régebben köröz, névszerint D. M., B. B., N. L., P. Gy. és szellemi vezérük Cs. P. ismét árulkodni akarnak Strasbourgban annak ellenére, hogy I. H. az M. S.-ből már egyszer elátkozta D. M.-et és már V. M. is többször felemelte ujját, mondván hogy „D. M., NO NO"! így folytathanám a példákat a végkimerülésig. Remélem ez a néhány meggyőzően bizonyította, hogy lehet figyelmesen, tapintatosan, diszkréten tájékoztatni az olvasókat és nem etikátlanul, kerekperec kimondani többet mint két, esetleg három kezdőbetűt (ha valakit netán Augusztusi Máriás Libának hívnak). Hát ehhez tartsák magukat újságíró barátaim, ha nem akarnak pereskedni több mint száz képviselő és vagy húsz kormánytag kezdőbetűjével. Maradok tisztelettel és rendőri hírek etikájával: P. T. A jó politikus az olyan politika támogatására is meg tudja nyerni a polgárokat, amely érdekeik ellen irányul... (Miroslav Kernel karikatúrája) TÁRGYILAGOSAN A KÖZELMÚLTRÓL (Habsburgok, magyarok, csehek, Új Szó, 1993. X. 8.) ...A közalkalmazottakat 1919ben még nem magyar nemzetiségük miatt bocsátották el, hanem azért, mert a budapesti kommunista népbiztos aláírásával felszólítást kaptak a sztrájkra. Lander Jenő belügyi népbiztos kiáltványban fordult a megszállt területek vasutasaihoz 1919. április 23-án. Az érsekújvári vasutasok jóhiszeműen engedelmeskedtek, sztrájkba léptek és a munkabeszüntetés következménye elbocsátás lett. És mi történt a tanítókkal, így édesapámmal is? Ők nem léptek sztrájkba, de már 1919 májusában felszólítottuk őket, esküdjenek az új államra. Ezt nyíltan nem tagadták meg, csak kérték a magyar államnak tett esküjük alóli felmentésüket, hiszen két eskü nem létezhet. Ennek is elbocsátás lett a vége. ...Masaryk egymillió koronát adott 1931-ben a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság céljaira. Ez nagy összeg és segítség volt akkoriban. Ezért nem szabad őt teljes mértékben elmarasztalni... Öcsém az első Csehszlovák Köztársaságban a prágai főiskolán magyar érettségivel tandíjmentességet élvezett, nyugdíjazás előtt álló apánk nem tudta volna taníttatását másként vállalni. ...Nem akarom a kisebbségi sorsot rózsásan lefesteni. Azt azonban tudni kell, hogy a monarchia utódállamai közül Csehszlovákia volt a leggazdagabb. A nagy műveltségű cseheket nem lehet egy napon emlegetni az Erdélyben erőszakoskodó románokkal. SZABÓ IVÁN Érsekújvár TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...Felhívás jelent meg a Csallóköz című regionális lapban. A mozgássérült Karcsikán csak bonyolult műtétekkel lehet segíteni a távoli Oroszországban. Az orvosi ellátás, az út és az otttartózkodás nagyon sok pénzbe kerül, amit a család nem tud megfizetni. Az újságon keresztül kértek segítséget, hogy megvalósulhasson a műtét. Iskolánkban 1350 koronát gyűjtöttünk össze. Igaz, nem sok pénz ez, de ha minden iskola, munkaközösség, magánvállalkozó, községi hivatal hozzájárulna, a szükséges pénz biztosan összejönne. SOÓS GIZELLA Baka .. .A kassai közlekedési vállalat bizonyára többet fordít az ellenőrök fizetéseire, mint amennyi bírságot behajtanak. A közelmúltban az ötös vonalon két-két ellenőr szállt fel a villamosra, élőiről és hátulról is. Utaztunk vagy tizenöten és négyen ellenőriztek. Úgylátszik, a vállalatnak sok a pénze, négy ellenőr kell ahoz, hogy esetleg egy-két potyautastól behajtsák a bírságot! I

VÁN SÁNDOR Kassa FÁJÓ PONTATLANSÁG Elégedetlenségemnek akarok hangot adni a dunaszerdahelyi kórházzal kapcsolatban. Édesanyám augusztus 26-án került belgyógyászatának intenzív osztályára. Háromheti kezelés után elhunyt. Testvéreimmel a kórházba siettünk, de az ügyeletes orvos elkerült minket, a személyzet többi tagja sem állt szóba velünk. A hűvös emberi magatartás megdöbbentett, senki sem adott felvilágosítást a további teendőkről. Kézbe kaptam az orvosi jelentést és pontatlansága felháborított. Ez állt benne: a beteget 1993. augusztus 26-án vettük fel, 1993. augusztus 18-án elhalálozott. Tehát még a felvétel előtt meghalt. Kérdezem én, ha a dátumokra nem ügyeltek, akkor milyen figyelmet fordítottak a kezelésre? Próbáltam elfelejteni a történteket, de továbbra is foglalkoztat a gondatlanság, a közömbösség. Vagy talán a pontos dátumért külön fizetnünk kell? M. P. Vásárát A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.