Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám, péntek

1993. OKTÓBER 29. HAZAI KÖRKÉP 4 PRIVATIZÁCIÓS BIZOTTSÁG - ELNÖKKEL, TAGOK NÉLKÜL MÓDOSÍTOTTÁK AZ EGYHÁZI VAGYONRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT • A PARLAMENT VIZSGÁLJA AZ INDIAGATE BOTRÁNYT • ÚJ KORMÁNYLISTA CSAK A HÉT ELEJÉN? (Munkatársainktól) A köztársasági elnök részvételével tárgyaltak szer­dán a szlovák parlament képviselői. Michal Kováč ugyanis élve alkotmány adta jogaival, visszaadta az egyházak vagyonáról szóló törvényt. A visszaadást indokolva az elnök kijelentette, hogy a törvény 3. pa­ragrafusának 1. bekezdése alkot­mányellenes, mert úgy rendelkezik, hogy nemcsak az állam és a közsé­gek, hanem a jogi személyek is kö­telesek kiadni a vagyont az egy­háznak. Ez elsősorban a szövet­kezeteket és a kereskedelmi társa­ságokat érintené hátrányosan. Ezért Michal Kováč törvénymódosítást ja­vasolt, amelyet a képviselők meg is szavaztak, olyan értelemben, hogy szűkítették a köteles személyek kö­rét. A törvény január elsején lép érvénybe. Michal Kováč a parlamentben mondott beszédében érintette a leg­utóbbi belpolitikai eseményeket is. Örömmel nyugtázta a koalíciós szer­ződés aláírását, s együttműködésre szólította fel az összes pártot. Beje­lentette, hogy egyelőre nem kapta meg a koalíció elnökeitől az új kor­mánytagjelöltek névsorát. Hosszadalmas egyeztetés után megválasztották a privatizációs bi­zottság elnökét. A függetlenek kivé­telével valemennyi pártnak volt je­löltje, de közvetlenül a szavazás előtt a DBP visszavonta javaslatát, s így a legtöbb szavazatot Peter Tomeček kapta, akit a DSZM java­solt erre a posztra. Eredetileg a DSZM indítványozta ennek a bi­zottságnak a létesítését, de miután miniszter híján a kormányfő lett a privatizációs tárca vezetője, meg­változtatta nézetét. Szerdán a DSZM javaslatára el is halasztották a döntést a bizottság tagjairól. Igy tulajdonképpen a bizottságnak csak elnöke van, de tagjai nincsenek. A vártnál simábban választották meg az „lndiagate"-t vizsgáló parla­menti bizottságot. Elnöke František Gaulieder (DSZM). Tagjait az egyes pártok javasolták; az MKDM-et Bar­ta Pál, az Együttélést pedig Fehér Miklós képviseli. Ivan Gašparovič házelnök bejelentette, hogy átadja a bizottságnak az ügy kivizsgálásáról készített kormányjelentést. Az interpellációkban az egészség­ügy, az oktatásügy, a privatizációs, a közigazgatás és az ügyészség kér­dései, illetve a sajtóban az utóbbi időben szellőztetett botrányai domi­náltak. Csak nyolc miniszter volt jelen, s a felvetésekre a legtöbb eset­ben nem tudtak meggyőző választ adni. Viliam Soboňa, az egészség­ügyi tárca vezetője szerint például családja kedvezményes üdültetése és az ingyenes fogorvosi kezelése nem tartozik a parlamentre és ami azt a mulasztását illeti, hogy szeptem­berben nem tájékoztatta a parlamen­tet az egészségügy kritikus helyzeté­nek megoldására tett javaslatairól, csupán ennyit mondott: nem az írás­beli anyagok a fontosak, a fő az, hogy megoldotta a tárca pénzügyi gondjait. Roman Hofbauer közleke­dési miniszter egyenesen úgy véle­kedett, hogy a képviselők sajátosan értelmezik az alkotmányt. Arra a fi­gyelmeztetésre viszont már nem vá­laszolt, hogy a parlament informá­ciók nélkül nem teljesítheti ellenőrző funkcióját. A magyar képviselők közül Köte­les László (Együttélés) az Ung folyó szennyezésével kapcsolatban inter­pellált. Megkérdezte: ki fogja megté­ríteni az ökológiai katasztrófa elhárí­tásának és következményeinek költ­ségeit, és mit tesz a kormány az ilyen esetek megakadályozásáért. Barta Pál azt tudakolta, hogyan oldódott meg a Versailles-i békeszerződésnek az a pontja, amely szerint Németor­szág 99 évre bérbe adta Csehszlová­kiának a hamburgi és stetíni kikötő bizonyos területeit. A legtöbben a kormányfőt várták a parlamentben. Meg is érkezett, de az interpellációkon nem vett részt., Amint megtudtuk: tárgyalt Jozef Markušsal, a Matica elnökévei, majd Jozef Cérnákkal, az SZNP elnöké­vel. A tárgyalásokról nem szivárog­tak ki hírek. Jól értesült körök sze­rint az új kormánytagok listáját csak hétfőn vagy kedden adják át a köz­társasági elnöknek, aki egyébként szerdán Brüsszelbe utazik. (csi-gyor) KASSAI OSZ Csodálatos! Mennyi szín, mennyi varázs ilyenkor, lomb­hulláskor. A természet törvényeinek Kassán sincs alter­natívája: jön az ősz, amióta világ a világ. Menetrendszerűen toppant be most is. A Tátra felől érkezve szinte meg sem állt, meg sem pihent a Bankó­begyen, hanem sebtében a Csermely-völgyi fák lombjai közé ereszkedett. A tél beálltáig most itt tanyázik. Nap nap után átfesti a fák ritkuló lombját, megbintáztatja az aláhulló levele­ket... Gyengülő napsugarakkal, szitáló esővel meg-meg­csillantja a tornyokat, megtisztítja a műemlékeket a nyár porától, lehűti a szökőkutak vizét... Belopakodik a város valamennyi zugába. Nem hagyja ki a hajdani Magyaror­szág hajdani városainak egyik legbüszkébbjét, Kassát sem. Újra leltárba veszi hajdani várfalainak még meglévő maradványait, megnézi, az utóbbi esztendő alatt vajon az idő vasfoga vagy a műemlékvédők munkálkodtak-e többet... A Szent Erzsébet Dóm is épp olyan méltóságteljesen állt a város főterén, mint Márai Sándor leírásában: „Középpontja minden életnek, gondolatnak, amely év­századokon át áramlott körülötte: mintha időkön és korokon át tartaná a város egyensúlyát, mint megformált Eszme, amely messze láthatóan emelkedik ki a körülötte csámcsogó, halandó köznapi zűrzavarból, a város meg­hitt zsivajából." És ősz volt akkor is, amikor a Rákóczi-szabadságharc vezére, nagy ünneplés közepette bevonult a városba ... meg akkor is, amikor Törökországból hazahozták ide, a székesegyház kriptájába a icjcuelem testi maradvá­nyait. Itt van hát az ősz... Újra. Langyos napsugarakkal cirógatja az arcokat, a kezeket, a lelkeket, a házerdők növényszigeteinek virágait, s közben odasúgja a kávéhá­zak, a cukrászdák kerthelyiségeinek, hogy - záróra... Folytatás majd tavasszal. Most peregnek a levelek a városligetben, a Kálvárián, a Tóhát-lakótelep nyárfásában is. Közeleg a tél. Kép és szöveg: GAZDAG JÓZSEF A KOZMETIKÁZÁS... (Folytatás az 1. oldalról) fogalmazott célokhoz, s ha ez így lesz, akkor az agrárpolitikai kérdé­sekben is sikerülhet előbbre lépni. Ľudovít Cérnák a parlament költség­vetési bizottságának ülésén biztosí­tott bennünket arról, hogy nem lesz­nek érzéketlenek az agrárágazat vál­sága és a megoldási lehetőségek ke­resése iránt. Ján Vician, a Pozsonyi Kereske­delmi és Iparkamara igazgatója: - Nehéz véleményt mondani, amíg nem ismerjük a kormányban eszkö­zölt személyi változásokat. Ennek ellenére merem remélni, hogy a koa­líció létrejötte egy célt feltétlenül követni fog: megnyugtatja és stabili­zálja a belpolitikai helyzetet, s ezzel Szlovákia nemzetközi esélyeit javít­ja. Szerintem ugyanis a külföldi üzlet­emberek számára nagyon fontos ez a kérdés. A kamara szempontjából a kormány összetétele végül is nem játszik meghatározó szerepet, mi a vállalkozók érdekeit képviseljük. Azonban mint polgárokat, bennün­ket is érint. Azt sem titkoljuk, hogy ha a kormányprogram ellentétben áll a vállalkozók érdekeivel, akkor a kamara kötelessége figyelmeztetni erre a kabinetet, ami memorandu­mok formájában néhányszor meg is történt. Egyszóval mi a mindenkori kormányt nem pártösszetétele, ha­nem annak reális programja, megva­lósított politikája alapján ítéljük meg. Pclle Tibor, a Rimaszombati Cu­korgyár igazgatója: - Ha a koalíció csupán azt jelentette, hogy a DSZM­kormánynak szekértolóra volt szük­sége az eddigi gazdaságpolitika folytatásához, akkor szerintem a kor­mányátalakítástól nem várható sok' változás a jövőre nézve. Ha meg­vizsgálom a két pártnak a gazdaság­politikára vonatkozó elképzeléseit, akkor sem hiszem, hogy ezekből különösebb változás következtethe­tő. Ha ugyanis csupán az történik, hogy a kettőt „összemixelik", akkor lényegében nem történik semmi. Boda Vilmos, a Rozsnyói Agro­stroj Rt. igazgatója: - Mi nem politizá­lunk, így erre a kérdésre nem is kívánok válaszolni. Ez politikai dön­tés, és ma még nem lehet egyértel­műen megítélni, milyen következ­ményei lesznek. A lényeg: mi dolgoz­ni akarunk, s azt szeretnénk, hogy a kormány és a parlament ehhez megfelelő feltételeket teremtsen és jó törvényeket alkosson... (-pg-, tszl, -zsár, k-t) HATÁRTALAN LEHETŐSÉGEK (Munkatársunktól) Az Ung-vidéken az utóbbi hónapokban közel 20 %-os a munkanélküliség. Ilyen helyzetben érthető, hogy e régió nagy érdeklő­déssel várta a Copus Expo néven Nagykaposon szervezett nemzetkö­zi termékbemutató vásárt és üzlet­ember-találkozót. Annál is inkább, mert szervezői a helyi adottságokból kiindulva a nagyobb mértékben me­zőgazdasági vállalkozások segítését célozták meg vele. Felismerték az európai kezdeményezésekbe való bekapcsolódásuk szükségességét, s ilyen formában is részt kívánnak venni a Nagykapos és környéke szá­mára is hasznosnak ígérkező Kárpá­tok Eurorégió kialakításában. A tegnap nyílt kiállításon Magyar­országról, Kárpátaljáról, Cseh­országból, Lengyelországból és Szlo­vákiából 20 cég vesz részt. Közülük néhány — s ez sem véletlen, mivel a vajáni hőerőmű környéke erősen szennyezett - környezetkímélő energetikai berendezéseket mutat be. A villanytermelés és a mezőgaz­daság, illetve az energetika és termé­szet kapcsolatának időszerú kérdé­seivel foglalkozik az említett rendez­vény keretén belül a ma sorra kerülő nemzetközi szeminárium is. A ter­mékbemutató és a vele egyidőben zajló Nagykaposi Kirakodóvásár a hét végéig tart. Tegnap óriási volt iránta az érdeklődés. (g-f) AHOGY ÉN LÁTOM TT nem tapasztalnám napon­nd ta, hogy kormányszinten mennyire fagypontközeli Pozsony és Budapest viszonya, joggal gondol­hatnám, hogy Mečiarék az Antall­kormánnyal egyeztetve fogalmaz­zák meg médiapolitikai alapelveiket. Éppen olyan rámenősen, a pártálla­mi gyakorlatot követve küzdenek itt is, ott is az elektronikus tömegtájé­koztatás birtoklásáért. Persze, ha az ember közelebbről szemügyre veszi ezt a jelenséget, könnyen rájön, hogy itt nem egyez­tetésről van szó, hanem „csak" ar­ról, hogy bizonyos típusú kormá­nyok azonos módon reagálnak, ha azonos poblémával állnak szemben. Mind Pesten, mind Pozsonyban tisz­tában vannak vele a kormány (ne­vezzük nevén a gyereket) agitáció és propagandaszakértői, hogy rezsim­jüket már csak a csoda mentheti meg. Megpróbálnak hinni a csodá­ban, így kísérletet tesznek a rádió és a televízió tulajdonba vételére. Mečiarék adnak a formára, így a médiák közszolgálati intézménnyé alakítása „cégjelzéssel" indítottak hadjáratot a tévé és a rádió megszer­zéséért. E folyamat utolsó felvonása az volt, hogy a héten - parlamenti eszközökkel - teljesen HZDS-esítet­ték a televíziós tanácsot. Két régebbi tagja Uf>yan megmaradt a testület­nek, azonban öt új tagot Mečiarék, kettőt pedig Cernákék jelöltek. Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, mi lesz ennek a következménye, tehát hogy milyen irányú lesz Szlo­vákiában a televízió és a rádió általi közvéleményformálás, tökéletesen elegendő, ha közepesen figyelmes újságolvasó az ember. A nevek min­dent elárulnak: Jozef Darmo, Jerguš Ferko, Eva Kristinová ... Kétségtelen, hogy ez a rezsim - tartós berendezkedésre készül, és ennek során meghatározó szerepet szán a tájékoztatás és az agyak álla­mosításának. Az most a kérdés, olyan lesz-e a tévé és a rádió „főztje" amilyenre a miniszterelnökségi palota szaká­csai tervezik. Ha csak a kilenctagú Televíziós Tanácson múlna, már a testület meg­választásának másnapján olyan me­nü kerülne a hallgatók és a nézők elé, amelynek elfogyasztása után mind a tíz ujját megnyalná a minisz­terelnök, a kulturális miniszter és a többi ínyenc. Ha már egyszer a kulináris élveze­teknél tartunk, azért jegyezzük meg, hogy nem eszik oly forrón a pártálla­mi kását, mint ahogy az lekerül a parlamenti új többség tűzhelyéről. Egyre gyakrabban és egyre több új­ság szerkesztőségében, de az elekt­ronikus médiák műhelyeiben is ta­pasztalható, hogy még azok is tiszte­letre méltó bátorságról tesznek tanú­bizonyságot, akikről az ember ezt soha sem gondolta volna. Lám, mire képes a történelmi ta­pasztalat! Aminek az a lényege, hogy az elmúlt négy esztendő alatt még a legnehezebb felfogású újság­író is felismerte, hogy semmi sem tart örökké. Igy történhetett meg, hogy - főképp az írott sajtóban - már ennek a kormánynak a vir­csaftja idején is nem egy, nem is két kolléga irányt váltott. Saját, jól felfo­gott érdekében. És a rádióban, a te­levízióban is előfordult mostaná­ban nemegyszer, hogy az a riporter tett fel miniszternek, parlamenti képviselőnek, pártvezérnek olyan kényelmetlen kérdést (néha egyenes adásban is), akiről a vadonatújan IDEIGLENES HATÁRÁTKELŐK, MENTESÍTŐVONATOK Ahogy a szlovák vámigazgatóság sajtóosztályán megtudtuk, a követ­kező napokban a szlovák-magyar határon három ideiglenes átkelőhely is nyílik (ezeket csak szlovák, illetve magyar állampolgárok vehetik igénybe). A Szalka - Letkés átkelő­hely holnaptól, azaz október 30-tól november 2-áig reggel 8-tól este 20 óráig lesz nyitva. Az Eszkáros és Hollóháza közti átjárót viszont csak október 31-én, vasárnap 9 és 16 óra között, a perbenyik - zemplénagár­dit pedig csak november l-jén, 8-tól 16 óráig vehetik igénybe a lakosok. A cseh-szlovák határon is történ­tek könnyítések. A sírokhoz igyek­vők október 25-étől november 3-áig a hivatalos, tehát a vámosok által ellenőrzött átjárókon kívül is átlép­hetik az országhatárt. Gyalogosan és gépkocsikkal is. Vihetnek magukkal koszorúkat, virágokat, gyertyákat, de árusításuk szigorúan tilos. A vasutasok mindenszentek és ha­lottak napja alkalmából már hagyo­mányosan mentesítővonatokat indí­tanak. Például Eperjes és Pozsony között október 27-étől november 1-jéig közlekedik az 1500-as számú gyors, a Šarišan (Eperjesről 13.52­kor indul, és 20.16-kor érkezik Po­zsonyba, ellenkező irányban 13.30­kor indul és 19.40-kor érkezik). A mentesítővonatokon kívül néhány gyorsvonat szerelvényét, például a Tatranét vagy a Kriváňét va­gonnal toldják meg. A távolsági autóbuszok - ahogy az illetékesektől megtudtuk - me­netrend szerint közlekednek, ám szükség esetén egyes járatokat pót­buszokkal is megerősíthet a diszpé­cserszolgálat. A belügyminisztérium sajtófőnö­kétől, Jaroslav Pilát alezredestől az iránt is érdeklődtünk, hogyan ké­szültek fel a közlekedésrendészet emberei a következő napok megnö­vekvő forgalmára. — Mi már a hét elején tartottunk egy országos - a gépjármüvek mű­szaki állapotára irányuló - ellenőr­zést. Talán mondanom sem kell, ezúttal is rengeteg hiányosságot ta­pasztaltunk. Sok gépkocsivezetőnek például fogalma sem volt, hány at­moszférás nyomásra kell felfújni a kerekeket. A hét végén, illetve a jövő hét elején, tekintettel az ünne­pekre és a diákok őszi szünidejére, a szokottnál több emberünk lesz szolgálatban. Ezúton is kérjük a so­főröket, vezessenek óvatosan, ve­gyék figyelembe az őszi nyirkos időt és a lehetséges ködképződéseket. In­kább érjenek célba kicsit később, de épségben. (ordódy) konszolidált médiafunkcionárius so­ha nem tételezett volna fel ekkora bátorságot. Az alapképlet az, hogy 1993 ősze némileg más, mint 1968 ősze volt. A mérsékelten bátor tollforgatók 25 esztendeje tisztában voltak vele, hogy nem azért jöttek ide a csapa­tok, hogy egyhamar elmenjenek. Igy azután a mérsékelten bátrak beren­dezkedtek. Legalább húsz évre. Ami emberi mércével mérve, hosszú idő. Ennek a kormánynak az ideje vi­szont, akárhogy nézzük is, csak pün­kösdi királysági időléptékkel mérhe­tő. Egy-egy hirtelen oroszlánná vált helyszíni tudósítóval, rádióriporter­rel legfeljebb csak azt teheti meg a főnöke, amit 1989 nyarán tettek meg a Pezlár-fiúk: az utolsó pillanat­ban vették észre, hogy szalonképte­len kérdést tett fel a rádiós a minisz­ternek. Az adás kellős közepén „ki­keverték" a helyszíni közvetítést, és egy rezesbanda produkcióját iktat­ták be. A „menyasszony", persze, nem annyira szép, ahogy én Mórickaként elképzelem. De nem is annyira rút, amilyenné a kormány akarja tenni a Televíziós Tanács segítségével. Meg nem erősített hírek szerint a kormány jelentős számú rezesban­da-hangfelvételt rendelt a médiák számára... TÓTH MIHÁLY REZESBANDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents