Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám, péntek

RIPORT BÁNYASIRATÓ A ROZSNYÓI BÁNYÁSZAT VÉGNAPJAI ÍÚJSZQM 1993. OKTÓBER 29. Jobbágy László még mindig optiVégnapjait éli a rozsnyói bányászat. Ma már szinte biztos, hogy ebben a gömöri városban, melyet annak idején bányászok alapítottak, s melyet az évszázadok során éppen bányászata tett híressé, néhány évre, de talán évtizedre bezárnak a bányák. A fiatal Jobbágy László bányamérnök csak néhány hónapja került a rozsnyói bányák élére. Rozsnyó október 1-jéig az iglói bányaüzem részlegeként működött, ettől az időtől pedig önálló elszámolású fióküzemként működik. Önállóan elszá- tnista. molni azonban csak a veszteséget tudják. • Az angolok, akikkel együtt kívántak működni, sokak szerint nem azért léptek vissza, mert nem volt megfelelő a rozsnyói nyersanyag, hanem a szlovákiai politikai helyzet alakulása miatt. Önnek mi erről a véleménye? - Az angol cég még nem fejezte be az alapanyag tulajdonságainak vizsgálatát. Mi e vizsgálat elhúzódása miatt jutottunk erre a sorsra, amire jutottunk, vagyis, hogy elkezdtük a Mária-bánya konzerválását. A vizsgálatok viszont kiderítették, hogy az általunk bányászott koncentrátumból nem tudunk annyi ezüstöt kivonni, amennyire számítottunk. Tehát szerintem az angolokkal való együttműködés amiatt lett kérdéses, mert ők másra számítottak és mást tapasztaltak nálunk. Nem zárható ki persze az sem, hogy valóban közrejátszott a szlovákiai politikai helyzet is. Amint azonban elmondtam, a vizsgálatok még folynak. Mi, illetve az ugyancsak Iglóhoz tartozó rudňanyi bányászok azonban kénytelenek vagyunk leállítani a termelést, mert raktárunkon immár hatalmas eladatlan készletek halmozódtak fel. így a tervek szerint két évre konzerváljuk a bányát, vagyis leállítjuk a fejtést. Az angolok október végére ígérték a gazdasági tanulmány elkészítését, de ha számunkra kedvező lesz a válaszuk, két évre akkor is le kell állítanunk a Mária-bányát, s a kormányhoz és a bankokhoz kell fordulnunk, hogy biztosítsuk a konzerválás finanszírozását. • És ha az angolok visszalépnek? - Akkor is marad még némi remény arra, hogy nem kell likvidálnunk a Mária-bányát. Csakhogy minél jobban húzódik az ügy, annál nehezebb lesz újraindítani a termelést. • Úgy tudom, ez az angol cég az egyetlen a világon, amely képes lenne a rozsnyói tetraedrit feldolgozására... - Igen, a mi tetraedritünkből rendkívül nehéz kivonni a hasznosítható fémeket, összetevőket. Ráadásul antimont is tartalmaz, ami rontja a végtermék minőségét. Ásványunkkal már húsz éve gondok vannak, és tudomásunk szerint valóban az angolok az egyedüliek, akikkel érdemben tárgyalni lehet a hasznosításáról. Hallottuk, hogy Japánban is képesek valami hasonlóra, de erről csak nagyon hézagosak az ismereteink. • A kormány részéről történt ígéret a rozsnyói bányászat valamilyen fajta támogatására? - Ha az angolok vizsgálata nem hoz eredményt, akkor a támogatásról nem lehet szó. Ha igen, akkor valószínűleg támogatni fogja ezt a kormány is. • Mikor adtak el utoljára valakinek rozsnyói tetraedritet? - Három évvel ezelőtt, de csak Rudňanynak, s az is ott áll náluk feldolgozatlanul. Az azóta kitermelt nyersanyag pedig itt, Rozsnyón „porosodik". • Akkor idáig miből finanszírozták a termelést? - Eddig még állami támogatásból. • Nemrég újabb létszámleépítésre került sor, és várható, hogy a közeljövőben ismét több embert elbocsájtanak. - Május elsejével kettévált a rozsnyói bányaüzem, a bányarészlegre és egy konténergyártó részlegre. Ekkor került sor az addigi legnagyobb létszámleépítésre. Azelőtt is történtek elbocsátások, de addig csak 45 embertől váltunk meg, abból mintegy 15-20 volt a termelésben dolgozó bányász. Május elsején, az átalakítás után a bányaüzem 359-es létszámmal kezdett. Szeptember végére ebből 270 fő maradt, de még néhány kemény hónap előttünk áll, mert év végére legjobb esetben is csak 210 alkalmazottunk lehet. Ebből körülbelül száz lehet a bányász. • Milyen munkákat tudnak majd végezni? - Van egy másik bányánk is, a Sadlovsky, ahol már szintén folyik a felszámolás, olyan 45 emberrel. Arra számítunk, hogy ezek is átmennek a Máriára. Körülbelül tizenöten vannak még azok, akik kutatómunkát végeznek, és a Mária-bányán körülbelül 45 ember maradna a konzerválás és felszámolás elvégzésére. „Ezeket az embereket börtönbe kéne zárni!" - Én nem bízom abban, hogy ez a rozsnyói bánya valaha is működni fog. Hiába konzerválják ugyanis a Máriabányát, a fejtés módja olyan, hogy ha oda az ember hosszabb ideig nem teszi be a lábát, akkor egy idő után már nem is leheti - állítja Skríba Péter, aki a folyó év nyaráig a rozsnyói bányászok szakszervezetének elnöke volt. Annak idején bányavillanyszerelőnek tanult, majd végigment a „ranglétrán": segédvájár, bányagépész stb., mígnem az 1989-es fordulat után a bányászok rozsnyói szakszervezetének élére került, később a bánya-, olaj- és geológiai dolgozók szakszervezete országos vezetőségének is tisztségviselője lett, ezen szakszervezet rozsnyói regionális irodájának vezetője. • Milyen volt a hangulat a rozsnyói bányában közvetlenül a 89-es változások után? - A hangulat optimista volt, az emberek bíztak abban, hogy jobb lesz a helyzet. De nem lett jobb, sőt romlott. A bányászok ugyan megértették, hogy a ráfizetéses termelést nincs értelme fenntartani, az viszont már elégedetlenséget és reménytelenséget váltott ki, hogy ezen a környéken nincs más alternatíva, nincsenek egyéb munkalehetőségek. • Ön hogyan látja, mi vár a rozsnyói bányászatra? - A közeljövőben szerintem gyorsan pörögnek majd az események. Úgy néz ki, hogy az egész cég, mármint az Iglói Vasércbányák nagy válságba kerül, rozsnyói vállalata pedig a tönk szélére. • Véleménye szerint az üzemvezetés illetve kormány elhibázott lépései menynyiben járultak hozzá a rozsnyói bányászat sorsának megpecsételéséhez? - A legfőbb bűnös e téren maga a kormány: a mostani és az előző egyaránt. Aztán természetesen a minisztérium, és vétkes a cég vezetése is. Nem abnormális, hogy ez a cég kitermel egy százmilliós nagyságrendű veszteséget, de senkit az égvilágon nem érdekel, hogy miből ered ez a veszteség?! Kérdem én, micsoda vezetés, micsoda minisztérium az, Skríba Péter: Ez a megoldás csak azoknak kedvezett, akik vezető beosztásban voltak. amely nem veszi azt a fáradságot, hogy egy vizsgálóbizottságot küldjön az okok felderítésére? A kormány koncepciót sem dolgozott ki a helyzet javítására. Részt vettem annak idején egy szemináriumon, ahol egy angol úr elmesélte, hogy ugyan őnáluk is volt bányaleépités, de azt nem úgy kezdték, hogy azonnal drasztikusan csökkentették a dotációt. Szerinte - bocsánat a kifejezésért, - de ez volt a legnagyobb ökörség, amit valaha valaki kitalált, mert az állam ugyan csökkentette a dotációt, de növelte a veszteséget és a munkanélküliek számát is. Az angol úr azt mondta: náluk azonnal bezárták a veszteséges bányát, hogy az már ne produkáljon ráfizetést. A bányász viszont megkapta az ötéves(!) végkielégítést. A mi megoldásunk viszont csak vezető beosztásban levőknek kedvezett, mert minél tovább kínlódott a bánya, annál tovább kapták a magas fizetéseket. Az ő fizetésük a munkáséhoz képest jócskán megnövekedett. így semmi sem motiválta őket új megoldások keresésében. Sőt! Ha a törvény valóban következetes lenne, akkor ezeket az embereket egyenesen be kéne zárni! Ellenben ha a bányásznak még a leépítés kezdetén megadták volna az ötévnyi, de legalább a kétévnyi fizetést, akkor azzal már vállalkozásba is foghattak volna, s az államnak - az adófizető polgárnak - sokkal kevesebb pénzébe került volna az egész, mint így kerül. • Szakszervezeti vezetőként nem tett ilyen jellegű javaslatot a cég vezetésének illetve a kormánynak? - Rozsnyón az utóbbi években évente 120-150 milliós veszteséget mutattak ki. Ilyen helyzetben természetes, hogy megtettük ezeket a javaslatainkat, de az ember akárhol megszólalt, csak falra hányt borsó volt. Szerintem ugyanis a dolgok mögött két valószínűsíthető ok is meghúzodott: a bányászok társadalma állandó potenciális veszélyt jelentett a mindenkori kormányokra, mert a szociális küzdelemben az átlagnál elszántabban viselkedett. Szlovákiában ezt az erőt sikerült fokozatosan fölszámolni. A kormányoknak már nem kell tartaniuk a bányászoktól! A másik ok: nem tartom kizártnak, hogy egyes vezetők a bánya megvételére aspirálva szándékosan rontották a gazdasági eredményeket. És akkor azt még nem is mondom, hogy az iglói vezetés mindig afféle mostohagyerekként kezelte Rozsnyót! „Meg kell előznünk az emberi tragédiákat!" Marian Mesiarikot, a Szlovák Köztársaság Bánya-, Geológia- és Olajipari Szakszervezeti Szövetségének országos elnökét rozsnyói látogatásakor kérdeztük: szerinte mi sodorta a rozsnyói bányászatot ilyen helyzetbe és mit tehet még a szakszervezet? - Ma a bányászat katasztrofális helyzetben van. Ez nemcsak rozsnyói gond, hanem európai méretű is. Szerintem a bányászat leépítése elkerülhetetlen, ez javarészt már Nyugat-Európában is megtörtént. Nálunk azonban elkövettek egy alapvető hibát: a leépítést egy-két év alatt szerették volna végrehajtani, míg máshol ez 15-20 év alatt történt meg. A világpiaci és gazdasági helyzet olyan, hogy a szlovákiai bányászatot, elsősorban az ércbányászatot sem a kormány, sem a szakszervezetek nem menthetik meg. Éppen ezért nincs értelme harcolni a bányák megmentéséért. A következmények enyhítéséért viszont síkra kell szállnunk! • Miben segíthet tehát a szakszervezet? - Meg kell előznünk az emberi tragédiákat. Nem lehet, hogy egyszerre ennyi bányászt bocsássanak el, mint a rozsnyói Mária-bányából. Az elsődleges feladatunk azonban az új munkahelyek teremMarian Mesiarik: Katasztrofális helyzetben van ma a bányászat. Ez nemcsak rozsnyói, hanem európai gond is. tése. Nemrég találkozót szerveztünk Rozsnyón, amelyen az ágazati minisztériumok illetve a regionális állami szervek és a vállalkozók is képviseltették magukat, s amelyen a foglalkoztatottságról esett szó. A vállalkozókkal kidolgoztunk egy projektumot, melyet benyújtottunk a kormánynak. A kormány a közeljövőben köteles ezt megvizsgálni, mivel e vidéken a munkanélküliség immár túllépte a „megengedhető" szintet, s köteles az elbocsájtott bányászoknak pótmunkahelyet teremteni. Azon leszünk, hogy ez így is legyen! A helyzet teljesen kilátástalan A Mária-bánya őszi dermedtséggel fogadott. Csak néhány bányász lézengett a nem is olyan rég még élénk bányateleAkik (egyelőre) maradtak... (A szerző felvételei) pen. Egyikükkel-másikukkal elbeszélgettem a bányában uralkodó hangulatról. Stuller László egy bányaszerencsétlenség során megsérült, tönkrement a keze. Bakos Lajos villanyszerelő, Ondrej Béla lakatos, Ruman Gábor technikus, Mezei Sándor gépész a fiatalabb nemzedékhez tartozik. Beszélgetőtársaim közül eddig mindegyiknek a bánya volt az első és egyetlen munkahelye. • Önök azok közé tartoznak, akiknek még nem mondtak fel. Hogy választották ki az elbocsájtásra kerülteket? - Jött egy névsor, felolvasták, és aki rajta szerepelt, mennie kellett. • A bányászok nem próbáltak meg tiltakozni? - Nincs kinél. • Nem működik a szakszervezet? - Csak papíron. • Hogyan alakult a fizetésük az utóbbi időben? Kerekes László: 4300 a bruttó keresetem. Ennyi húsz évvel ezelőtt is megvolt. És nem ilyen árak mellett! Mezei Sándor: Az alapbérért dolgozunk, bruttó 3700-4500 koronáért. Se prémium, se túlóra, semmi. • Kellemetlen a kérdés, de gondolkodtak azon, ha önöket is elbocsájtják, mihez fognak? Kerekes László: Három évem van a nyugdíjig, három infarktus után vagyok. Mit csinálhatok? Esetleg kéregethetek a templom előtt. Ondrej Béla: Környékünkön nemigen akad munka. A bányászokat egyébként se szívesen alkalmazzák, merthogy az egészségügy már nem az igazi. - Nem egy olyan eset volt - állítják beszélgetőtársaim -, hogy egy bányász máshová ment volna dolgozni, de az orvos az új munkahelyére egészségileg alkalmatlannak találta. A bányába viszont visszajöhetett... • Úgy gondolják, hogy a bánya vezetése mindent megtett, amit tehetett? Bakos Lajos: Mi ebbe nem látunk bele, de ők talán igen, hiszen nekik sokkal magasabb volt a fizetésük, mint nekünk és érdekükben áll, hogy fenntartsák az üzemet. • Mennyire avatják be önöket az angolokkal folytatott tárgyalásokba? - Csak annyit tudunk, hogy egyszer jónak mondják a vizsgálatok eredményeit, aztán megint nem jók. Aztán újra jók. Lehet, hogy az egésznek az lesz a vége: csődeljárást indítanak a bánya ellen, valaki majd potom áron megveszi és úgy fog gazdagodni belőle. KLINKO RÓBERT